Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László, Jeruzsálem
Izrael kivonul a Golánról

Clinton elnök múlt heti bejelentése az izraeli-szír béketárgyalások felújításáról felkavarta a zsidó állam állóvíznek éppenséggel nem nevezhető politikai életét. Az amerikai közvetítéssel kialkudott egyezség szerint a felek arról a pontról újítják fel tárgyalásaikat, ahol azokat 1996 januárjában Simon Peresz kormányfő megszakította. Izraelben ma mindenki tudja: a szírekkel való megállapodás nem lehetséges a Golán-fennsíkról való lemondás nélkül. Bár a keddi kormányülés 47 igen szavazattal elfogadta Barak politikai beszámolóját a kneszetben, a Golánra vonatkozó törvény értelmében 61 képviselő egyetértése kell egy olyan esetleges békeszerződés életbelépéséhez, amely magában foglalja a Golánról való kivonulást.


Bill Clinton amerikai elnök köszönti Ehud Barak izraeli kormányfőt és Faruk as-Saraa szíriai külügyminisztert a
Fehér Ház rózsakertjében. Két szomszéd között a legrövidebb út Washington?      Fotó: MTI

A tárgyalásokat félbeszakító, 1996-os izraeli döntés hátterében az állt, hogy a szír elnök elutasította Peresz javaslatát egy csúcstalálkozóra. Az izraeli miniszterelnök célja az volt, hogy a kormány a palesztin terrorhullám által megtépázott tekintélyét a választások előtt egy, a „szír-libanoni fronton való áttöréssel” feledtesse. A tárgyalások ugyanis a biztonsági rendszerek kidolgozásánál megakadtak, mert Asszad elutasította a Golán teljes demilitarizálását, illetőleg cserébe Galilea fegyvermentesítését követelte. Továbbá nem kívánt beleegyezni, hogy a Hermon-hegyen támadást előrejelző izraeli állomást működtessenek, és követelte, hogy a Cfát melletti Meron-hegyen hasonló szír állomást létesíthessen. Asszad válaszára Peresz megszakította a megbeszéléseket, és előrehozta az általános választásokat, ahol vereséget szenvedett.
A Netanjahu-kormány idején a Magyarországon is ismert Ronald Lauder folytatott sikertelen, nem hivatalos megbeszéléseket Asszaddal, aki előfeltételként követelte Izraeltől, hogy a tárgyalásokat azon a ponton kell újra felvenni, ahol azok megszakadtak. A szírek szerint ugyanis Jichák Rabin már korábban elkötelezte magát, hogy a zsidó állam visszavonul az 1967. június 4-e előtti határvonalra, azaz teljes mértékben kiüríti a Golán-fennsíkot. Az állítólagos Rabin-nyilatkozatot nem foglalták írásba, így annak semmilyen nyoma sem maradt. Izraeli részről hangsúlyozták, hogy a meggyilkolt kormányfő nem kötelezte el magát semmire. Amit mondott, nem volt egyéb hipotetikus kérdésnél: „Tételezzük fel, hogy Izrael hajlandó kivonulni a Golánról. Mit lenne hajlandó ezért Szíria felajánlani cserébe?” Tekintettel arra, hogy Pereszék erre nem kaptak választ, nem született megállapodás. A Netanjahu-kormány a tárgyalásokat csak minden előzetes feltétel nélkül lett volna hajlandó felvenni. Ehud Barak megválasztott kormányfő azonban ígéretet tett választási kampányában, hogy egy éven belül békeegyezmény keretében kivonul Dél-Libanonból, és hajlandó ott folytatni a szírekkel való tárgyalást, ahol azok 1996-ban megszakadtak. Ennek ellenére a folytatás idáig elmaradt, mivel a szírek követelték, hogy Izrael még a megbeszélések előtt erősítse meg Rabin állítólagos nyilatkozatát az 1967. június 4-e előtti határvonalakra való viszszatérésről.
Erőteljes közvetítési akciók indultak amerikai és francia részről. A franciák nem jártak sikerrel. Hubert Vedrine külügyminiszter még azzal a hírrel érkezett vissza Damaszkuszból, hogy semmi esély nincs a tárgyalások felújítására. Asszad valószínűleg súlyos beteg, Faruk as-Saraa még nem épült fel szívbetegségéből, és az „alavita dinasztia” trónöröklési gondokkal küszködik. Rifat Asszad elmenekült, és a forradalmi családi tanács forró golyóváltással zárult. Az amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright múlt heti látogatása során azonban sikerült egyezségre jutni: a két fél hajlandó a tárgyalásokat azon a ponton felvenni, ahol azok megszakadtak. Az ördög persze a részletekben bújik meg, ugyanis mindkét fél a maga módján, eltérően értelmezi a megegyezést. A szírek a Rabin-nyilatkozat elfogadását látják benne, az izraeliek azonban csak Rabin hipotetikus kérdését: „Mit adna Szíria cserébe, ha Izrael kivonulna a Golán-fennsíkról?” Barak Rabin álláspontjával ért egyet. A visszavonulás mélysége a béke milyenségének függvénye. A szírek ezt elutasítják, és a Biztonsági Tanács 242. és 338. számú határozata alapján teljes kivonulást követelnek.
A keddi kormányülés után Barak politikai beszámolóját a kneszetben is elfogadták 47 igenlő, 31 ellenző szavazattal és 24 tartózkodással. A Golánra vonatkozó törvény értelmében 61 képviselő szavazata szükséges ahhoz, hogy elfogadjanak egy olyan békeszerződést, amely magában foglalja a Golánról való kivonulást. A nyilatkozatot nemcsak az ellenzéki politikai tömb, azaz a Nemzeti Egységpárt, az „Izrael a Házunk” és a Likud ellenezte, így Barak koalíciós többsége fogyóban van. A politikai nyilatkozatot elutasította a Mafdal párt is, amely ellenzi a Golán-fennsíknak Szíriához való viszszacsatolását. A Scsaranszkij vezette Jiszráel Ba-Alija párt közölte, hogy ha Barak megállapodik Asszaddal, ők kilépnek a koalícióból. A sakkozó matematikus belügyminiszter szerint nem szabad kivonulni a Golánról, mivel az Asszaddal kötött békeszerződés semmit sem ér. Szíria totalitárius diktatúra, és amíg nem demokratizálódik, nincs értelme vele békéről beszélni. A párt két minisztere tartózkodott a szavazástól, két másik képviselője azonban nemmel szavazott. A Sasz párt még nem döntött, ezért 17 képviselője tartózkodott a szavazástól. Ovádja Joszéf, az ultraortodox párt szellemi vezére csak a közeli napokban dönt arról, hogy miként szavaznak majd a tárgyalások eredményeképpen megszülető békemegállapodásról. Gyakorlatilag ugyancsak tartózkodott Tomi Lapid Sinuj pártja, mivel a hat képviselőből hárman Barak mellett, hárman pedig ellene foglaltak állást. A tíz arab képviselő a kommunistákkal együtt természetesen támogatta Barak politikai nyilatkozatát. Egy bizonyos: egyelőre nincs meg a törvény által megkívánt 61 képviselős többség. Barak ezért vetette fel a népszavazás gondolatát, annak ellenére, hogy az teljesen idegen az izraeli politikai gyakorlattól, és a jogrendszer nem is ismeri.
A népszavazásról törvényt kell elfogadni, amelyben meghatározzák annak szabályait. Az ellenzék abszolút többséget követel a népszavazáson. Ariel Saron javaslata szerint vagy a ténylegesen szavazók 66 százaléka, vagy pedig a választásra jogosultak 51 százaléka szükséges a békeszerződés elfogadásához. A Munkapárt az egyszerű többséghez ragaszkodik, érthetően, hiszen nem akarja megnehezíteni saját dolgát. Jelenleg még az egyszerű többség is kérdéses, nemhogy a minősített. A közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek 74 százaléka van az ellen, hogy teljesen kivonuljanak a Golánról, 66 százalék pedig még a részleges kivonulást is ellenzi. Barak úgy tervezi, hogy a Szíriával és Libanonnal kötendő békeszerződést együtt viszi szavazásra, hogy azok támogatását is megszerezze, akik támogatják a cédrusok országából való csapatkivonást, de ellenzik a szírekkel kötendő békét. Barak szándéka szerint a tárgyalások első szakaszában megalkotott elvi nyilatkozatot követően kivonná az izraeli csapatokat Dél-Libanonból, hogy ezzel javítsa esélyeit a voksoláson.
Izrael a washingtoni tárgyaláson azt követelte, hogy Szíria függessze fel a Hezbollah libanoni hadműveleteit. A zsidó állam ugyanis nem hajlandó tárgyalni, amíg északi szomszédjánál dörögnek a fegyverek. A Hezbollah azonban nemcsak tovább folytatja fegyveres támadásait, hanem még fokozza is. A libanoni kormány egyébként szerdai ülésén bejelentette az Izraellel kötendő békeszerződés feltételeit. Először is ragaszkodik Izrael kivonulásához a déli biztonsági övezetből. A bejrúti kormány ezen felül „csekély összegű”, mintegy nyolcmillió dolláros kártérítést követel a több mint húsz éves „megszállásért”. Mindez együttvéve sem jogosítja fel Izraelt a békére. Libanon további feltétele, hogy a 325 ezer palesztin menekültet, akik jelenleg libanoni területen tartózkodnak, az országába befogadja. A Hezbollah természetesen hallani sem akar arról, hogy katonai szervezetét lefegyverezzék. Izrael esetleges kivonulása után sem akarják beszüntetni fegyveres tevékenységüket, mivel céljuk nemcsak Libanon, de Palesztina és Jeruzsálem felszabadítása is. Tevékenységüket Irán támogatja, amelynek nem érdeke az oslói folyamat kiszélesítése. Az Egyesült Államok elsődleges célja, hogy Szíriát leszakítsa Iránról, és elszigetelje az iszlám fundamentalista rezsimet.
Izraelben mindenki tudja, hogy a szírekkel való megállapodás nem lehetséges a Golán-fennsíkról való lemondás nélkül. Ezt maga a kormányfő is megerősítette. A mintegy 30 goláni település 28 ezer főnyi lakossága most harcba indul, hogy a népszavazás során meghiúsítsa Barak szándékát, a teljes kivonulást. Az ellenzéki pártok, valamint a Mafdal és a Jiszráel Ba-Alija kormánypártjai is részt vesznek a kampányban. A Sasz egyelőre megfigyelővel képviselteti magát. Az ellenzék fő érve, hogy ha Izrael kivonul a Golánról, nemcsak a fennsíkot veszíti el, de háborús veszélybe is sodorhatja magát. Ehud Barak egyelőre magabiztos, optimizmusát azonban nem táplálta, hogy Faruk as-Saraa nyilvánosan, a kamerák előtt még kezet sem volt hajlandó fogni vele. A politikai elemzők „déjŕ vu” érzést emlegetnek Barakkal kapcsolatban. Lehetséges ugyanis, hogy az izraeli kormányfő békét köt Szíriával és Libanonnal, de nem kapja meg a kívánt többséget sem a kneszetben, sem a népszavazáson.