Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Horvátország a jövő kapujában

Franjo Tudjman horvát elnök halálával Horvátország egy demokratikusabb úton indulhat el. A nyugati sajtó egyértelműen kifejezi reményét, hogy az autokrata, nacionalista elnök után a jövő év elején esedékes parlamenti választásokon és az azt követő elnökválasztáson a mostani ellenzék kerül hatalomra, de mindenképpen olyan kormányzat, amely szakít az eddigi Nyugat- és Európa-ellenes, túlfűtött nacionalista politikával. Tudjman elnök ugyan megvalósította a horvát nemzet ezer esztendő óta élő függetlenségi álmát, de eközben a demokratikus változások megtorpantak. Horvátország diplomáciailag elszigetelődött, gazdasága alaposan lemaradt az azonos eséllyel induló Szlovéniától és Magyarországtól is, olyannyira, hogy déli szomszédunk nem részesedik uniós fejlesztési segélyekből, sőt a NATO- vagy az uniós tagság terve fel sem merült. Horvátország mára teljesen elszigetelődött a nemzetközi pénzügyi szervezetektől, Nyugat- és szerbellenessége pedig riasztóan hat a tőkére. Több éves tárgyalások után sincs áttörés WTO-tagságával kapcsolatban.


Az autokratának tartott Tudjman elnök nagy népszerűségnek örvendett. A képen egy közlekedési rendőr siratja az államfőt. Horvátország-szerte több városban utcákat és tereket neveznek el az elnökről: így Zadarban az eddigi Zágráb utcát, Drnisben a főteret, Zágrábban pedig a Nemzeti Színház körüli teret, amely eddig Titó marsall nevét viselte. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint Tudjman betegsége és halála közel 2 százalékkal emelte a kormánypárt támogatottságát, de az első helyen mégis a haladó szemléletű szociáldemokrata-szociálliberális koalíció áll.

Horvátországot az elmúlt években komoly bírálatok érték a Nyugat részéről elsősorban agresszív nacionalizmusa, a boszniai háborúban a horvát lakosság elszakadási törekvéseinek támogatása, a kisebbségi jogok felrúgása miatt. A nemzetközi közösség elmarasztalta Horvátországot amiatt, hogy a hágai nemzetközi törvényszéknek nem adták át a horvát háborús bűnösöket, és a szerb kisebbség visszatérését és letelepedését sem segítették elő. A televíziót a kormánypárt ellenőrzi, a szabad sajtót pedig megfélemlítették.
A sorozatos háborúk megviselték a horvát gazdaságot is, holott Jugoszlávián belül Szlovénia mellett Horvátország számított a leginkább iparosodott, gazdaságilag fejlett területnek, ahol az egy főre jutó GDP harminc százalékkal haladta meg a jugoszláv átlagot. A háborús helyzetek és az állami szintre emelt Nyugat-ellenesség nem vonzotta a befektetőket, de a turistákat sem: a korábban virágzó idegenforgalom ma jelentős gondokkal küszködik. A munkanélküliség 20 százalékos, a GDP csökkenése ebben az évben 1,5 százalék, a reálbérek jelentős mértékben csökkennek. Az idén tovább nőtt a költségvetés hiánya, az import duplája az exportnak. Szamuely László, a Kopint-Datorg Rt. tudományos munkatársa a Hetek kérdésére elmondta, hogy az infláció azért alacsony (5 százalék alatti), mert politikai előnyöket kovácsoltak abból, hogy mesterségesen felülértékelték a kunát, s ezzel alacsonyabb lett az import, így sok termék ára. Remélhetően az új kabinet hozzá mer nyúlni az árfolyamhoz, ehhez azonban politikai stabilitás szükséges, mert átmenetileg ronthat az életszínvonalon, de ugyanakkor élénkíti a gazdaságot. A gazdasági bizonytalanság miatt a nemzeti valuta, a kuna iránti bizalom igen alacsony: a lakosság betéteinek 85 százalékát német márkában tartja. Január elején kezdődnek a parlamenti választások, ahol Tudjman elnök pártja, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és az ellenzéki hat párt koalíciója száll versenybe, de a választások sikere azon is múlik, fel tud-e egységesen lépni az ellenzék, vagy hajlandó-e a HDZ lemondani a hatalomról. A politikai bizonytalanság nagy, de a nemzetközi sajtó és a pénzpiacok a mostani lehetőséget pozitívan értékelik, és derűlátóak Horvátország fejlődésével kapcsolatban.