Vissza a tartalomjegyzékhez

Takács Gabriella
A klubok társadalma

Angliát számos sztereotípia övezi. Nevük hallatán a többségnek legfeljebb az ötórai tea, a már-már hagyományos angol hidegvér és az esős időjárás jut eszébe, de néhány szerencsésnek megadatik, hogy megláthatják az ilyen és ehhez hasonló képzetek cáfolatát. Közéjük tartozik a 43 éves, angol-magyar szakos tanár, Gedeon József, aki a British Council posztgraduális ösztöndíjasaként több hónapot tölthetett el a régióban. Ennek apropójaként, megfigyelései alapján született meg, s kerül most a boltokba A brit oroszlán hétköznapjai című könyve, amely romba dönti az összes britekkel kapcsolatos sztereotípiát, és bepillantást enged egy működőképes demokrácia mindennapjaiba.

„Már kinntartózkodásom ideje alatt megfontolt szándékom volt, hogy elkövessem ezt a »rémtettet«, mármint, hogy megírjam ezt a könyvet” - vallja a szerző, aki nem kis öniróniával a brit kultúra szerelmesének és anglománnak tartja magát. A kezdő lökést az adta, hogy a téma iránt érdeklődők nem találtak a magyar könyvpiacon olyan kiadványt, amely az idegenforgalmi látványosságokon kívül tartalmazná a brit társadalom és kultúra szemléletes, olvasmányként is élvezetes leírását.
„Külön említést érdemel a demokrácia érvényrejutása a társadalom mindennapjaiban - mondja a szerző -, ennek oka pedig főként a társadalom alulról történő szerveződése. Ez szemben áll azzal a negatív értelemben vett atyáskodással, amit például a magyar állampolgárok megszoktak. Ezt úgy értem, hogy ez a társadalom egy individualista társadalom.” Minden brit ember szinte erkölcsi kötelességeként éli meg, hogy tartozzon valamiféle egyesületbe vagy civil szervezetbe. Ezek némelyike olyan dolgokkal is foglalkozik, amelyet egy magyar állampolgár biztosan megmosolyogna, ilyen például a Vonatnézők egyesülete. Az angolok meglepően könnyen kaphatók arra, hogy közadakozásokban vagy karitatív megmozdulásokban vegyenek részt. Ez annyira elterjedt gyakorlat itt, hogy ha két képeslap közül az egyik azért drágább, mert jótékony célt szolgál, akkor természetes, hogy ezt vásárolják meg. Ez főként a puritán gyökerekre és a bibliaismeretre vezethető vissza. A britek nem tekintik evidens dolognak a tömegközlekedési eszközökön a bliccelést, az adócsalást és az ehhez hasonló kiskapuk keresését, de egzisztenciális viszonyaikat tekintve ez nem meglepő. A bliccelést itt bizony keményen büntetik.
A demokrácia működőképessége abban is lemérhető, hogy az információk könynyen hozzáférhetők. Nagy-Britanniában nincs olyan eldugott önkormányzati hivatal, ahol a bevándorlók ne találnák meg a jogaikról és kötelességeikről szóló brosúrákat. A könyvtárak sem a kultúra szentélyei, ahol templomi csendben, lélegzetvisszafojtva kellene áldozni a kultúra oltárán, hanem az aktív társadalmi élet színterei. A munkanélküliek böngészhetik az internetes oldalak állásajánlatait, de még a melegedő hajléktalanokat is szívesen látják itt.
A magánélet viszont szent és sérthetetlen, az angol házigazdának a „háza a vára”. Olyannyira, hogy még saját szüleit is csak előzetes telefonmegbeszélés esetén hajlandó vendégül látni, szemben az itthoni gyakorlattal. Az egyén vagyoni helyzete nem képezi beszédtéma tárgyát.
A brit sajtó színvonala rendkívül magas, a lapok többnyire tárgyilagosan tájékoztatnak a közélet eseményeiről, a szakmai sajtó is igen magas színvonalú. Csak 1993-ban például 113 számítástechnikai lap volt a piacon.
Gedeon József, a kötet szerzője példaértékűnek tartja a brit társadalom demokratikus berendezkedését, és szerinte itthon is szükség lenne olyan fokú szociális érzékenységre, mint amilyet ott tapasztalt. Könyve azoknak is ajánlott, akik behatóbban érdeklődnek a brit viszonyok iránt.