Vissza a tartalomjegyzékhez

Kapsza Ágnes
Citromfej és körteáll

A századelő magyar női művészeti mozgalma „Új nyolcak” néven, 1931. október 31-én mutatkozott be először a hazai közönségnek. A lelkendező és pocskondiázó (lásd a címet!) kritikák abban egyetértettek, hogy a magukat „piktorínáknak” nevező művésznők bátorság és erőteljesség tekintetében nem maradtak el a férfiaktól.

A női festészeten belüli modern vonulatot képviselők vitathatatlan érdeme, hogy koruk, az art deco vizuális nyelve mellett felelevenítettek olyan korábbi irányzatokat is, mint a Die Brücke expresszionizmusa vagy a primitivizmus, melyek hazánkban nem tudtak korábban meghonosodni - emeli ki a Művészet áprilisi száma. (A kiállítás alcíme is erre utal: Elfelejtett modernizmus a 20-as 30-as évek művészetében.)
Az összegzések szerint a XX. század művészetébe a legtöbb új színt a nők hozták. Felmerülhet a kérdés: voltaképpen miben más - ha más egyáltalán - a női művészet, és ezen belül a női festészet, hiszen a „piktorínák” éppúgy festettek (női!) aktokat, vallásos témájú képeket, csendéletet, tájképet vagy portrét, mint férfi társaik.
A női festészet különlegessége, mássága nem annyira témaválasztásában, mint inkább a színek eltérő használatában és egyfajta szokatlan látásmódban keresendő.
Loránt Erzsébet például, aki sokak szerint az egyik legeredetibb tehetség a csoportban, korabeli kritikusának találó megfogalmazásában „fogalomfestő”. Posztexpresszionista képein - Ski, Zongoraszó, Zsákhordók, Öldöklés - leginkább színekkel és lendületes vonalvezetéssel fejezi ki azt az érzetet és lelkiállapotot, ami az adott történéshez kapcsolódhat.
Endresz Alice is hangulatokat tár elénk zsánerképszerű, kissé groteszk, de többnyire derűsen humoros, lendületes vonalú kompozícióin. Éjszakai mulató című olajfestményén egymás mellett háromféle különböző indulat is megjelenik, amit a testtartások, gesztusok, arckifejezések szuggesztíven fejeznek ki.
Nőkről lévén szó, természetesen az anya-gyermek kapcsolat témája sem hiányozhat a „palettáról”. Sztehó Lili Kompozíció című képe a hagyományosabb, idealizált változatok közé sorolható, Muzslai Kampis Margit alkotása - Szoptató anya címmel - azonban nélkülöz minden vallásos felhangot; a fásultan mogorva, riadt tekintetű munkásasszony és keblén önfeledt mosollyal szendergő csemetéje szokatlan ugyan, de realistább felfogást és egyfajta szociális érzékenységet tükröz.
A minden tekintetben - stílusban és koloritásban is - sokszínűnek mondható kiállítás szervezői hangsúlyozzák, hogy a bemutatás nem teljes. Ennek ellenére változatos és érdekes adalékul szolgálhat a női lélek búvárainak és a modern művészetek kedvelőinek egyaránt.