Vissza a tartalomjegyzékhez

Debreczeny Réka
WTO-fuccs

Megzökkenni látszik a globalizmus eddig olajozottan guruló szekere. A jövő évezredre való felkészülés és az érdekcsoportok között töréspróbákat okozó szabályzók megváltoztatása Seattle-ben meghiúsult. A kudarcba fulladt világtalálkozó betekintést engedett abba, hogy az egypólusú világrendszerben milyen gazdasági erőcsoportok birkóznak egymással - a hétköznapokban csendesebben. Az USA, az EU és Japán mellett most erőteljes és lármás „képviseletet” kapott az igen jól szervezett kapitalizmus- és globalizmusellenes erő, valamint a fejlődő világ is. Bár a rendbontók győzelmi mámorban úsznak, maguknak tulajdonítva a kudarc sikerét, valószínűbb az, hogy a tárgyalóasztalnál ülők makacssága vitte zátonyra a szupertalálkozót.

Szó, ami szó, Seattle városa megkönnyebült, és a polgármester is boldog volt, hogy „végre visszakaphatja városát”, és megnyithatja az üzleti negyedet, amikor a Kereskedelmi Világszervezet-miniszterek végre elhagyták Seattle-t. Igaz a találkozó utózöngéi nem teljesen hatástalanok: a város rendőrkapitányának búcsúznia kellett pozíciójától, mert példátlanul kemény volt a rendőri fellépés. (A meghökkentően jól szervezett akciót egyébként - a világ több mint száz országából érkeztek aktivisták - egyes források szerint az internet segítségével toborozták szélsőbalos, anarchista, alternatív csoportok.)
A tárgyalások eredménytelenségét inkább a három fő erőtér - az USA, az EU és Japán - közt szűnni nem akaró viták és érdekellentétek okozták. Erőfitogtatásuk miatt a szegényebb országok kirekesztettnek érezték magukat Seattle-ben: „Úgy kezeltek minket, mint az állatokat, akiket kizártak a hidegbe, és nem mondtak el nekik semmit” - nyilatkozta Munir Zahran, Egyiptom képviselője.
A „főszereplők” bűnbakot keresve egymásra mutogatnak. Némely újság és diplomata azzal vádolta Clintont, azért engedett a tűntető szakszervezetek azon nyomásának, hogy a dolgozók jogait vegyék figyelembe a WTO tárgyalásain, hogy ezzel elnökjelölt választottját, a jelenleg alelnök Al Gore választási szereplését igyekezzen elősegíteni, mivel így talán megnyerheti a fő támogatói bázist képviselő szakszervezeteket. A fejlődő országok azonban hevesen tiltakoznak a munkanormák szabályozása ellen, mert attól félnek, hogy a későbbiekben diszkriminálják őket, mivel lényegesen olcsóbban állítják elő áruikat.
Japán vádak szerint a szakszervezetek a fő okozói annak is, hogy az USA nem hajlandó véget vetni az antidömping törvényeinek, amelyek eddig sikeresen védték az amerikai termelőket az olcsó, fejlődő országokból származó import ellen. Az Európai Unió fennhangon az USA-t hibáztatja merevségéért, az amerikaiak pedig azt nehezményezik, hogy az unió Japánnal az oldalán nem hajlandó előbbre hozni a parasztjainak járó agrártámogatások megszüntetését - bár tudva levő, hogy korábbi megegyezés szerint 2003-ban mindenféle belső támogatást és exportszubvenciót likvidálni kell.
Bár Bill Clinton optimista, és nem adja fel a csatát, így várhatóan hamarosan - az új évezred kezdetével - újra terítékre kerülnek a vitás kérdések. Pascal Lamy, Európa kereskedelmi biztosa szerint a közelgő amerikai elnökválasztás miatt hat hónapon belül nem fog születni számottevő eredmény a kereskedelmi tárgyalásokban. „Választási kampány idején ugyanis nehéz engedményeket tenni” - érvelt. Lamy egyébként Stephen Byersszel, a brit ipari és kereskedelmi miniszterrel együtt azt vallja, a Világkereskedelmi Szervezet - az IMF-et és az ENSZ-t követve - sürgős reformra és működésének felülvizsgálatára szorul. Byers szerint a globalizáció most egy kihívással áll szemben, és ahhoz, hogy az emberek bizalmát megnyerjék, a WTO nyilvánvaló modernizációjára van szükség.