Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
A Fidesz bizonytalansága

Kormányátalakítás és esetleges pártvezetés-átalakítás. Vélhetően a Fideszre nézve kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok sarkallják Orbán Viktort és tanácsadóit a változtatásokra. „A győztes csapaton ne változtass” elve ugyanis, úgy tűnik, tovább nem alkalmazható, hisz a csapat éppen vesztésre áll. Mindenesetre mintha zavar lenne a koalíció működésében, illetve az eddig monolitikusnak tűnő Fidesz-vezetésben.

A beharangozott kormányátalakítás mellett váratlan volt az a bejelentés, hogy a Fidesz vezetése gondolkodik a miniszterelnöki és a pártelnöki tiszt szétválasztásán, azon tehát, hogy Orbán helyett más legyen a Fidesz első számú vezetője. Az ötletet egyes parlamenti források szerint a párt piárosai találták ki, hogy a kormány népszerűségvesztése ne ragadjon át a pártra. Másrészt az a kényszer szülhette, hogy a kormányzás miatt nincs ideje a pártvezetőnek a „pártkarbantartásra”. Többek között a nyírségi Helmeczy-ügy is jelzi, hogy vitás kérdések várnak elrendezésre a párton belül. Mindemellett a vidéki fideszes káderek is igényelnének kompetens, ígéreteket nyújtó, helyi reprezentációra alkalmas és használható vezetőt.
Ezt támasztja alá, amit Orbán Viktor a rádióban mondott: „Harmadik alkalommal került elő elnökségi ülésen ez a kérdés, hogy nem kellene-e többet törődni a párttal, nem kellene-e nagyobb energiát fordítani a pártépítésre, a szervezetépítésre. Hogy orvosolni kellene azt a bajt, hogy a pártnak nagyon sok szimpatizánsa van, értelmiségiek, nem- csak személyek, hanem civil szervezetek is, akik szeretnének a párttal élő kapcsolatot kialakítani, de nem nagyon tudnak, mert mindenki benn ül a kormányban, és a kormányzati teendőkkel van elfoglalva.”
A Fidesz-ortodoxia folytonossága érdekében a pártelnöki tisztségbe nyilvánvalóan Orbán legbelső bizalmasai kerülhetnek. Ugyanis tudják, mit jelent, ha rosszul megy a pártnak: 1993-ban pártszakadáshoz vezetett egy ilyen helyzet. Másrészt mit is jelent a pártépítés? Azt, hogy a prominens vezető járja az országot, fórumokat tart, melyek után a helyi pártelittel vacsorázik, akik ott elmondják óhajukat-sóhajukat: mi is kellene régiójukban, megyéjükben és városukban. A prominensnek olyannak kell lennie, aki ezeket a kéréseket - és a rájuk vonatkozó ígéreteket - kellő súllyal menedzselni tudja, és el tudja juttatni a miniszterelnökhöz, a miniszterekhez és az államtitkárokhoz.
A szóba jöhető személyek köréből rögtön kiesik Pokorni Zoltán, aki hiába nevezhető sikeres miniszternek, nem ősfideszes. Míg Deutsch Tamás ősfideszes, de az MLSZ bakija óta befolyásosnak nem nevezhető, tehát ő sem igazán esélyes e posztra. Stumpf István pedig, hasonlóan Pokornihoz, nem az „igazi” Fidesz-vonal, hisz egykor a KISZ utódszervezetének, a Demisznek volt egyik vezetője - az antikommunista jellegű pártnak nem lehetne irányítója. Várhegyi Attila, az országos választmányi elnök ugyan keményvonalas „vérfideszes”, de csúnya büntető ügye van folyamatban Szolnokon, őt sem lenne tanácsos kinevezni pártvezérnek.
Mindent összevetve Áder, Kövér és Szájer neve marad a kalapban. Egyébként őket is tartják Orbán igazi, legbelső bizalmasainak. Korábban a pártépítésben leginkább Áder vett részt, igaz, Kövér segítségével, míg Szájer inkább teoretikusként tevékenykedett. Ez utóbbinak tehát gyakorlata sem lenne a párt vezetésére, építésére, míg a másik két személynek ugyan lenne, de az érvelés alapján, miszerint a kormányzási teendők lekötik a pártvezetőt, Kövérnek és Ádernek le kellene mondania tisztjéről, hogy felszabaduljon az „energiájuk”. Figyelembe kell venni azt is, hogy jogilag ugyan nem aggályos, politikai szempontból azonban nem lenne esztétikus, ha a titokminiszter vagy a házelnök lenne a pártelnök. Egyébiránt Kövér esetében messze a legnépszerűtlenebb fideszes politikusról van szó, tehát bizarr dolog lenne népszerűségnövelést várni személyétől, inkább csak nagyobb támadási felületet nyitna ez a konstrukció. Lemondásuk pedig - mivel mindkét poszt bizalmi pozíció - nehezen elképzelhető.
Egy szó, mint száz: elhamarkodottnak és átgondolatlannak tűnik az esetleges pártelnökváltás nyilvánosságra hozatala. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy az érintettek is többféleképpen nyilatkoztak ez ügyben. Várhegyi azt mondta az MTV Szabadság tér című műsorában, hogy nincs ok az azonnali döntésre. Ellentmondásos ez a nyilatkozat, hiszen senki sem mondta, hogy bárki is gyors döntést akarna hozni. Aztán Várhegyi szerint „az elnökség formálisan nem is szavazott ebben az ügyben”, illetve hogy „hosszabb ideje folytatnak polémiát erről a kérdésről”. Míg Orbán a rádiós nyilatkozatában azt mondta: „Örülök annak, hogy végül is tegnap úgy döntöttünk, hogy a Fidesz parlamenti frakciója is beszélje meg ezt a dolgot... Én nem szavaztam sehogy sem.... Nekem ebben az ügyben nincsen még határozott álláspontom, nekem még jó néhány napra, esetleg egy-két hétre is szükségem van ahhoz, hogy kialakítsam a magam álláspontját.”
Tehát Orbán konkrét szavazásról beszél, meg arról, hogy nincs még határozott álláspontja. Ha hosszabb ideje folyik a polémia erről a kérdésről, akkor nehezen hihető, hogy a határozatlansággal nem vádolható Orbán Viktor még nem alakította volna ki az álláspontját ez ügyben.
Szájer József pedig az MTI-nek azt fejtette ki: céljuk az, hogy világosan elhatárolódjanak egymástól a kormányzat és a párt funkciói. Konkrét javaslatról hétfő éjszaka szavazott az elnökség, és azt ellenszavazat nélkül fogadta el a testület. Ezzel kapcsolatban az MTI tudósítója azt jegyzi meg, hogy információja szerint csak Pokorni miniszter tartózkodott a szavazástól.
Mindent összevetve, a kormányátalakítás módja is bizonytalanságot sugall. Egyrészt még nyilvánvalóbban láthatóvá vált az ellentét a kisgazdák és a fideszesek között. Másrészt észlelhető: hangulatjavító változtatásról van szó.
A kiszivárogtatások és a politikai médiajáték során Hámori József és Chikán Attila mellett szóba került Gógl Árpád, Pintér Sándor, Boross Imre, Pepó Pál, Járai Zsigmond neve, valamint az is, hogy tárcát vált Stumpf István vagy Kövér László. Egyöntetű vélemény az, hogy Hámori és Chikán nem vezette rosszabbul tárcáját, mint Gógl, Deutsch, Boross vagy Szabó, illetve nem ők a kormány legnépszerűtlenebb tagjai, hanem az olajügyek tépázta Pintér Sándor, az Aradi ügyben ide-oda táncoló, Torgyán szerint hecckampány alatt senyvedő Pepó Pál, illetve a sarkos kijelentései miatt sokat támadott Kövér László. A döntés üzenetének egyes részelemei nem is rosszak. Hisz jelzés ez a népszerűség-csökkenés miatt elégedetlenkedő saját tábor felé: időben léptünk! Jelzés a kisgazdák felé is: hogyha úgy gondoljuk, leváltunk benneteket, de most éppen megvédünk titeket! Van még hatalmunk dönteni, van stratégiánk stb.
Viszont az átalakítás bizalmatlanságot és bizonytalanságot is mutat. Hámori és a Chikánhoz képest jóindulatúnak tartott Rockenbauer Zoltán és a választásokra hét százalékos gazdasági növekedést kiötlő Matolcsy György inkább pártkatonának nevezhető, mintsem szakértőnek. Ráadásul sokan úgy tartják, hogy azért kell Chikán helyett Matolcsy, mert ő sokkal inkább alkalmas arra, hogy választási frazeológiát és gazdaságpolitikát „csináljon”, illetve hogy kiszolgálja a Fidesz klientúráját. Az erős kézben tartott kormány látszata is elillanni látszik. Kiderült, hogy közjogi értelemben ugyan nem, gyakorlatilag azonban inkább két miniszterelnöke van az országnak: Orbán mellett Torgyán. Egyértelmű, hogy az lesz, amit Torgyán akar. Ugyanis ugyanennyi erővel és indokkal kisgazda miniszterek is távozhattak volna, ám őket megvédte pártelnökük.
Egyértelmű, hogy Orbánnak és csapatának egyre több politikai cselt kell végrehajtania, egyre több ésszerűséget kell figyelmen kívül hagynia, és egyre több korlátot kell bekalkulálnia, hogy akaratát véghezvigye.


Érvek és kritikák

Orbán Viktor a kabinet átalakítását azzal indokolta, hogy a kormány előtt az eddigiektől eltérő feladatok állnak. A polgári társadalom legfontosabb pilléreit már lerakta, ezért a jövőben nem rendszerszerű átalakításokra, hanem konkrét programok végrehajtására lesz szükség. A miniszterelnök elmondta, hogy az előző másfél évben végrehajtott korrekciók szükségesek voltak az 1989-90-ben kezdődött rendszerváltás 10. évének lezárásához. Orbán Viktor utalt arra, hogy ez egybeesik a „polgári kormány első ciklusának félidejével”, így eljött a pillanat a kormányzat megváltoztatására.
Chikán Attilával kapcsolatban Orbán Viktor kiemelte, hogy munkájával kifejezetten elégedett. Emlékeztetett: a távozó gazdasági miniszternek az volt a feladata, hogy a közgazdász társadalomnak és a közvéleménynek bebizonyítsa, lehetséges egyszerre a magas gazdasági növekedést megcélzó politika és az állami fejlesztési politika folytatása, a fontos gazdasági mutatók romlása nélkül. A kormányfő közölte, hogy a makrogazdasági pálya mára adott, ezért most olyan miniszterre van szükség a gazdasági tárca élén, aki a konkrét állami fejlesztési programokat kidolgozza és végrehajtja.
Bauer Tamás szabaddemokrata honatya, gazdaságpolitikus szerint Chikán széles körű megbecsülést élvező közgazdász, akinek a személye erősítette a kormány elismertségét a közgazdász társadalom előtt. Mint a gazdasági kabinet elnöke ő volt a felelős a kormány gazdaságpolitikájáért. „Nehéz kívülről megítélni - hangsúlyozta Bauer - hogy mennyiben volt képes Chikán Attila ennek a funkciónak eleget tenni. Inkább úgy tűnik, hogy az Orbán-kormányban az az állapot állt vissza, ami az Antall-kormányt is jellemezte: nincs a kormánynak átfogó gazdaságpolitikája.”
Matolcsy György személye kapcsán Bauer kifejtette: ő a Fidesz 7 százalékos gazdasági növekedésről szóló választási blöffjének a szerzője. Nevéhez nem széles körű megbecsültség kapcsolódik a gazdaságpolitikusok körében, hanem egy bukott választási program, hiszen azóta már kiderült, hogy az a blöff megalapozatlan volt - érvelt Bauer.
Papanek Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint Chikán Attila jó miniszter volt, nehéz lesz a nyomdokaiba lépni. Bár Matolcsy György korábban szakmailag vitatható kijelentéseket tett, van olyan erős a gazdaság, és kedvező a nemzetközi elismertsége is, hogy nem lehet bármit megtenni. Ugyanakkor igaz az is, hogy egy tollvonással nagy károkat lehet okozni. A mindenkori miniszternek a gazdaság medret szab, ebben haladnia kell, ezért Papanek valószínűnek tartja, hogy Matolcsy visszavonja korábbi kijelentéseit, amelyeket a választási ígéretek korszakában tett. Először bizalmat kell szavazni a kijelölt miniszternek,
és a döntései után lehet állást foglalni.
Lendvai Ildikó szocialista kultúrpolitikus a NKÖM élén történt változásról lapunknak elmondta, messze nem ennek a minisztériumnak a munkáját érte a legtöbb kifogás. Ezek a miniszterek - ideértve Chikánt is - nem osztoztak abban a konfrontatív stílusban, ami a kormánypolitikának az egyik jellemzője. „Hámori miniszter úr híres volt kompromisszumkészségéről, próbált megegyezni a terület szakembereivel, de nagyon sokszor persze nem adatott meg neki a kormány részéről, hogy ezeket teljesítse. Olyan jó szándékú miniszter fölmentéséről és távozásáról van szó, aki kilógott a sorból ”- mondotta Lendvai.
A politikus asszony hangsúlyozta, szakértői kormányról beszéltek annak megalakulásakor. Most azok a jó nevű értelmiségiek távoznak a kormányból, akik mintegy legitimálták a Fidesz-kormányzatot. Feltételezések szerint egyébként nem is Hámori, hanem Várhegyi politikai államtitkár irányította a tárcát. Ilyen szempontból mindenképp figyelemre méltó, hogy állítólag nemcsak a miniszter, hanem a közigazgatási államtitkár is távozik. Ha voltak a minisztériumon belül konfliktusok, akkor a politikai államtitkár került ki győztesen belőlük - tette hozzá Lendvai Ildikó. (Munkatársunktól)