Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Növekvő antiszemitizmus Németországban

A kényszer- és rabszolgamunkára kényszerítettek kárpótlásának ügyében zajló tárgyalás egyfajta fordulatot vett a héten. No nem megegyezésről van szó, hanem felszínre dobta a németekben eddig csupán lappangó, mélyre elásott antiszemitizmust. Egy most közzétett közvélemény-kutatás ugyanis arról adott hírt, hogy amióta folynak a kárpótlási tárgyalások, Németországban felerősödött az antiszemitizmus.

A képet csúfítja az a momentum, hogy az egykori kényszermunkások jelentős része nem is zsidó vallású vagy származású, ugyanis főként lengyeleket, ukránokat, oroszokat, cseheket hurcoltak el, és dolgoztattak német vállalatoknál éveken keresztül ingyen vagy csekély fizetségért a második világháború idején. Németországi zsidó vezetők a felmérésre reagálva elmondták, hogy szerintük nem az antiszemitizmus erősödéséről van szó, hanem az eddig lappangó hangulat került felszínre, mivel az idő múlásával a túlélők részéről csökken az erkölcsi nyomás. Döntő tény azonban az, hogy a német családok nagy részét érinti a kényszermunka, és a zsidók vagyonának „magánosítása”. Számos német család részesült ugyanis elkobzott vagyontárgyakból, s bár az erről szóló aktákat 80 évre titkosították, a lakosság tudatában ez mégis élő emlék.
A tárgyalások kimenetelére egyébként nincs befolyással a német közhangulat. A német fél keménysége miatt egyre nagyobb nyomás kerül a német kormányra és több mint 50 cégre, hogy méltányosan rendezzék a körülbelül 2,3 millió ember ügyét. A háttérben mára már sok fronton - jogi, morális és politikai szinten is - zajlik a nyomásgyakorlás. A napokban amerikai napilapokban megjelentek olyan hirdetések, amelyek a rabszolgamunkát igénybevevő nagy német cégeket rossz színben tüntetik fel - nyíltan utalva a múltjukra. Emellett beindult a német cégek amerikai gazdasági bojkottjának és perek ezreinek fenyegető rémképe, gyakran irreálisan magas, több millió dolláros kártérítést követelve a német cégektől. Talán ennek a hatása is közrejátszott abban, hogy a múlt héten némiképp közeledtek az álláspontok. Német részről emelték a felajánlott összeget: a berlini kormány 3 milliárd márkával, míg a német cégek 5 milliárd márkával járulnak hozzá a kárpótlási alaphoz. A kényszer- és rabszolgamunkára hurcoltakat képviselő ügyvédek is jelentősen csökkentették igényüket 10-15 milliárd márkára a kezdeti 30 milliárdról, de szerintük a német ajánlatnak mindenképpen öt számjegyűnek kell lennie. Mivel a kényszermunkára hurcoltak átlagéletkora 80 év, fontos, hogy a megállapodás minél hamarabb megszülessen. Az AFM hírügynökség egy 73 éves ukrán zsidó asszonyról írt, aki egyike annak a kétmillió túlélőnek, akik a kárpótlási tárgyalások mielőbbi befejezését várják. Szüleit még 1941 októberében német katonák kivégezték, mikor bevonultak Donyeckbe, de ő hamis iratainak köszönhetően megmenekült. 1943-ban azonban a Gestapo letartóztatta, és Németországba munkatáborba deportálta. Ukránokkal, lengyelekkel, franciákkal és csehekkel együtt dolgozott egy német huzalgyárban a lengyel határ közelében, majd egy földalatti repülőgépgyárban alkatrészeket esztergált olyan gépekhez, amelyekkel a németek szülőföldjét bombázták. Mivel hamis papírjai ukrán nemzetiségűnek tüntették fel, a túlélésében az volt a legfontosabb, hogy nehogy kiderüljön zsidósága, nehogy kiejtsen akár csak egyetlen jiddis szót is. „Még álmomban sem volt szabad beszélnem” - mondja Ludmilla Maximova-Voloshina.
Németország a mai napig törleszti a rossz emlékű elődök tetteinek árát. A világháború óta eddig 60 milliárd márkát fizettek ki jóvátétel, nyugdíj és egyéb juttatás címén holocaust-áldozatoknak. De ebben az összegben még nincsen benne a kelet-európai kommunista országokban élő kényszermunkára hurcoltak kárpótlása, eddig ugyanis nem volt jogi lehetőségük a kárpótlási igény érvényesítésére.