Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
A bizalmat már megszavazták Magyarországnak

Négyéves megbízatásának lejártával hazatért Magyarországra a New Yorkban nagy közkedveltségnek örvendő Kovács István főkonzul. Utódja, Molnár László előtt sem ismeretlen az amerikai metropolisz, ahol százötvenezer magyar is él: korábban a magyar ENSZ-misszió munkatársa volt. A diplomáciai képviselet új vezetőjét New York-i tudósítónk kérdezte pályafutása eddigi állomásairól és friss terveiről.


Molnár László főkonzul    Fotó: MTI

- Nagykövet úr, Ön nem első ízben dolgozik New Yorkban. Elmondaná, hogyan került ide először?
- 1991. szeptember 26-án, az ENSZ Állandó Képviseletünk beosztott diplomatájaként érkeztem New Yorkba. Bécsből, a leszerelési tárgyalásokról irányítottak ide, s később én lettem az állandó képviselő helyettese. 1996 augusztusában aztán hazatértem: először a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Európai Együttműködési Főosztályán dolgoztam főosztályvezető-helyettesként, majd kineveztek a leszerelési és fegyverkorlátozási ügyek miniszteri biztosává. Az előző kormány idején, 1997 márciusában Kovács László külügyminiszter megbízásából a multilaterális ügyekért felelős, helyettes államtitkári posztot töltöttem be. Attól kezdve a minisztérium egyik felső vezetőjeként én láttam el az összes nemzetközi szerv felügyeletét, így az ENSZ-ét is. Az új kormány megalakulásával Martonyi János külügyminiszter úr a számomra egyik legnagyobb kihívást jelentő feladatot bízta rám: a múlt évben az Integrációs Államtitkárság helyettes vezetőjeként dolgoztam államtitkári besorolással.
- Milyennek tartja jelenlegi megbízatását?
- Meglehetősen összetett feladatnak tartom, ám éppen emiatt vonzó a számomra. Egész sor olyan területet kell átfogni, amely meghaladja a hagyományos konzuli vagy főkonzuli munkát: kapcsolatokat kell kiépítenünk az üzleti körökkel, elő kell mozdítanunk az amerikai beruházási kedvet, s mivel Magyarországnak nincs kulturális intézete az Egyesült Államokban, nekünk ezt a missziót is be kell töltenünk. Munkámnak rendkívül fontos területe - és ez senki számára sem lehet meglepő - a kapcsolatok fenntartása az itteni magyarsággal, hiszen New Yorkban és környékén mintegy százötvenezer magyar él. Elődöm, Kovács István főkonzul rendkívül eredményes munkát végzett, ezért szeretnék arra alapozni, amit ő már előttem letett az asztalra. Természetesen vannak területek, ahol újításokat kívánok bevezetni, például a másod- és harmadgenerációs magyarokkal való, egyre gyengülő kapcsolatok megerősítésében. Ahhoz ugyanis, hogy őket elérjük, új módszerekre van szükség. Mivel a fiatal generáció képviselői egyben az internet nemzedékét is jelentik, szeretnénk egy honlapot nyitni a főkonzulátus számára. Ebben a nemzedékben még él a magyar vér, és érdekli őket, mi történik Magyarországon. Remélem, hogy programjaink, illetve közleményeink felkeltik az érdeklődésüket, és így sokakkal kialakulhat egy interaktív, beszélgetős kapcsolat is.
- Beszélt arról, hogy korábban is dolgozott már New Yorkban. Megmaradtak-e akkori munkája során szerzett ismeretségei, kapcsolatai? Fel tudja-e őket használni jelenlegi pozíciójában?
- Eredményes lehet, ha felelevenítem a régi összeköttetéseimet, hiszen én nemcsak diplomataként, hanem a Kelet-nyugati Tanulmányok Intézetében kutatóként is dolgoztam, ezért nyilván be tudok kapcsolódni különböző projektekbe is. Részt tudok venni ezen kívül olyan kerekasztal-vitákon, amelyek új információs alapot jelenthetnek számomra, és bekapcsolódhatok olyan új tevékenységekbe, amelyek nyitásként szolgálhatnak az akadémiai világ felé. Ezen kívül vannak olyan kapcsolataim is, amelyek az üzleti világ - például potenciális befektetők - felé vezethetnek el.
- Magyarországnak több külföldi, főként pedig amerikai befektetésre van szüksége. Ez azonban bizalom dolga. Mi a véleménye erről a kérdésről?
- A bizalom régóta erős alapokon áll: a régiónkban első helyen állunk az amerikai beruházások tekintetében. Az itteni befektetők kiemelt országként kezelik Magyarországot: hosszan lehetne sorolni azokat a nagy amerikai vállalatokat, amelyek már jelen vannak Magyarországon, és azokat, amelyek mostanában kezdenek érdeklődni.
- Főkonzuli munkája során mennyiben tudja függetleníteni magát a politikától?
- Nem mondhatnám, hogy teljes egészében függetleníteni tudom magam tőle, hiszen a magyar szervezetek állandóan politizálnak, és egymással igencsak ellentétes állásponton is lehetnek. Én mindenesetre megpróbálok mindenféle politikai jellegű kezdeményezéshez elfogulatlanul hozzáállni, és megpróbálom elősegíteni a párbeszédet az ellentétes vélemények között. Az otthoni politikai események vagy konfliktushelyzetek kapcsán egyértelműen az a feladatom, hogy a mindenkori kormány képviselője legyek és a magyar külpolitikai konszenzusnak megfelelően végezzem a tevékenységemet.
- Eltérő vélemények fogalmazódnak meg a regionális konfliktusok kapcsán az ENSZ szerepéről. Hogyan értékeli ön Kofi Annan főtitkár e válságok megoldására tett erőfeszítéseit?
- Bátornak és időszerűnek tartom a tevékenységét, mivel az utóbbi években egyre komolyabb gondot jelent a világszervezet számára, hogyan kezelje az egyes országokon belüli konfliktusokat. A főtitkár nemrég éppen azon a napon mondott beszédet, amikor az ausztrál békefenntartók megérkeztek Kelet-Timorra, amely pillanatnyilag még egy nagyobb ország részét képezi. Ugyanez vonatkozik persze az egész koszovói helyzetre. Kofi Annan olyan kérdésben foglalt állást, amelyekben nagyon fontos, hogy a világszervezet tagállamai tisztán lássanak, és nagyjából egyirányúan gondolkozzanak. Napjainkban sokszor úgy kell kikényszeríteni az emberi jogok tiszteletben tartását, és ha adott esetben ez nemzetközi beavatkozást igényel, akkor a főtitkár álláspontját messzemenően helyeslem.
- Milyen változás történt a kétoldalú kapcsolatokban mióta a NATO tagjai vagyunk?
- Az amerikai-magyar kapcsolatok az elmúlt években folyamatosan erősödtek, és a NATO-tagsággal most már szövetségesi szintre jutottak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy olyan intenzív kapcsolatunk van az Egyesült Államokkal, mint bármely más NATO-tagállamnak: nem kezelnek többé „külön kategóriaként” bennünket. Bizonyos területeken ugyan még nem felelünk meg teljesen az elvárásoknak - például a haderőreformot gyakran illeti kritika -, ám a bizalmat már megszavazták számukra. Nem érezzük, hogy amerikai partnereink valaha is vissza akartak volna élni azzal, hogy nem vagyunk egy „fajsúlyúak”.
- Azt hiszem a vízumkérdés azonban egyelőre mégsem tekinthető megoldottnak. Mi erről a véleménye?
- Ebben a tekintetben mindenképpen szeretnénk új helyzetbe kerülni. Igen fájdalmas számunkra, hogy az Egyesült Államok vízumgyakorlata az utóbbi időkben nemhogy javult volna, sőt inkább romlott: felettébb körülményessé vált és egyben meg is drágult a vízumok beszerzése. Ezzel a helyzettel semmiképpen sem lehetünk elégedettek, s ezt minden létező fórumon szóvá is tesszük.
- Molnár úr, mondana pár szót a konzulátus jövőbeli terveiről?
- Mind Jeszenszky Géza nagykövet úr, mind jómagam egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a magyar kultúra minél szélesebb körben történő terjesztését. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy ne csak az itt élő magyarokat érjük el, hanem az amerikaiakat is. Ebben már az elődöm is komoly eredményeket ért el. A főkonzulátusunk híres arról, hogy egyfajta kulturális missziót lát el, és gyakran előfordul, hogy a New York-i polgárok - akiknek egyébként elég nehéz meglepetést okozni -, szívesen jönnek el a rendezvényeinkre. Kiváló példa erre egy nemrég megnyitott kiállításunk, amelyre több mint ötszázan jöttek el - többségükben nem magyarok.
- Köszönjük az interjút.