Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga P. Ágnes
Mikor bővül a család

Egy kisbaba megszületése csodálatos esemény. Ahhoz azonban, hogy gondviselő szülőkké s a kis jövevénynyel együtt családdá váljunk, több kell: odaadás, törődés, türelem, szeretet. A koragyermekkor-kutatások bizonyítják, hogy a gyermeknevelés kezdetén szerzett sikerek döntő fontosságúak a későbbi szülő-gyermek kapcsolat minőségét illetően.


Fotó: Somorjai László

Alig születik meg a kisbaba, érkezését máris ünnepelni kezdik: rokonok, barátok, ismerősök hada igyekszik mihamarabb látni az apróságot. A pici babák nem csupán esznek és alszanak, amint azt sokan gondolják: az első fél évben átlagosan másfél(!) - négyóránként felébrednek, és követelik éhségük csillapítását. Akadnak csecsemők, akiket két etetés között csak a kézben hordozás, ringatás, babakocsiban való tologatás nyugtat meg, édesanyjuk vágyaiban pedig első helyen áll egy-egy nyugodt zuhanyozás, az ebéd vagy vacsora megszakítás nélküli elfogyasztása, néhány óra (vagy perc) alvás.
A legnagyobb kihívást a szülés utáni hat-nyolc hétig tartó periódus jelenti, amelyet gyermekágynak nevezünk. Ez idő alatt a fiatal mama szervezetében drasztikus testi-lelki átalakulások zajlanak le, s a kisbaba is ekkor tanulja a „külvilághoz” való alkalmazkodást. A szülők bátran vegyék tehát a jogot maguknak ahhoz, hogy a látogatási időpontokat előre meghatározzák. Illendő dolog babalátogatás előtt az érintettekkel időpontot egyeztetni, elkerülve ezzel minden felesleges feszültséget.
A házaspárok mintegy fele jelentős válságot él át az első gyermek születése után. Az állandó túlterheltség olykor csúnya veszekedésekhez vezethet, mindent tisztázó beszélgetésekre pedig alig marad idő. Az újdonsült szülőknek újra egymásra kell találniuk, újra fel kell fedezniük egymást, amihez meghitt együttlétekre, alapos és őszinte beszélgetésekre is szükségük van. Az édesapa nagyon mellőzve és kirekesztve érezheti magát, hiszen a látogatók gyakran kizárólag az anyára és gyermekére kíváncsiak. Fontos, hogy a fiatal szülők minél több időt töltsenek egymással és kisbabájukkal. Szerencsés helyzetben vannak azok a családok, ahol az apa a kezdeti időszakban otthon tud tölteni néhány napot. Az első hetekben - különösen első gyermek esetén - az édesanyának mindenképpen segítségre van szüksége. A férj, a védőnő, a gyermekorvos sokat segíthetnek a csecsemőgondozásban, s ha az apuka ideje engedi, felesége örök hálával fog gondolni arra az időszakra, amikor férje átvállalta tőle a mosogatás, porszívózás, bevásárlás ilyenkor bizony megerőltető gondjait. S ha emellett olykor megfürdeti, pelenkázza, elaltatja a kicsit, biztos alapját teremtheti meg a kevésbé hangsúlyozott, ám sorsokat meghatározó apa-gyermek kapcsolatnak. Ha az apuka egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig tud otthon maradni, jól jöhet a barátnők vagy testvérek segítsége, de hangsúlyozottan csak a házimunkában, így az édesanya egészen a gyereknek szentelheti magát. A nagyszülők is sokat segíthetnek. A nagyszülőknek megvan a saját tapasztalatuk és véleményük a gyerekkel való bánásmódról. Előfordul, hogy a fiatalok más nézeteket képviselnek a gyereknevelés terén. A fiatal szülőknek meg kell tanulniuk tanácsért fordulni a nagyszülőkhöz, ám azok ötleteit szabadon kell megítélniük, ha jók, fogadják meg őket, ha nem annyira jók, térjenek ki a megvalósításuk elől. Az anyukának és apukának kellő önbizalommal kell rendelkeznie, a nagyszülőknek pedig ügyelniük kell arra, hogy ne szóljanak bele a fiatalok dolgába. A nyílt vita sajnos olykor elkerülhetetlen, de még ez is sokkal jobb, mint a célozgatás vagy a sokatmondó, konok hallgatás. A nagymama azzal tehet nagy szolgálatot a fiatal anyának, ha kimutatja iránta érzett bizalmát, elfogadja módszereit. Éppen így érheti el, hogy a fiatalok hozzá forduljanak kérdéseikkel.
Vajda Zsuzsa pszichológus és Vajda Júlia szociológus A szülővé válás című tudományos munkájukban azt vizsgálták, kik nyújtottak segítséget a fiatal anyáknak a szülés utáni első hetekben. Általános szokásként tapasztalták, hogy az első napon, napokon a nagymama vagy más rokon fürdeti meg a gyereket. A szerzőpáros szerint ez azonban nem mindig segíti hozzá az anyát az új szerep megtanulásához, sőt gyakran a nagyanyai hatalomátvétel veszélyét jelenti. Felmérést végeztek az anyukák körében, amelyből kiderült, hogy a gyermekgondozás alapelemeire a kismamákat 20 százalékban az anyai nagymama, 15 százalékban a férj és 5%-ban az apai nagymama tanította. A többi esetben a védőnő, barátnők vagy az idősebb testvér volt a segítő. Azokban az esetekben, amikor az anyai nagymama segített, szinte minden alkalommal konfliktusról számoltak be a fiatal anyukák. Hozzá nem értésük, tapasztalatlanságuk, bizonytalanságuk miatt a nagymama ugyanis könynyen átveszi az irányítást, kritizálja, ügyetlennek tartja a lányát, vejét pedig „félretolja” az útból. Még feszültebb helyzetet teremtett az apai nagymamák beavatkozása, mert ők általában még inkább fölényre törekedtek menyükkel szemben. Generációs nézeteltérések bármikor adódhatnak, de a fő cél az, hogy a nagyszülők megértsék: a gyerekért a szülők viselik a felelősséget, és övék a döntéshozatal joga is.