„Oroszország ma is ugyanannyi ügynököt tart Olaszországban és máshol is külföldön,
mint azelőtt” - fejtette ki Oleg Gordijevszkij, a szovjet titkosszolgálat volt vezetője
a közelmúltban napvilágra került, úgynevezett Mitrohin-iratok kapcsán. Mint
ismeretes, az iratok többek között olyan olasz politikusok, minisztériumi tisztviselők,
kormányhivatali alkalmazottak és újságírók hosszú névsorát tartalmazza, akik a múltban
valamilyen módon a KGB érdeklődési körébe kerültek. Egy részük valóban ügynök
volt, míg többükről tudtukon kívül írtak jelentést, illetve sokakat lehallgattak.
A névsorban szerepelnek olyan személyek is, akik potenciális információhordozókként
kerültek előtérbe. Gordijevszkij úgy véli, a szovjet titkosszolgálat volt irattárosa,
Vaszilij Mitrohin által nyilvánosságra hozott akták hitelesnek tekinthetők, mivel
Mitrohin mindig is megbízható és pontos ember volt.
A Nagy-Britanniában inkognitóban élő Mitrohin könyve e hónapban jelenik meg
(Hetek, 1999. szeptember 18.). A volt irattáros 1985-ben egy gépkocsi csomagterében
rejtőzve hagyta el a Szovjetuniót, ahol ezután halálra ítélték. Az Il Messaggero című
olasz napilapnak adott interjúban Gordijevszkij elmondta: Mitrohint annak idején vélhetően
azért „száműzték” a KGB irattárába, mert nem volt alkalmas a kapcsolatépítéshez
szükséges társasági viselkedés elsajátítására. A KGB volt főnöke nem zárja ki,
hogy Mitrohint a mellőzöttsége miatti bosszú vágya is hajtotta, amikor az általa kézírással
lemásolt aktákat cipőtalpába rejtve kicsempészte a szovjet hírszerzés épületéből.
Gordijevszkij nem tartja valószínűnek, hogy a britek bármit is átírtak volna az aktákban,
mivel arra sem szándékuk, sem anyagi eszközeik nem voltak. Az egyes országok
titkosszolgálatairól szólva egyébként Gordijevszkij az interjúban megjegyzi: az
izraeli és a brit hírszerzés a legügyesebb, a CIA azonban harmatgyenge. „Sokan
vannak a szervezetben, mégis csak minden ötödik ügynök ér valamit. Akárcsak a
KGB-ben.”
A meglehetősen vegyes és megtévesztő Mitrohin-lista felbolygatta az olasz belpolitikai
életet, hiszen nemigen lehet kibogozni, ki volt beépített ügynök és ki csak vétlen
lehallgatott vagy kiszemelt, de be nem szervezett információhordozó. Az akták révén
megvilágosodni látszik a Moro-gyilkosság néhány részlete is. Az azóta felbomlott
kereszténydemokrata párt egykori vezetőjét, Aldo Morót 1978-ban rabolták el és végezték
ki a Vörös Brigádok terroristái. Az újabb ismeretek szerint a merénylet után a KGB
félrevezető iratokat juttatott a kereszténydemokraták kezébe, azt sugallva, hogy a
Moro-ügy mögött a CIA áll. Az utóbbi napokban Olaszországban élénk vita folyik arról,
ki kinek volt az informátora a hetvenes-nyolcvanas években, és kinek van politikai „alibije”
a hidegháború éveire.
A Mitrohin-ügy most belpolitikai muníciót ad a Silvio Berlusconi vezette jobbközép
ellenzék kezébe, hiszen a volt kommunista párt számos vezetője a kémkedés gyanújába
keveredett. A római ügyészek eközben lázasan dolgoznak annak megfejtésén, kiket
rejtenek a Mitrohin-akták kódolt nevei. A következő napokban várhatóan több rejtélyes
informátor kilétére derül fény.
Részletek az olasz KGB-listákból
A l’Espresso című olasz hetilap A lista, amely kettéosztotta Olaszországot
címmel megjelent melléklete részeket közöl a közelmúltban nyilvánosságra hozott
Mitrohin-aktákból. Az alábbiakban ezekből a feljegyzésekből emelünk ki néhány részletet.
Impedian 21-es számú jelentés Enrico Aillaud olasz nagykövetről:
1.) Enrico Aillaud 1911-ben született Rómában, 1940-től már diplomáciai posztot töltött
be. Dolgozott a New Orleans-i, londoni, prágai olasz diplomáciai képviseleteken.
1957-ben diplomáciai tanácsadója volt a minisztertanács elnökének, kódnéven
Zollinak (eredeti nevén Adone Zoli), 1958-59-ben Fanfani, majd Pelle (eredeti nevén
Giuseppe Pella) kabinetfőnöke volt. 1961-től 1971-ig olasz nagykövet volt Csehszlovákiában,
Lengyelországban, Ausztriában és az NDK-ban. 1975-77 között moszkvai nagykövet,
1977-től a milánói Interbanka elnöke. Aillaud a kereszténydemokrata párt tagja volt,
és személyes barátja Amintore Fanfaninak, ezen felül szoros kapcsolatai voltak a PCI
(Olasz Kommunista Párt) Központi Bizottságának egyik elnökével, Sergio Sergével
(eredeti nevén Sergio Segre) és más fontos kommunista személyiségekkel.
2.) 1961-ben (egy prostituálttal való kapcsolatáról és pénzügyi spekulációiról
szóló) kompromittáló dokumentumok alapján felvették a csehszlovák speciális szolgálatba.
A csehszlovák belügyminisztérium képviselőjén, Noek Soucheken keresztül tartották
vele a kapcsolatot. Az NDK-ban a kapcsolat egy bizonyos Jenikén, a Keletnémet Állambiztonsági
Minisztérium vezérőrnagyán keresztül jött létre. Aillaud ennek ellenére elutasította
a Keletnémet Állambiztonsági Minisztériummal való együttműködést.
3.) Egy csehszlovák közvetítőn keresztül jött létre az informátori kapcsolat, amit
Moszkvából Mihin, a KGB 3. ügyosztályának ügynöke határozott meg. Aillaud a NATO,
az ENSZ, Kína és a moszkvai diplomáciai testület tagjaival kapcsolatban adott információkat.
A KGB ezt értékes ajándékokkal viszonozta, például kifizették neki különböző
vadászatok szervezési és közreműködési költségeit Moszkva körzetében. 1976-ban
felvették a KGB-ügynökök hálózatába. Aillaud elismerte, hogy a KGB rendelkezésére
állt, és olasz területen egészen Rómáig nekik dolgozott.
4.) 1980-ban Aillaud nyugdíjba ment, s a tőle eredő információáradat csökkent.
1983-ban törölték a KGB-ügynökök listájáról. Ügynökkorszakának kódnevei:
Artur, Arlekino, Shef.
Impedian 20-as számú jelentés Giuseppe Preziosóról; kódneve: Moris
Giuseppe Prezioso 1946-ban született Rómában, a római jogi egyetemen végzett. Az ENI
(Nemzeti Olajtársaság) külügyi osztályán dolgozott. 1974-ben vették fel a KGB-be,
és kapta meg a Moris kódnevet. A KGB első általános igazgatóságának 1. vagy 5.ügyosztálya
manipulálta.
Impedian 17-es számú jelentés Giuseppe Planchettiről; kódneve: Platon
Giuseppe Planchetti a moszkvai olasz nagykövetségen dolgozott. (A dátum nem jelzett).
Egy hölgy, „R” ügynök megbízást kapott, hogy Planchettivel élettársi
kapcsolatba lépve eljátszszon egy álterhességet és egy Planchetti tanácsára és költségére
végeztetett abortuszt. „R” ügynök bevitte Planchettit a szovjet hatóságokhoz,
hogy arra kérje őket: ne továbbítsák az olasz követségre ezt az információt. Az
olasz törvények szerint ugyanis az abortusz pártolása bűncselekménynek számított.
A megzsarolt Planchettit fölvették a KGB-be, és megkapta a Platon kódnevet. Kézzel írott
leírást adott az olasz nagykövetségen dolgozó tagokról, és jelölte azokat, akik a
speciális szolgálathoz tartoztak. Ezenfelül az épületről és a nagykövetség
biztonságáról adott ki részletes információkat.
A későbbiek folyamán a KGB Belgiumban is utolérte Planchettit. A titkosszolgálat
kitervelte, hogy elküldi hozzá G. P. Antonovot, az 5. ügyosztály szekcióigazgatóját,
aki beszélt olaszul. A belgák nem adták meg neki a vízumot, így a KGB holland vízumot
szerzett Antonovnak, amely minden Benelux államba érvényes. A terv az volt, hogy
Antonov 1976 májusában belép Hollandiába.
Impedian 179-es számú jelentés a magyarországi olasz nagykövet felvételéről:
1978-ban vagy 1979 elején a magyar speciális szolgálatba bevették a magyarországi
olasz nagykövetet. Ugyanezt az információt adta Kis ügynök, a magyar Belügyminisztérium
harmadik főigazgatóságának egyik igazgatója.