Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Nem lesz német szuperhatalom

„Egyszerűen nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig” - mondta Gerhard Schröder kancellár. Német politikusok, gazdasági szakemberek egybecsengő véleménye szerint elúszott annak a víziója, hogy az egyesített Németország európai nagyhatalommá váljon, nem tudta ugyanis kiaknázni a történelem adta lehetőséget. Közel 10 évvel a berlini fal leomlását és a keleti és nyugati német országrészek egyesítését követő eufórikus öröm pillanatai után nyomasztó kérdés továbbra is, hogyan tudná Németország modernizálni gazdaságát, megtartani vezető gazdasági pozícióját az Európai Unión belül úgy, hogy elkerülje a megszorító intézkedéseket.


„Schröder, menj haza” - üzenték a tüntetők a brandenburgi kapunál megtartott rendezvényen. Megérett a reform Németországban    Fotó: MTI

Jelentős szociális kiadások, magas munkanélküliség, csökkenő gazdasági növekedési ütem, óriási államadósság - mindezek lépésre kényszerítették Schröder kancellárt és a kormányzó Szociáldemokrata Pártot. A lépés pedig egy 30 milliárd márkás kiadáscsökkentő intézkedéscsomagot jelent, amely Hans Eichel pénzügyminiszter szerint a háború utáni német történelem legnagyobb reformcsomagja. Nem véletlen a nadrágszíjszorítás, hiszen politikusok, közgazdászok, szakszervezeti vezetők, üzletemberek egyöntetű véleménye, hogy Németország messze a lehetőségei alatt áll. Úgy látják, nem tudták megragadni az újraegyesítés kapcsán adódó történelmi lehetőséget, azt, hogy Németország politikai és gazdasági szuperhatalom legyen - közölte érdekes elemzésében a The Washington Post. „Európa közepén szükséges, hogy stabil gazdaság legyen, ha Németországban komoly gazdasági visszaesés következik be, az magával ránt másokat is (Magyarország exportjának döntő többsége itt talál gazdára)” - nyilatkozta Michael Stuermer külpolitikai szakértő, Kohl kancellár volt tanácsadója. A borúlátó nyilatkozatokat alátámasztják az OECD közelmúltban publikált adatai is.
A probléma lényege a magas szociális kiadásokban keresendő: havonta négymillió munkanélküliről és családjaikról kell gondot viselni. A munkanélküliségi ráta meghaladja a 10 százalékot, és ez a különösen törékeny gazdaságú keleti régiókban eléri a 17 százalékot. A nyugdíjak összege is igen magas, gyakran megközelíti a teljes fizetés összegét. A túlköltekezés miatt az államadósság összege megháromszorozódott az elmúlt kilenc évben, s az év végére eléri az 1500 milliárd márkát. Alacsonynak mondható a gazdaság fejlődési üteme is (két százalék körüli). A magas adóterhek, beruházási és bérköltségek miatt egyre több nagy német konszern viszi el termelését külföldre, vagy keres valamilyen legális adóelkerülő módszert: mára Németországban a nagyvállalatoktól csak a teljes adóbevétel 8 százaléka származik, míg az USA-ban ez az arány 24 százalék. Virágzik a feketegazdaság is: egyes adatok szerint a GDP hatodának megfelelő összeget termel évente.
Kedvezőtlenek a demográfiai folyamatok is, amelyek tovább emelik a szociális kiadásokat. „Hamarosan öregek otthonává és ipari múzeummá válunk” - mondta Arnulf Baring, a berlini Szabadegyetem közgazdász professzora. Az alacsony születési ráta és a magas jóléti kiadások együttese időzített bombaként ketyeg. A szakértők szerint nem megfelelő a gazdaság szerkezete: éveken keresztül támogatta az állam a veszteséges bányászatot, acélipart, még mindig a gép- és autógyártás, valamint a vegyipar teszi ki jelentős hányadát az ipari termelés, azonban a technológiaipar részesedése nem megfelelő.
A reformok szükségességéről mindenki meg van győződve, ugyanakkor sem a választópolgárok nem lelkesednek érte (ezt a tartományi választási eredmények is mutatják), sem a politikai pártok, választási szlogenjeik ugyanis nem hemzsegnek megszorító, szociális kiadáscsökkentő programok ígéreteitől. A szociális kiadások megnyirbálása nem lehet túl népszerű ott, ahol nyolc német polgár közül egy a berlini falat és a vasfüggönyt sírja vissza.