Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Leszavazott atomcsend

Az amerikai szenátus leszavazta a nukleáris kísérletek átfogó tilalmát célzó nemzetközi egyezmény ratifikálását. Bill Clinton amerikai elnök még 1996-ban aláírta a dokumentumot, ám azóta sem sikerült elfogadtatnia a republikánus többségű szenátussal. A mostani vereséget követően - amely egyébként megakadályozta az egyezmény nemzetközi jogi hatályba lépését is - Clinton úgy nyilatkozott: „a harcnak még koránt sincs vége”.

Az ügy a hónap elején került előtérbe, amikor a Fehér Ház, valamint az amerikai szenátus republikánus tagjai késhegyre menő vitát kezdeményeztek: előbbiek az atomkísérletek betiltását célzó egyezmény jóváhagyása, utóbbiak pedig elvetése mellett érveltek. Velük egyidejűleg atomügyekkel foglalkozó amerikai és orosz hivatalos körök is tárgyalásokat folytattak: Bill Richardson amerikai energiaügyi miniszter több olyan lépést javasolt, amely fokozná az ellenőrzést - többek között amerikai szakértők látogatását a Novaja Zemlján lévő zárt orosz atomkísérleti telepen. Adamov, orosz atomenergiaügyi miniszter hajlandónak mutatkozott az indítvány megvitatására, ám ragaszkodott ahhoz, hogy a tervezet olyan együttműködési lehetőségeket is magában foglaljon, mint például a legkorszerűbb amerikai számítógépekhez való hozzáférhetőséget, ami segítséget nyújtana Oroszországnak egy biztonságos és megbízható atomfegyvertár fenntartásában. Mind Richardson, mind Adamov egyetértettek abban, hogy a szerződés a nemzetközi biztonság érdekeit szolgálná és mindkét országnak jóvá kellene hagynia.
Erre azonban még egy ideig várniuk kell - az ameri-kai szenátus ugyanis 51:48 arányban szerda este elvetette a nukleáris kísérletek átfogó tilalmát célzó nemzetközi egyezmény ratifikálását. A száz tagú szenátusban az egyezmény mellett csak 44 demokrata és 4 republikánus képviselő szavazott, s így nem sikerült elérniük a ratifikáláshoz szükséges kétharmados többséget. A szerda esti szavazás megalázó vereségnek tekinthető a Clinton-kormányzat külpolitikájára, amely energiáinak jelentős részét arra fordította, hogy gátat vessen a nukleáris fegyverek és a nukleáris technológia továbbterjedésének. E küzdelem fontos része volt az átfogó robbantási tilalom kezdeményezése is, amelynek elfogadását most maga az Egyesült Államok tagadta meg, s ezzel a nemzetközi jogi hatályba lépés is meghiúsult.
Persze mindkét párt előre tudta, hogy az egyezmény elvetése bizony igen kellemetlen helyzetet teremt az Egyesült Államok számára a nemzetközi arénában is. „Ha a szenátus elveti az egyezményt, sokkal nagyobb kockázatot kell vállalnunk, mivel az atomarzenálok növekedni fognak, a válságos körzetekben elterjednek a fegyverek és veszélyes uralkodók, sőt terroristák kezébe is kerülhetnek” - hangsúlyozta korábban Clinton elnök. „Mivel nincs szükségünk atomkísérletekre, jól felfogott érdekünkben áll olyan egyezmények létrehozása, amelyek segítik megelőzni azt, hogy olyan országok, mint India, Pakisztán, Oroszország, Kína, Irán és mások kikísérletezzenek, illetve telepítsenek atomfegyvereket” - mondotta az amerikai államfő.
Hiábavalónak bizonyult annak a 32 Nobel-díjas fizikusnak a sürgetése is, akik szintén arra kívánták rávenni a szenátust: hagyja jóvá az egyezményt, amelyet „elsődleges fontosságúnak minősítettek az atomfegyverek elterjedését gátló jövőbeli törekvések szempontjából.”
A republikánusoknak azonban más volt a véleményük. „Amennyiben jóváhagynánk ezt az egyezményt, saját magunkat vernénk bilincsbe” - szögezte le John Czwartacki, aki Trent Lott, a szenátus többségi vezetője mellett a sajtótitkári teendőket végzi. Az ország nukleáris fegyvertárának biztonságát és megbízhatóságát ellenőrző, illetve fenntartó tudósok pedig úgy nyilatkoztak: feladatuk teljesítéséhez nélkülözhetetlenek az atomkísérletek.
Daniel Patrick Moynihan, New York-i szenátor kifejtette: az egyezmény leszavazását követően „azt fogják híresztelni, hogy nemet mondtunk, ugyanúgy, mint ahogy 1919-ben nemet mondtunk a versailles-i szerződés esetében.” Erre a kijelentésre James Inhofe, oklahomai republikánus szenátor válaszolt, aki úgy jellemezte az egyezményt, hogy az „nem más, mint egyoldalú lefegyverzés. Úgy vélem, a Fehér Házban igazán azt hiszik, hogy ha valamennyien körben állunk, fogjuk egymás kezét és valamennyien letesszük a fegyvert, akkor mindenki boldog lesz. Én azonban nem vagyok elégedett ezzel. Úgy érzem, hogy nekünk szükségünk van nukleáris elrettentésre.”