Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
A rendszerváltás után

A huszadik születésnapját ünneplő Hit Gyülekezete mára hazánk negyedik legnépesebb, 40 ezernél több tagot számláló egyházává növekedett. A hagyományos protestáns tradíció alapján elsősorban önfenntartásra, hívei áldozatvállalására építő egyház hazai viszonyokhoz képest dinamikus fejlődése kihívást jelentett és jelent mindazon politikai és vallási körök számára, amelyek az állam és az egyház viszonyát hatalmi, pénzügyi szimbiózisban látják. A hatályos magyar törvények ugyan tartalmazzák a vallásszabadság összes fontos garanciáját, nevezetesen az állam és az egyházak elválasztását, a felekezeti egyenjogúságot és az egyházszervezési szabadságot, a gyakorlatban azonban ezek az alkotmányos elvek széles körben nem elfogadottak, sőt az alkotmányos jogaikkal élő személyeket és csoportokat egyre több támadás éri. Az alábbiakban a Hit Gyülekezete történetét összefoglaló, lapunkkal egyidőben megjelenő dokumentum-gyűjteményből, az 1990-1999-es időszak eseményeiből idézünk.

1990. január elején meghiúsul a gyülekezet újabb ingatlanvásárlási terve. Az előzmények 1989 novemberéig nyúlnak viszsza, amikor a budaörsi tanács megvételre ajánl egy közművesítetlen telket, egy ötezer férőhelyes, vegyes hasznosítású épület létrehozására. A több százezer forintért készített terveket a tanács műszaki osztálya is támogatja, ugyanis azok egyértelműen bizonyítják: a tízmilliós nagyságrendű beruházás jótékony hatással lesz a község infrastruktúrájára is. Az előleg kifizetése után már csak a szerződés aláírása van hátra, amikor is január 9-én a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete által szervezett falugyűlésre kerül sor. A pogromhangulatú, hisztérikus jelenetekkel tarkított esemény résztvevői a helyi plébános vezetésével követelik az adásvétel leállítását. Tiltakozásuk hivatalos oka az, hogy a tanács „elkótyavetyéli a község drága földjét”, ugyanakkor a gyülekezet elleni gyűlöletüket sem rejtik véka alá, sőt akad, aki állambiztonsági szempontokra hivatkozva a közösség betiltását szorgalmazza.
Május 9-én a Hit Gyülekezete - élve a törvények biztosította lehetőséggel - Közép-Kelet Európai Bibliaiskola és Lelkészképző Intézet néven megalapítja hittudományi főiskoláját. A hivatalos bejegyzést az Antall-kormány csak másfél évvel később, 1991. december 6-án hirdeti ki, miután a Művelődési Minisztériummal való hiábavaló levelezés után a gyülekezet az Alkotmánybírósághoz fordul. A több mint 450 hallgatóval működő főiskolát 1999-ben - immár Szent Pál Akadémia néven - az időközben elfogadott új felsőoktatási törvénynek megfelelően a Magyar Akkreditációs Bizottság javaslatára hivatalosan is akkreditálják, így az állami felsőfokú végzettséggel azonos értékű diplomát adhat a végzős hallgatók kezébe.

Szeptember 24-én mondvacsinált ürüggyel házkutatást tartanak egy nyíregyházi keresztény albérletben. Az önmagában talán nem túl jelentős „hír” előrevetíti a rendszerváltás után szinte rögtön kibontakozó „első” szektakampányt, amely rendkívül sok időt és energiát von el a gyülekezettől: ebben az időszakban számos prédikáció hangzik el a közösséget ért vádak cáfolatára, illetve a hívők identitástudatának helyreállítására.

Októberben a Magyar Filmszemlén bemutatják Vitézy László Hit című filmjét.
Részlet Pósa Zoltán Vitézy Lászlóval készített interjújából:
„- Azért irányult a figyelmem a kisegyházakra, mert ők kettős elnyomás alatt álltak: a pártállam apparátusának III/III-as terrorján túl a történelmi egyházak durva nyomása is rájuk nehezedett. A kettős kitaszítottság természete érdekelt, s a Hit Gyülekezete kálváriája önmagában modellezi azt, amit el akarok mondani. A másik alapmotívum: ennek a kisegyháznak sikerült számtalanszor az, ami előtt a pártállam bürokratikus ifjúságvédelmi intézményrendszere csődöt mondott: tartalommal megtölteni tévelygők életét, meggyógyítani narkósokat az Ige erejével.”

Decemberben az Egyház és Világ című folyóirat kétrészes interjút közöl Németh Sándorral. Részlet a beszélgetésből:
„- Hogyan értékeli, stabilizálódni fog-e ez a feszültségekkel terhes viszony a testvéregyházakkal? (…)
- Ezen a téren a fő gondom jelenleg az, hogy a karizmatikus pünkösdi mozgalmat az Állami Egyházügyi Hivatal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa alá tartozó egyházak segítségével nyomta el. Bennünket is éveken keresztül kényszerítettek arra, hogy vessük alá magunkat valamilyen függésnek, elsősorban is a Szabadegyházak Tanácsának. Tények igazolják azt, hogy ezek az emberek hozzájárultak ahhoz, hogy a Hit Gyülekezetének kilenc évig nem emberhez méltó módon kellett gyakorolnia hitéletét. Gyakorlatilag minden istentiszteletünkkel bűncselekményt követtünk el. Letartóztatásokat, utazástól való eltiltásokat foganatosítottak velünk szemben. A sajtóban ellenünk elkövetett hecckampányokban is szerepet kaptak ezek az egyházak. (…)
- A nagy történelmi egyházak mintha nem akarnának tudomást venni Önökről, holott komoly kihívásként kellene megélniük a neoprotestáns csoportok és felekezetek burjánzását…
- Úgy érzem, a nagy egyházak úgy tekintenek ránk, mint egy szektára, amely egy olyan hiányt pótol, amely a történelmi egyházakból hiányzik. Ezért figyelni kell a működését, s azt a pluszt, amit a Hit Gyülekezete képvisel, integrálni kell az ő közösségükbe, és akkor azután ez a gyülekezet elveszti vonzerejét. (…)”

1992. május 2-án és 3-án a Budapest Sportcsarnokban rendez istentiszteletet a Hit Gyülekezete. Az esemény az első állomása annak a sorozatnak, melynek keretében 1998-ig több mint száznyolcvan hasonló - többnyire teltházas - összejövetel kerül megrendezésre.

1994 első felében, a vidéki zsidóság deportálásának ötvenedik évfordulója alkalmából a „hites” fiatalok által alapított Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség országos konferenciasorozatot rendez „Ne menj tovább barátom…” címmel, amelyben határozottan figyelmezteti a társadalmat az újjáéledőben lévő antiszemitizmus veszélyeire. Az eseményeket összefoglaló „Holocaust emlékkönyv” előszavát Göncz Árpád köztársasági elnök írta.
Április 29-től május 1-ig Esztergomban kerül sor háromnapos regionális konferenciára. Az eseményre meghívást kaptak a római katolikus egyház vezetői is. (…) Az alábbiakban idézzük Paskai László bíborosnak a meghívásra adott válaszát:
„Németh Sándor
vezető lelkész úrnak
Tisztelt Lelkész Úr!
(…) Fájó számomra, hogy a katolikus egyház közösségéből kiszakadva akarják az evangéliumot szolgálni. Elszakadásuk tovább gyengíti Krisztus tanítványainak azt az egységét, amely egység Krisztus utolsó vacsorai főpapi imádságának kiemelkedő kérése volt: »Legyenek mindnyájan egy, …hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.« (János evangéliuma 17,21) Az egység megbontása gyengíti az evangélium erejét, és Krisztus isteni küldetésének a hitét.
Fájó számomra az is, hogy regionális konferenciájukat éppen Esztergomban tartják, amely város a magyar katolikus egyház egységének a történelmi jelképe.
Épp ezért meghívásukat elutasítom és a leghatározottabban elhatárolom magam közösségüktől és konferenciájuktól.
Tisztelettel:
Paskai László
bíboros, prímás, érsek”

A nyár folyamán megújulási hullám söpör végig a gyülekezetben. Németh Sándor vezető lelkész így értékeli az eseményeket: „Bizonyos pünkösdi és karizmatikus istentiszteleteken az Úr jelenléte egyre nagyobb mértékben nyilvánul meg. A hívők gyakorta már az összejövetelek elején, a dicséret és az igehirdetés alatt a Szent Lélek hatalma alá kerülnek, ami látványos változást eredményez bennük. (…) Nem mondok újat azzal sem, hogy a Szent Lélekkel való betöltekezést ellenző vallási erők nem lelkesednek ezekért a jelenségekért. Elképedve figyelhetik, hogy az általuk agyonszidalmazott és megbélyegzett, sőt nemegyszer kiátkozott ébredési hullám nem az általuk remélt és megjövendölt anarchia és csőd felé tart, hanem a megújulás és még nagyobb növekedés irányába. (…)” (Hit Infó, 1994.)

Zarándok gyülekezet

Az 1996-os év legjelentősebb eseménye a Jeruzsálem alapításának 3000. évfordulója alkalmából rendezett „Nem felejtkezünk el rólad…” elnevezésű konferencia.
„Jeruzsálemben rendezik január 15-18. között a legnagyobb közép-európai karizmatikus keresztény egyházak rendkívüli konferenciáját. A megnyitó előadást Ehud Olmert, Jeruzsálem polgármestere tartja. A konferenciára mintegy ötezren utaznak Európa húsz országából, ám a magyar delegáció jelenik meg a legnagyobb létszámmal: kétezer-ötszáz fős zarándokcsoport indult útnak tegnap Jeruzsálembe.”
(Magyar Hírlap, január 13.)
„A nem mindennapi utazás ötletéről, előkészületeiről, tartalmáról és várható élményeiről beszélgettünk a Hit Gyülekezete elnökével, Uzoni Péterrel.
- Még 1992-ben vetődött fel az ötlet, hogy megszervezzük ezt az utat. Erősítette az elhatározást, hogy akkoriban a hivatalos Magyarország részéről nem sok gesztust láttunk az izraeli-magyar kapcsolatok javítása érdekében. (…) Ki akarjuk nyilvánítani ezzel a zarándokúttal is, hogy mennyire elítéljük a holocaust idején a zsidóság ellen elkövetett bűnöket.”
(Magyar Nemzet, január 12.)
„A 2500 zarándok - a Hit Gyülekezete tagjai - saját pénzükön fedezik utazásuk költségeit. A résztvevők a konferenciát követően meglátogatják a bibliai Szentföld legfontosabb emlékhelyeit is. (…)”
(Déli Hírlap, január 14.)

A jobboldali sajtó hecckampányt indított a Hit Gyülekezete ellen, rágalmaik szerint a gyülekezet tagjai kormánypénzen bérelt izraeli különgépeken utaztak, a privatizációs miniszter biztosította a szükséges pénzt, melyet a nemzeti vagyon kiárusításából „akasztott le”. Az összeget állítólag a pénzügyi tárca államtitkára az aktatáskájába rejtve csempészte ki Jeruzsálembe…

1996. december 27-én Uzoni Péter, a Hit Gyülekezete presbitere és elnöke rövid betegség után az Úrhoz költözik. A tragikus esemény mély megrázkódtatást jelent nemcsak a Hit Gyülekezete tagjai, de számos, a gyülekezet tevékenységét rokonszenvvel figyelő kívülálló számára is.

1997 májusában a Hit Gyülekezete megalapítja első közoktatási intézményét. A tizenkét osztályos iskola neve: Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnázium. Az iskola első tanéve 1997. szeptember 1-jén kezdődik körülbelül 350 tanulóval; az 1999/2000. tanévre már több mint 550 diák iratkozik be.

1998 elején kezdenek mutatkozni annak a belső konfliktusnak a jelei, amely később néhány vezető és az őket követő csoport távozásával zárul.
A Heti Világgazdaság egy akkori cikkében „egyszázalékos lemorzsolódásnak” nevezte az eseményt, amelyet a Hit Gyülekezete vezetői sem tudtak soha egyházszakadásként értelmezni (többek között rendkívül inkorrekt, személyeskedő és destruktív jellege miatt sem). A konfliktus kiváltó okairól Németh Sándor a Népszabadság 1999. július 3-ai számában a következőket nyilatkozta: „(...) Elsősorban a személyes ambíciók domináltak bennük, és nem a gyülekezet állítólag zavaros pénzügyei. A később távozók kifejezetten megfogalmazták személyes igényeiket, egyikük a presbitérium elnöke szeretett volna lenni, másikuk kibővített hatáskörű országos elnök. Baráti körüket az egyház által alapított intézmények élén szerették volna látni. Volt, aki - annak ellenére, hogy nem felelt meg a feltételeknek - presbiterségre vágyott. Az országos vezetőség döntő többsége nemet mondott az igénylistára. A vezetőség egyiküknél a hívőkkel szembeni nagy összegű adósságait, a másiknál az általa bonyolított nyomdai munkák silány minőségét kifogásolta.”
A majdnem fél éven át több hullámban újra meg újra erőre kapó médiakampány sem tudta megakadályozni a gyülekezetet abban, hogy 1998. szeptember végén birtokba vegye a Hit Parkot és Csarnokot. Októberben egyhetes istentisztelet-sorozattal nyitották meg ünnepélyesen a csarnokot.

1999

Több magyar városban és Romániában is sikeres regionális konferenciákra került sor, az istentiszteletek látogatottsága nem csökkent. A nyár elején azonban a gyülekezet elleni kampány újabb, eddig nem tapasztalt lendületet kap, amikor megjelenik Bartus László „Fesz van - a Hit Gyülekezete másik arca” című gúnyrajza a gyülekezetről. Hack Péter a MaNcs című hetilapnak a következőt nyilatkozza a könyvről: „Bartus nem leleplező könyvet írt, hanem egy vastag feljelentést, amivel azt szerette volna elérni, hogy hatósági vizsgálatok induljanak. Ez sikerült. Bartus korunk hőse, mint a harmincas évek szovjet pionírja, aki kihallgatta szülei beszélgetését, feljelentette őket, és azok a Gulagra kerültek. Közben pedig egy nemzet tisztelte a fiút, mert ennyire azonosult saját céljaival. Ha Bartus valóban tiszteletben tartaná az emberi jogokat, akkor tiszteletben tartaná azt a több mint 40 ezer embert, aki nem volt elégedetlen a Hit Gyülekezetével. Ezek az emberek azt mondják: valaki, aki elment a gyülekezettől, ne mondja meg, mi a jó, és ne uszítsa ránk a rendőrséget, az APEH-et és a médiát.” (MaNcs, 1999/26. szám)
A könyv heves indulatokat váltott ki. Tamás Gáspár Miklós filozófus az Élet és Irodalomban a Hit botránya Magyarországon című írásában így ír a jelenségről: „Bartus László szegény, szembe került a vallással, a vallás meg romlásba döntötte. Amit ő a Hit Gyülekezete szemére vet - démonhit, ördögűzés, Isten kényszerítése imával, önkívület, közvetlen (misztikus) istenélmény, a szokásos társadalmi konvenciók elvetése, doktrinális szigor, tekintélyi hierarchia, az egyéni önállóság önkéntes föladása, szolgálati éthosz, köznépi tónus - azt az őskeresztény, esszéneus és gnosztikus közösségek, majd a joachimitáktól, valdensektől és a huszitáktól kezdve minden protestáló hit, küldetéses vétó szemére lehet vetni. Ami Bartus Lászlónak és a könyvet ezerszeresen fölnagyító médiakampány szervezőinek és (részben jóhiszeműen éretlen) szereplőinek nem tetszik a Hit Gyülekezetében, az a keresztyén vallás.” (Élet és Irodalom, 1999. július 2.).

Ebben az időszakban egyre több jel mutatta, hogy a Hit Gyülekezete ellen olyan szervezett kampány folyik, amelyben vélhetően a titkosszolgálatok emberei és más szervezetek ügynökei is aktív szerepet vállaltak és vállalnak, azért, hogy a Hit Gyülekezetét felmorzsolják, a közéletből kirekesszék. A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet az egykori Állami Egyházügyi Hivatal által alkalmazott módszerekre, amelyeket Uzoni Péter egy, a 80-as években kiadott nyilatkozatában így fogalmazott meg: „Az akció második fázisában a sajtóban indítanak kampányt a csoport ellen. (...) A támadások ezen szakaszának fő célja, hogy a hitvalló keresztényeket fanatikusoknak, elmebetegeknek, szörnyetegeknek, család- és társadalomellenesnek stb. mutassák be. (...) Az így megrágalmazott és megfélemlített közösségek és személyek ekkortól olyan vádak elleni védekezésre kényszerülnek, amelyeknek semmilyen valóságos alapjuk nincs…”


Nyílt levél
Dr. Andrásfalvy Bertalan Művelődési és Közoktatásügyi Miniszterhez:

Tisztelt Miniszter Úr!
Az iskolai hitoktatás tárgyában Ön és hét magyarországi egyház nevében eljáró Dr. Harmati Béla evangélikus püspök által 1990. június 15-én kötött megállapodást mind formai, mind tartalmi szempontból politikai hibának tartjuk.
Az, hogy az összes (harmincnégy) magyarországi egyházra kiható megállapodás megkötéséből Ön huszonhét egyházat - köztük pl. az Izraelita Hitfelekezetet, az ún. szabad-egyházakat - kirekesztett, az egyházak jogegyenlőségének durva megsértését jelenti. Ezenkívül arra utal, mintha az új kormányzat is külön-megállapodásokra kívánná építeni az egyházpolitikát.
Azzal, hogy a hitoktatókat a megállapodás alapján a tantestület tagjává nyilvánítják, bérük biztosítását pedig az iskola kötelezettségévé teszik, feszültségforrásokkal teljes diktátumot kényszerítenek a rendszerváltás kapcsán éppen a liberalizálásra számító iskolákra. Minthogy a hitoktatást az egyházak missziós tevékenységének tartjuk, igazságtalannak érezzük, hogy annak költségeit a világi pedagógusok bérkerete szenvedje meg. Ezenkívül ez a megoldás az állam és az egyház szétválasztása helyett éppen azok újabb típusú összefonódását eredményezi.(...)
Kérjük ezért, hogy szíveskedjék a megállapodás alapján kilátásba helyezett végrehajtási rendelet megalkotását elhalasztani és a hitoktatás kérdését valamennyi egyház képviselőjével, valamint a pedagógus szervezetek képviselőivel megvitatni.

Budapest, 1990. június 21.

Tisztelettel:
Dobner Győző, baptista lelkész
Galambos Gyula, szabadkeresztény pásztor
Iványi Gábor, lelkész - Evangéliumi Testvérközösség
Németh Sándor, lelkész - Hit Gyülekezete
Raj Tamás, rabbi
Soós István, lelkész - Mahanaim Gyülekezete
Szabó Levente, református lelkész
Tóth László, Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke