A huszadik születésnapját ünneplő Hit Gyülekezete mára hazánk negyedik legnépesebb,
40 ezernél több tagot számláló egyházává növekedett. A hagyományos protestáns
tradíció alapján elsősorban önfenntartásra, hívei áldozatvállalására építő
egyház hazai viszonyokhoz képest dinamikus fejlődése kihívást jelentett és jelent
mindazon politikai és vallási körök számára, amelyek az állam és az egyház
viszonyát hatalmi, pénzügyi szimbiózisban látják. A hatályos magyar törvények
ugyan tartalmazzák a vallásszabadság összes fontos garanciáját, nevezetesen az állam
és az egyházak elválasztását, a felekezeti egyenjogúságot és az egyházszervezési
szabadságot, a gyakorlatban azonban ezek az alkotmányos elvek széles körben nem
elfogadottak, sőt az alkotmányos jogaikkal élő személyeket és csoportokat egyre több
támadás éri. Az alábbiakban a Hit Gyülekezete történetét összefoglaló, lapunkkal
egyidőben megjelenő dokumentum-gyűjteményből, az 1990-1999-es időszak eseményeiből
idézünk.
1990. január elején meghiúsul a gyülekezet újabb ingatlanvásárlási terve. Az előzmények
1989 novemberéig nyúlnak viszsza, amikor a budaörsi tanács megvételre ajánl egy közművesítetlen
telket, egy ötezer férőhelyes, vegyes hasznosítású épület létrehozására. A több
százezer forintért készített terveket a tanács műszaki osztálya is támogatja,
ugyanis azok egyértelműen bizonyítják: a tízmilliós nagyságrendű beruházás jótékony
hatással lesz a község infrastruktúrájára is. Az előleg kifizetése után már csak
a szerződés aláírása van hátra, amikor is január 9-én a Magyar Demokrata Fórum
helyi szervezete által szervezett falugyűlésre kerül sor. A pogromhangulatú, hisztérikus
jelenetekkel tarkított esemény résztvevői a helyi plébános vezetésével követelik
az adásvétel leállítását. Tiltakozásuk hivatalos oka az, hogy a tanács „elkótyavetyéli
a község drága földjét”, ugyanakkor a gyülekezet elleni gyűlöletüket sem rejtik
véka alá, sőt akad, aki állambiztonsági szempontokra hivatkozva a közösség betiltását
szorgalmazza.
Május 9-én a Hit Gyülekezete - élve a törvények biztosította lehetőséggel - Közép-Kelet
Európai Bibliaiskola és Lelkészképző Intézet néven megalapítja hittudományi főiskoláját.
A hivatalos bejegyzést az Antall-kormány csak másfél évvel később, 1991. december
6-án hirdeti ki, miután a Művelődési Minisztériummal való hiábavaló levelezés után
a gyülekezet az Alkotmánybírósághoz fordul. A több mint 450 hallgatóval működő főiskolát
1999-ben - immár Szent Pál Akadémia néven - az időközben elfogadott új felsőoktatási
törvénynek megfelelően a Magyar Akkreditációs Bizottság javaslatára hivatalosan is
akkreditálják, így az állami felsőfokú végzettséggel azonos értékű diplomát
adhat a végzős hallgatók kezébe.
Szeptember 24-én mondvacsinált ürüggyel házkutatást tartanak egy nyíregyházi
keresztény albérletben. Az önmagában talán nem túl jelentős „hír” előrevetíti
a rendszerváltás után szinte rögtön kibontakozó „első” szektakampányt, amely
rendkívül sok időt és energiát von el a gyülekezettől: ebben az időszakban számos
prédikáció hangzik el a közösséget ért vádak cáfolatára, illetve a hívők
identitástudatának helyreállítására.
Októberben a Magyar Filmszemlén bemutatják Vitézy László Hit című filmjét.
Részlet Pósa Zoltán Vitézy Lászlóval készített interjújából:
„- Azért irányult a figyelmem a kisegyházakra, mert ők kettős elnyomás alatt álltak:
a pártállam apparátusának III/III-as terrorján túl a történelmi egyházak durva
nyomása is rájuk nehezedett. A kettős kitaszítottság természete érdekelt, s a Hit
Gyülekezete kálváriája önmagában modellezi azt, amit el akarok mondani. A másik
alapmotívum: ennek a kisegyháznak sikerült számtalanszor az, ami előtt a pártállam
bürokratikus ifjúságvédelmi intézményrendszere csődöt mondott: tartalommal megtölteni
tévelygők életét, meggyógyítani narkósokat az Ige erejével.”
Decemberben az Egyház és Világ című folyóirat kétrészes interjút közöl Németh
Sándorral. Részlet a beszélgetésből:
„- Hogyan értékeli, stabilizálódni fog-e ez a feszültségekkel terhes viszony a
testvéregyházakkal? (…)
- Ezen a téren a fő gondom jelenleg az, hogy a karizmatikus pünkösdi mozgalmat az Állami
Egyházügyi Hivatal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa alá tartozó egyházak
segítségével nyomta el. Bennünket is éveken keresztül kényszerítettek arra, hogy
vessük alá magunkat valamilyen függésnek, elsősorban is a Szabadegyházak Tanácsának.
Tények igazolják azt, hogy ezek az emberek hozzájárultak ahhoz, hogy a Hit Gyülekezetének
kilenc évig nem emberhez méltó módon kellett gyakorolnia hitéletét. Gyakorlatilag
minden istentiszteletünkkel bűncselekményt követtünk el. Letartóztatásokat, utazástól
való eltiltásokat foganatosítottak velünk szemben. A sajtóban ellenünk elkövetett
hecckampányokban is szerepet kaptak ezek az egyházak. (…)
- A nagy történelmi egyházak mintha nem akarnának tudomást venni Önökről, holott
komoly kihívásként kellene megélniük a neoprotestáns csoportok és felekezetek burjánzását…
- Úgy érzem, a nagy egyházak úgy tekintenek ránk, mint egy szektára, amely egy
olyan hiányt pótol, amely a történelmi egyházakból hiányzik. Ezért figyelni kell a
működését, s azt a pluszt, amit a Hit Gyülekezete képvisel, integrálni kell az ő közösségükbe,
és akkor azután ez a gyülekezet elveszti vonzerejét. (…)”
1992. május 2-án és 3-án a Budapest Sportcsarnokban rendez istentiszteletet a Hit Gyülekezete.
Az esemény az első állomása annak a sorozatnak, melynek keretében 1998-ig több mint
száznyolcvan hasonló - többnyire teltházas - összejövetel kerül megrendezésre.
1994 első felében, a vidéki zsidóság deportálásának ötvenedik évfordulója
alkalmából a „hites” fiatalok által alapított Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági
Szövetség országos konferenciasorozatot rendez „Ne menj tovább barátom…” címmel,
amelyben határozottan figyelmezteti a társadalmat az újjáéledőben lévő
antiszemitizmus veszélyeire. Az eseményeket összefoglaló „Holocaust emlékkönyv”
előszavát Göncz Árpád köztársasági elnök írta.
Április 29-től május 1-ig Esztergomban kerül sor háromnapos regionális konferenciára.
Az eseményre meghívást kaptak a római katolikus egyház vezetői is. (…) Az alábbiakban
idézzük Paskai László bíborosnak a meghívásra adott válaszát:
„Németh Sándor
vezető lelkész úrnak
Tisztelt Lelkész Úr!
(…) Fájó számomra, hogy a katolikus egyház közösségéből kiszakadva akarják az
evangéliumot szolgálni. Elszakadásuk tovább gyengíti Krisztus tanítványainak azt az
egységét, amely egység Krisztus utolsó vacsorai főpapi imádságának kiemelkedő kérése
volt: »Legyenek mindnyájan egy, …hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.«
(János evangéliuma 17,21) Az egység megbontása gyengíti az evangélium erejét, és
Krisztus isteni küldetésének a hitét.
Fájó számomra az is, hogy regionális konferenciájukat éppen Esztergomban tartják,
amely város a magyar katolikus egyház egységének a történelmi jelképe.
Épp ezért meghívásukat elutasítom és a leghatározottabban elhatárolom magam közösségüktől
és konferenciájuktól.
Tisztelettel:
Paskai László
bíboros, prímás, érsek”
A nyár folyamán megújulási hullám söpör végig a gyülekezetben. Németh Sándor
vezető lelkész így értékeli az eseményeket: „Bizonyos pünkösdi és karizmatikus
istentiszteleteken az Úr jelenléte egyre nagyobb mértékben nyilvánul meg. A hívők
gyakorta már az összejövetelek elején, a dicséret és az igehirdetés alatt a Szent Lélek
hatalma alá kerülnek, ami látványos változást eredményez bennük. (…) Nem mondok
újat azzal sem, hogy a Szent Lélekkel való betöltekezést ellenző vallási erők nem
lelkesednek ezekért a jelenségekért. Elképedve figyelhetik, hogy az általuk
agyonszidalmazott és megbélyegzett, sőt nemegyszer kiátkozott ébredési hullám nem
az általuk remélt és megjövendölt anarchia és csőd felé tart, hanem a megújulás
és még nagyobb növekedés irányába. (…)” (Hit Infó, 1994.)
Zarándok gyülekezet
Az 1996-os év legjelentősebb eseménye a Jeruzsálem alapításának 3000. évfordulója
alkalmából rendezett „Nem felejtkezünk el rólad…” elnevezésű konferencia.
„Jeruzsálemben rendezik január 15-18. között a legnagyobb közép-európai
karizmatikus keresztény egyházak rendkívüli konferenciáját. A megnyitó előadást
Ehud Olmert, Jeruzsálem polgármestere tartja. A konferenciára mintegy ötezren utaznak
Európa húsz országából, ám a magyar delegáció jelenik meg a legnagyobb létszámmal:
kétezer-ötszáz fős zarándokcsoport indult útnak tegnap Jeruzsálembe.”
(Magyar Hírlap, január 13.)
„A nem mindennapi utazás ötletéről, előkészületeiről, tartalmáról és várható
élményeiről beszélgettünk a Hit Gyülekezete elnökével, Uzoni Péterrel.
- Még 1992-ben vetődött fel az ötlet, hogy megszervezzük ezt az utat. Erősítette
az elhatározást, hogy akkoriban a hivatalos Magyarország részéről nem sok gesztust láttunk
az izraeli-magyar kapcsolatok javítása érdekében. (…) Ki akarjuk nyilvánítani
ezzel a zarándokúttal is, hogy mennyire elítéljük a holocaust idején a zsidóság
ellen elkövetett bűnöket.”
(Magyar Nemzet, január 12.)
„A 2500 zarándok - a Hit Gyülekezete tagjai - saját pénzükön fedezik utazásuk
költségeit. A résztvevők a konferenciát követően meglátogatják a bibliai Szentföld
legfontosabb emlékhelyeit is. (…)”
(Déli Hírlap, január 14.)
A jobboldali sajtó hecckampányt indított a Hit Gyülekezete ellen, rágalmaik szerint a
gyülekezet tagjai kormánypénzen bérelt izraeli különgépeken utaztak, a privatizációs
miniszter biztosította a szükséges pénzt, melyet a nemzeti vagyon kiárusításából
„akasztott le”. Az összeget állítólag a pénzügyi tárca államtitkára az aktatáskájába
rejtve csempészte ki Jeruzsálembe…
1996. december 27-én Uzoni Péter, a Hit Gyülekezete presbitere és elnöke rövid
betegség után az Úrhoz költözik. A tragikus esemény mély megrázkódtatást jelent
nemcsak a Hit Gyülekezete tagjai, de számos, a gyülekezet tevékenységét
rokonszenvvel figyelő kívülálló számára is.
1997 májusában a Hit Gyülekezete megalapítja első közoktatási intézményét. A
tizenkét osztályos iskola neve: Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnázium. Az
iskola első tanéve 1997. szeptember 1-jén kezdődik körülbelül 350 tanulóval; az
1999/2000. tanévre már több mint 550 diák iratkozik be.
1998 elején kezdenek mutatkozni annak a belső konfliktusnak a jelei, amely később néhány
vezető és az őket követő csoport távozásával zárul.
A Heti Világgazdaság egy akkori cikkében „egyszázalékos lemorzsolódásnak”
nevezte az eseményt, amelyet a Hit Gyülekezete vezetői sem tudtak soha egyházszakadásként
értelmezni (többek között rendkívül inkorrekt, személyeskedő és destruktív
jellege miatt sem). A konfliktus kiváltó okairól Németh Sándor a Népszabadság 1999.
július 3-ai számában a következőket nyilatkozta: „(...) Elsősorban a személyes
ambíciók domináltak bennük, és nem a gyülekezet állítólag zavaros pénzügyei. A
később távozók kifejezetten megfogalmazták személyes igényeiket, egyikük a presbitérium
elnöke szeretett volna lenni, másikuk kibővített hatáskörű országos elnök. Baráti
körüket az egyház által alapított intézmények élén szerették volna látni. Volt,
aki - annak ellenére, hogy nem felelt meg a feltételeknek - presbiterségre vágyott.
Az országos vezetőség döntő többsége nemet mondott az igénylistára. A vezetőség
egyiküknél a hívőkkel szembeni nagy összegű adósságait, a másiknál az általa
bonyolított nyomdai munkák silány minőségét kifogásolta.”
A majdnem fél éven át több hullámban újra meg újra erőre kapó médiakampány sem
tudta megakadályozni a gyülekezetet abban, hogy 1998. szeptember végén birtokba vegye
a Hit Parkot és Csarnokot. Októberben egyhetes istentisztelet-sorozattal nyitották meg
ünnepélyesen a csarnokot.
1999
Több magyar városban és Romániában is sikeres regionális konferenciákra került
sor, az istentiszteletek látogatottsága nem csökkent. A nyár elején azonban a gyülekezet
elleni kampány újabb, eddig nem tapasztalt lendületet kap, amikor megjelenik Bartus László
„Fesz van - a Hit Gyülekezete másik arca” című gúnyrajza a gyülekezetről.
Hack Péter a MaNcs című hetilapnak a következőt nyilatkozza a könyvről: „Bartus
nem leleplező könyvet írt, hanem egy vastag feljelentést, amivel azt szerette volna elérni,
hogy hatósági vizsgálatok induljanak. Ez sikerült. Bartus korunk hőse, mint a
harmincas évek szovjet pionírja, aki kihallgatta szülei beszélgetését, feljelentette
őket, és azok a Gulagra kerültek. Közben pedig egy nemzet tisztelte a fiút, mert
ennyire azonosult saját céljaival. Ha Bartus valóban tiszteletben tartaná az emberi
jogokat, akkor tiszteletben tartaná azt a több mint 40 ezer embert, aki nem volt elégedetlen
a Hit Gyülekezetével. Ezek az emberek azt mondják: valaki, aki elment a gyülekezettől,
ne mondja meg, mi a jó, és ne uszítsa ránk a rendőrséget, az APEH-et és a médiát.”
(MaNcs, 1999/26. szám)
A könyv heves indulatokat váltott ki. Tamás Gáspár Miklós filozófus az Élet és
Irodalomban a Hit botránya Magyarországon című írásában így ír a jelenségről:
„Bartus László szegény, szembe került a vallással, a vallás meg romlásba döntötte.
Amit ő a Hit Gyülekezete szemére vet - démonhit, ördögűzés, Isten kényszerítése
imával, önkívület, közvetlen (misztikus) istenélmény, a szokásos társadalmi
konvenciók elvetése, doktrinális szigor, tekintélyi hierarchia, az egyéni önállóság
önkéntes föladása, szolgálati éthosz, köznépi tónus - azt az őskeresztény,
esszéneus és gnosztikus közösségek, majd a joachimitáktól, valdensektől és a
huszitáktól kezdve minden protestáló hit, küldetéses vétó szemére lehet vetni.
Ami Bartus Lászlónak és a könyvet ezerszeresen fölnagyító médiakampány szervezőinek
és (részben jóhiszeműen éretlen) szereplőinek nem tetszik a Hit Gyülekezetében, az
a keresztyén vallás.” (Élet és Irodalom, 1999. július 2.).
Ebben az időszakban egyre több jel mutatta, hogy a Hit Gyülekezete ellen olyan
szervezett kampány folyik, amelyben vélhetően a titkosszolgálatok emberei és más
szervezetek ügynökei is aktív szerepet vállaltak és vállalnak, azért, hogy a Hit Gyülekezetét
felmorzsolják, a közéletből kirekesszék. A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet
az egykori Állami Egyházügyi Hivatal által alkalmazott módszerekre, amelyeket Uzoni Péter
egy, a 80-as években kiadott nyilatkozatában így fogalmazott meg: „Az akció második
fázisában a sajtóban indítanak kampányt a csoport ellen. (...) A támadások ezen
szakaszának fő célja, hogy a hitvalló keresztényeket fanatikusoknak, elmebetegeknek,
szörnyetegeknek, család- és társadalomellenesnek stb. mutassák be. (...) Az így megrágalmazott
és megfélemlített közösségek és személyek ekkortól olyan vádak elleni védekezésre
kényszerülnek, amelyeknek semmilyen valóságos alapjuk nincs…”
Nyílt levél
Dr. Andrásfalvy Bertalan Művelődési és Közoktatásügyi Miniszterhez:
Tisztelt Miniszter Úr!
Az iskolai hitoktatás tárgyában Ön és hét magyarországi egyház nevében eljáró
Dr. Harmati Béla evangélikus püspök által 1990. június 15-én kötött megállapodást
mind formai, mind tartalmi szempontból politikai hibának tartjuk.
Az, hogy az összes (harmincnégy) magyarországi egyházra kiható megállapodás megkötéséből
Ön huszonhét egyházat - köztük pl. az Izraelita Hitfelekezetet, az ún. szabad-egyházakat
- kirekesztett, az egyházak jogegyenlőségének durva megsértését jelenti. Ezenkívül
arra utal, mintha az új kormányzat is külön-megállapodásokra kívánná építeni az
egyházpolitikát.
Azzal, hogy a hitoktatókat a megállapodás alapján a tantestület tagjává nyilvánítják,
bérük biztosítását pedig az iskola kötelezettségévé teszik, feszültségforrásokkal
teljes diktátumot kényszerítenek a rendszerváltás kapcsán éppen a liberalizálásra
számító iskolákra. Minthogy a hitoktatást az egyházak missziós tevékenységének
tartjuk, igazságtalannak érezzük, hogy annak költségeit a világi pedagógusok bérkerete
szenvedje meg. Ezenkívül ez a megoldás az állam és az egyház szétválasztása
helyett éppen azok újabb típusú összefonódását eredményezi.(...)
Kérjük ezért, hogy szíveskedjék a megállapodás alapján kilátásba helyezett végrehajtási
rendelet megalkotását elhalasztani és a hitoktatás kérdését valamennyi egyház képviselőjével,
valamint a pedagógus szervezetek képviselőivel megvitatni.
Budapest, 1990. június 21.
Tisztelettel:
Dobner Győző, baptista lelkész
Galambos Gyula, szabadkeresztény pásztor
Iványi Gábor, lelkész - Evangéliumi Testvérközösség
Németh Sándor, lelkész - Hit Gyülekezete
Raj Tamás, rabbi
Soós István, lelkész - Mahanaim Gyülekezete
Szabó Levente, református lelkész
Tóth László, Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke