Karl Pfeifer, Bécs
Náci beszéd tömegtámogatással

Jörg Haider kampánya nem szűkölködött az ígéretekben: hatalomra kerülése esetén az unió keleti bástyájaként lezárná a kaput a további csatlakozók előtt. Haider az osztrák anyáknak „rengeteg pénzt” helyezett kilátásba, a legtöbb embert azonban - 1,2 millió osztrák polgárt - talán mégis idegengyűlölő agitációjával sikerült mozgósítania, hiszen pártja, a FPÖ (Szabadságpárt) garantálta: az országot többé nem áraszthatják el az idegenek.

  
Jörg Haider, az osztrák Szabadságpárt vezére. A választási plakát szövege: „Megígérjük, hogy gátat vetünk az idegenáradatnak. Ausztria mindenekelőtt!”    Fotó: Karl Pfeifer és MTI

Ausztriában - és nem csak ott - Haidert igyekeznek demokratikus politikusként beállítani. Stoiber bajor miniszterelnök például javaslatot tett katolikus testvérpártjának, a Néppártnak (ÖVP), hogy szövetkezzen Haiderrel. Három héttel a választás előtt a bécsi zsidó hitközség kultúrtermében a zöldek bemutatták a Böse Worte? Sprache und Diskriminierung (Dühödt szavak? Beszéd és diszkrimináció) című brosúrát. Ez alkalomból felszólalt Ariel Muzikant, a hitközség elnöke is, aki elmondta: felkérte a pártok vezetőit, hogy nyilvánosan is fejezzék ki tiltakozásukat az FPÖ idegengyűlölő agitációja ellen.
Pár nappal később az érintettek arról értesítették Muzikantot, hogy nem fognak lépni az ügyben, mivel azzal csak Haidert segítenék. Nyílt akcióval egyedül az Auszriában kisebbségben lévő evangélikus egyház és a zsidó hitközség lépett fel, s csatlakozott hozzájuk néhány katolikus értelmiségi is. Christoph Schönborn katolikus érsek azonban csupán két nappal később - és csak a kormányfő kérését követően - volt hajlandó legalább valami általánosságot mondani az idegenellenes gyűlöletkeltés ellen.

Ehud Barak izraeli kormányfő Dávid Lévi külügyminiszterrel a kneszetben. Határozott figyelmeztetés Bécsnek    Fotó: MTI

A választások után sokan próbálják elmagyarázni a világnak, hogy az 1950-ben született Haider sem nem náci, sem nem neonáci. Haider azonban egy náci családból származó szélsőjobboldali vezető, aki a mai napig sem vágta el a nemzetiszocialista eszmékhez kötődő köldökzsinórját. Szülei közvetlen kapcsolatban álltak a nácikkal: Haider apja 1929-ben csatlakozott a Hitlerjugendhez, majd az SA-hoz, több esetben volt Adolf Eichmann és Alois Brunner kísérője. Anyja szintén tagja volt a náci pártnak.
A fiatal Haider már 16 évesen kitűnt szónoki képességével. A Németek vagyunk-e mi, osztrákok? című beszédét később egy neonáci újság is leközölte. Az ügyvédi pályát választó Haider ma is egy olyan 38 ezer hektáros családi birtokon él, amely 1939-ig zsidóké volt. A tulajdonosokat az Anschluss idején kényszerítették a birtok eladására. Haider a hetvenes években az FPÖ fiatal funkcionáriusaként tevékenykedett, s csak 1979-ben került a parlamentbe. A nyolcvanas évek elején a karintiai pártlap főszerkesztőjeként számos nácibarát cikket közölt.
1986 tavaszán a katolikus néppárt antiszemita felhangokkal tarkított választási kampányának eredményeként Ausztria köztársasági elnökévé választották Kurt Waldheim volt ENSZ-főtitkárt. 1986 szeptemberében pedig egy pártpuccsot követően Haider lett az FPÖ vezére. Vezetése alatt a Szabadság Párt közel megháromszorozta támogatottságát.
Jörg Haidert 1989 májusában a katolikus néppárt szavazatainak segítségével Karintia tartományi főnökévé választották. 1991. június 19-én a tartományi parlamentben dicsérő szavakkal illette a harmadik birodalom „tisztességes foglalkoztatáspolitikáját”, mire június 21-én leváltották posztjáról.
1993-ban „Először Ausztria” jelszóval népszavazást kezdeményezett arról, hogy az alkotmány tiltsa meg az idegenek bevándorlását. 417 ezren alá is írták a javaslatot, 250 ezer osztrák azonban ellene tüntetett a bécsi Ringen.
Haider 1995 februárjában az osztrák parlamentben Auschwitzról mint „büntető táborról” beszélt. 1995 szeptemberében a Waffen SS veteránjai - köztük számos háborús bűnös - előtt elmondott szónoklatában kijelentette: örül, hogy „vannak még tisztességes emberek a mai világban, akiknek van jellemük, bátran kiállnak eszméik mellett, és még akkor is hűek maradnak meggyőződésükhöz, ha erős ellenszél fúj az arcukba.”
Decemberben a német ARD televízió bemutatta a Haider beszédéről készített felvételt, az osztrák televízió azonban a választások előtt három nappal nem volt hajlandó levetíteni a filmet az osztrák nézőknek. A televízió vezetősége ugyanis attól tartott, hogy a film bemutatása még több szavazatot hozna Haidernek.
1998 szeptemberében Haider egyenlőségjelet tett az 1945 után Csehszlovákiából kiutasított szudéta-németek és a holocaust zsidó áldozatai között: „Én nem akarom megítélni, mi volt borzalmasabb, ám ugyanolyan eseményeket nem szabad másképpen értékelni.”
1999 márciusában az FPÖ negyvenkét százalékkal Karintia legerősebb pártjává vált, és Haidert áprilisban újra megválasztották tartományi főnöknek. Mivel a Haidert védők egyre azt hangoztatták, hogy Haider semmit sem mond a zsidók ellen, érdemes megemlékezni egy közelmúltbeli esetről. Amikor 1999 augusztusában megkérdezték Haidert, mi a véleménye arról, hogy karintiai kultúrügyi tanácsadója, Andreas Mölzer ellen a bíróság vizsgálatot indított a holocaust tagadásáért, Haider azt a választ adta, hogy a bíróság jobban tenné, ha a pedofilek ellen indítana vizsgálatot, és nem ilyen „marginális témákkal” foglalkozna.
Az osztrák törvények azonban a holocaust tagadását nem marginális témának, hanem bűntettnek tekintik. Ausztria 1945. május 8-án törvényt fogadott el mindenféle nemzetiszocialista tevékenység betiltásáról. 1992-ben az osztrák parlament kibővítette a törvényt egy paragrafussal, amely büntetéssel sújtja, ha valaki nyomdai termékben, elektronikus vagy egyéb médiában nyilvánosan tagadja, durván bagatellizálja, helyesli vagy jogosnak találja a nemzetiszocialista népirtást, illetve más, az emberiség ellen elkövetett nemzetiszocialista bűnöket.
Andreas Mölzer, aki nemcsak Haider tanácsadója, hanem Ausztria egyik legbefolyásosabb publicistája is, egészen 1999. június végéig a bécsi Zur Zeit című hetilap kiadója és főszerkesztője volt.
1999 júniusában közölte Hans Gamlich cikkét, amely hírhedt holocaust-tagadó szerzők állításaira utalva többek között azt állítja, hogy „Ciklon B gázzal lehetetlen tömeggyilkosságot elkövetni”, továbbá „a hatmillió mítoszát Nürnbergben, a világtörténelem legnagyobb kirakatperében intézményesítették”.
Gamlich szerint Hitler „nagy szociális forradalmár”, helyettese, Rudolf Hess pedig „bátor idealista” volt. Az osztrák ellenállás archívumának igazgatója ezért feljelentést tett az államügyészségen, és miután egy zöld képviselő interpellációt intézett az igazságügyminiszterhez, bírósági vizsgálat indult Andreas Mölzer és Hans Gamlich ellen.
A mai osztrákok zöme természetesen nem náci és nem is neonáci, de azért mégiscsak figyelemre méltó az a tény, hogy a szavazók 27,2 százaléka egy olyan politikusra szavazott, aki nyilvánosan dicsérte a Waffen SS-t. Most, amikor az osztrák szélsőjobbnak komoly esélye van kormányba jutni, kíváncsian várjuk, hogyan végződik a vizsgálat.

---

Fenntartások világszerte

Dávid Lévi izraeli külügyminiszter szerdán bejelentette: országa át fogja gondolni Ausztriával való kapcsolatát, amennyiben a szélsőjobboldali Szabadság Párt bekerül az osztrák kormányba. Lévi úgy utalt az osztrák pártra, mint „betegségre”, melyről reméli, hogy hamar elmúlik, és „nem válik fertőző ragállyá”. A külügyminiszter véleménye szerint egy neonáci párt megerősödése „szomorú és aggasztó jelenség”, amit minden civilizált ország demokráciájának el kellene utasítania. „A választási eredmények felháborítanak bennünket. Azt lehetett volna gondolni, hogy Ausztria tanult valamit a második világháborúból. Reméljük, hogy az osztrákok lemossák a foltot, a káinbélyeget a homlokukról, és megállapodnak, hogy nem veszik be a kormányukba Haidert” - szögezte le Lévi.
Az izraeli Haarec című lap idéz egy politikai véleményt, mely szerint az a tény, hogy minden negyedik osztrák egy rasszista, antiszemita, neonáci pártra szavazott, az egész osztrák nemzetre nézve szegénységi bizonyítvány.
Dan Naveh, a Likud párt tagja azt sürgette, hogy Izrael azonnal hívja vissza nagykövetét, és függessze fel diplomáciai kapcsolatait Ausztriával, ha Haider bekerül az osztrák kormányba. Hasonló esetre volt már példa az egykori osztrák elnök, Kurt Waldheim idején - akinek állítólagos náci múltja válságot okozott a kétoldalú kapcsolatokban. „Ausztriának meg kell értenie, hogy ha továbbra is támogatja Haidert, azzal kizárja magát a nemzetek családjából”- mondotta Naveh.
Az izraeli kijelentéseket Haider „ostobáknak” ítélte és hozzátette: korábbi kijelentéseiből „nincs mit megbánnia”. „Ostoba érvelés ez, és semmi valós alapjuk nincs az Ausztria elleni támadásoknak - mondta Haider az AFP hírügynökségnek. - Nincs mit megbánnom. Szilárd történelmi referenciáim vannak, és jól ismerem az osztrák történelmet” - tette hozzá.
A londoni The Times című lap attól tart, hogy amennyiben Viktor Klima kancellár nem tud kormányt alakítani, úgy Haiderre kerül a sor. Egy másik brit napilap, a konzervatív The Daily Telegraph úgy véli: a következő hetek tárgyalásai elvezethetnek oda, hogy Jörg Haider, az FPÖ vezetője, aki Hitlert méltatja, és az SS katonáit tisztességes embereknek nevezi, bekerül a kormányba. „Ha a konzervatív osztrák néppárttal áll össze, még kancellár is lehet a Szabadság Párt-i politikusból” - írja a lap.
Az Egyesült Államok bízik az osztrák demokráciában, de élesen szembenáll Jörg Haider minden olyan kijelentésével, amelyet nácibarátként vagy idegengyűlölőként lehet értelmezni - jelentette ki James Rubin amerikai külügyi szóvivő, aki hangsúlyozta, hogy Washingtonban a különböző politikai nézetek megmérettetésével járó demokratikus folyamatként fogják fel a választásokat, így az ausztriai választást is. „Ha a Szabadságpárt bekerül a kormányba, felszólítjuk a pártot, hogy kövesse azt az osztrák hagyományt, amely támogatja az emberi jogokat, illetve a kisebbségek egyenjogúságát” - jelentette ki Rubin.