Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Utcára kerültek

Elköltözött a Csavargyár utcai szükségszálló első emeletének közel másfélszáz, egyedülálló családi állapotú lakója. A második emeleten lakó családosok még arra várnak, hogy a főváros által ígért szükséglakásokba költözhessenek. A szerencsétlen sorsú emberek jövője bizonytalan.

Mint ismeretes, a szállót a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei (FSzKI) bérelte az Eravis Hoteltől, a szálló üzemeltetőjétől a szükséghelyzetben lévők számára. Időközben azonban az Eravis eladta az épületet, és felmondta a bérleti szerződést (Hetek III.évf. 32.szám). Az ott lakók helyzetét azonban a harminc napos felmondási határidő, valamint a több hetes haladék lejárta után sem sikerült minden esetben megoldani. Az egyedülállók közül mintegy negyvenen kerültek a Könyves Kálmán körúti éjjeli menedékhelyre, a rettegett „fapadosra”. Itt napközben nem tartózkodhatnak, és ingóságaikat sem tárolhatják. Ezeknek a szállóknak olyan rossz a híre, hogy sokan inkább a szabadban alszanak. Vannak akik segélyszervezeteknél találtak fedelet a fejük fölé, de a kiköltözöttek nagy része így is az utcára került. Az utóbbi napokban például többen visszalátogattak volt szállásukra csak azért, hogy lezuhanyozhassanak. „További veszélyt jelent, hogy az utcára került emberek könnyen még lejjebb csúszhatnak, s az alkoholhoz, esetleg droghoz nyúlhatnak” - mondta lapunknak Molnár Gézáné, a Létminimum Alatt Élők Társaságának vezetője.
A még a szállón maradt tizenhat család a fővárosi közgyűlés által megszavazott, felújításra szoruló lakások elnyerésében reménykedik. A közgyűlés „bérlőkiválasztási joggal” hatalmazta fel Pelle Józsefet, az FSzKI vezetőjét. Ennek értelmében ő jogosult arra, hogy az egykori szálló szociális munkásainak javaslatai alapján eldöntse, melyik lakást kinek adja. A családosok azonban aggódnak: nem ápoltak valami rózsás viszonyt a szociális gondozókkal, akikre többen panaszkodnak, s nem tudják, milyen szempontok szerint dönt majd az igazgató. A feszültséget tovább növeli annak az öt családnak a helyzete, akik attól tartanak, hogy az utolsó pillanatban még a szükséglakáshoz jutás lehetősége is elillan. Ők azok ugyanis, akiknek a lakhatási jogviszonya - mint azt Pelle József elmondta - augusztus 3-án megszűnt. Az érintettek fellebbezésére - amelynek halasztó hatálya van - szeptember 10-én ad érdemi választ az FSzKI vezetősége. Ehhez az időponthoz képest pedig nagyon közel áll a szeptember 14-i kiköltözés időpontja. B. Gáborné például férjével és négy gyermekével együtt várja nagy bizonytalanságban az eredményt.
Szegény embert az ág is húzza, panaszkodnak a lakók. Ha nincs állandó lakásuk, nem kapnak munkát. Ha nincs munkahelyük, hol (és miből) lakjanak? Az állandó lakcím még szociális segély igényléséhez is feltétel - mondja egyikük. Egyesek alkalmi munkából, máról holnapra élnek, a szerencsésebbek pedig úgy viselkednek munkahelyükön, hogy ki ne derüljön: hajléktalan szállón laknak (vagy éppen laktak). Amint ez kiderül, az esetek többségében elbocsátják őket. Olyan is több esetben előfordult már - panaszolják - hogy az ő érdekükben kihelyezett szociális gondozó telefonált be munkahelyükre, s ezzel lebuktatta őket. Sokan szeretnének kitörni kiszolgáltatott helyzetükből, azonban nehéz megtalálni a kitörési pontot - állítják egyhangúlag.