Vissza a tartalomjegyzékhez


Adó dó hangulat

A kormány több hónapon keresztül az adócsökkentés, az adóreform tervét hangoztatta a közvélemény előtt - mint kormányprogramot, mint időszerű, egyébként az előd által is tervezett lépést. Az adófizető polgárok végigizgulhatták, vagy végigbosszankodhatták a pénzügyi tárca tucatnyi variánsát, amit a mindig aktuális elvárások szerint készített. Utólag belátható, felesleges volt. A kormány a nyári melegben végül is meggondolta magát. Nem lesz adóreform, szja- és más csökkentés, sem kedvezménykurtítás. Lesz viszont gyermekek után járó kedvezményemelkedés.

„Jövőre a kormány mást tesz, mint amit korábban elgondolt, mert a természeti katasztrófák, az időjárás, és a jugoszláviai háború hatásai miatt a nyugalomra helyeződik a hangsúly” - nyilatkozta Orbán Viktor kormányfő a Magyar Rádió reggeli műsorában. „Most, hogy átéltük a nehézségeket, nincs olyan ember, aki szívesen látna egy nagyarányú adó- és járulékreformot - tette hozzá. Ezt 2001-ben lehet végrehajtani, amennyiben a gazdaság és az emberek hangulata lehetővé teszi.”
A kijelentést követő néhány napon még nem tudható, hogy a miniszterelnök mire - esetleg közveleménykutatásra, vagy más jellegű felmérésre - alapozta, azt a kijelentését, hogy nincsen egy ember sem, aki támogatná a beígért adóreformot. S hogy az első - ezzel ellentétes - szakmai reagálások is mutatják, elég merész (politikusokhoz illő) lépés tízmillió ember nevében ilyen kijelentést tenni. Annál is inkább, mert az adófizető polgárok feltehetően bátorkodtak hinni a kormány terveinek, bízni a reformban, és az adócsökkentő szándékban. S most - hogy a nehézségek remélhetően tényleg elhagytak minket -, vajon ki ne látna szívesen ilyesfélét? Így meggyötörte volna az embereket a szerb-nyugat konfliktus, a vizek tömege, az agrár-, és a magánszférában ért károk?
S hogy mi lesz 2001-ben, azt legalább olyan nehéz előre látni, mint egy évvel korábban napjainkat. Hogy feljön-e a belvíz, dúlnak-e majd a szelek, zuhannak-e a bombák kis hazánk közelében, vagy egyéb szörnyűségek közelegnek-e hozzánk, ki tudhatná? S ha jönnek is, mennyire viseli meg az EU átlagának kétszeresével növekvő gazdaságunkat? Mindegy is. Fő a nyugalom!
De az, hogy egy adóreformot az emberek hangulatától tesznek függővé, tényleg elég szokatlan gondolat. Gyanítom, hogy akkor lenne a legjobb a magyar lelkek állapota, ha olyan adóreformot vezetnének be, amely eltöröl minden adót. Akkor talán az idő begyógyítaná a sebeket, és szép lassan elpárologna a szívekből az elhíresült magyar lemondó, pesszimista, örök elégedetlen mentalitás, a szinte gyógyíthatatlan depresszió. Az embereknek ez a „megfelelő” hangulata kétség nélkül már lehetővé tenné a reformokat. A kérdés csak az, hol lesz ekkor a Fidesz-kormány? (K. K.)