Vissza a tartalomjegyzékhez

Grüll Tibor
A császár nevében

A Római Birodalom tartományait különbözo rendu és rangú helytartók igazgatták. Ezek a császár és a szenátus felhatalmazására teljhatalommal bírtak, amit többnyire az alájuk rendelt provincia könyörtelen kiszipolyozására használtak. Egyes tartományok békés, nyugodt életet kínáltak az oda érkezo hivatalnokoknak, másoknak még a nevétol is borzadtak a római elokeloségek. Júdea kétségtelenül az utóbbi kategóriába tartozott. A kereszténység történetének legnagyobb igehirdetoje, Pál apostol missziós útjai során négy ízben állt római helytartók elott. Legalábbis ennyirol tesz említést Lukács az Apostolok cselekedeteiben. A "pogányok apostolának" és a római világrend képviseloinek e találkozásai ma sem nélkülözik a tanulságokat, amellett az Újszövetség történeti hitelességének fontos bizonyítékaiul is szolgálnak.


Cesarea. Római vízvezeték a II. századból.

Paulus, a bölcs

Elso missziós útja során (i. sz. 46-47-ben) Pál Ciprus szigetét is végigjárta, sorra felkeresve az ott élo zsidó közösségeket. Ebben az idoben Ciprus már békés, nyugodt szenátusi provinciának számított, amelynek irányításához nem kellett különösebb gazdasági vagy katonai szakértelem. A sziget adminisztrációs központja Paphosz, az Aphrodité-kultuszáról híres város volt. Ide érkezett meg Pál, Barnabás és János Márk, amikor értesültek a hírrol: a római helytartó látni kívánja oket, és kéri, neki is adják elo tanításaikat, amiket a zsinagógákban prédikáltak. Az igehirdetoknek ezúttal nem volt okuk a félelemre. Ciprust ez ido tájt Pál "névrokona", Lucius Sergius Paulus kormányozta, aki félig-meddig az apostol "földijének" is számított, hiszen a piszidiai Antiokhia egyik ismert családjának sarja volt, akik számos feliraton örökítették meg nevüket az i. sz. I-II. században. Sergius Paulus a provinciális származású lovagrendiek ranglétráján lépdelt felfelé: Claudius alatt a "Tiberis partjainak és medrének felügyeloje" tisztséget viselte Rómában. A római enciklopédiaszerzo, Plinius szerint nagy muveltségu férfiú volt (Lukács azt írja: anér szünethosz, vagyis "tudományokban jártas, okos ember"), aki elismert szaktekintélynek számított a természettudományok területén, ezen felül a vallásifilozófiai kérdések is érdekelték. Ez zsidó- keresztény szemszögbol nézve természetesen az okkultizmus iránti beható érdeklodést jelentette. Sergius Paulus ciprusi helytartóságát az Apostolok cselekedetei mellett a sziget északi partján fekvo Szoloi városban elokerült felirat is igazolja.
Lukácstól ezúttal nem értesülünk arról, milyen beszédet mondott Pál a helytartó elott. Csak annyit tudunk meg, hogy Sergius tanácsadója, egy mágus (gúnynevén Elimás, azaz "ördöngos", polgári nevén Bar Jósua) "igyekezett a helytartót elfordítani a hittol. Saul (Pál) azonban megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, mondta: >Ó, minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szunsz-e meg az Úrnak igaz útjait elfordítani? Most azért ímé, az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig!< És azonnal homály és sötétség szállt rá, és kerengve keresett vezetoket. A helytartó, amikor látta mi történt, hitt, elálmélkodva az Úr tudományán." (Csel 13,4-12) A mai értelem számára elképeszto, hogy egy tekintélyes, gazdag és muvelt természettudós, egy római tartomány teljhatalmú kormányzója hogyan juthatott hitre, miután tanácsadóját egy addig számára ismeretlen zsidó ember megvakította! Pedig ez történt. Sergius Paulus családjában késobb - a feliratok tanúsága szerint - nem is egy keresztény fordult elo.

Gallio, a politikus

Pál második - egyúttal elso európai - téríto útján (i. sz. 50-52) a nagy múltú görög városokat, köztük Korinthoszt is felkereste. Tizennyolc hónapig maradt itt, mialatt a város több magas rangú tisztségviseloje, köztük Erastus, a városi kincstárnok (oikonomosz) is megtért. Ez utóbbi késobb Pál huséges munkatársa lett, mint arról levelei is tanúskodnak (Róm 16,23; 2Tim 4,20). Erastusról érdekes bizonyíték került elo 1929-ben, mikor T. L. Shear Korinthoszban egy útburkolaton a következo latin nyelvu feliratot találta: "Erastus, a középületek gondnoka, ezt a burkolatot saját pénzén készíttette."
Pál apostol görögországi missziójával leginkább az ottani zsidó közösségek haragját vívta ki maga ellen. Korinthoszban is a helyi zsinagóga vezetoi (amelynek felirata szintén elokerült) hurcolták a hatóság elé. "Mikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, rátámadtak a zsidók egyakarattal Pálra, és vitték ot a törvényszék elé, mondván: >Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket<. Mikor pedig Pál meg akarta nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: >Ha valóban valami bosszútételrol, vagy gonosz cselekedetrol volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket, de ha tanításról, nevekrol és a ti törvénytekrol van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni. És eluzé oket a törvényszék elol." (Csel 18,12-17) Achaea tartomány helytartóját teljes nevén Lucius Iunius Gallio Annaeanusnak hívták. Elokelo neve nem is akármilyen származásra utalt: Gallio ugyanis a filozófus Seneca testvérbátyja volt. O is Hispániában született, eredetileg Lucius Annaeus Novatusnak hívták. Ifjúkorában o is ugyanúgy Rómában próbált szerencsét, mint Seneca öccse, nem is sikertelenül. Az ifjú Novatust ugyanis egy Iunius Gallio nevu szenátor fogadta örökbe (gondoljunk csak Ben Hur történetére!), ami nagy karrier lehetoségével kecsegtette. Az ízig-vérig politikus Gallio ezután a szenátori rangúak nagyívu, ámde korántsem veszélytelen pályáját futotta. Ennek egyik közbülso állomásaként nevezték ki Achaea tartomány (körülbelül a mai Görögország középso és déli része) proconsulává 51-ben. Egy Delphoiból származó, 52-ben készült töredékes feliraton Claudius császár Junius Galliót, Achaea proconsulát személyes barátjának titulálta, így valószínuleg az udvar legbelsobb köreibe is bejáratos volt.
A politikus Gallio tehát - Lukács beszámolója szerint - "zsidó belügynek" nyilvánította a zsinagóga embereinek Pál elleni vádaskodását. A helytartó ezzel a magatartásával egyben azt is kifejezte, hogy az állam nem akar beavatkozni a vallási kérdésekbe, különösen akkor nem, ha az illeto csoport (nevezetesen a zsidók) Julius Caesar óta szabad vallásgyakorlati joggal éltek az egész Birodalomban. Büntetés pedig csak a bunösöket illeti meg.

Felix, a számító

Harmadik missziós útja befejeztével Pál apostol Jeruzsálembe ment, bár útközben többen is figyelmeztették: életével játszik, ha felkeresi a szent várost, ahol a farizeus és szaddokeus klérus valóságos hajtóvadászatot folytatott a keresztények ellen, akik közül egyre többen választották az emigrációt. Az országot rablóbandák fosztogatták, akik zsákmányukból - büntetlenség fejében - a római helytartóknak is juttattak; egyre többen voltak az úgynevezett sicariusok, akik rövid, görbe toröket hordtak ruhájuk alatt, s ezzel gyilkolták a rómaiakat, illetve mindenkit, akire csak megbízást kaptak. "Az ország csak úgy hemzsegett a rablóktól és a csalóktól" - írja Josephus Flavius. Az utóbbiakon azokat a hamisprófétákat értette, akik több ezres tömeget vontak maguk után. "Ebben az idoben Egyiptomból jött egy ember Jeruzsálembe, aki prófétának hazudta magát, és az egyszeru népet arra csábította, hogy menjen ki vele az Olajfák hegyére, amely a várossal szemben emelkedik, öt stadionnyi (körülbelül 1 km) távolságban. Azt mondta: ott majd megmutatja nekik, hogy egyetlen szavára öszszeomlanak Jeruzsálem falai, és o majd azokon át vezeti be oket a városba. Mikor Felix (a helytartó) errol értesült, fegyverbe szólította a helyorséget, eros lovas- és gyalogoscsapattal kivonult Jeruzsálembol, s megtámadta az egyiptomit és híveit. Ezek közül négyszázan elestek, kétszázat foglyul ejtett. Az egyiptomi kimenekült a csatából és eltunt. Most a rablók megint háborúra izgatták a népet a rómaiak ellen s arra, hogy tagadja meg az engedelmességet; akik nem hajlottak a szavukra, azoknak a falvait fölégették és kifosztották" - írja a zsidó történetíró.
Pált a jeruzsálemi Templomban ismerték fel a kis-ázsiai zsidók, és azzal a hamis váddal, hogy megfertoztette a szent helyet, kihurcolták onnan, hogy megkövezzék. A csodület láttán az Antonia-erodben állomásozó római ezredes, Lysias egy csapattal azonnal levonult a Templomtérre, és Pált kiszabadította az ot verok kezébol. A légkör szinte izzott Jeruzsálemben. Lysias eloször azt hitte, Pál az az egyiptomi csaló, akit most sikerült kézre kerítenie (Csel 21,38). Az ezredes mélyen megdöbbent, mikor megtudta, hogy Pál nemcsak görögül beszél kiválóan, de ráadásul római polgár is. Azonnal üzent a helytartónak.
Antonius Felix a római társadalom egyik megvetett, de igen befolyásos és tehetos rétegébol, a felszabadított rabszolgák (libertinusok) közül származott. Claudius császár nagyhatalmú kegyencének, az ugyancsak libertinus származású Pallasnak testvére volt. Felix karrierjét házasságával is egyengette: Heródes Agrippa leányát, Drusillát vette el, így II. Agrippa sógora lett, sot magával a császárral is rokonságba került. Kormányzása alatt Júdeát a teljes anarchia veszélye fenyegette. A nagy római történetíró, Tacitus szerint az ország olyan mélyre süllyedt, hogy végül a szíriai helytartó légióinak kellett rendet teremtenie, de a befolyásos Felixet o sem merte elmarasztalni. A helytartó kétkulacsos politikájára jellemzo, hogy miközben leverte és tömegesen keresztre feszítette a sicariusokat, néhányukat felbérelte Jonathán fopap meggyilkolására, amiért az többször figyelmeztetni merészelte, hogy kormányozza jobban a rábízott tartományt. Eközben a helytartói székhelyen, a tengerparti Caesareában - ahová letartóztatása után Pált vitték - a zsidó és szír lakosság szabályos háborút vívott egymással a különféle kiváltságokért. Felix ebben a küzdelemben is annak az oldalára állt, aki több pénzzel vesztegette meg. (Erre majdnem ráfizetett, mert a Nero által kinevezett új helytartó, Festus megérkezése után egy zsidó küldöttség Rómában bepanaszolta, amiért kis híján az életével fizetett. Végül is testvére, Pallas mentette meg a felelosségre vonástól.)
Lysias ezredes az alábbi levelet írta Felix helytartónak Pál letartóztatásának körülményeirol: "Claudius Lysias a nemes Felix helytartónak üdvöt! Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, odamenvén a sereggel, kiszabadítottam, megértvén, hogy római. Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják ot, levittem ot az o tanácsuk elébe. És úgy találtam, hogy az o törvényüknek kérdései felol vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs. Minthogy pedig nékem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni akarnak, azonnal hozzád küldtem, meghagyva vádolóinak is, hogy ami dolguk van o ellene, te elotted mondják meg. Légy jó egészségben!" (Csel 23,26-30) Felix elolvasta a híradást, majd Pált a kihallgatásig Heródes palotájában oriztette. A szabályos kihallgatás a római jog eloírásainak messzemeno figyelembevételével zajlott le. Eloször a két vádló (köztük egy Tertullus nevu zsidó ügyvéd) adta elo a vádat, majd maga Pál védekezett. Felix - látva, hogy vallási kérdésekrol folyik a disputa - elnapolta a tárgyalást. Lukács szerint Felixet foglalkoztatta a keresztények ügye, mert "tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felol". Ezért Pált titokban is maga elé hívatta: "Egynéhány nap múlva pedig Felix megjelent feleségével Drusillával együtt, aki zsidó asszony volt, maga elé hívatta Pált, és hallgatta ot a Krisztusban való hit felol. Mikor pedig o igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendo ítéletrol szólt, megrémülve mondta Felix: >Most eredj el, de mikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak téged.< Egyszersmind pedig azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki, hogy ot szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hívatván ot, beszélgetett vele. Mikor pedig két esztendo elmúlt, Felix utódja Porcius Festus lett; és a zsidóknak kedveskedni akarván Felix, Pált fogságban hagyta." (Csel 24,22-27) Íme az újabb bizonyíték Felix kapzsi természetérol: Pált az óvadék reményében nem engedte szabadon, holott tudta, hogy jogellenesen tartja orizetben. De Pál idoközben - akaratán kívül -, a rómaiak és a zsidók közötti hatalmi-politikai harc egyik fontos tényezojévé vált.

Festus, a törvénytisztelo

Josephus Flavius szerint mikor Festus a tartományba érkezett, az egész ország rémületben élt a rablók miatt, akik fölégették és kifosztották a falvakat. A hamispróféták is tovább folytatták áldatlan tevékenységüket: "Ebben az idoben megint fellépett egy csodatevo, aki a népet boldogsággal kecsegtette és azzal, hogy minden nyomorúságától megszabadítja, ha vele megy a pusztába. Festus azonnal gyalogos- és lovascsapatokat küldött a csaló és követoi ellen, akiket a katonák felkoncoltak."
Festus megérkezése után azonnal Jeruzsálembe ment, ahol több mint tíz napig tartózkodott. A fopap és környezete már ekkor kikérte tole Pált, de Festus Caesareában akart felole ítélkezni. "Lemenvén Caesareába, másnap ítéloszékébe ült, és Pált elohozatta. Mikor pedig az megjelent, körülállták a zsidók, akik alámentek Jeruzsálembol, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani, mivelhogy o a maga mentségére ezt felelte:> Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem<. Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, mondta: >Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekrol én elottem?< Pál azonban mondta: >A császár ítéloszéke elott állok, itt kell nekem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!<" (Csel 25,6-11) A Pál szájából elhangzó "Appello Caesarem!" két dolgot jelentett: egyrészt, hogy az apostol megmenekült, hiszen Jeruzsálemben rövid úton meggyilkolták volna; másrészt, hogy ily módon beteljesedett Isten akarata, amely nem sokkal korábban látomásban adatott tudtára: "Bízzál Pál! Mert amiképpen bizonyságot tettél az én felolem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképen kell neked Rómában is bizonyságot tenned." (Csel 23,11)
Mikor II. Agrippa és Bereniké Caesareába érkezett, hogy hivatalában köszöntse az új helytartót, Festus újra elovette Pál ügyét. Ezúttal nyilvános meghallgatást rendezett, amelyen o maga, a király és novére, a katonai vezérkar és a város elokelo polgárai is részt vettek. Pál védobeszédében elmondta megtérése történetét, és bizonyságot tett Jézus Krisztus feltámadásáról, amit a próféták könyveibol is részletesen bebizonyított (Csel 26,1-32). "Mikor pedig o ezeket mondta a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged orültségbe visz." A helytartó szavait így fordíthatnánk le pontosan: "A sok betu mániákussá tesz téged" - ami azt jelzi, hogy a helytartónak ugyan fogalma sem volt arról, hogy Pál mirol beszél, de azt világosan látta, hogy nem bunözovel van dolga. A materialista ember véleménye volt ez a hit beszédérol. Pál azonban - miután udvariasan elhárította magától a helytartó megjegyzését - Agrippa királyhoz fordult, aki jól ismerte a zsidók törvényét és szokásait. (A rabbinikus iratokban is dicsérettel illetik a judaizmushoz való pozitív viszonya miatt.) ">Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.< Agrippa pedig monda Pálnak: >Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek.< Pál pedig mondta: >Kívánnám Istentol, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, amino én is vagyok, e bilincsektol megválva.<" (Csel 26,27-29) Lukács megjegyzi: a király és a helytartó megegyezett abban, hogy Pált szabadon lehetett volna engedni, ha nem fellebbezett volna a császárhoz. A tarszoszi Saul, a "pogányok apostola" nem sokkal késobb a római világbirodalom császára elott állva tett bizonyságot Jézus Krisztus életérol, haláláról és feltámadásáról.