Vissza a tartalomjegyzékhez

Kiküldött munkatársunktól
Vérbosszú Koszovóban

14-en voltak, valamennyien egyszeru, falusi emberek, ortodox hitvallású szerbek. Falujuk, a koszovói Sztaro Gracko határában arattak, amikor ismeretlen tettesek tüzet nyitottak rájuk. A rokonok elmondása szerint egyesek holttestét megcsonkították, és traktorral tiporták sárba. Az egyik áldozatot állítólag a közelben veszteglo járgány kerekérol "fejtették le" a vérengzés helyszínére érkezo KFOR-os katonák.

A nemzetközi békefenntartó erok csupán a tömeggyilkosság tényét hozták nyilvánosságra, a hajmereszto részleteket a szerb sajtóból ismerhette meg a jugoszláv közvélemény. Mellesleg ugyanabból a szerb sajtóból, amely az albánok elleni atrocitásokról, kis híján egymillió menekült kálváriájáról és a tömegsírokról mélyen hallgat. A Balkánon ez így szokás: itt minden nép csak a saját halottjait számlálja, s csak irántuk érez részvétet. ("A grackóiak ártatlan áldozatok voltak! Ha rajtam múlna, ezek után minden szkipetárt elüldöznék Belgrádból!" - mondja kezét tördelve egy szerb boltos. Fel sem merül benne, hogy az albán pék, akitol minden reggel a kenyeret veszi, ugyancsak ártatlan.)
A grackói gaztettet nem csupán a világ közvéleménye és a nemzetközi szervezetek: az Európai Unió, a NATO és az ENSZ Biztonsági Tanácsa ítélte el, hanem azt az albán pártok is elfogadhatatlan bunténynek minosítették. Az albán gerillahadsereg tagadja, hogy köze volna a vérengzéshez - a szerb lapok azonban egyértelmuen a Koszovói Felszabadítási Hadsereget, az UCK-t vádolják, és a koszovói polgárok biztonságáért kezeskedo KFOR felelosségét hangoztatják. A hatalomhoz közel álló Vecsernye Novoszti szerint a nemzetközi erok - amennyiben a KFOR nem szánja rá magát gyors és határozott lépésekre - olyan kudarcot élhetnek meg, amilyenben Szomáliában volt részük. A KFOR-nak azonnal le kell fegyvereznie az albán gerillákat, és vissza kell állítania az Albánia és Koszovó közötti határ szigorú ellenorzését, amelyet jugoszláv határorök láthatnának el, írja a szerb napilap.
A belgrádi érvek egy részével nehéz vitába szállni. Tény ugyanis, hogy az UCK fegyveresei, valamint az Albánia felol beszivárgó bunbandák és a korábbi szerb atrocitások elszenvedoi most a koszovói szerbeket üldözik el szüloföldjükrol. A hagyományos albán vérbosszú naponta újabb áldozatokat szed Koszovóban. Akiknek a szerb fegyveresek felgyújtották a házát, az most találomra kiválasztott szerb lakosok otthonába költözik be - ha másként nem megy, akkor eroszakkal. Eddig több mint hétszázezer albán menekült tért vissza Koszovóba: minthogy egyelore nem muködik a civil közigazgatás, és nincs igazságszolgáltatás (a KFOR-nak pl. a buntetteket elkövetok fogvatartására nincs mandátuma!), a nemzetközi erok rendkívüli erofeszítése ellenére is zurzavaros, nehezen ellenorizheto a helyzet. A KFOR képviseloi többször is hangoztatták: nem állíthatnak minden egyes szerb lakos mellé katonát, aki megvédi az albánok bosszújától.
Noha ilyen körülmények között valóban kézenfekvonek tunik, hogy a grackói vérengzést bosszúra szomjazó albánok követhették el, másféle feltevés is létezik. Névtelenül nyilatkozó katonadiplomáciai forrásom szerint az sem zárható ki, hogy a Pristina-környéki szerb parasztokat civil ruhás szerb belügyesek, illetve a jugoszláv katonaság Koszovóban ügyködo tisztjei ölték meg. Biztosra veheto ugyanis, hogy az albán többségu tartományban a nemzetközi erok bevonulása után is maradtak speciális feladattal: feltehetoleg felderítéssel és rendzavarással, felforgató tevékenységgel megbízott szerb ügynökök - fogalmazott a katonadiplomáciai forrás. Érvelése szerint a jugoszláv fél és a NATO Macedóniában megkötött katonai-technikai megállapodása eloírta, hogy a jugoszláv hadsereg és a szerb rendorség megfelelo létszámú kontingense három hónapos határidovel visszatérhet Koszovóba, - Belgrád azonban látható módon meg akarja gyorsítani a visszatérést, amelyet a hatalmát félto Milosevics fegyvertényként, saját sikereként tálalhatna Szerbia közmondásosan hiszékeny polgárainak. Azt demonstrálhatná vele, hogy Koszovót nem vesztette el, az továbbra is Szerbia része.
A KFOR egyik képviseloje, Louis Garnot kapitány az Amerika Hangja rádióadónak nyilatkozva fogalmazta meg kételyeit. Véleménye szerint nem kizárt, hogy a mészárlás egy átfogó terv része, amelynek Koszovó destabilizálása lehet a célja. "Az öldöklés arra utal: létezhetnek olyan egyének és csoportok, amelyeknek az az érdeke, hogy a NATO és a nemzetközi közösség kudarcot valljon Koszovóban" - fogalmazott Garnot kapitány.
Most, hogy e sorokat írom, érkezett a hír, hogy a KFOR brit egysége és katonai rendorsége tíz személyt tartóztatott le Koszovóban: valamennyiüket a grackói rémtett elkövetésével gyanúsítják. Eddig nem közölték az elfogott személyek kilétét, nemzeti hovatartozását. Csupán annyit tudni, hogy négyüket egy közeli ellenorzopontnál, a többieket pedig házkutatás során vették orizetbe. Azokat a szerencsétleneket, akik kétséget kizáróan mondhatnák el, ki volt a gyilkos, szerdán délután helyezték örök nyugalomra a grackói temetoben. Gyászoló hozzátartozóik biztonságára állig felfegyverzett KFOR-osok és harci helikopterek ügyeltek. A szerb ortodox egyházfo, Pál pátriárka a következo szavakkal búcsúztatta az elhunytakat: "Ezer év múlva feledhetnénk csak el mindazt, ami történt. Most mégis meg kell kísérelnünk azt, amit oseink is tettek. Meg kell találnunk az igaz utat, és tovább kell haladnunk rajta, hogy ezután is együtt élhessünk itt, ezen a földön."
Neusatz Péter