Vissza a tartalomjegyzékhez

MAKKI MARIE-ROSE
Verés helyett fajtalankodás a büntetés

A rendszerváltást követően az állam egyre inkább kivonult a magánéletünkből. Egyes szakemberek szerint azonban mára világossá vált, hogy a családok válságos állapotának orvoslásához újfent külső segítségre lesz szükség. Külső segítségre (pénzre, szakemberekre és intézményekre), ami politikától-ideológiától mentes, szakszerű támogatást jelent a valós szükségletek szintjén. Ez nem a hatalmi érdekekről, az állami kontroll kiterjesztéséről szóló történet, hanem - ideális esetben - az a folyamat, amikor az állam minden lehetséges eszközzel elősegíti, hogy a demokratikus átalakulás a társadalom civil szférájában is végbemenjen.

A családok, s végeredményben az egész társadalom erkölcsi állapotának egyik jellegzetes mutatója a családon belüli fajtalankodások vagy erőszakos nemi közösülések megnövekedett mértéke: rendőrségi becslések szerint az esetek 10, pszichiáterek szerint pedig mindössze 4 százaléka kerül napvilágra. A gyerekek sérelmére elkövetett, nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma dr. Honti Kinga pszichiáter, igazságügyi szakértő szerint rendkívüli ütemben növekszik, s csak a feljelentések 1-2 százaléka bizonyul hamisnak. Sajnos nem csak azokban a családokban rettenetes a helyzet, akik a bíróság látószögébe kerülnek, hanem kevésbé látványos módon ugyan, de nagyon sok családban ott ketyeg az időzített bomba: hajszolt életmód, agresszió, deviancia, válás-veszély.
Óriási problémát jelent, hogy maguk az áldozatok sincsenek tisztában azzal, hogy az ilyen bántalmazás során bűncselekményt követnek el velük szemben, s szélesebb társadalmi környezetük sem tud feljelentési kötelezettségéről. A hallgatás persze nemcsak a jogi területen való tájékozatlanság, hanem a maradi szemléletmód, a szégyenérzet és a megfélemlítettség következménye is. Egyébként egészen sajátos családi légkörnek kell kialakulnia ahhoz, hogy egy szexuális bűncselekmény előálljon, a válások, a különböző krízishelyzetek pedig még jobban felerősítik a kockázatot. Mind a szűkebb családi kört, mind a tágabb szociális környezetet figyelembe véve elmondható, hogy hazánkban a 4-11 éves gyerekek jelenleg különösen veszélyeztetett helyzetben vannak.
Mindez azon a szakmai kerekasztal-beszélgetésen hangzott el, amelyet a szóban forgó témáról rendeztek a minap a Nők Háza Egyesület szervezésében. A jogi oldalról megszólaló szakember, dr. Nemeskéri Gabriella szerint a gyermekek védelme megoldatlan kérdés, és az is jól érzékelteti a probléma kezelésének komolytalanságát, hogy a családjogi bírók a presztízslétra alján állnak, valamint számos esetben hiányos a jogi meghatározás is. Ennek következtében például a legelképesztőbb bírói döntések születnek a gyerekelhelyezési perekben. Az 1997-ben önkormányzati szinten felállított gyermekjóléti szolgálatok pénz és megfelelő szakemberek híján nem töltik be a megelőzésben rájuk háruló főszerepet, nem működnek a társadalomban „jelzőrendszerként”. Borza Bea, az Ombudsmani Hivatal munkatársa szerint nem hatósági, hanem szolgáltató jellegű, intézményektől független szakember-gárdákra - pszichológusokra, védőnőkre - lenne szükség ezen a területen, akik a gyermekek családon belüli sorsát figyelemmel kísérik, és szükség esetén megteszik az óvintézkedéseket. A családok meglehetősen magukra vannak hagyva, a bűncselekmények elkerülése, illetve kitudódása teljesen esetleges.
Tőlünk nyugatabbra sürgősségi családi bíróságok, széleskörű szakmai tudás, megfelelő intézményhálózat és nem utolsó sorban kidolgozott jogrendszer keretében orvosolják a családokon belüli bántalmazásokat - állítja Betlehen Anna, a CSSZM Nőpolitikai Titkárságának munkatársa. Elmondása szerint az Ifjúsági és Sport Minisztérium jövőre egy gyermekbántalmazás-elleni kampányt tervez a civil és nem civil szervezetek bevonásával. Ez annál is indokoltabb, mert az összes jelenlévő szakember messzemenőkig egyetértett abban, hogy a magyar családok a katasztrófa szélén állnak, „óriási gáz” van, és ez az általános erkölcsi-anyagi állapot a segítő szakmákban dolgozó emberek hozzáállására is rányomja a bélyegét.