Vissza a tartalomjegyzékhez

ZARA ORSOLYA
Határozott is, meg nem is

Maga az igazságos Mátyás király is okos döntésnek tartaná az Alkotmánybíróság minapi határozatát, melyet a médiakuratóriumok ügyében hozott a testület. A mesebeli Okos Katica Mátyás király furfangos kérésére ügyes megoldással bizonyította bölcsességét: hozott is galambot, meg nem is. A mai történetben a taláros testületnek arra kellett választ adnia, alkotmányos-e a közszolgálati médiák kuratóriumi elnökségében kialakult helyzet, vagyis az, hogy a parlamenti frakcióval már nem rendelkező KDNP és Néppárt küldötteit az ellenzékhez sorolják, valamint az, hogy az MTV kuratóriumának elnökségét kizárólag a kormánypártok delegáltjai alkotják.


Talányos testület   Fotó: Hetek archív

A többségi álláspont szerint a kifogásolt törvények szövege egyértelműen értelmezhető, vagyis alkotmányos. A taláros testület tizenegy tagja közül azonban öt a többségi határozattól markánsan eltérő véleményt fogalmazott meg: véleményük szerint a vizsgált jogszabályok több ponton hiányosak vagy ellentmondásosak, ezáltal sértik a jogbiztonságot, tehát alkotmányellenesek. „A határozat inkább a médiatörvény magyarázatát adta ahelyett, hogy annak kritikai értékelését végezte volna el” - mutatott rá különvéleményében Kiss László alkotmánybíró.
A Fidesz a döntés nyomán egyértelműnek tekinti, hogy az MTV Rt. kizárólag kormányoldalról jelölt kuratóriumi elnökségi tagjai törvényesen működtetik a médiát, míg az SZDSZ oldaláról nyilatkozó Pető Iván szerint ugyanennyire egyértelmű, hogy az említett kuratórium megalakulása ellentétes a jogszabályokkal.
Az eltérő értelmezés nem meglepő, hiszen a taláros testület tagjait is megosztotta, vajon alkotmányos-e, ha a kuratórium elnöksége úgy áll föl, hogy akár a kormánypártok, akár az ellenzéki frakciók nem állítanak jelöltet és ennek révén kizárólag a másik oldal által választott személyek alkotják az elnökséget. A többség szerint a jelöltállítás zavara nem alkotmányossági, hanem politikai kérdés, és mivel a parlamenti pártok együttműködésre kötelesek, az ő feladatuk a probléma kiküszöbölése. Ezzel szemben a különvéleményüket megfogalmazó alkotmánybírák kijelentették: A médiatörvénynek e szakasza alkotmányellenes, azt meg kellett volna semmisíteni, mert az egyoldalúság súlyosan korlátozhatja a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságát és ilyen módon alapvető jogot sért. Álláspontjuk szerint az értelmezési bizonytalanságok a törvényen belüli ellentmondásból fakadnak, melyet az értelmezés nem oldott fel. Az ellentmondásosság pedig önmagában is veszélyezteti a jogbiztonságot, ezért alkotmánysértő.
Az alaptörvény őrei ugyanakkor valamennyien garanciális jelentőségűnek tekintették, hogy a kormánypárti és ellenzéki képviselőcsoportokat azonos számú kurátor képviselje a kezelő szerv elnökségében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a KDNP és az MDNP által választott tagokat jogellenesen számították az ellenzékhez, ugyanakkor nem minősülnek kormánypártinak sem. Figyelembevételük bármelyik oldalon a kényes egyensúly felborulását jelenti. Az alkotmánybírák véleménye ugyanakkor eltért a tekintetben, hogy miként kell helyreállítani a megfelelő arányt.
A törvény értelmében nyitva áll a lehetőség új elnökségi tagok megválasztására, hiszen a médiatörvény csak arról szól, hogy a kuratórium elnöksége minimum nyolc tagból áll, felső létszámhatárt nem állapít meg. Ám a kérdést bonyolultabbá teszi, hogy a kezelő szerv nem csupán választott személyekből áll: huszonegy delegált tagja is van, márpedig az óhajtott egyensúly csakis akkor állhat fenn a testületben, ha velük szemben sem kerülhetnek túlsúlyba a frakciók választottai. Ez a logikus és fontos garanciát jelentő megállapítás azonban nincs jogszabályi formába öntve. Az alkotmány őrei között vízválasztót jelentett, hogy vajon a szabály törvénybe foglalásának hiánya mulasztásos alkotmánysértés-e, avagy a hézag a jogszabály értelmezésével is kitölthető. A többségi álláspont a „norma kíméletére” hivatkozva úgy látta, hogy elegendő az alkotmánynak megfelelő értelmezés, míg Németh János, Holló András és a hozzájuk csatlakozó Czúcz Ottó különvéleményében rámutatott, hogy a szabály hiánya miatt nincs minek a kíméletéről beszélni. Végül kisebbségben maradt érveik szerint az Alkotmánybíróság akkor járt volna el helyesen, ha felszólítja az Országgyűlést a garanciális szabály megalkotására, ennek elmulasztása ugyanis sérti a jogbiztonságot. „Az Alkotmánybíróság kíméletből nem vállalhatja fel a törvényhozó felelősségét” - mutatott rá Holló.