Vissza a tartalomjegyzékhez

HAJDÚ SÁNDOR
Készülődés a menekülttáborban

Egy hete ismét béke van a Balkánon. Koszovóban az események - nemzetközi katonai segítséggel - próbálnak visszatérni a rendes kerékvágásba. A menekültek egy része elindult hazafelé a közeli Albániából és Macedóniából. Sokan azonban még mindig nem hisznek a békében. Lapunk tudósítója a békéscsabai menekülttáborban próbálta nyomon követni az események hatását.

A táborban közel négyszáz, volt jugoszláv tagköztársaságbeli menekült van. Ezeknek közel fele koszovói albán. A zsúfolásig megtelt táborban békés hétköznapok zajlanak. Az egykori árnyékos KISZ-tábor április óta a koszovói albán menekültek átmeneti szálláshelye. A tábor lakói készségesen állnak rendelkezésünkre. Egy körülbelül húszfős, főképp férfiakból álló csoport verbuválódik körénk. Főképp Pristinából, Kosovszkából, Mitrovica és környéke falvaiból származó családok érkeztek az utóbbi egy évben. A béke még nagyon kezdetleges formában létezik - mondják erős akcentussal beszélő partnereink. Pezsgőbontásra nem került sor a béke hírére, de azért az érzelmek láthatóan megváltoztak. Élénk diskurzus, majd később vita zajlik a tartomány jövőjéről. Abban egyetértenek, hogy attól, hogy Milosevics aláírt egy papírt, és engedett a nemzetközi katonai nyomásnak, még a szerb-albán ellentétek nem csitultak.
Milosevics felelőssége nemcsak az albán néppel szemben létezik, a jelenlevő vajdasági magyarok szerint egész Jugoszláviát tönkretette. Azt minden résztvevő leszögezi, hogy egyetlen megoldást tud elképzelni: Koszovó szuverén állam legyen. Az Albániához való csatlakozásról hallani sem akarnak, hiszen, mint kiderült, Koszovó sokkal fejlettebb terület volt Albániához képest. A jelenlévők közül sokan huzamosabb ideig dolgoztak külföldön. Nyolcvan százalékuk muzulmán vallású, míg a maradék húsz százalék római katolikus. A volt tagköztársaság kilencven százalékában albánok által lakott vidék, a hivatalos nyelv - a szerb közigazgatás ellenére - az albán. A jelenlévők véleménye szerint a Balkánon hatmillió albán él, ebből kétmillió otthontalanul. Amikor a szerb lakosság menekülésére terelődik a szó, szinte egyhangúlag hangsúlyozzák a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) bosszúhadjáratának jogosságát. Indulataik nehezen csillapodnak.
Elmondják: nagyon felkavarták őket az etnikai tisztogatásról és a tömegsírok feltárásáról szóló képek, amiket a magyar tévében láttak. Az egyik jelenlévő Dabrovica térségéből jött, ahol legalább ötezer ember esett a tisztogatások áldozatául. Otthonaikról szinte semmit nem tudnak. A falubeliek, akik később menekültek, elmondták: a házaikat felgyújtották a kivonuló szerb hadsereg egységei. Az orosz békefenntartókról hallani sem akarnak - szögezik le, számukra csak a nyugati katonai jelenlét lenne elfogadható. Mint mondják, az oroszok semmiben sem különböznek a szerbektől. Bennük nem bíznak, mivel bármikor könnyedén lepaktálnak a szerbekkel.
A bombázások hatásáról megoszlanak a vélemények. Egyrészről, ha a NATO légiereje nem kezd háborúba, Milosevics teljesen megtisztította volna Koszovót az albánoktól, ugyanakkor a bombázások okozta kár óriási. Öt-tíz évben jelölik meg a gazdasági helyreállás időtartamát. Elmondják, hogy a koszovói emberek szorgalmasak, ha kapnak lehetőséget, újra felépítik otthonaikat. A menekülttábor igazgatójától kapott információ szerint eddig egy hölgy kísérelte meg a hazatérést, azóta nincs róla semmi hírük. Huszonöten viszont már jelezték indulási szándékukat. Az ENSZ azonban a helyzet normalizálódásáig nem javasolja a hazatérést. A félelem még nem oszlott el igazán bennük. A többség haza akar térni, de nem rövid időn belül. Nem tudják, hogy a magyar hatóságok mit tekintenek a helyzet normalizálódásának, mikor kell elhagyniuk a tábort. Egyik beszélgetőtársunk félrevon bennünket: „Most jöttem vissza Romániából, titokban Macedóniába akartam szökni, de nem engedtek be”.