Vissza a tartalomjegyzékhez

HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Izrael után Dél-Afrikában is Győzött a Clinton-csapat

Az általános választásokon a Dél-Afrikát eddig is kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) megszerezte a győzelemhez szükséges kétharmados többséget. A 42 milliós országban 85 százalékos részvételi arányt hozott az apartheid rendszer vége óta másodszor rendezett demokratikus választás, amelyen az ország lakosságának többségét alkotó feketék nagy része felsorakozott az ANC mögött.


A Dél-afrikai Választási Bizottság kompjúterizált ellenőrző csarnoka Pretoriában. Tét az „afrikai csoda” jövője    Fotó: MTI

A politikai életből hamarosan visszavonuló Nelson Mandelát minden bizonnyal a pártot már egy éve vezető Thabo Mbeki, a jelenlegi alelnök követi pozíciójában, akinek kampányát a Clinton-stáb sztármenedzsere, James Carville segítette. 1999 sikeres év a globális kampánymódszerek megalkotójának tekintett Carville számára: múlt hónapban Ehud Barakot vezette győzelemre Izraelben. (Hetek, 1999. május 22., A játéknak vége...)
A győztes ANC-n kívül 11 százalékot szerzett a fehér szavazókra támaszkodó Demokrata Párt. A harmadik helyen valószínűleg az Új Nemzeti Párt, az apartheid volt Nemzeti Pártja végez, amely így elveszíti a legerősebb ellenzéki párt szerepét. Őket a zuluk támogatta Inkatha Szabadság Párt követi.
Az elnöki poszt várományosa, Thabo Mbeki alelnök nem fog újoncként kezdeni: az 56 éves közgazdászt Mandela az 1994-es választások után vette maga mellé. Az elnök hamarosan a ceremoniális kötelezettségekre szűkítette tevékenységét, a tényleges hatalmat pedig Mbekire hagyta, aki így de facto vezetőként megszerezhette azt a tapasztalatot, amelyre az ország elnökének pozíciójában szüksége lesz.
„A politikusoknak ahhoz a generációjához tartozom, amelynek számára meghatározó kihívást jelentett a demokrácia kivívása. Remélem, hogy évtizedek múlva, amikor a történelmet írják, értékelni fogják ennek a generációnak a szerepét, és az ő bátorságuk és értékeik tükrében nem fogok kevésnek találtatni” - ezekkel a szavakkal búcsúzott Nelson Mandela utolsó parlamenti beszédében. Az apartheidet létrehozó párt vezetője, Marthinus van Schalkwyk kormányzati oldalról is nagy tapsot kiváltó búcsúszavaiban kiemelte, hogy Mandelának megvolt az a képessége, hogy mindenki elnöke legyen, és megérttette: a múlt sebeit be kell gyógyítani.
Nelson Mandela valóban különleges helyet szerzett magának Dél-Afrika történelmében. A világ számára ő Afrika jövőjének a szimbóluma, az apartheid elleni harc vezető egyénisége. Erkölcsi tekintélye részben a faji megkülönböztetés elleni harcért börtönben töltött 27 évnek köszönhető, ami alatt mindvégig kitartott nézetei mellett, és nem volt hajlandó kompromisszumot kötni szabadsága visszanyeréséért. 1990 februárjában történt kiszabadulása a faji megkülönböztetésre épülő dél-afrikai politikai rendszer végét jelentette. Kitartásával szerzett erkölcsi tekintélye tette lehetővé számára, hogy országát elvezesse az első nem faji alapú szabad választásokhoz, és a polgárháború elkerülésével, a megbocsátás és megbékélés alapelveire építve, békés úton vigye át az országot egy új politikai rendszerbe. Az „afrikai csodaként” is emlegetett átmenet után 1994 és 1999 között öt évig kormányozta elnökként Dél-Afrikát a törékeny demokráciában.