Vissza a tartalomjegyzékhez


Önvizsgálat vagy bűnbakkeresés
Tisztelt Szerkesztőség

Május 29-i számukban közöltek tudósítást a Szent László Akadémia vitaestjéről, amelyen én is részt vettem. A megszólalás lehetőségét nem adták meg a meghívás ellenére sem a Magyarok Házában, így ezt a fórumot választottam. (Igaz, a gyűlöletet süvítő, minden objektivitást kizáró légkörben a kezem többször jelentkezésre emelkedett, de nem hiszem, hogy a süket füleket, a gyűlölködő Franka Tibor úr vezette vitaműsort át lehetett volna fordítani egy objektív meghallgatásra, hiszen nem került sor az általam nagyon tisztelt László atya szeretetteljes valódi keresztényi értékeket felmutató szavaira sem.
Kezdem röviden életünk történetét: zsidó családból származom, férjem is, én is, sajnos csonka családból, miután szüleinket deportálták, így nem volt családmodellünk. Mindketten főiskolát végeztünk, fiúnk 17. életévében családunk sajnos felbomlott. Ez traumaszerűen érintette gyermekünket. Válásunk után fiam bekerült egy értelmiségi underground társaságba, ahol a rendszer és a család elleni tüntetéssel megkezdte a drogozást. Meg szeretnék állni egy pillanatra: megtettünk-e mi szülők időben Istenbe kapaszkodóan mindent az ördögi erőkkel szemben, hogy családunk és gyermekünk olyan példát kapjon, amire szüksége van? Nem követtük az Írás szavát, nem alkalmaztuk az „És beszéld el fiadnak” törvényét, helyette egy humanista szabadosságot láthatott az iskolától és a családtól, ami a gyermeki lélek tévelygésébe került. Miért volt ez így? Ehhez kell az önvizsgálat és nem a rágalmazás és nem a bűnbakkeresés. Hála Istennek, 12 éve megmenekült 7 évi drogozás után, azóta Isten és a Hit Gyülekezete segítségével éli boldog családi életét. Három gyermeket nevelnek tiszteletreméltó, szeretetteljes, megértő, példaadó módon. (Felesége egy katolikus-ateista családból származik.) Mindketten tisztelik, szeretik szüleiket, és ezzel példát adnak gyermekeiknek is.
Nem szeretek visszagondolni azokra a percekre és légkörre, amit ott a Magyarok Házában az égetően primitív, antiszemita, megbélyegző bekiabálások és a lincselő hangulatot fokozó Franka Tibor felkorbácsolt, mégis el kell mondanom, hogy szót nem kaptam, de a hátulsó sorban ülő emberek előtt megnyíltam és a bekiabáló emberek helyett lejámborult, kedves egyéni beszélgető partnerekre leltem. Nem tettem mást, mint őszintén elmondtam, hogy itt zsidó anyaként vagyok, aki hálás a gyülekezetnek, mert a keresztényi szeretetet valóságban mutatja fel és tanítja élni mindazokat a hiányokat, amiket mi szülők nem voltunk képesek megtenni velem együtt.
Azt a rágalmat, hogy a gyülekezet zsidó gyülekezet, el kell utasítani, mert hiszen úgy az ortodoxia, mint a neológia mindent elutasít, ami Jézus nevében történik (sajnos). De valójában ezek a zsidóellenes felszólalások csak a bűnbakkeresést igazolták. Véleményem szerint nincs több zsidó a gyülekezetben, mint amennyi arányaiban Magyarországon van.
Megköszönöm még egyszer a Jóistennek, hogy a gyermekem megmenekülhetett, nem érzem szektának a Hit Gyülekezetét, hiszen „gyümölcseiről ismeritek meg ...”. Tiszta, becsületes, hívő gyülekezetet találtam.
Budapest, 1999. június

Tisztelettel:
Bánóné Fischer Anna,
egy nevét, életét felvállaló anya, aki családja boldogságát köszönheti a jézusi utat követő, tisztán bibliai alapon álló gyülekezetnek.