Vissza a tartalomjegyzékhez

MUNKATÁRSAINKTÓL
A csodálatos négyes

„Olyasmik váltak valósággá, amiről korábban ebben az országban álmodni is kevesen mertek. A korrupciónak olyan fészkeit sikerült kibillenteni, amiről mindenki azt hitte, hogy amíg a világ világ Magyarországon, senki sem tud hozzányúlni, legyen szó bankról vagy társadalombiztosításról” - utalt Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi évzáró rádiónyilatkozatában többek között a Postabank konszolidációjára, amelynek százmilliárd feletti költségét a Horn-kormány időszakában történt kétes üzletekkel indokolták. Ugyancsak pártösszefonódásokat és gyanús finanszírozású szerződéseket emleget a Postabank-történet legfrissebb fejezetében fordított előjellel az SZDSZ. Egyes értelmezések szerint a Fidesz előbb megcsapolta a megroggyant anyagi helyzetű pénzintézetet, majd megszabadulva annak vezetőitől, az adófizetők pénzén eltüntette a részben hozzá közelálló cégek hitelezésével is keletkezett hiányt. A politikai csata mellett médiaszakemberek szerint az ügyben kommunikációs erőpróba is zajlik a Fidesz és az SZDSZ között. A Postabanknak hajdanán volt egy nagysikerű reklámkampánya: „a csodálatos négyes ”. Mintha erre rímelne a SZDSZ négy dossziéja - az állításuk szerint - a Postabankból finanszírozott négy Fidesz-közeli cégről.


D. Horváth Gábor, a Mahir Lapkiadó Kft. által kiadott Napi Magyarország főszerkesztője és Győri Tibor, a cég ügyvezető igazgatója az SZDSZ sajtótájékoztatója után a parkolóban. A Napi Magyarországban a kormányváltás után megjelentek az egyoldalas Postabank-hirdetések. „Happy end” és a reklám    Fotó: Vörös Szilárd

Történt ugyanis, hogy valaki, vagy valakik eljuttattak az SZDSZ vezetőségéhez több tucat Postabankos szerződést, akik hozzáfogtak az anyag feldolgozásához és léptek - előbb egy aprót, majd előzetes bejelentés alapján újabbakat. Egyértelműen kivehető, hogy a szabad demokraták tudatosan felépített kommunikációs stratégiával akarják elérni céljukat. Először csak pár szavas figyelemfelkeltő bejelentést tettek, majd két napra rá nyilvánosságra hozták a dokumentumok mintegy 800 milliós tételről szóló részét. A dolog érdekessége, hogy körülbelül hasonló nagyságrendű volt a Tocsik-ügy is, amely az előző ciklusban a Fidesz egyik legsikeresebben kiaknázott politikai fegyvere volt.

Az egymilliárdos vád

A bejelentés a normalizálódni látszó Parlament hétfői ülésnapján történt. Kuncze Gábor, szabad demokrata frakcióvezető napirend előtti felszólalásában súlyos kijelentést tett: a kormányalakítást megelőző nyolc hónapban a Fideszhez közel álló vállalkozások hozzávetőlegesen 1 milliárd forintot kaptak a Postabanktól, ebből csak a kabinet megalakulásának napján 250 milliót. Véleménye szerint, ha a kormánypárti többség továbbra sem hajlandó vizsgálóbizottság felállítását támogatni, akkor az számára már nem csupán a kompromisszumkészség hiányát jelzi, hanem az egymilliárd forintos ügylet eltitkolásának szándékát is.
Válaszra Dávid Ibolya igazságügy miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke kért szót. Az állításokra azonban - érthető okokból, hiszen nem is volt érintett - nem válaszolt. Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium fideszes államtitkára a sajtóban követelte az állításokat bizonyító dokumentumok bemutatását, melyek hiányában szerinte csupán egy minden valóságalapot nélkülöző bombasztikus bejelentésről van szó.


Kuncze Gábor. Ma hírei vannak    Fotó: Vörös Szilárd

Védekezés ellentámadással

A Fidesz elnöksége másnap „kétségbeesett kísérletként” értékelte Kuncze felszólalását, amely véleményük szerint arra irányult, hogy elterelje a figyelmet a Postabankban folyó, nemsokára nyilvánosság elé tárandó vizsgálatok eredményéről. Álláspontjuk szerint a hatalomból 1998-ban távozott MSZP-SZDSZ koalíció tétlenül szemlélte a bank tőkéjének elherdálását, ezért azt a „polgári koalíció kormányának kellett megállítania”. A párt elnöksége bizonyos abban, hogy a most folyó vizsgálatok minden zavarkeltés ellenére eredményesek lesznek. Ez lehetővé teszi, hogy a polgárok végre tudomást szerezzenek arról, hová szivárgott el az a 140 milliárd forint, amelyet mindannyiunk zsebébe nyúlva, adóforintjainkból kellett közösen megfizetnünk - zárul a Fidesz-közlemény.
Orbán Viktor szerda reggeli szokásos rádióinterjújában leszögezte: a Fidesznek soha semmi köze nem volt a Postabankhoz. Úgy látja Kunczénak megvolt az oka, hogy belügyminiszterként nem vizsgálta a 150 milliárd forintos mínuszt létrehozó Postabank ügyeit. Ugyanakkor nem tudta értelmezni a „Fidesz-közeli cégek” kifejezést, hiszen mint mondta, ma bizonyos szempontból valamennyi cég ebbe a kategóriába tartozik, lévén ők a gazdaságpolitika alakítói.

A City-Poster dosszié

Kuncze Gábor hétfői állítása nyomán nyitva hagyott kérdésekre az SZDSZ szerdán megrendezett négyrészes sajtótájékoztatójának első felvonásán kaphattunk választ, mely a „A Mahir City-Poster dosszié” nevet viselte. A többmenetesre tervezett botrány első fejezete elsősorban a Postabank-Mahir-Fidesz pénzügyi szövődményeit hivatott leleplezni. Az SZDSZ frakcióvezetője olyan titkos szerződések másolatát hozta nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy a választási kampány alatt a Postabank 800 millió forinttal támogatta az általa Fideszhez közel állónak mondott - akkor még Simicska Lajos vezette - Mahir City-Postert.
A fénymásolt dokumentumok alapján a Postabank 380 millió forintért vásárolta meg a City-Poster 1,4 millió forintot érő tulajdonrészének 49 százalékát. Az üzlet veszteséges voltát Szalay Gábor szabaddemokrata képviselő interpellációjára reagálva Járai Zsigmond pénzügyminiszter írásban adott válaszában is elismerte, mondván: a számlát az adófizetők állják. Járai utóbb azt állította, hogy az SZDSZ-es honatya félreértelmezte levelét. Leszögezte: a levél nem tartalmazza semmilyen veszteség megjelölését, egyrészt mert ilyen veszteség még nem képződött, az üzletrészt az idegen- és rossz befektetéseket kezelő Reorg Rt. még nem értékesítette. A bank veszteséges befektetései közé sorolt üzletrész azonban még a Mahirnak sem kell (aki egyébként jelezte vételi szándékát), hiszen a négyszeresen meghosszabbított eladási határidő ellenére sem élt a vásárlási lehetőséggel.
A továbbiakban négy olyan reklámszerződés került elő, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a Mahir ezen felül még 266 millió forint összegben írt alá szerződéseket a Postabankkal a kampányidőszak idején, sőt egyiket a kormány eskütétele napján. (Az első 1997. november elejétől év végéig biztosít plakáthelyeket a Postabanknak 25 millió forint értékben. A második az 1998-as évben született 120 millióért bérelt 50 oszlop és 5500 plakáthely tárgyában. 1998. február 1-én jött létre a harmadik, 150 hirdetőoszlop és 6000 plakáthely kelt el 78,4 millió forint értékben. Ez a szerződés két szempontból is érdekes: egyrészt, hogy a második, már érvényes szerződés idején belül született és február elejétől május végéig, tehát pontosan a kampányidőszak ideje alatt funkcionált, másrészt pedig a plakátokról Orbán Viktor és csapata mosolygott a járókelőkre. Végül a negyedik 1998 nyarán született és az év végéig 36 hirdetőoszlop 43 millió forintos bérléséről szól.) A négy szerződés végösszege 266 millió forint, amely az aláírást követő napokban kifizetésre is került.
A fent említett 380 illetve 266 milliós szerződésekhez azonban hozzá kell még adni 101 milliót, amit a Postabank a Mahir City-Poster név használatáért fizetett ki a Fideszhez közel álló cégnek. A körülbelül 800 milliós végösszeghez úgy jutottak el, hogy a névhasználattal kapcsolatos szerződés végösszegét - történetesen éppen Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatásának napján - 154,75 millióra módosították - állítják a szabad demokraták a birtokukba jutott szerződések alapján.

Veszedelmes viszonyok?

Kuncze többek között azért is állítja, hogy a Mahir City-Poster Fidesz-közeli, mert annak vezetője sokáig Simicska Lajos, a párt egykori gazdasági igazgatója volt, akinek felesége jelenleg is tulajdonosi pozíciót tölt be a Mahirban, miközben Simicskát Orbán 1998-ban kinevezte az APEH élére. A Mahir City-Poster társtulajdonosa egyébként az a Hantosi Ferenc, akit a kormányváltás után a Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatói székébe emelt a polgári kormány. Az is említésre méltó, hogy Győri Tibor, a Mahir jelenlegi elnöke huzamosabb ideig volt a Fidesz jogásza.
A sajtótájékoztatón megjelent Győri elmondása szerint csalódott, amiért a bizonyítékok nem tudták meggyőzni a vádak valódiságáról. Úgy látta: Kuncze kitért a válaszok elől, a bemutatott szerződéseken pedig nincs mit szégyellni: valósak, értékarányosak és teljesítésre kerültek. Tovább azonban nem hajlandó eltűrni, hogy az SZDSZ cége üzleti titkait nyilvánosságra hozza, ezért büntető eljárást kezdeményez Kuncze Gábor ellen.
Szakértők a Fidesz kommunikációs taktikájának tartják, hogy egy ilyen fajsúlyú ügyben a kormányzópárt nem szólaltatja meg frontembereit. Azokat, akik például az említett plakátokon szerepeltek. Egyetlen Fidesz „nagyágyú” - Orbán, Kövér, Szájer, Pokorni, Deutsch - sem lépett a kamerák elé, hanem a nagypolitikában újonc és a közvélemény előtt ismeretlen Rogán Antal frakcióvezető-helyettes cáfolta a vádakat minden médiában. Rogán egyébként azt állította: nem igaz, hogy pártjának bármi köze lenne a szóban forgó üzletekhez. Szerinte Kuncze nem tudta bizonyítani állításait, úgyhogy érdemes megvárni a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálati eredményeit.

Kommunikációs csata

Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója a botrány kapcsán lapunknak kifejtette: minden politikai szintű botránynál először a személyeket teszi felelőssé a közvélemény, majd hosszabb távon éri kár a pártpreferenciákat. A Tocsik ügynél a közvélemény megbüntette a beismerő vallomást tett SZDSZ-t, a mostani ügyeknél azonban egyelőre csak kölcsönös vádaskodás van. Eddig a Fidesz-MPP kommunikált jobban a választókkal. Most kérdéses, hogy a taktika: azonnal ellenakciót indítani, visszavágni és az előző ciklus hibáira mutogatni, mennyire juttatja eszébe az embereknek a régi stigmákat. Závecz egyértelműen úgy gondolja, hogy az SZDSZ jelenlegi támogatottságánál ezzel a botránnyal nem kockáztat nagyot: nincs vesztenivalója. Az köztudott - és ezt minden bizonnyal felismerték -, hogy egykori szavazóbázisuk nagy része „ott van” a Fidesz mögött, ezért azokat célozták meg, akik az elmúlt egy év láttán elbizonytalanodtak.
Szántó Péter a Noguchi & Peters Kft. igazgatója, neves kommunikációs szakember úgy vélte: a kommunikáció egyik alapszabálya, hogy a sárdobálás nem segít annak, aki dobálja. A rágalmakat a lehető legrövidebben kell cáfolni, hogy a vita során minél kevesebb új front, támadási felület alakulhasson ki. Meglepő és hatásos volt a februárig beígért letámadás, de elmaradt a konszolidáció. A Fidesz-kormánynál jelenleg nincs egységes kommunikációs stratégia: legalább 3-4 hatalmi góc van, amelyik a saját kommunikációs szisztémája szerint nyilvánul meg. Most az SZDSZ és az MSZP össztüze zúdul a kormányra, de nincs konstans üzenetük, egyelőre nem jelentenek alternatívát.
Lapunknak nyilatkozó szakértők felvetették, hogy „jó időben” indult a Fidesz-leleplezési akció, hiszen a Fidesz-Lockheed ügy és a nagy népszerűségnek örvendő Juszt László kirúgása, illetve MTV-átalakítások egy védekezésre szoruló kormánykommunikációt kényszerítenek ki. Így a témák felvetésében átveheti a kezdeményezést az ellenzék. A lényeg az, hogy ebben a helyzetben ne csak azt tudják elmondani az ellenzékiek , hogy miért roszszabbak a kormányon levők, hanem azt is: miért lennének ők jobbak. Mindenesetre a témákkal mindegyik sajtóorgánum foglakozott, vagyis odafigyeltek arra, amit az SZDSZ üzent.


Princz Gábor, a bőkezű mecénás. Lehet, hogy a négy az öt?   Fotó: Hetek archív

Orbán és a Postabank

Az 1998-as országgyűlési választások előtt, az akkor még ellenzékben lévő Fidesz nagy erőkkel igyekezett előtérben tartani a Postabank konszolidációjának kérdését. A kormányváltás óta azonban fordult a kocka: a szavazók akaratából hatalomra került párt szárnyai alá vette a pénzintézetet, a - Tarafás Imre, a tőke és pénzpiaci felügyelet volt elnöke szerint több tízmilliárdos - „túladagolás” kérdése pedig lekerült a sürgősségi listáról. A kormányváltás után Orbán Viktor miniszterelnök először szeptember 6-ai nyilvános szereplésében említette újra a Postabankot a közpénzek elszivárgása kapcsán, majd két napra rá a Duna TV Híradójában így nyilatkozott: „...egyelőre felmérhetetlen, hogy hány tízmilliárdot fog felemészteni a gazdaságos és eredményes működés helyreállítása. De ha nem lépünk időben közbe, akkor a károk és a költségek akár kétszeresére is növekedhettek volna.”
Egyes SZDSZ-es körök szerint a szeptemberi dátumot komoly tárgyalások előzték meg, melynek egyik végeredménye volt Princz Gábor vezérigazgató elmozdítása. Úgy vélik: a bank konszolidációját vizsgálni akaró különbizottság javaslata is ezt jelzi. Ekkor találhatták ki a Fideszben, hogy a bankkonszolidációval jelentős összegeket lehet eltüntetni. Princzet ezért állították félre.
Orbán októberben a Vasárnapi Újság jobboldali rádiós műsorban vetette fel újra a témát. A rádióhallgatók egy példát hallhattak arról, hogy ha az előző koalíció becsülettel felügyeli a bank működését, akkor a következő évi 124 milliárd forint nyugdíj mellett a Postabank által elherdált 110 milliárdot is megkaphatták volna az idősek. Vagyis a mostaninál majdnem kétszer nagyobb emelést lehetett volna megadni - számolta ki az kormányfő.
Bár sokan emlegetik a korábban már lefutottnak tűnt Postabank-sztori új fejezete kapcsán a Tocsik-ügy kirobbanása körüli viharokat, egy különbség biztos van. Míg a sikerdíj-történet már az első napokban elnyerte végleges elnevezését, most bizonytalanság tapasztalható: a Szabó-Csermely féle közszolgálati televízió híradója „Mahir kontra SZDSZ” ügyet emleget, gondosan kerülve a legnagyobb kormánypárt nevének használatát, a szabaddemokrata politikusok ellenben azt szeretnék, hogy 1999 kora nyara a „Fidesz-Postabank botrány” címszó alatt vonuljon be a magyar politikatörténelembe.