Vissza a tartalomjegyzékhez


Cannes-i bál

A napfényes Cannes-ban második hetébe lépett az 52. nemzetközi filmfesztivál, amely - a szakma kritikusai szerint - eddig nem hozott semmiféle nagy „felfedezést”. Bár az előkelő, pálmafás tengerparti sétányon, a Croisette-en a filmvilág csillagai: sztárok, rendezők és producerek - a több ezernyi fotós és tévériporter nagy örömére - rendre megjelennek, különösebb esemény nem történt. A napi négy-öt versenyfilm bemutatói, s a megannyi ismétlés, a „filmvásár” és a kísérő rendezvények komoly meglepetést, újdonságot nem hoztak. A kritikusok többségét ugyancsak hidegen hagyta a francia-spanyol együttműködéssel készült Proust-adaptáció, az „Eltűnt idő nyomában”, akárcsak a „Pola X” vagy a „Moloch” - francia és orosz rendezők sajátos látomásai. A nagy nyilvánosság, az éhes sajtó előtt a filmvilág jelesei rendre politikai nyilatkozatokat tesznek: Koszovótól a latin-amerikai diktatúrák elítélésén át az izraeli választásokig minden napi téma lett, bár a két-három mondatos kommentárok igencsak felszínesek. Az egyik sajtóértekezleten bejelentették: elkészült az olasz Roberto Benigni Oscar-díjas filmjének, „Az élet szép”-nek az angolra szinkronizált változata. A Miramax Films vezetője szerint ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Benigni szélesebb közönség elé kerüljön, hiszen az amerikai nézők jelentős része még soha életében nem nézett meg feliratos filmet. A cannes-i sétányon e napokban egyébként valakik ingyenes ajándékaként több száz színes póló lelt gazdára, a következő felirattal: „Személyes problémája van? Bombázza a szerbeket!” Ezeket a cannes-i nemzetközi ünneplő közönség a napfényben és a meleg estéken ugyanúgy hordja, mint a „Soha többé genocídiumot!”, illetve „Az emberiség szégyene az etnikai tisztogatás” feliratú trikókat. (MTI)