Vissza a tartalomjegyzékhez

KIRÁLY SÁNDOR
Kenés nélkül nem megy

A nagyapáink korában futó autók 2-3000 kilométernél nem mehettek többet olajcsere nélkül, az akkori kenőanyagok egyszerűen elfáradtak ennyi igénybevétel után. Azóta hatalmasat fejlődtek a motorolajok, és a motorok illesztési hézagai is pontosabbak - kisebbek - lettek, ennek eredményeképpen lehetett az olajcsere-periódus hosszát akár 15-20 ezer kilométerre is megnövelni.

A motorolaj fő szerepe, hogy vékony filmszerű rétegként „ékelődjön” be az egymáshoz képest elmozduló alkatrészek közé, megakadályozva a fém fémen való súrlódását. Ennek iskolapéldája, mikor hidegindítás után azonnal felpörgetik a motort magas fordulatszámra. Ekkor még észbe sem kapott az olaj, hogy neki nem az olajteknőben, hanem a vezérműtengelynél kéne már lennie. Aki ehhez az indításformához szokott hozzá, számíthat arra, hogy motorja élettartama maximum fele akkora lesz, mint normális körülmények között. Évszakoktól függetlenül minden olyan indítás hidegindítás, amikor a motorblokk hőmérséklete azonos a külső levegő hőmérsékletével. Az olajnak számos, nem kevésbé fontos feladata is van: hűti a motort, megakadályozza a szennyeződések lerakódását - lebegteti azokat, akár 250 °C-on is meg kell tartania a viszkozitását, és minusz 20-30 °C környékén is szivattyúzhatónak kell maradnia. Ahhoz, hogy e sokrétű feladatnak maradéktalanul megfeleljen az olaj, gyárilag adalékolják kopás-, oxidáció-, habosodás- és korróziógátlókkal, tapadás- és viszkozitásjavítókkal. Ezen adalékanyagok ideális arányát a tribológusok (kenéselméleti szakemberek) hosszú évek kutatómunkájával alakítják ki, ezért sem az olajtársaságok, sem az autógyárak nem ajánlják az utólag betölthető adalékok használatát. Így megdőlt az a régebbi nézet, hogy „ártani nem használnak”.
Nem tekinthetők adalékoknak az úgynevezett felületnemesítő anyagok, melyek vegyileg épülnek be a kopásnak kitett fém felületére, például Dura-Lube, Metabond, Motor UP. Védő hatásukat már az indítás első pillanatában kifejtik, mielőtt az olajcirkuláció elkezdődne, kopás- és súrlódáscsökkentő hatásuk miatt üzemanyagot is megtakaríthatunk velük. Fajtájuk szerint megkülönböztetünk ásványi alapú olajat, részben vagy teljesen szintetikusat és észterszintetikusat, ami növényi olajok keverékéből áll - ezt főleg versenycélokra használják. Az ár és a minőség a felsorolás sorrendjében növekszik. Olajvásárláskor három dologra figyeljünk: a viszkozitási osztályra, a teljesítményszintre és a pénztárcánkra. A viszkozitás az olajfolyással szemben kifejtett ellenállását jelenti, 0 W-től 25 W-ig terjed, ez a téli oldal (Winter). Minél kisebb ez a szám, annál hígabb hidegben az olaj. A nyári oldalt 20-60-ig osztályozzák. Minél nagyobb ez a szám, annál kevésbé higul fel az olaj magas hőmérsékleten. A teljesítményszintet az olajba kevert adalékok fajtái és mennyisége határozza meg, betűkkel osztályozzák: az első betű benzinmotorokhoz „S”, a dízelekhez pedig „C”, a második betű pedig minél hátrább áll az abc-ben, annál jobb minőségű az olaj. Például, ha az olajos flakonon ez áll: 0 W-50, API-SJ/EC, akkor egy olyan olajjjal állunk szemben (vagy háttal), ami több fokozatú (télen-nyáron használható), úgy a sarkkörön, mint a sivatagban megállja a helyét, és teljesítménye eléri vagy meghaladja a forgalomban lévő legkorszerűbb motorok követelményszintjét.
Az EC (Energy Conserving) jelentése, hogy olajunk könnyűfutású - ezáltal kismértékű üzemanyag-megtakarítás várható. Léteznek még európai katonai és autógyári olajminősítések is, mégis a fentebb említett API (American Petroleum Institute) minősítés a legelterjedtebb. Néhány szó az olajcseréről: a csereperiódust elsősorban a motorkonstrukció és az üzemelési körülmények határozzák meg, és csak ezután az olaj minősége. Ha túlnyomórészt autópályán közlekedünk, az olaj kétszer annyit kibír, mint élénk városi forgalomban a sok hidegindítás és a fordulatszám gyakori változása miatt. Létezik egy ötletes szerkezet, amely menet közben folyamatosan teszteli az olajat, és a vezetési stílustól függően testreszabott csereperiódust tesz lehetővé, előre jelezve az olaj fáradását. A Daimler -Benz AG által innovációs díjjal kitüntetett olajteszterek nem kisebb helyen, mint Kőbányán a Temic Hungary Kft.-ben készülnek. A találmányt nyugodtan mondhatjuk korszakalkotónak, hiszen alkalmazásával világméretekben egyharmadával is csökkenhet a motorolajok felhasználása. A kérdés csupán az, hogy az olajüzletben résztvevő országoknak ez érdekükben áll-e. Mivel ez a teszter még csak az újabb fejlesztésű Mercedes motorokban található meg, hagyatkozzunk az autógyárak által előírt csereperiódusra.
A motorolajat évente le kell cserélni, még ha kevesebbet is mentünk vele. Ha nagy az autó olajfogyasztása, nem elég csak „rátöltögetni”, szükséges a rendszeres olajcsere. Mivel csak a tiszta olaj ég el, a maradékban egyre több lesz a szennyeződés. Az ilyen kopottabb motor jobban szereti a sűrűbb, például 20 W-40-es olajat. Az olajszint a nívópálca minimum és maximum jelzése között a legideálisabb, ha ennél kevesebbet töltünk be, gyengébb lesz a motor hűtése, ha többet, a szimmering tömítéseket terheljük. Lehetőleg gyári olajszűrő betétet használjunk, mivel a gyengébb szűrőképességű motorkopást okoz, a finomabb szűrő pedig idő előtt eltömődik. Ásványi olajat ásványival, szintetikusat csak szintetikussal keverhetünk, de szükséghelyzetekben az azonos fajtájú különböző márkájúak keverhetők. Érdemes-e az ajánlottól jobb minőségű olajat használnunk? Ha hosszú távon gondolkodunk, mindenképpen, mert tisztább és hosszabb életű lesz a motorunk, de ha az autónkat idő előtt eladjuk, másnál fog kamatozni a befektetésünk.