Vissza a tartalomjegyzékhez

MUNKATÁRSAINKTÓL
A revízió maga az életveszély

„Dögevés és életveszély.” Így minősítette lapunknak Bársony András, az Európa Tanács tagja annak sejtetését, hogy a háborút követően esetleg szóba kerül a magyar szempontokat is figyelembe vevő balkáni határrevízió. Csurka István, a MIÉP elnöke ugyanis a héten félreérthetetlen kérdéssel fordult a kormányhoz: mi lesz „jogos sérelmeinkkel” a koszovói háború után?

Csurka István, a MIÉP elnöke a koszovói háború utáni időkre gondolva az alábbi kérdést tette fel a parlamentben a kormánynak (szó szerinti idézet a jegyzőkönyvből): „Már az osztrák külügyminiszter és sok tekintélyes fórum bejelentette, hogy a háború után egy rendezésnek kell elkezdődnie. Egy rendezésnek, amely nemcsak Koszovó helyzetét, hanem az egész Balkán helyzetét hivatott lesz rendbe tenni. (…) a kormánynak, nekünk képviselőknek, minden magyarnak a magyar felelősségünk jegyében kötelességünk azon gondolkodni, hogy (…) akkor ott legyünk mi is a magyar igényekkel. És ne szemérmeskedve, ne folyton az eltanult és begyakorolt internacionalista frázisokkal és szólamokkal üljünk ennél az asztalnál. (…) Ez a magyarság jelenlegi legfontosabb kötelessége ebben a háborúban, amelyet a sors csapásként mért ránk, de egyben több évtizedes igazságainkat, jogos sérelmeinket is a világ szeme elé tárta. Csak talán nem leszünk annyira ostobák, hogy mi nem veszszük ezt észre.”
A kormány nevében Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár azt a választ adta, hogy valóban lehetséges az említett balkáni konferencia megrendezése. A Külügyminisztérium ennek megfelelően foglalkozik a Magyar Köztársaság Délkelet-Európa-koncepciójával.
Szent-Iványi István szabaddemokrata képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke a Heteknek elmondta: abszolút eldugult hallása van annak, aki nem hallotta ki Csurka felszólalásából a revizionalizmust. Szerinte Németh Zsolt államtitkárnak vissza kellett volna utasítania magát a kérdést is, ki kellett volna jelentenie: nem akarunk a zavarosban halászni, s nem akarjuk az országot „belekavarni” egy újabb területi konfliktusba. Szent-Iványi úgy vélte: az olyan beszédek, mint amit Csurka mondott, veszélyeztetik a magyarokat, alkalmasak a magyarellenesség felkeltésére a szerb szélsőségesek részéről.
Bársony András szocialista képviselő, az Európa Tanács tagja egyszerűen dögevésnek minősítette annak sejtetését is, hogy újra lehet rajzolni Magyarország határait, esetleg egy kis darabkát lehet keríteni a mostani kenyérhez. „Minden térképrajzolói tevékenység hihetetlen veszélyeket rejt magában. Magyarországnak Trianon után egyszer nemcsak azt kellene mérlegelni, hogy számára milyen tragédiák jelentkeznek, hanem azt is, hogy más országok is átélhetik ezt a traumát, csakhogy az ma már mást jelent. Magyarország ezt többé-kevésbé megemésztette, és a mai generációk is más érzelmekkel kapcsolódnak Trianonhoz” - tette hozzá.
Bársony sajnálja, hogy a kormányzat házi használatra szánt szövegeket enged meg magának. Azzal nem vádolhatja egyetlen politikai ellenfele sem a kormányzatot, hogy bármiféle irredentizmusra utaló megjegyzést tett volna. Ellenben Csurka fenti kijelentését szó nélkül hagyták, aminek van üzenete. Mint Bársony kifejtette: a házi használatú beszéd másik példáját Orbán Viktor szolgáltatta, mikor azt állította: ígéretet kapott arra, hogy a Vajdaságban nem bombáz a NATO. Ilyen ígéret egyetlen felelős NATO-politikus szájából sem hangzott el, s utóbb - „érthető okokból, hisz jelentős katonai objektumok vannak a Vajdaságban” - bombáztak is a NATO gépei.