Macedónia kulcsfontosságú stratégiai szerepet töltött be az elmúlt évtized
balkáni konfliktusaiban. A boszniai események során területére békefenntartó
erőket telepítettek, amelyeket egy esetleges katonai tevékenység esetén jól lehetett
mozgósítani. Az ENSZ-katonák a múlt hónapban távoztak, miután a Biztonsági
Tanácsban Kína megvétózta a küldetés meghosszabbítását. A kínai vétó oka az
volt, hogy Macedónia felvette a diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, és ezzel hivatalosan
elismerte állami önállóságát. A macedón állam így elvesztette a nagyhatalmi
támogatást, s ezzel együtt a szerbeket egy esetleges támadástól visszatartó
jelentős katonai erőt is. A biztonsági aggodalmakat némileg ellensúlyozza, hogy
Macedónia ugyanakkor ígéretet kapott tajvani cégektől összesen 1300 millió dollár
értékű befektetésre. Az eddig gazdaságilag a szomszéd államoktól függő ország
jelentős önállóságra tett szert ezzel a lépéssel.
Éjszakai légitámadás a koszovói főváros, Pristina ellen Fotó:
MTI
A macedón külpolitika másik önálló lépése volt, hogy idén februárban
szerződést kötöttek Bulgáriával. A két állam közötti megállapodás lényege,
hogy kölcsönösen elismerik egymás alkotmányos nyelvét, egész pontosan a bolgár
fél ismer el egy különálló macedón nyelvet és ezzel együtt azt a tényt, hogy
létezik macedón kisebbség. E szerződés keretein belül több megállapodás is
született. Kereskedelmi szerződés, vámszabad terület kialakítása, vasúti
összeköttetés, két közúti határátkelőhely megnyitása, rendőrségi kapcsolatok,
folyamatos külpolitikai egyeztetés. Közös katonai együttműködés keretében a
bolgár hadsereg 150 tankot és 150 gépágyút ajándékoz a macedón hadseregnek.
A katonai szerződésnek távolról sem a jótékonyság volt az oka. Bulgária volt az
első, amely elismerte a macedón állam létezését, de az akkori politika úgy
tekintett az új országra, mintha az Bulgária része lenne, és minden szófiai kormány
hangoztatta a „két állam, egy nemzet” jelszót Macedóniával kapcsolatban. Ezek
miatt a másik oldal igyekezett magát távol tartani a nagy testvér közeledésétől. A
mostani új kormányok mindkét országban másként gondolkoznak. A bolgárok tudják,
hogy meg kell erősíteni a macedónokat a szerbekkel és az albánokkal szemben is. Ugyan
az ENSZ-erők helyére azonnal megérkeztek a NATO csapatai Görögországon keresztül,
de ez - úgy vélik - még kevés egy katonai támadás esetén.
A bolgárok is engedélyezték a NATO-csapatok átvonulását, valamint egy logisztikai
és karbantartó központ telepítését, de a macedónokkal ellentétben fegyveres erők
állomásozására nem mertek igent mondani. Tették ezt mindazok ellenére, hogy a
szerbek erős nemtetszésükkel együtt kifejezték, hogy egy esetleges beavatkozás
esetén automatikusan ellenségnek tekintik Bulgáriát, természetesen Macedóniát is.
De nem egyedül a NATO érdeklődött a bolgár területek iránt, hanem az Orosz
Föderáció is tapogatózott, hogy egy esetleges békemegállapodás esetén tudna-e
csapatokat elhelyezni az országban. Bolgár szakértők szerint figyelembe kellett volna
venni azt a tényt, hogy Szerbia szomszédos ország, és az elkövetkező évtizedekben
is az lesz, továbbá hogy jelentős bolgár kisebbség is él ott, de Bulgáriában is
él szerb lakosság. Az sem elhanyagolható indok, hogy a NATO nem szavatolja az ország
biztonságát egy esetleges szerb támadás esetén.
Tovább árnyalja a helyzetet, hogy a macedón lakosságnak közel 30 százaléka albán,
akik egyfolytában támadták a helyi hatóságokat és a lakosságot is. A párizsi
tárgyalásokkal párhuzamosan tovább folytatódtak az erőszakos tüntetések, melyeknek
következménye sok letartóztatás és sebesült lett. Bár a mostani macedón
kormánykoalíciónak az albán nemzeti párt is tagja, a demonstrációk szempontjából
ennek láthatóan nincs jelentősége. Georgievszki miniszterelnök egy tüntetés után
így nyilatkozott a BTA hírügynökségnek: „Ahol az albánok megjelennek, ott gond van
velük. Ma Koszovóban, holnap nálunk, holnapután Görögországban.”
Sem a bolgár, sem a macedón politika nem látna szívesen egy önálló Nagy-Albániát;
mindketten a jelenlegi balkáni status quót szeretnék fenntartani. Abban viszont
egyetértenek, hogy a Milosevics vezette Jugoszlávia nem fogja megengedni, hogy egy erős
albán autonómia épüljön ki a NATO csapatainak oltalma alatt, mert ez nyilvánvalóan
sérti egy önálló ország szuverenitását. Bulgáriában sokszor hangoztatják azt,
hogy az EU-t vajon miért csak itt érdekli az emberi jogok betartása. Azt is
hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzet más, mint a boszniai volt, és tartanak attól,
hogy nem csak Seselj vajda gondolkozik a szomszédos államok megtámadásáról.