Sokan az évszakokat a hőmérséklet és a növényzet változásai alapján azonosítják
be, pedig közérzetünket sokkal jobban befolyásolja a világos és sötét órák aránya.
A világosság sokkal lényegesebb tényezője életünknek, mintsem gondolnánk. A Biblia
például már a harmadik mondatában említi mint teremtett valóságot.
Nyári jókedvünket alapvetően a napfényes órák száma határozza meg. Majdnem kétszer
olyan hosszú ideig van világos, mint télen. Ősszel - nem elég, hogy minden kezd kihűlni
- a zöld lombok lehullanak, a fényből pedig napról napra perceket veszítünk, egyre
korábban kell villanyt gyújtani. Karácsony táján már délután 4-kor „elmegy a Nap
aludni”, s mi kényszeredetten húzódunk vissza a mesterséges hő és fény világába.
Lassan vége az egyeseket depresszióba szomorító, borongós, rövid nappalok és zimankós,
ködös éjszakák idejének. Tapasztalhatjuk, hogy most már egyre később megy le a
nap. Ha kirándulni akarunk, nem árt tudnunk, mennyi időnk van rá. Néhány éve, tél
közepén történt egyszer, hogy egy erőteljes melegfront következményeként a hőmérséklet
10 fok fölé kúszott, és sütött a nap. Délután 3 óra körül értünk fel a
hegyekbe, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy kezd sötétedni, és lehűlt a levegő.
Futva igyekeztünk vissza a buszmegállóba, hogy még a koromsötét előtt visszaérjünk.
Február végére a nappal már fél 6-ig tart - másfél órával hosszabb, mint karácsonykor!
Ezután nagy ugrás következik: március végén (tessék megkapaszkodni!) majdnem negyed
8-kor nyugszik le a nap. Lehet bátran tervezni hosszabb túrákat, bár az idő még csalóka,
áprilisról (szeszélyes!) nem is beszélve, melynek végén 8 óráig van világos. Májustól
már szinte két naposnak tűnő túrákat tehetünk, ha szürkületben indulunk (hajnali
fél 5-5 körül) és járjuk a természetet, míg ránk nem esteledik, azaz fél 9-9-ig.
Így egy 16 órás, maratoni menetelést szervezhetünk. A csúcs június második fele: háromnegyed
9-kor kezd csak alkonyodni. Júliusban és augusztusban viszont alig vesszük észre, hogy
már ismét rövidülnek a nappalok, és lopakodik vissza a sötétség.