Vissza a tartalomjegyzékhez

VAGYIM ARISZTOV SZENTPÉTERVÁR
Kitartás mindhalálig

Befejeződött Borisz Jelcin orosz elnök újabb szanatóriumi kezelése, amelyet Oroszországban és a határokon túl is politikai vezető szerepe gyengüléseként és az ország éléről való végleges távozásaként értékeltek. Azonban, mint ahogyan az már eddig is előfordult, Jelcin ismét megmutatta harcos természetét: átfogó kampányt kezdett szervezni a kiterjedt oroszországi korrupció ellen és hadat üzent a mind hangosabb fasisztáknak is.


Jelcin nem adja fel   Fotó: Kommerszant

Jelcin az utóbbi időben is okozott meglepetéseket ellenfeleinek. Váratlan ammáni útjával nemcsak országának, hanem az egész világnak meg akarta mutatni az elnök, hogy az ő politikai temetése egyelőre nem aktuális. Bár nem tudta végigvárni az egész napos ceremóniát, anynyit elért, hogy megakadályozta Primakov miniszterelnök útját a világ-csúcstalálkozóval is felérő eseményre. Pedig Primakov készült arra, hogy közismert Közel-Kelet-szakértőként tökéletes arab nyelvtudásával kezébe vegye a térséggel kapcsolatos orosz politika irányítását.
Az elnök a kórházi ápolás alatt betegen is elejét vette hatalma korlátozásának. Február elején Jelcin váratlanul megjelent a Kremlben, s mint legutóbbi decemberi gyengélkedése idején is, gyors kádercseréket hajtott végre. Kiebrudalta négy tanácsadóját és leváltotta az orosz biztonsági tanács titkárhelyettesét. A fő szenzáció mégis Jurij Szkuratovnak, a főügyésznek a felmentéséről szóló rendelet lett.
Jurij Szkuratov, a modern Oroszország alkotmányának, büntető törvénykönyvének és büntető eljárási törvényeinek egyik fő kidolgozója, 1995 októberében lett főügyész. Parlamenti jelölését szinte egyhangúlag támogatták. Viktor Iljusin, a kommunista frakció egyik vezetője, aki később a Jelcin leváltására irányuló eljárás egyik kezdeményezője lett, már akkor kijelentette, hogy a főügyész személyére vonatkozó javaslat „optimális és elfogadható lehetőség”. Amikor Szkuratov elfoglalta posztját, a következőket mondta: „Erős ügyészséget akarok. Nemcsak arról van szó, hogy meg kell válaszolnunk a törvénysértések kihívásait. Ennek a hivatalnak fegyverré kell válnia a demokrácia kezében”. Szkuratov meghirdette a bűnözés elleni harcot. Ám mindez csak szó maradt. A főügyész három éves ténykedése alatt az intézmény nem tudta komolyan megerősíteni pozícióit, nem lett belőle „fegyver a demokrácia kezében”, és nem tudta leküzdeni a bűnözést sem. Híres újságírókat és neves politikusokat gyilkoltak meg ez idő alatt, s a bűntettek felderítetlenek maradtak, így például Galina Sztaravojtovának, a Demokratikus Oroszország mozgalom társelnökének rejtélyes és erőszakos halála. Az országban soha nem látott méreteket öltött a korrupció, a fasiszta szervezetek nyíltan tevékenykedhetnek.
Természetesen ez nemcsak Szkuratov bűne, ám az utóbbi időben mégis megszaporodtak az őt ért vádak. A hivatalos verzió szerint ő maga nyújtotta be lemondási kérelmét és azonnal befeküdt a kórházba erősen megromlott egészségi állapota miatt. Amennyiben ez nem valamiféle szövevényes politikai játék eredménye, akkor feltételezhető, hogy Szkuratov visszavonulásának gondolata Jelcin hatására született meg. Ha így van, akkor az elnöknek azért van szüksége Szkuratov eltávolítására, hogy a maga politikai terveit keresztül tudja vinni. A gyengélkedő elnök bizonyára ellenfeleire akar válaszcsapást mérni, többek között az Állami Dumára és annak kommunista többségére.

A kommunisták Amerikát utánozzák

1998-ban a duma, az orosz parlament nyíltan Jelcin ellenzékévé lett. A fő hangadók, a kommunisták - washingtoni mintára - létrehozták az impeachment-bizottságot, melynek vezetője Viktor Iljusin, a Mozgalom a Hadsereg Támogatására tömörülés egyik irányítója lett. Az ő elnökletével a bizottság fél éven keresztül gyűjtött dokumentumokat és öt vádpontot fogalmazott meg Jelcin ellen: a Szovjetunió szétverését, a Legfelsőbb Tanács katonai erővel való feloszlatását, háború indítását Csecsenföld ellen, a hadsereg szétverését és az ország harckészültségének lecsökkentését, sőt még felmerült a népirtás felelőssége is.
A közvélemény meglehetősen visszafogottan reagált a vádak hírére. Habár sokan egyetértettek a bizottság következtetéseivel, mindenki számára világos lett, hogy az égvilágon semmit sem tudnak elérni az eljárással. Oroszország távolról sem Amerika. Itt más hagyományok érvényesülnek. A huszadik században mindössze II. Miklóst és Hruscsov kommunista pártfőtitkárt tudták eltávolítani a hatalomból. A leleplezési procedúra alatt viszont Jelcin hatalma jelentősen csökkent, s a duma mindinkább parlamenti demokráciává akarta változtatni Oroszországot. A vádemelés támogatói elleni csapásra akkor nyílt lehetőség, amikor „az orosz nép megtizedelésének” kérdéséről folyó vitában az orosz kommunisták nyílt antiszemitizmusig ragadtatták magukat. Makasov tábornok és Iljusin bizottsági elnök nyilvánosan antiszemita kirohanásokat tettek, s a duma kommunista többsége nem volt hajlandó ezt elítélni. Kitört a botrány. Ekkor kérdőjelezte meg Jelcin az impeachment-bizottság egész tevékenységét.
Az elnöknek éppen Szkuratov tudott volna ebben segíteni, mert csak az ügyészség vonhatja meg Iljusin, Makasov és Jelcin más ellenfeleinek mentelmi jogát. Szkuratov viszont nem segített és ez lehetett mostani eltávolításának egyik fő oka. A főügyész felmentésének kérdését a Föderációs Tanács hivatott megoldani.
Február harmadikán, a főügyész kérelme beadásának másnapján, Moszkvában öszszeült a központi ügyészség 1998-as évet értékelő kollégiuma, melyen az orosz tisztviselők korrupciójának példátlan növekedéséről számoltak be. Szkuratov egyik helyettese szerint a korrupciós mutatókat tekintve Oroszország a világ tíz legrosszabb helyzetben lévő országa közé tartozik. Ezt megelőzően a politikai szélsőségek ellen alapított elnöki bizottság tartott értekezletet. Sajtótájékoztatójukon Sztyepasin belügyminiszter kifejtette, hogy a rendőrség a fasiszta szervezetek minden megmozdulását be fogja szüntetni. Sziszujev, az elnöki adminisztráció vezetőjének első helyettese a dumát vádolta amiatt, hogy már régóta nem fogadja el a politikai szélsőségek elleni törvényt. Ez arra utal, hogy Jelcin közvetlen munkatársai ellenlábasaik ellen komolyabb támadást készítenek elő. Ha Jelcinnek a kirívó politikai és fasiszta megnyilvánulások elleni küzdelme nem is hozna neki sikert, a korrupció elleni harc feltétlenül megemeli az elnök ázsióját. Az egész ország tudja, hogy a tisztviselők minden szinten megvásárolhatóak. Jó néhány korrupt csinovnyik ül Jelcin ellenzéke és az elnöki székre pályázók között. Sokan abban bíznak, hogy talán elkezdődhet a nép által régóta várt korrupciós leleplezési kampány. A fasiszták elleni fellépés pedig egyben csapás a kommunisták irányában is, akik közül sokan nem titkoltan a nemzetiszocializmus oldalán állnak és ugyancsak az antiszemitizmus betegségében szenvednek.

Minden napra új vizsgálat

Ugyanazon a napon korán reggel, amikor Borisz Jelcin kijött a kórházból, a különleges szolgálat emberei házkutatást tartottak a Szibnyefty cég moszkvai irodájában. A vállalat elnöke újságíróknak elmondta: a házkutatás és a dokumentumok elkobzása nem a Szibnyefty tevékenységével hozhatók összefüggésbe, hanem a cég alkalmazottjait azzal vádolják, hogy lehallgatták az elnök családjának telefonbeszélgetéseit. A Moszkovszkij Komszomolec arról cikkezett, hogy a lehallgatás Borisz Berezovszkijnak, a Független Államok Közössége titkárának, az egyik orosz oligarchának az utasítására történt. A kórházból kijövet Jelcin ezt a kérdést is meg akarta oldani, jelezve: még nem érzi magát annyira gyengének, hogy bármilyen őrző-védő cégnek is megengedje családja beszélgetéseinek illetéktelen kifigyelését.
Másnap a fő szenzáció Valentyin Kovaljovnak, az egykori igazságügyminiszternek letartóztatása lett. Őt törvénytelen fegyvertartással és ötvenezer dollár értékben elkövetett csalással vádolták. A tudósításokban hamarosan hatszázezerre, majd pedig kétmillió dollárra emelkedett az összeg. Nehéz megállapítani, mi is állt az exminiszter letartóztatása mögött. Az ügybe belekeveredett Kalasnyiov, a jelenlegi munkaügyi és szociális miniszter is.
Február negyedikén a Népgazdasági Akadémia rektora ellen indult peres eljárás szolgálati helyzettel való visszaélés és törvénytelen kereskedelmi tevékenység vádjával. Ugyanakkor Pétervárott a vámhatóságok helyettes vezetőjét tartóztatták le megvesztegetés gyanújával.
Eközben Bordjuzsa tábornok, az elnöki adminisztráció feje kijelentette, hogy a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek munkáját nem találja kielégítőnek. Ez valószínűleg nem más, mint az elnök jelzése, hogy folytatni kívánja a magas rangú hivatalnokok korrupciója ellen meghirdetett harcot. Sztyepasin belügyminiszter máris leszögezte: „A bűnüldöző szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne legyenek nálunk mentelmi jogot élvezők.”