Vissza a tartalomjegyzékhez

FABINI PIROSKA
Óvakodj a talpbetéttől

Az orvostudomány mai állása szerint jobb, ha a gyerek nem visel betéttel ellátott cipőt 4 éves kora előtt. Az ilyenkor jellemző telitalpúság ugyanis még nem lúdtalp, betéttel való kezelése fölösleges, sőt káros is lehet.


A láb kényszerül a cipő után menni   Fotó: MTI

Minden kisbaba telitalppal születik, a boltozat csak az óvodás kor körül, az izommunka hatására kezd kialakulni. Elősegíthetjük az egészséges fejlődést azzal, ha minél több ingert biztosítunk a lábnak: egyenetlen talajon, kavicson, homokon, füvön járatjuk a gyereket mezítláb. A beton, az aszfalt, vagy az otthoni egyenes padló nem biztosít elegendő ingert a lábnak, ezért jobb, ha ezeken a helyeken nem hagyjuk a kicsit mezítláb, hanem jó felépítésű, erős kérgű cipőt adunk rá. A puha mamuszok és tipegők nem szerencsések, mivel a lábat nem támasztják. Ugyanezért nem ajánlják általános használatra a hátul nyitott papucsokat sem. A lábbelinek a láb segítése a feladata, ezért szükséges, hogy a kéreg jól a lábhoz rögzítse. Ha ez nem történik meg, akkor a láb kényszerül a cipő után menni, ami az állandó ,,klaffogás” miatt rövid távon elfáradást, hosszú távon pedig a láb deformálódását okozhatja.
A cipőnek nem szabad pontosan a láb hosszával megegyezőnek lennie, ekkor ugyanis már biztosan kicsi. Kell 1-1,5 cm üres hely az ujjak előtt, hogy a láb tudjon a cipőben mocorogni, viszont - „majd belenő” felkiáltással - ennél több se legyen, mert nem tud a lábhoz rögzülni, így a lábbeli külön életet él.
Egy Indiában végzett tudományos felmérés szerint az angol telepesek gyerekei között nagyon sok volt a lúdtalpas, a páriák között viszont alig akadt. Rájöttek: akinek kint van a nagylábujja a cipőből, annak kisebb valószínűséggel lesz ilyen gondja. Ennek megfelelően szandál vásárlásakor érdemes előnyben részesíteni az elöl nyitott, hátul megfelelő kéreggel ellátott modelleket.
Lehetőség szerint kerüljük a nagyobb testvér által elkoptatott cipőket. Ezeknek a kérge már gyengébb, és persze higiéniai szempontból sem ajánlottak. A hótaposót és a gumicsizmát csak akkor viselje a kicsi, ha elkerülhetetlen, mivel nem tart, és a láb szellőzése sem biztosított, mindkettő nagyon egészségtelen viselet. Vegyünk inkább télire is erős kéreggel ellátott, bélelt bőrcipőt.
A hosszboltozati emelést az ortopéd orvosok ma már károsnak ítélik, úgyhogy ne keressük a betétet a cipőben, mivel a szalagrendszerek ehhez idomulnak, így a láb ellustulhat. Sokan gyerekkorban annyira hozzászoknak a betéthez, hogy egész életükben annak hordására kényszerülnek.
A mai álláspont az, hogy a sarokcsontot kell megfelelő helyzetbe dönteni, ettől a láb magától beáll az egészséges helyzetbe, így az izmok megerősödésével előzzük meg a lúdtalpat. Ezt úgy érik el, hogy a lábbeli sarkára a belső élen egy éket helyeznek el, amitől az egész sarok kifelé dől. Ennek a magasításnak nem a cipő belsejében, hanem kívül, a sarok felépítésénél, a talajjal érintkező felületen kell lennie. Ilyen cipők ma már konfekcióként is kaphatóak. A sarokcsont állását emellett a sarokrészen alkalmazott kéreg is befolyásolja. Ha gyenge, vagy hiányzik, akkor a teher nagy részét viselő sarokcsont helyzete bizonytalan. Kisgyermekeknek ezért helytelen kéreg nélküli, nyitott sarkú cipőt viselniük.
Betétet csak ortopéd szakorvos javaslatára tegyünk a gyerek talpa alá! Biztosan nagy „biznisz” a szülők lelkiismeretére építve lúdtalpszűrést végezni az áruházakban és az iskolákban, ám a kicsi, még zsírpárnás lábú gyereknek sokszor csak üzleti célok indokolják a betét elrendelését. Van okunk a bizalmatlanságra, ha annak, aki elrendeli a lúdtalpbetétet, érdeke fűződik annak értékesítéséhez is!