Németországban jobban ügyelnek a gyermekek biztonságára. Nálunk autóban is csak
minden tizedik ül biztonsági ülésben Fotó: MTI
Alkotmányunk 67. paragrafusa szerint minden gyermeknek joga van családja és az
állam részéről olyan védelemre és gondoskodásra, amely testi, szellemi és
erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Magyarországon 1997-ben 779 14 év alatti gyermek
sérült meg utasként autózás közben kisebb-nagyobb mértékben. A jelenlegi
KRESZ-szabályok - figyelmen kívül hagyva a gyermekek élethez való jogát - nem
teszik kötelezővé az autós biztonsági gyermekülések és ülésmagasítók
használatát. Hazánkban csak minden tizedik gyermeket is szállító gépkocsiban van
ilyen ülés. Németországban a szülők 80 százaléka már belátta, hogy gyermekük
biztonsága nem lehet anyagi kérdés. Az ottani rendőrök még a gyermekülés helytelen
bekötését is büntetik. Sajnos nap mint nap sok kisgyermeket látunk felnőtt ölében,
vagy az autó első ülései mögött állva utazni. Az így autózó gyermek
ütközéskor súlyától és a sebességtől függően „tovább utazik”, és akár
egytonnás ütést is kaphat a műszerfaltól vagy a szélvédőtől, a kirepülésről
nem is beszélve. Ugye, ekkora pofont semmilyen nevelési szándékkal nem adnánk neki?
Az élet a fogantatással kezdődik és ettől kezdve védelemre szorul az anya méhében
utazó magzat. Sok kismama azért nem köti be magát a biztonsági övvel, nehogy az
megszorítsa a hasát. Ma már kapható egy olyan, párnából és övvezetőhurokból
álló szerkezet, amely az ágyék magasságában rögzíti a biztonsági övet. A
bébiket az autóban először a szülészetről hazajövetelkor kell óvni 0.
súlycsoportos, úgynevezett „bébikagylóval”. Ez az ülés a gyermek tíz
kilogrammos súlyáig jó, és majdnem mindegyik használható hordozónak,
etetőszéknek, sőt még hintának is. Mindig menetiránynak háttal szereljük a 0. és
0+ (0-13 kilogrammig) súlycsoportú üléseket, mert a csecsemő nem tudja tartani a
fejét, nyakizma és gerince még nem olyan erős, jobb, ha hirtelen lassuláskor a
gyermekülés háttámlája fogja fel az ébredő erőket. Svédországban a szülészetek
ingyenes szolgáltatása, hogy az ilyen bébiüléseket a hazautazásra kölcsönadják. A
következő súlycsoport az I-es, amely 9-18 kilogrammig használható, utána a II-es
15-25 kilogrammig, majd a III-as 22-36 kilogrammig. Előfordulnak más besorolású
ülések is, mert sok gyártó összevon egyes súlycsoportokat. Az I-es csoporttól
kezdődően mindig menetirányba állítva rögzítsük az üléseket.
Ha már egyetlen gyermekülésbe sem tudjuk bepréselni csemeténket, akkor be kell
szerezni egy ülésmagasítót (150 centiméteres magasság alatt használandó), mely az
autó biztonsági övéhez megfelelő magasságba emeli a gyereket. Ellenkező esetben
ütközéskor a lassulási erő, amelyet a mell és a deréktájat megfogó öv hivatott
tompítani, a nyaknál okozhat fojtogató érzést. Néhány jó tanács: egyes ülések
vázszerkezetei kikezdik az autóülés kárpitját, ezért rakjunk alá védőanyagot.
Jó, ha állítható az ülés dőlésszöge az alvás miatt. Tíz évnél idősebb
ülést ne vegyünk, mert a műanyag alkatrészek elöregednek.
Végül néhány szabály: a gyermekülést mindig a használati utasítás szerinti
helyen, feszesen kell rögzíteni az autó saját biztonsági övével. Az ülés saját
övrendszerét - ha nem automata - mindig állítsuk be a gyerek méretének
megfelelően. Olyan régebbi típusú autókban (pl.: VW 1200, Fiat 500, Trabant),
amelyben a billenthető első ülés nem reteszelhető, tilos a gyermekülést elöl
rögzíteni. Ugyancsak tilos, ha utasoldali légzsák van az autóban - kivéve, ha
érzékelő elektronika blokkolja a légzsákot -, mert annak berobbanása, feladatával
ellentétben, súlyos sérüléseket okozhat.