Vissza a tartalomjegyzékhez

SZIKORA MÁRTON
Fölrobban-e a 2000. évi időbomba

Célegyenesbe ért a versenyfutás a számítástechnikai szakemberek által csak Y2K-nak rövidített jelenség és a világméretű katasztrófa megelőzésén fáradozó programozók között. Az „Y” jelentése „year” (év), míg a K betű a „kilo” (ezer) szóra utal. A modern társadalmak alapjait képező számítógépes rendszerek egy év múlva esedékes tűzpróbáját nevezik „millenniumi problémának”, „2000. évi vírusnak” vagy „2000. évi időbombának”. Ha a hőskorban a memóriakapacitással való spórolás miatt kétszámjegyű évszámokra „tanított” számítógépek nem tanulják meg idejében a 2000-től kezdődő évszámokat, a fejlett országok lakóit káosz fenyegeti. Az „újratanítás” azonban - mint kiderült - nemcsak időigényes és költséges dolog, de sok országban még el sem kezdődött.

Kétféle ember él ma a földön. Az egyik, aki nem érti a problémát, s ebből kifolyólag nem is foglalkozik vele (mondván, Bill Gates úgyis kitalál majd valamit), a másik tábor pedig - a feladat megoldásán igyekvő szakemberek - tisztában vannak a helyzet súlyosságával, és rettegnek. A probléma nemcsak azt eredményezheti, hogy nagyvárosok borulnak majd sötétbe áramkimaradás miatt, de komolyan veszélyezteti kormányzatoknak, kis- és nagyvállalatoknak a működését is, illetve az ezek munkájának zökkenőmentességét biztosító tőzsde- és bankrendszereket. Valójában a modern ember életének minden területét átható válságról van szó, amely érinti egy nemzet infrastruktúrájától kezdve a munkahelyeket, pénzügyi tranzakciókat, de veszélyezteti az élelemellátást is.
Az 1960-as és 70-es években a fejlődésnek indult számítástechnikai iparág praktikus okokból négyszámjegyű mező (pl. „1948”) helyett kétszámjegyűt („48”) használt a szoftverekben szereplő dátumok rövidítésére. A programozók tették ezt azzal a szándékkal, hogy ezzel is csökkentsék a számítógépek túlterhelt memóriáit. A kilencvenes évek végén, a laptop számítógépek világában kissé nehezen értékeljük elődeink leleményességét, a hőskorban azonban, mikor egyes számítógépek szoba nagyságúak voltak, jelentős költségmegtakarítással járt a korlátozás. A programozók arra számítottak, hogy a régi rendszerek még a probléma felmerülése előtt teljesen kiszorulnak a használatból. Bár a tudomány valóban óriási fejlődésen ment keresztül ezen a területen is, a kormányzati és vállalati szoftverek régi alaprendszerei sok esetben harminc év után is remekül ellátták feladatukat, és a kétszámjegyű dátummező a hetvenes évektől kezdve kodifikálódott.
A probléma háromféle meghibásodást eredményezhet a számítógépes rendszerekben: 1) a rendszerek lefagyhatnak, illetve összeomolhatnak; 2) komoly félreszámításokat és hibákat produkálhatnak; 3) létrejöhetnek olyan kisebb jelentőségű, esetleg nem is észlelt hibák, amelyek csak a későbbiekben okoznak rendellenességeket. A legtöbb számítógépprogramban dátumok sokasága található. Valójában a számítógép egyik fő funkciója, hogy képes legyen pontosan meghatározni az időt bizonyos események között. Egy több millió programsorból álló szoftverben átlagosan minden huszadik sor egy dátumhoz kapcsolódó parancsot tartalmaz.
Az a tény, hogy a világ, amelyben élünk, szinte teljes mértékben komputerizált, egyfelől kényelmet és biztonságot ad, másfelől viszont ugyanilyen mértékben ki is szolgáltatja a modern társadalmakat egy tragikus eredményekkel járó „globális lefagyás” veszélyeinek. A jövő évszázad egyik legégetőbb problémája több összetevőből áll. Az idő rövidsége, a megfelelő számú szakképzett programozó hiánya (akik képesek átírni és tesztelni a régi programnyelveket), illetve a rendkívül magas költségek miatt egyes becslések szerint az egész világot átfogó átprogramozás finanszírozása megközelíti az 1000 milliárd dollárt is.
A millenniumi probléma a számítástechnika három fő területét veszélyezteti. Az első veszélyeztetett terület az óriási és gyakran elavult szerverek és szoftverek, amelyeket a legkülönfélébb kormányzati szervek is használnak (ilyenek az állami adatokat rögzítő számítógépek milliói, adó be- és kifizetések nyilvántartásai.) Ehhez hasonló rendszereket használnak multicégek, bankok, biztosítótársaságok is, amelyeknél egy napi rendszerkimaradás is káoszt eredményezne. A második terület a személyi számítógépeké. A rengeteg szervezeten kívül sokmillió ember otthon is használ PC-ket. Az 1997 januárja előtt vásárolt PC-k rendszerében történő meghibásodás adatvesztést eredményez, de akár az egész operációs rendszert is tönkreteheti az időszámítást végző szerkezet (BIOS) összezavarodása. A harmadik veszély jelenti a legnagyobb kihívást: a beépített mikrochipekben keletkezett időzavar.
A második világháború utáni technikai robbanást megalapozó zseniális találmány, az integrált áramkör továbbfejlesztett változata a mikrochip. Egy kétforintos méretű mikrochipnek ma már nagyobb a kapacitása, mint 1965-ben a világ összes komputerének együttvéve. A mikrochipek meghibásodása potenciálisan veszélyezteti társadalmunk legfontosabb intézményeit - beleértve az ipari, orvosi és katonai ellenőrzést szolgáló rendszereket. Ilyen rendszerek irányítják az atomerőműveket, szabályozzák az energia- és közműellátást, ezek tartják a repülőket, műholdakat és kilőtt rakétákat levegőbeli pályájukon. Egy átlag amerikai otthonban ötven és száz között van a mikrochippel működő szerkezetek száma. A teljesség igénye nélkül, ilyen elektromos szerkezetek például az otthoni riasztórendszer, a video, TV, rádió, hűtőgép, mosógép, mosogatógép, kávéfőző, a kábel nélküli telefonok, üzenetrögzítők, számológépek, számítógépek, órák stb.

Egy rendkívüli szökőév

A millenniumi évforduló aligha fogja a világvégét jelenteni. Arra azonban szintén fontos felhívni a figyelmet, hogy amennyiben a legtöbb számítógépes rendszert nem sikerül a határidő előtt átprogramozni (szakértők szerint eleve lehetetlen az összeset korrigálni ilyen rövid idő alatt), akkor hetekig, vagy rosszabb esetben akár egy évig is eltartó zavar keletkezhet a modern társadalmakban. Legjobb esetben is a legköltségesebb és legnehezebben megoldható, ember alkotta válsággal állunk szemben.
A dolgokat tovább bonyolítja, hogy a 2000-es év egyben szökőév is lesz. Több millió olyan számítógép-program létezhet a világon, melynek készítői esetleg figyelmen kívül hagyhatták ezt a tényt. Közismert, hogy minden negyedik év szökőév. Ez alól az általános szabály alól azonban van egy kivétel, miszerint azok az évek, amelyek százzal oszthatóak, nem számítanak szökőévnek, akkor sem, ha esetleg éppen soron következnek. Ez a jól ismert kivétel sok programozót arra késztetett, hogy a 2000. évet normális évnek kalkulálva építsen fel egy számítógépes rendszert, figyelmen kívül hagyva a szökőévre vonatkozó harmadik törvényszerűséget: minden négyszázzal osztható év a kivétel kivétele, azaz mégis szökőév. Az a tény, hogy a 2000. évet normális évként és nem valódi szökőévként kezelik, komoly problémákat fog okozni repülőgép-, busz-, vonatjáratokban, és veszélyezteti a rendőrség, a tűzoltóság, illetve más komplex biztonsági ellenőrző rendszerek működését is.

Mit lehet még tenni?

A történelem sok esetben azt bizonyította, hogy az emberiség a válságoknak passzív szenvedő alanya volt, mivel legtöbbször nem tudta azokat megelőzni. Hasonló passzivitás jellemez egyes országokat a millenniumi problémával kapcsolatban is. Ennek egyik oka az átprogramozással járó magas költségek. A Gartner Group nevű nemzetközi hírű számítástechnikai tanácsadó cég több mint 800 milliárd dollárra becsüli annak a költségét, hogy a világon minden számítógépet átprogramozzanak. Ez az összeg több, mint a második világháborúban résztvett országok háborús kiadásai együttvéve. A szakértők egyetértenek abban, hogy rendkívül kevés idő áll rendelkezésre, és a megelőzési terv 60-80 százalékát az teszi majd ki, hogy a javított programokat megpróbálják ellenőrizni. A brit National Pharmaceutical Association jelentése szerint például nemrégiben két nagyméretű gyógyszergyártó társaság is tesztelte, képes lesz-e számítógépes rendszerük 2000. január 1-jét értelmezni. Az eredmény katasztrofális volt: vállalati feljegyzéseik nagy része törlődött. A brit kormány is megdöbbenve volt kénytelen tudomásul venni, hogy egyik számítógépes rendszerének tesztelése során végérvényesen vesztett el adatokat. A pánikhangulat elkerülése végett négy nagyobb angol bank is ígéretet tett, hogy milliárdos nagyságrendű pénzösszegeket fog áldozni a probléma orvoslására.
Megdöbbentő a felismerés, hogy 1998 elején Nagy-Britanniában a vállalatoknak alig több mint 16 százaléka kezdett el egyáltalán foglalkozni az átkódolásokkal. A British Telecom, az ország legnagyobb távközlési vállalata már bejelentette: nem tudják garantálni ügyfeleiknek a 2000. év első napjaiban a telefonbeszélgetéseket. A specialisták szerint a probléma megoldását az segítené elő, ha több szakképzett programozó állna munkába az ügy érdekében. Egyedül az Egyesült Államokban több mint 300 ezer szakemberre lenne szükség. Több számítógépes vállalat prémiumokkal és egyéb juttatásokkal igyekszik magához csalogatni a szakembereket. A The Sunday Times című angol lap szerint egyes amerikai vállalatok 13 ezer dolláros napi fizetést plusz minden hétvégén Concord géppel történő hazautazást biztosítanak a magasan képzett, elszegődni vágyó brit szakembereknek. Ugrásszerűen megnőtt az olyan programozók iránti kereslet, akik a mára már vízözön előttinek számító számítógépes nyelvekhez (COBOL, FORTRAN, JOVIAL stb.) is értenek. A most végző számítógép-specialisták ezrei számára azonban ezek már holt nyelveknek számítanak, amelyek elsajátítása karrierjük szempontjából fölösleges.

A bankrendszer összeomlásának veszélyei

Az egész világ gazdasági struktúrája a megbízható bankrendszerek alapkövén nyugszik. A világ minden táján több százmillióan gondolják úgy, hogy megtakarított pénzük nagyobb biztonságban van egy helyi banknál, mint otthon a kispárnájuk alatt. A válság azonban nem fogja elkerülni a nemzetközi bankrendszert sem, ezzel olyan problémákat teremtve, amelyeket jelenleg nehéz lenne túlbecsülni. A helyi bankrendszerben történő meghibásodásnak kihatása van a készpénzfelvételre, de veszélyezteti a bankok hitelképességét is.
A probléma bonyolultsága miatt a nemzetközi bankrendszer időleges megbénulása nagymértékű munkanélküliséget és fontos kormányzati tevékenységek leállását is eredményezheti. Hogyan lesz képes a kormány beszedni a különféle adókat, fizetni az állami alkalmazottakat, nem beszélve az áramló áruk és szolgáltatások kifizetéséről, ha a bankrendszer képtelen azt a rengeteg napi tranzakciót garantálni, amelytől a gazdaság olajozottan halad előre? A világban több billió dollárnyi pénz áramlik különféle formában bankok számítógépes rendszereinek hihetetlenül bonyolult hálózatán keresztül. A nemzetközi bankrendszerben történő meghibásodás olyan láncreakciót indít el, amely akár egy globális gazdasági válságot is előidézhet. A The Sunday Times egy szakembert idéz, aki szerint „nem kell jóslásokba bocsátkozni, hogy mi lesz akkor, mikor 2000-be lépünk, hiszen teljesen bizonyosra vehető, hogy a világ pénzszolgáltatásában komoly rendellenességek fognak jelentkezni. Egy millennium-keltette tőzsdeválság már 1999 közepére várható lesz.” A lap szerint a probléma károkat okozhat a Wall Streeten, amennyiben a bankok és brókercégek nem állnak készen a munkával.

Az euró és a millenniumi válság

Európa nagy részén a bankok szinte teljes energiájukat és számítástechnikai erőforrásaikat az 1999. január 1-jével bevezetendő közös pénzre, az euróra koncentrálták. Az új pénzre való átállásról bebizonyosodott, hogy több időbe és költségbe kerül, mint azt kezdetben gondolták. Emiatt az európai bankoknak és biztosító vállalatoknak még nehezebb lesz a dolguk a 2000. év közeledtével. Miután a G-10-ek országainak vezető bankjai és pénzügyminiszterei hosszú ideig figyelmen kívül hagyták a vészmadarak riogatásait, nagy sokára ők is rádöbbentek a közelgő katasztrófa súlyosságára. 1997. szeptember 9-i bázeli tanácskozásukon kommünikében állapították meg, hogy a „2000. évi krízis a pénzvilág számára az eddigi legnagyobb kihívás, amely a most még prosperáló vállalatokat is veszélyezteti.“

Rosszabb, mint a Nagy Gazdasági Válság

Az egyre tornyosuló probléma olyan pénzpiaci válságot eredményezhet, amely felülmúlja az ázsiai krízist, de még az 1929-es gazdasági összeomlást is. Napjaink rendkívüli mértékben integrált tőzsde- és kötvénypiacai, amelyek egyedül Amerikában az utóbbi négy évben harmincmillió új beruházóval számolhattak, sokkal nagyobb veszélyeket rejtenek magukban, mint a húszas évek végének nagy gazdasági válsága. Ma a legtöbb amerikai család rendelkezik tőzsdei részvényekkel, amiből következik, hogy egy tőzsdekrach a családok túlnyomó többségét érzékenyen érinti. A mai pénzügyi helyzet azért is veszélyesebb, mint a Nagy Gazdasági Válság, mert akkor még kevés valóban multinacionális társaság létezett, és a nemzeti piacok nem integrálódtak olyan mértékben, mint az utóbbi évtizedekben. A banki és tőzsdepiaci számítógépek meghibásodása azt eredményezheti, hogy sok, származékos és határidős üzletekkel kapcsolatos adat egyszerűen elveszik. A származékos üzletek kötésekor rendszerint nagy pénzek áramlanak, és ennek felborulása hamar kihat az egész piacra. A ’29-es válságban voltak, akik idejében kiszálltak a piacból, ezáltal sikerült túlélniük annak összeomlását, és képesek voltak helyreállni. A harmincas években az Egyesült Államokban tízezernél is több olyan ember volt, aki a válság ideje alatt lett dollármilliomos. Ők, látva az előrejelzéseket, megszabadultak kötvényeiktől és adósságaiktól, s helyette készpénzt halmoztak fel. Ezek a személyek a krach beálltával a korábbi ár töredékéért vásároltak fel ingatlanokat, illetve korábban jól menő, majd felszámolt vállalatokat.

A katonai csúcstechnológia hátulütője

Közismert, hogy először a katonai szférában jelennek meg a tudományos kutatás legújabb eredményei. Ennek köszönhetően ez a terület a többi szférához képest korábban is kezdte alkalmazni a számítástechnika vívmányait. Ez a kilencvenes évekre lehetővé tette precíziós fegyverek előállítását és irányítását, nagyfokú biztonságot nyújtva ezáltal azoknak az országoknak, amelyek ezek birtokában vannak. Ennek ára azonban számítógép-programsorok milliárdjai és megszámlálhatatlanul sok beépített mikrochip, amelyek átkódolásra várnak a hátralevő 12 hónapban. A kezdeti becslések szerint legalább 358 milliónyi programsort kell átírni és tesztelni. Edward Yourdon, az Időbomba 2000 című könyv szerzőjének számításai szerint az Egyesült Államok hadseregében több számítógépes szoftver található, mint az amerikai üzleti világban együttvéve. Véleménye szerint „zéró annak valószínűsége, hogy a hátralevő időben a Védelmi Minisztérium időben elkészüljön az átkódolással.” Keith Benneth, a nagy-britanniai Durham Egyetem számítástechnikai karának feje, hasonló pesszimizmussal szólt az amerikai helyzetről: „Ha a Pentagon és a Védelmi Minisztérium nem tesz sürgős lépéseket, akkor az egész rendszer a szemük előtt fog befagyni.” Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a Védelmi Minisztériumnak legalább százezer, a COBOL rendszerhez is értő, teljes idejű programozót kellene felvennie, hogy legalább a háromezer legkritikusabb rendszert átkódolják. Az Egyesült Államok hadserege az emberi ellenőrzés helyett egyre inkább a csúcstechnológiás számítógépekre támaszkodott az évek során, ez azonban most visszaüt, és sebezhetővé teszi az egész rendszert. Minden erőteljes katonai rendszer - beleértve a támadó harci gépeket, a legkorszerűbb, többcélpontú D5 típusú nukleáris tölteteket szállító Trident tengeralattjárót, vagy a csillagháborús sugárrészecske-generátort - valamilyen módon komputerizált.
A katonai kockázat csökkentése céljából a Pentagon nyitni próbál más nukleáris hatalmak irányába, így kerülve el a meghibásodás következtében esetleg kialakult nem szándékos konfliktusokat. Bár John Hamre hadügyminiszter-helyettes arról tájékoztatta a Szenátust, hogy szakértőik szerint nincs lehetőség egy véletlenül kirobbant nukleáris párbajra, ennek ellenére készek bizalmas adatokat megosztani Oroszországgal, Kínával, Nagy-Britanniával, Franciaországgal az esetleg meghibásodó, nukleáris támadást jelző észlelőrendszer veszélyeivel kapcsolatban.
A Harcászati Infrastruktúra Központ összeállított egy tanulmányt a nyugati hatalmakat fenyegető veszélyekről. Ebben hangsúlyozták, hogy a nyugati civilizáció ellenségei kihasználhatják a millennium okozta sebezhetőséget, és bizonyos országok „kibertámadást” intézhetnek katonai vagy hírszerző komputer-rendszerek ellen vírusok telepítésével. Katonai szakértők megegyeznek abban, hogy a közeljövőben hagyományos fegyverek helyett az interneten keresztül indíthatnak támadást az Egyesült Államok ellen, mivel a „lefagyás” nyílt ajtót nyit számítógépes szabotázsakciók előtt. Amerikai katonai berkekből származó legutóbbi jelentés szerint a versenyfutásban a katonaság legalább négy hónappal van lemaradva. Egy, az üggyel foglalkozó és vizsgálatokat végző szakember szerint még azokkal a rendszerekkel is óvatosan kell bánni, melyekről azt állítják, hogy képesek kezelni a millennium-problémát, mert egyes szoftverekről tesztelés nélkül állítják ezt. A vizsgálatok során a szakember szerint a legaggasztóbb felismerés az volt, amikor „kitöltött és papírforma szerint a rendszert megfelelőnek kimondó csekklistákkal találkozott, amelyek azonban nem voltak feltétlenül biztonságosak.” Ha tehát egyes állami vagy magánvállalatoknál azt látjuk kiírva: „millenniumbiztos”, akkor az nem feltétlenül jelenti azt, hogy 2000. január 1-jén nem fog romokban heverni a cég számítógépes rendszere.