2003/10.

Könyvszemle

Albert Hofmann: LSD

A magyar gyógyszeripar történetében jelentős szerepet játszottak az anyarozs-alkaloidák. A Richter Gedeon Rt.-nél az ergotamin tartarát termelése 1979-re meghaladta a 600 kg-ot. Az anyag jelentős része exportra ment, itthon Gynofort néven került forgalomba. További jelentős magyar készítmények: a Redergam és a Bromokriptin. A svájci Sandoz gyógyszergyárral együtt e területen a magyar ipar jelentős világpiaci tényező lett.

Mindezek a készítmények az ún. lizergsav származékai, amint a kábítószerként elterjedt lizergsav-dietilamid, röviden LSD is.

A Sandoz AG gyógyszergyárnál dolgozott a könyv ma kilencvenhét éves szerzője, Albert Hofmann, aki 1943-ban felfedezte az LSD-t.

"Vannak olyan élmények, amikről a legtöbb ember fél beszélni, mert nem illeszkednek a hétköznapi valóságba, és kibújnak az értelem alapján történő magyarázat alól" - írja a vegyész szerző könyve előszavában. Ő nem fél beszélni. Leírja, hogy a lizergsav számos származékának előállítása során, többek között a dietilamidra is sor került. Amikor az anyag tisztítását végezte, haza kellett mennie, ugyanis furcsa, könnyű szédüléssel párosuló nyugtalanság szállta meg. Otthon lefeküdt és bódulatszerű állapotba merült, amire rendkívül élénk fantáziálás volt jellemző, szakadatlanul fantasztikus, rendkívül plasztikus képek és intenzív, kaleidoszkópszerű forgatag lepte meg, Körülbelül két óra múlva ez az állapot megszűnt.

Nehezen tudta elképzelni, hogyan juthatott a szervezetébe bármennyi is ebből az anyagból, hiszen az anyarozsból származó anyagok közismerten mérgező volta hozzászoktatta a kínosan tiszta munkához, de talán egy kevés LSD az ujjhegyén keresztül mégis a szervezetébe kerülhetett. Tehát eddig ismeretlen erejű pszicho-aktivitással rendelkező anyagról lehet szó. Hogy a dolog végére járjon, önkísérletnek vetette alá magát. Most már bemért mennyiséget, összesen alig látható 0,25 mg-ot vett magához. Ezúttal a korábbinál sokkal erősebb volt a hatás, a látóterében minden hullámzott és torz volt, mintha görbe tükörben látna mindent. A szobában minden forogni látszott, a jól ismert tárgyak groteszk, fenyegető alakot öltöttek, minden bútor folyamatosan mozgásban volt, mintha élne. Azonban a külvilág ilyen groteszk jelenségeinél sokkal rosszabbak voltak azok a változások, amiket saját magában, belső lényében érzett. Hiábavalónak tűnt akaratának minden megfeszítése, hogy feltartóztassa a külvilág széthullását és énjének felolvadását. Egy démon költözött belé, és átvette a hatalmat a teste, az érzékei és a lelke felett. Átvette felette a hatalmat az anyag, amivel kísérletezni kezdett. Az anyag volt az a démon, ami gúnyosan győzedelmeskedett az akarata felett, iszonyú félelem szállta meg, hogy megbolondult. Másik világba érkezett, ahol más volt a tér és más volt az idő.

Olyan felfedező beszámolóját olvashatjuk a könyvben, akinek leírásai nem mások beszámolóin, hanem saját, mélyen átélt tapasztalatain alapulnak, és ez a tény teszi rendkívül érdekfeszítővé és mindenki számára melegen ajánlhatóvá a művet.

Az LSD kémiai szempontból és pszichikai hatása alapján a mexikói varázsdrogok csoportjába tartozik. Felfedezésének kalandja tizenöt évvel később meglepő folytatáshoz vezetett, nevezetesen a varázsnövények izgalmas kutatásához, amelyek bemutatásának ez a könyv is jelentős teret szentel.

Az anyarozs-alkaloidák, a lizergsav-származékok kutatása hazánkban is tovább folyik, többek között a jelen recenzor aktív részvételével. (Albert Hofmann: LSD. Edge 2000 Kft., Budapest, 2003. 195 p.)

Szántay Csaba

az MTA rendes tagja


<-- Vissza az 2003/10. szám tartalomjegyzékére