2003/4.

Könyvszemle

Fodor István: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon

A szerző két, logikusan összekapcsolódó, a gyakorlatban mégis alig találkozó cselekvéssort helyez tudományos vizsgálódása középpontjába: a környezetvédelmet és a regionális fejlesztést. Mindkét cselekvéssor sokszereplős, ugyanazokkal a szereplőkkel, az államigazgatástól a civil szervezeteken át a vállalatokig, háztartásokig, egyénekig. Mindkét cselekvéssor konkrét földrajzi terekben fejti ki hatását, gyakran összehangolatlanul, egymás célkitűzéseit gyengítve. Maga a "környezetvédelem" szakkifejezés is defenzív értelmű: a gazdasági növekedés kártevéseitől kell óvni környezetünket. A regionális fejlődés alatt meg többnyire az egyes régiók gazdasági növekedésére gondolunk - pedig a fejlődés és a növekedés nem szinonímák. A kompromisszumot kínáló fenntartható fejlődés fogalom ugyan már két évtizedes, s elterjedése is kétségtelen, de még mindig erősebb a koncepcióalkotásban, mint a gyakorlati tervezésben.

A szerző a környezetvédelmet állítja vizsgálódásainak középpontjába. A környezetvédelemből hiányzik az átfogó regionális szemlélet. A vízvédelem vízgyűjtők szerint rendeződik, a felszín alatti vizek védelme vízbázisok szerint; a természetvédelem természeti tájhatárokat követ, az épített környezet főleg esztétikai értékével szerepel, az emberi életfeltételeket formáló szerepe feledésbe merül (pedig például a zajártalomnak ez a fő helye), a regionális fejlődés téregységeit közigazgatási határok veszik körül. A fenntartható fejlődés olyan színielőadás, amelyben - az egységes szövegkönyv ellenére - a színészek nem végszavaznak egymásnak, s mindegyik más színpadon játszik.

A könyv fő érdeme, hogy újra meg újra kihangsúlyozza a környezet s a benne gazdálkodó-települő társadalom térbeli egységét és kölcsönhatásait. Fodor kitűnő elméleti felkészültségű terepi ember, hatalmas tapasztalati ismeretanyag birtokában van Magyarország környezetéről. A környezet terhelésének változásait taglaló fejezet világosan összekapcsolja e terhelést a gazdasági szerkezet változásaival és a regionális fejlődés korszakaival. A Magyarország környezeti állapotának 20. század végi változásait taglaló terjedelmes (közel kétszáz oldalas) fejezet az egyes környezeti elemek elemzésén kívül nem feledkezik meg az épített környezetről, s a környezetnek az ember egészségére gyakorolt hatásáról sem. Azután esettanulmányokat olvashatunk három eltérő szintű téregység - a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Duna-völgyi régió és a Dél-dunántúli régió - környezet-, természet-védelmének és társadalmi-gazdasági tényezőinek összefüggéseiről, s külön fejezetet kap a környezeti célállapot meghatározása települési, kistérségi és regionális szinten.

A szerző - a MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetének (Pécs) kutatásvezető professzora - negyven év kutatási tapasztalatát összegezte a környezetvédelmi szakirodalomban hézagpótló könyvében. (Fodor István: Környezetvédelem és regionalitás Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001. 488 p.)

Enyedi György

az MTA rendes tagja


<-- Vissza az 2003/4. szám tartalomjegyzékére