2003/3.

Könyvszemle

Földes Anna: Az Irodalmi Ujság könyve

Vegyes műfajú kötetet tett közzé Földes Anna a legendás Irodalmi Ujság (1950-1956) működéséről, miként ezt igen tisztességesen az alcím - Tanulmányok, portrék, dokumentumok - jelzi is. Földes Anna az egyetemről egyenesen a szerkesztőségbe került, s fiatalon nagy idők tanúja lett. 1952 őszén még a kultúrpolitika irányította "hivatalként" működő szerkesztőségbe vették fel dolgozni, de amikor néhány hetes szülési szabadságáról a következő évben visszatért az Irodalmi Ujsághoz, már egy "műhely" felszabaduló és történelemcsináló szellemét tapasztalta meg. A változás folyamatát kereste, amikor majdnem fél évszázad múltán a bekötött újságok fellapozására vállalkozott. Az olvasás emlékeket hívott elő, az emlékek ellenőrzésére újraolvasta az évfolyamokat. Szemtanú maga is, s más szemtanúk kifaggatására is vállalkozott. Sajnos későn, mert igen kevesen élnek már az egykor meghatározó írók, publicisták közül. Az interjúkat elemzések és személyes visszaemlékezések közé illesztette a szerző.

Először az Irodalmi Ujság publicisztikájának elemzését végzi el Földes Anna. A lapot felsőbb politikai akarat hívta életre, mert a koalíciós korszak végével nem volt lehetőség az irodalom önszerveződésére. Az irodalom egy része alkalmazkodott, fiatalabb és alsóbb néposztályokból származó nemzedéke belső vívódással ugyan, de egyértelműen elfogadta egy időre - mert szemhatára nem terjedt még tovább - a keretet. De az irodalom tekintélyes része kiszorult a pályáról, alkalmi munkákra, gályapadra kényszerült. Róluk azonban itt nem eshet szó, mert a hetilaphoz közük nem volt. Földes Anna nem vállalkozhatott az irodalom vagy a sajtó egészének szemrevételezésére, de nem is jelzi a teljes színképet, az árnyalatok viszonyrendszerét.

Mégis: könyve hiánypótló és megkerülhetetlen. Az utókor olvasója másként ugyanis nem tudhatná meg, miként, milyen áron jelenhetett meg Csoóri Sándor Röpirat című verse 1953 nyarán a hetilapban. Nem tudná, hogy a csatolt "optimista" vers - bár nem volt idegen a költő hitétől és reményétől, szerkesztői kívánságra, alku révén került a szülőfalujában tapasztalt keserűségekről tudósító lírai vádirat mellé. Pedig már Nagy Imre kormányprogramja után voltak, mire a másik, szerkesztőséget is megjárt vers nyomdafestékhez jutott, de a miniszterelnök pozíciója nem jelentett védelmet a bátor, szokatlanul nyers hangnak egy irodalmi orgánumban. Vagy megérti-e az utókor Zelk Zoltán bizonyosságot megkérdőjelező két sorát - Szélfútta levél a világ / De hol az ág? De ki az ág? - ha nem nézi a keletkezés dátumát és a megjelenés helyét? Vagy gondolná-e egy ifjú Nemes Nagy Ágnes-rajongó, aki csak kötetben látja a verset, hogy a szinte átkokat mondó, meg nem bocsátó vers, a Patak a forradalom előtt alig egy hónappal jelent meg az Irodalmi Ujságban?

A szövegkörnyezet felidézésében van elévülhetetlen érdeme Földes Annának. S nemcsak ebben: a szövegek újraközlésében, egy külön ciklusban. A Tallózás címet viselő - félkötetnyi - szöveggyűjteményben szerzőnk ma már néhány nehezen hozzáférhető szöveget is közzétesz. Többek között Kuczka Péter Nyírségi naplóját, Háy Gyula Miért nem szeretem? című, népszerűbb címén a Kucsera elvtársról szóló publicisztikasorozatának éppen azt a darabját, amely Rajk Lászlóék tragédiába illő, kulisszák között zajlott temetésének napján jelent meg. Az első közzétett dokumentum Szabó Pál Írói magatartás és felelősség című írása 1953 nyaráról. Ennél visszább nem hátrál az időben, mert nem akar senkit, utólag sem, megszégyeníteni. Ami kritikája a többiekkel szemben van, azt saját szövegébe, elemzésébe illeszti, de elegánsan bevallja, melyik az az írás, amelyet utólag maga is szégyell. A szöveggyűjtemény így bizony félképet mutat; valóságot, de kevesebbet a teljes folyamatnál, nem helyettesíti az indulástól fogva a korszak belső határait is jobban jelző, remélt Irodalmi Ujság-antológiát. Ez utóbbi persze késik, talán soha nem is készíti el senki. Ma inkább annak a tudományosan akár még meg is indokolható vállalkozásnak van olvasói keletje, amely az Agitatív antológiaköltészet Magyarországon 1945-1956 címet viseli, s mely nemrégiben jelent meg. (Tegyük hozzá: súlyos félreértéseket, tévedéseket is tartalmazva.) Magára adó kutató egyre inkább hátrál, a jelenségek és tények mögött azok mozgatóját keresi, nem áll meg a nyers és pőre dokumentumnál.

Van azonban olyan dokumentum, amely sajtótörténeti érvényű, kinagyítható és kinagyítandó önmagában is. Ez pedig az Irodalmi Ujság 1956. november 2-i száma, élén Németh László esszéjével, az Emelkedő nemzettel, benne Illyés Gyula korszakos versével, az Egy mondat a zsarnokságról című antológiadarabbal. Földes Anna kötetében található egy facsimile, a négyoldalas példány újrakiadása. Fontos szemléltetőeszköz, helyes döntés volt közreadása.

A kötet fűzése azonban gyalázatos, lapjaira esik szét már az első olvasáskor. Pedig az, aki a korszak sajtótörténetének megírására vállalkozik, sokat forgatja majd. (Földes Anna: Az Irodalmi Ujság könyve. Tanulmányok, portrék, dokumentumok. Széphalom Könyvműhely - Új KÉZirat Kiadó, Budapest, 2001, 398 p.)

Széchenyi Ágnes

kandidátus, irodalomtörténész


<-- Vissza az 2003/3. szám tartalomjegyzékére