2003/2.

Tudós fórum

VIZI E. SZILVESZTER ELNÖK BESZÉDE

a Magyar Tudomány Napja alkalmából tartott díszünnepségen1

Miniszterelnök úr, miniszter urak és hölgyek, meghívott vendégeink, igen tisztelt tudóstársaim!

Az ünnep mindig alkalmat ad múltunk áttekintésére, valamint a jelenben és a jövőben megvalósítandó elképzeléseink számbavételére. A Tudomány Napját hatodik alkalommal ünnepeljük, s idén Bolyai Jánosra is emlékezünk, aki kétszáz évvel ezelőtt született, és aki tudományával, geometriájával egy új, más világot teremtett. Az elmúlt évszázad utolsó évtizedeire az volt jellemző, hogy a tudomány rendkívül gyors fejlődésének és nemzetek felettivé válásának eredményeképpen egyre inkább innovációfüggő lett, és globalizálódott. A 21. századdal tulajdonképpen egy új korszak köszöntött ránk, a tudás társadalma, amelyre elsősorban az jellemző, hogy felértékelődött a szellemi tőke. Napjainkban egy teljesen új képlet kezdi uralni a világot: tudás + információ = hatalom. Azaz, aki tudással rendelkezik, és hozzá tud jutni az információs forradalom adta lehetőségekhez, az sikeres ember lesz. Sajnos ebből a képletből egyvalami hiányzik. És ez az erkölcs. Manapság egyre inkább jellemző, hogy a gazdasági élet szereplői a nemzetek rangsorát nem katona-politikai erejük vagy gazdasági potenciájuk alapján, hanem a meglévő szellemi nagyságuk révén határozzák meg. Magyarország ilyen szempontból előnyös helyzetben van, hölgyeim és uraim. Mindig gazdag volt szürkeállományban, alkotásra képes kutatókban, ötletes fejlesztőkben. Nem véletlen, hogy a legelőkelőbb tudományos lap, a Natureis egy egész oldalt szentelt a magyar tudomány múlt századi eredményeinek. A cikk címe az volt: Genius loci - A hely szelleme, és az alcíme vastag betűvel: "The 20th Century Was Made in Budapest" - A 20. századot Budapesten csinálták. A magyar tudósok mindig fontos szerepet játszottak az atomenergia békés felszabadításában, az információs forradalom megteremtésében, az orvostudomány fejlődésében, hogy csak néhányat említsek. És hatalmas öröm számunkra, hogy a tizenkét magyar származású, magyar Nobel-díjas után egy tizenharmadikat köszönthetünk: Kertész Imrét, aki Nobel-díjat kapott, irodalmi Nobel-díjat. (taps) Már az első pillanatokban gratuláltunk neki, meghívtuk Közgyűlésünkre, de sajnos, igen széleskörű elfoglaltsága miatt, nem tud részt venni rajta.

Hölgyeim és uraim!

A Magyar Tudományos Akadémia törvényi felhatalmazást kapott arra hogy a magyar tudományosság érdekeit képviselje: 38 kutatóintézetével, és a 12 egyetemen működő 138 kutatási egységével jelentős részt vállal a magyar kutatásokban; nem is beszélve arról, hogy 11 ezer köztestületi tagja van. Felöleli ugyanakkor a világon élő magyar tudósokat is, és örömmel jelenthetem, hogy ez a kör egyre szélesedik. Ugyancsak elmondhatom, hogy a brüsszeli 5. Keret-program keretében a magyar tudósok többet nyertek vissza, mint amennyit az állam befizetett. Philippe Busquin úr, a brüsszeli tudományügyi főbiztos véleménye szerint, Magyarország az elmúlt években ebből a szempontból az egyik legeredményesebb országnak tekinthető. Persze, hogy mi lesz a 6. Keretprogramban, hogy mit hoz a jövő, azt nehéz megmondani.

Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül néhány jelentős eredményre felhívjam a figyelmüket.

Vicsek Tamás akadémikus társunk az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékéről, munkatársaival együtt statisztikai-fizikai módszereket használva az emberek viselkedésének meghatározására, több cikket közölt a világ legjelentősebb tudományos folyóiratában, a Natureben.

Kiss György Botond és munkatársai a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja Genetikai Intézetéből ez év júniusában a Natureben közölt egy cikket, amelyben leírta, hogy a világon először Magyarországon sikerült azokat a fehérjéket klónozni, amelyek elősegítik a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok növénybe jutását. Ha ezt a lehetőséget ki tudjuk terjeszteni olyan szántóföldi növényekre, mint a rizs és a búza, akkor a világon a műtrágyázás jelentősen csökkenne. Ugyanebben a számban a cikk méltatásakor az eredményt forradalmiként említik.

Bár erről már beszámoltunk, de azért azt is jelenthetem, hogy hat magyar intézet nyert brüsszeli pályázatokon több millió euró mellett Centre of Excellence címet.

Tisztelt Ünnepi Ülés!

A magyar tudományosság képviselői, a természet- és társadalomtudományok művelői nemcsak a természet titkainak és a társadalom jelenségeinek a feltárásával, a magyar nyelv ápolásával, a rendszerváltás sajátosságainak kutatásával, sőt a külföldi eredmények honosításával segítik az ország gazdaságát, a társadalom életét, hanem a nemzetközi tudományos társaságokban betöltött vezetői, tagsági tevékenységükkel is eredményes alakítói a világ Magyarországról alkotott képének. Azaz az országimázst alakítják. Engedjék meg, hogy megint csak a teljesség igénye nélkül, két példát említsek:

Mosonyi Emil akadémikus társunk egész életművéért Nagydíjat kapott Cannes-ban, a vízügyi konferencián, amelyet 2002. június 4-én az ENSZ volt főtitkára, Pérez de Cuéllar adott át. (taps). Ezt a vízügyi "Oscar-díjat" most negyedik alkalommal osztották ki.

Hasonló büszkeséggel jelenthetem, hogy Kornai János akadémikus társunkat néhány héttel ezelőtt a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnökévé választották. Kornai János egyébként Robert Solow Nobel-díjas texasi közgazdásztól vette át az elnöki pozíciót. Nem kell említenem, hogy mekkora megtiszteltetés ez a magyar gazdaság számára.

Tisztelt tanult Barátaim!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A politikában vannak jobboldali és baloldali irányzatok. A tudományban ilyenek nem léteznek. Az igazi tudós, az alkotó értelmiségi tevékenysége, a világ természeti és társadalmi törvényszerűségeinek megismerése nagy nemzetközi munkamegosztásban folyik. A tudomány a 20. század második felében globalizálódott, azaz egy jelentős része először kezdett el úgy működni, hogy elvesztette nemzeti, politikai, etnikai és vallási jellegét. A tudomány eredményeinek felhasználása természetszerűleg már a politikából függ. Mi, magyar tudósok abban vagyunk érdekeltek, hogy segítsük saját kormányunkat, hogy segítsük a gazdaság és társadalom célját a hazai és külföldi tudományos eredmények itthoni hasznosításában, felhasználásában; hogy termékeink versenyképesek legyenek, hogy az itthon gyártott áru piaci értékében minél nagyobb legyen a hozzáadott magyar szellemi érték.

Az is a feladataink közé tartozik, hogy felhívjuk a döntéshozók, azaz az Önök figyelmét a felfedezéstől az áruvá válás, az innovációs lánc lerövidülése miatti esetleges gyors trendváltozásokra, hogy segítsük az EU-csatlakozást. Csak egy példát mondok: segítséget nyújtunk kormánynak a Nemzeti Fejlesztési Program előkészítésében. Sok egyéb példát is tudnék mondani. De mindezt úgy tesszük, hogy a politikától teljesen függetlenül az európai szakmai és erkölcsi értékrendet vesszük alapul. Az Európai Unió tulajdon versenyképességének érdekében felszólította minden egyes tagországát, hogy kiemelten támogassa a kutatást-fejlesztést. Most jelenteném be, hogy Akadémiánk az előző és a mostani kormány támogatásával 2003. novemberében egy Science Forumot rendez, ahol megvizsgáljuk a tudomány exponenciális, rendkívül gyors fejlődésének a társadalomra, a gazdaságra, az egyénre, a kis és nagy közösségekre kifejtett hatását. Elsősorban az ország gazdasági érdeke, hogy a kutatás-fejlesztésre juttatott pénz minél nagyobb legyen. Az elmúlt két évben jelentős emelkedés volt, azonban még mindig elmaradunk az európai uniós átlagtól. Még a mai napon Széles Gábor úrral, a Munkaadók és Gyár-iparosok Országos Szövetségének elnökével aláírunk egy szerződést azért, hogy a magyar tudomány, a magyar tudományosság szereplői segítsék a magyar gazdaságot, a magyar gazdaság elit képviselői pedig segítsék a magyar tudományosságot.

Engedjék meg, hogy egy rövid kis történettel szolgáljak a 19. századból arról, hogy a kutatás és fejlesztés miért is fontos. Michael Faradaytől, aki egyébként a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt, megkérdezte korának legfontosabb gazdasági szereplője, a kincstárnok, hogy mondja már Faraday úr, mire jók a maga elektromossággal kapcsolatos kísérletei, azon kívül, hogy maga otthon ezzel szórakozik. Faraday azt válaszolta, hogy tudja, kedves kincstárnok úr, egyszer még ezeknek a kutatásoknak eredményeképpen maguk nagyon sok adót fognak beszedni. Azt hiszem, Faradaynek nagyon is igaza volt, ezért is támogatni kell a kutatást és fejlesztést. Sajnos Magyarországon a kutatók száma még mindig nagyon alacsony, egyetemeink műszerezettsége nem megfelelő, akadémiai intézeteinkkel is vannak problémák. Azt kell mondanom, hogy európai uniós csatlakozásunkkor a kutatás-fejlesztésre fordított összeget és a kutatásban résztvevők számát is emelni kell.

Az Akadémia társadalmi szerepvállalásának egy teljesen új formája a MATÁV-val közösen indított Mindentudás Egyeteme című előadássorozat. Ebben világhírű tudóstársaink: akadémikusok, nagydoktorok, vezető professzorok tudományterületeik legizgalmasabb, legérdekesebb kérdéseiről tartanak előadásokat. Közérthetően, hogy mindenki számára érthetőek legyenek. A közszolgálati televízióban, a rádióban, a négy országos napilapban, több folyóiratban és a legnézettebb internetes portálon is hozzáférhetők az előadások. A kezdeményezés minden várakozást felülmúlt. Itt és most is szeretném megköszönni a MATÁV-nak és Straub Elek vezérigazgató úrnak a segítséget.

Eötvös Loránd, Akadémiánk egykori elnöke mondta 1902-ben, Bolyai János születésének centenáriumán: "csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s azért ha igazi tudósok és amint kell jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet."

Azaz, gondolatainkban és cselekedeteinkben nekünk, tudósoknak egyidejűleg kell a nemzetit és a nemzetközit, a hagyományt és az újdonságot kifejeznünk és gyakorolnunk, mindenki számára érthetővé tennünk. Mert a modernség a hagyomány tisztelete nélkül gyökértelen, mert nem lehet a jövőt a múlt és az előzmények ismerete nélkül építeni.

Itt, ebben a teremben a jelenlévő tudósok, egyetemi vezetők jelenlétében ígérhetem, hogy a magyar alkotó értelmiség színe-java segít a nemzet érdekét szolgáló európai csatlakozásban. Összegezve azt mondhatom, hogy a tudomány, a kutatás-fejlesztés támogatása mindenki számára jó befektetés. Jó befektetés az ország, a nemzet számára, és jó befektetés a gazdaság mint egész, de azok számára is, akik annak szereplői. De mindehhez az is kell, hogy a pontosan 200 éve születetett nagy magyar zseni, Bolyai gondolatai érvényesüljenek: "emelkedjünk fel lehúzó gondjaink közül, nyújtsuk egymásnak jobbunkat, fogjunk össze, hogy egyszerre gazdagítsuk a magyarságot, s az emberiséget, hogy kreatív együttműködéssel teremtsünk világraszóló alkotásokat."

1 Magyar Tudományos Akadémia, 2002. november 4.


<-- Vissza az 2003/2. szám tartalomjegyzékére