Könyvszemle
Szent-Györgyi Albert: A BÉKE ÉLET- ÉS ERKÖLCSTANA
Több mint hatvan évvel ezelőtt írta Szent-Györgyi Albert ezt a kis könyvet, valószínűleg 1938 őszén, liége-i vendégprofesszorsága alatt. Péter László, a kötet szerkesztője, utószavából tudhatjuk meg a francia nyelvű munka megírásának, és hányatott sorsának történetét. A Kristó Nagy István birtokában levő kéziratot Rakonczai János fordította le, és a most megjelent könyv párhuzamosan közli az eredeti francia szöveget és a magyar fordítást.
Nem kétséges, hogy Szent-Györgyi Albert a huszadik század egyik kivételes jelentőségű tudósa, és egyik legszínesebb egyénisége volt. A közvetlenül a második világháború kitörése előtt írt munkája a mai olvasó számára is tanulságos olvasmány. Félő, hogy azok, akiknek a legtöbbet kellene megszívlelniük a gondolatokban gazdag szövegből, akkor se tennék ezt, ha olvasnák.
Rendkívül fontos az első világháború után kialakult helyzet elemzése. Rámutat arra, hogy az igazságtalan békeszerződés adott tápot a totalitárius rendszerek kialakulásához.
Szent-Györgyi minden társadalmi probléma forrását az egyéni és a kollektív erkölcs alapvető kettősségében látja. Az egyén számára a "ne ölj" természetes parancs, de háborúban a gyilkosság hősi tetté válik. Az általános emberi szolidaritás kialakítását elsősorban a nevelésben látja. De számol azzal az ellenvetéssel, hogy "hogyan lehet eljutni az általános emberi szolidaritáshoz mindaddig, amíg léteznek politikai igazságtalanságok?" Szükségesnek tartja az igazságtalan szerződések felülvizsgálatát, de a legfontosabbnak - mai szóval - a határok légiesítését. A másik ellenvetés így hangzik: "A hazafiság az élet egyik nagy ereje, s nem pótolható nemzetköziséggel, azzal, hogy valaki világpolgár lesz." Erre az ellenvetésre így válaszol:
"Csakhogy a világpolgárság egyáltalán nincs ellentétben a hazaszeretettel. Éppen ellenkezőleg, az egyik erősíti a másikat. Szeretem hazámat, és nem habozom meghozni érte a legnagyobb áldozatot. De nemcsak magyar vagyok, hanem ember is, és ez azt jelenti, hogy tagja vagyok egy sokkal tágabb, sokkal hatalmasabb közösségnek. Hazafiként forró vágy ég bennem, hogy büszke lehessek arra a szerepre, melyet hazám játszik a világban, a nemzetek nagy összhangzatában. Hálát kell adnunk Istennek, hogy nem vagyunk valamennyien egyformák; a természeti, vérmérsékleti különbözőségek adják az élet szépségét. A világ nagyon szürke és sivár volna, ha mindannyian hasonlítanánk egymásra..."
Érdekes mai szemmel olvasni, amit 1938-ban írt a tudományok fejlődéséről és ennek társadalmi következményeiről. "A fizikában a tudomány olyan erők uraivá tett bennünket, melyek túlhaladnak rajtunk. Amikor minden politikai eszköz hiába kísérli meg, hogy megállítsa ezt a végzetes menetelést, akkor a természettudós fölmentést kaphat, ha fölemeli gyönge hangját abban a küzdelemben, mely egyszersmind küzdelem saját lelkiismeretével is."
"Ma már mindannyian meg vagyunk győződve, hogy a világegyetemben fizikai rend létezik. Ez a legnagyobb szellemi forradalom, amely valaha is végbement. Ma már nem vagyunk csupán passzív szemlélői az univerzum a félelmes erőinek, hanem bizonyos mértékben uraivá váltunk ezeknek az erőknek, és céljainkra használjuk föl őket."
A problémák megoldását elsősorban a nevelésben és az oktatásban látja. Nagyon megszívlelendők lennének a középiskolai oktatás anyagával kapcsolatos megfontolásai. Sajnos a megírásuk óta eltelt bő hat évtized semmit sem érvényesített ezekből, pedig az ismeretek exponenciális növekedése napjainkban még inkább szükségessé tenné ezt.
"Az iskolának magasztos hivatása van: a jövő polgárát kell formálnia; hibás kiindulópont, ha pedagógiai rendszereket gyárt a rendhagyó igék tanítására, az adatok biflázására és sok egyéb ismeretanyagra vonatkozóan. Kiindulópontként a polgár eszményképét kell választani, s azt kutatni, hogyan lehet megvalósítani. Ha ide eljutunk, a nevelés hasznos lesz; ha nem veszélyekkel lesz terhes."
Figyelembe véve személyes tapasztalatainkat, nem tölthet el optimizmussal bennünket írásának záró mondata: "A háború megakadályozásának csak a méltányosság és az emberi szolidaritás képes."
Kristó Nagy István, aki 1939-ben kezdte meg a szegedi egyetemen tanulmányait, "Szent-Györgyiről személyesen" című rövid írásában ad hiteles képet hősünkről. (Bába és Társai Kft. Szeged, 2001)
Beck Mihály