2001/8.

A tudomány történetéből

Küzdelem egy önálló közgazdasági egyetemért

Rosta Miklós

A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem majd egy évszázados történetének jelentős fordulópontjához érkezett. Az egyetemi integrációs törekvésekről még korai lenne állást foglalni, hisz alapos ítéletet a megindult folyamatokról legkorábban is csak néhány év múltán lehet formálni. Annál hasznosabb lehet, ha az ilyen fordulópontokon visszatekintünk a múltba, lefújva a feledés porát néhány tényről, amelyek közgazdászkörökben sem nagyon ismertek.

Ki gondolná például, hogy az ország egyik legrangosabb egyetemét, "szövetkezeti alapon" kezdték szervezni. Az 1900-as évektől kezdve a haladó, iparosodó, vállalkozói réteg ugyanis egyre erőteljesebb nyomást gyakorolt a politikai és kulturális életre, hogy egy önálló közgazdaság-tudományi egyetemet hozzanak létre. Ennek a csoportnak volt vezéregyénisége Balogh Elemér, a Hangya szövetkezet vezérigazgatója, aki a Magyar Gazdaszövetség 1900-ban Kassán megrendezett kongresszusán már megfogalmazta azon óhaját, hogy a magyar gazdaságért és a magyar államérdekekért létesítsenek közgazdasági egyetemet.

Bár az 1871-től mint Királyi József Nádor Műegyetem hivatalos néven működő politechnikum közgazdasági képzést is nyújtott, ennek színvonala nem volt megfelelő. Ezért 1912. június 21-i ülésükön az oktatók indítványozták, hogy a műegyetem keretein belül hozzanak létre egy közgazdasági szakosztályt (Műegyetemi Tanács Jegyzőkönyvei 1912. jún. 12.).

Az újonnan létrehozandó közgazdasági szakosztály tantárgyait a következő módon illesztették be a műegyetem keretei közé: az első négy évet kötelezővé tették, míg az azt követő év fakultatív elvégzésére volt lehetőségük az akkori hallgatóknak.2 A Királyi József Műegyetem tanárainak érvei meggyőzték a kormányt, így az alapítás kérdését 1914 februárjában a király elé vitték. Ferenc József az új kar megnyitását jóváhagyta. Az önálló intézményért küzdők azonban nem tarthatták sikernek azt, hogy a közgazdászképzést megint egy nagyobb, nem közgazdasági feladatkörű intézménybe olvasztották.

Az Őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt egyesült a Keleti Kereskedelmi Akadémia, a Budapesti Kereskedelmi Akadémia a Világkereskedelmi Főiskolai tanfolyammal és Közgazdasági Főiskola néven szerveződött újra.

A közgazdasági kar megalakulásának utolsó szakasza Huszár Károly minisztersége alá esett. A minisztertanácshoz benyújtott újabb indítványt december 22-én elfogadták. 1920. január 13-án a Közlönyben végre megjelenhetett a következő cím: "A magyar kormány 27211920 M.E. számú rendelete a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem mellett létesített Közgazdaságtudományi Kar szerkezeti szabályzatáról". (Mihalik 1995. 70. o.)

Már 1920. január 16-án összeült az első kari ülés, mivel szeptemberben elkezdődött a beiratkozás (szeptember 1-20-ig) és szeptember 19-én ünnepélyes tanévnyitót kellett tartani. Az ülés úgy döntött, hogy általános kereskedelmi szakon első és második évfolyamot is indít, míg a mezőgazdaságin csak elsőt. A megszüntetett Keleti Kereskedelmi Akadémia második évfolyamát is folytathatták a hallgatók. (Zsidi 1995, 86. o.) A képzés nyolc féléves volt. 1923-ban már mezőgazdasági oklevelet adhatott át a dékán. A közgazdaságtudományi kar "okleveles közgazda" és "okleveles mezőgazda" címet, képesítést adományozhatott, majd aki ezt már megszerezte, az a doktori disszertáció után doktori címet kaphatott. (Zsidi 1995, 86. o.)

Az egyetemes közgazdasági és közigazgatási szakon olyan tantárgyak tanítására fektettek hangsúlyt, melyek a közigazgatásban a jövőben elhelyezkedő szakembernek feltétlenül szükséges ismereteket tartalmaztak. Ilyen volt a jog, a közigazgatáshoz nélkülözhetetlen gazdasági alapismeretek, a technikai és szociális ismeretek. A szakok közül ez nyújtotta a leggyakorlatiasabb képzést. Kötelező volt egy modern vagy egy nemzetiségi nyelv tanulása. A nemzetiségi nyelv - az ekkor még nagyszámú kisebbséget magában foglaló Magyarországon - létfontosságú volt a közigazgatás bármelyik területén.

A mezőgazdasági szak speciálisan a mezőgazdaság legfejlettebb technikáját és tudásanyagát oktatta, de vigyázva, nehogy a tanrend egyoldalú legyen, s ezáltal a hallgatók szűklátókörűvé váljanak. Ezt közgazdasági, jogi és kereskedelmi többletismeret tanításával próbálták megakadályozni. A mezőgazdaságtan legfontosabb része a gyakorlat (demonstrációs gyakorlat vagy tanulmányi kirándulások). A gyakorlatok telephelye a Sőregi Növénytermelési és Kísérleti Telep volt.

A kereskedelmi szakosztály célja a kereskedelem - mint tudomány - művelése, oktatása, a bank, a biztosító és egyéb fontos pénzvilágbeli vállalatok vezetőinek képzése és a jövő közigazgatási, pénzügyi, külképviseleti szakembereinek továbbképzése úgy, hogy a kereskedelmi ismeretanyagukat gazdagítja.

A kereskedelmi szakosztály tananyagát3 a következő 4 szakcsoportba oszthatjuk:

1. könyvvitel, kereskedelmi ismeretek, magyar kereskedelmi levelezés, jogi ismeretek, közgazdasági ismeretek;

2. mennyiségtan és politikai számtan, kereskedelmi számtan, természettan;

3. földrajzi ismeretek, vegytan, áruismeret;

4. magyar és idegen nyelvek. (Zsidi 1995, 87-88. o.)

A vizsgák mindegyik szakon más menetrendet követtek.

Valamennyi szakon a következő kollégiumok voltak kötelezőek: gazdaságtörténet, jogi enciklopédia, bevezetés a gazdasági földrajzba, a filozófia elemei, közgazdaságtan, közgazdasági politika, szövetkezeti politika és ügyvitel, statisztika, pénzügytan, államtan (Zsidi 1995, 88. o.). A nyelvoktatást az egyetem egyik alapfeladatának tekintették.6 A világkereskedelembe bekapcsolódni vágyó Magyarország csak nyelvtudással rendelkező közgazdászok segítségével érhette el célját. A nemzetiségi nyelvek a már említett okok miatt kiemelt szerepet kaptak. A karon több tucat nyelvből választhattak a hallgatók, melyeket az idegennyelvi tanszék és hagyományos nyelvi tanfolyamok, valamint a nyelvi szemináriumok oktattak. (A Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Almanachja 1922/23-1924/25 tanév 1925. 51-53. o.) A kar keretén belül az 1926/27-es évben kezdte meg a működését a Keleti Intézet, mely négy féléves képzés keretében a Balkán és a Közel-Kelet gazdaságát ismertette.

A kiegészítő előadások a keleti népek története; az iszlám eredete; a Balkán és a keleti államok néprajzi és gazdasági földrajza; valamint a Keleti Intézet tárgykörére vonatkozó külföldi tudományos szaksajtó és szakirodalom ismertetetése és olvastatása volt. (51-53. o.) 1928-tól indul a Thököly úti Felső Kereskedelmi Iskolában a tanárjelöltek gyakorlati képzése.

1925. június 13-án tartotta a kar az év végi ünnepi megemlékezést, ahol Czettler Jenő így foglalta össze a budapesti tudományegyetem közgazdaságtudományi karának szerepét: "Nem az volt a cél a közgazdasági fakultás megszervezésénél, hogy ez újabb hierarchiát képezzen ki, amely csak annyiban különbözik a köztisztviselőétől, hogy fizetését magánosok vagy részvénytársaságok pénztárából élvezik. Széles látókörű, a boldogulás lehetőségeit kutató, a múlt tanulságai alapján a kenyértadó jelen eshetőségeit teljes súlyában mérlegelő, a jövőjét áttekintő, gyorsan cselekedni képes generációt kívántak" olyat, aki "mindenkor megtalálja az utat a magyarság gazdasági szabadságharcának támogatására". (Zsidi 1995, 90. o.) Czettler a kart mint "a magyar gazdasági élet egységes szemléletének, megtestesülését" jellemezte. (Czettler 1925, 3. o.) Később beszédében köszönetet mondott azoknak, akik a kar felállításáért küzdöttek.7 Beszédében bizonyította, hogy a közgazdaságtudományi kar működőképes, elfogadott és hasznos tagjává vált a magyarországi felsőoktatásnak. A kart mint európai jelentőségű intézményt tartják számon, mivel addig sehol a világon nem emelték a közgazdászképzést önálló egyetemi kari szintre. (Czettler 1925, 8-9. o.)

A dicséretek számától és a vállveregetésektől eltekintve, anyagilag az egyetemi kar vészesen rosszul állt. Míg a szegedi egyetem 2200 pengő anyagi támogatást kapott hallgatónként az államtól, addig a kar 410 pengőt. (Zsidi 1995, 76. o.) A felvételt szabályzó rendelkezés is érdekes információt nyújt nemcsak az egyetemről, de a kor társadalmi jellegéről is:

"Az egyetemi közgazdaságtudományi karon:

a., a mezőgazdasági,

b., a kereskedelmi szakosztályokra a nők minden korlátozás nélkül felvehetők,

c., az egyetemes közgazdasági és közigazgatási, valamint

d., a külügyi szakosztályra a nők egyáltalán nem vehetők fel,

e., a kereskedelmi szakosztály kebelében működő Kereskedelmi Iskolai Tanárképzőre, a nők az ott megállapított korlátozások mellett vehetők csak fel. A kar hallgatóságát tanulmányi, fegyelmi és tandíj ügyeiben egyelőre a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen érvényben lévő szabályzata irányadó." (Zoltán 1973, 14. o.)

Horthy Miklós kormányzó majd ezt az 1920-as rendeletet változtatja meg úgy, hogy a hadiárvák és az egyéb hátrányos helyzetű fiatalok előnyben részesüljenek. Horthy az egyetemet is politikai célokra akarta felhasználni, hiszen politikai fogalmakat - mint nemzethűség - is a felvétel feltételéül szabott. Nem csak a felvételnél, de az egész kar működésénél elvárta a nép-nemzeti érzelmek tükröződését és harcot a magyar "kultúrfölény" megteremtéséért. Ebben segítette Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is. Több példát is lehet hozni arra, hogy a politika az egyetem falai között is jelen volt.

A közgazdasági szakosztály ismertetője 1927-ben így fogalmazott a nemzetiségi nyelvekkel kapcsolatban: "...melynek hallgatását azért tartjuk fontosnak, mert bízvást remélhetjük hogy az egyelőre megszállott területek a békék revíziója során, belátható időn belül visszakerülnek, mikor is nagyon üdvös lesz, ha vannak olyan képzett tisztviselőink, akik nemzetiségi nyelven tudják ellátni az adminisztrációt." (A Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Közigazgatási Szakosztályának ismertetője 1927. 8. o.)

Az egyetemi közgazdaságtudományi kart megalakulása óta több támadás érte. A többi egyetem - itt főleg a tudományegyetem többi kara, a műegyetem és debreceni egyetem - irigykedve nézte fejlődését és szakmai haladását, ezért mind jobban próbálta az állami vezetést ellene hangolni. Horthy, mint az előbbi idézetből kiderült, támogatta az intézményt, de az ország rossz anyagi helyzete miatt minden olyan elképzelés felé nyitott volt a kormány, amellyel pénzt lehetett megtakarítani. 1925. február 20-án Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a jogi és a közgazdasági képzés reformját is szükségesnek tartotta. A tervek 1929-re odáig jutottak, hogy a Műegyetemmel való egyesülést a kari tanács május 23-i ülésén elfogadta, azzal a feltétellel, hogy a közgazdaság-tudomány fejlesztése és művelése, az összeolvadás után is megtartja kiemelt jelentőségét. (Kari tanácsi jegyzőkönyv 1929, máj. 23.) Teleki meg is állapította 1930-as emlékiratában, hogy nem ezt ígérték (hanem önálló egyetemet) és - szerinte - az összevonás és a közös működés drágítja a képzést. A kérdés komoly s részletes vitát váltott ki a korabeli sajtóban, melynek egyik elindítója Tisza István, a debreceni tudományegyetem rektora volt, aki a budapesti tudományegyetem közgazdaság-tudományi karának mezőgazdasági osztályát mint a debreceni egyetemhez csatolt mezőgazdasági fakultást képzelte el, ezért javasolta odatelepítését. (Zoltán 1973. 15. o.) A szakminiszter mind a két ötletet megvalósíthatónak és takarékosnak tartotta. A képviselőház Hóman Bálint 1934. március 2-i indítványa alapján, április 6-án elfogadta a kar és a műegyetem összevonását, Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem néven. (Képviselőházi Napló 1934. 200. o.)

A kar, illetve a műegyetem diáksága tiltakozott az összevonás ellen. (Héberger 1979, 772-773. o.) Az új monumentális egyetem megalapítását előíró törvény 1934. június 2-án jelent meg. Az új egyetem 4 régebbi intézményt egyesített: a Műegyetemet, a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart, az Állatorvosi Főiskolát és a Bányászati és Erdészeti Főiskolát. Az egyetem 5 karból állt: mérnöki és építészmérnöki, gépész- és vegyészmérnöki, bánya-, kohó- és erdőmérnöki, mezőgazdasági és állatorvosi, közgazdaságtudományi karból. Az öt karhoz összesen tíz osztály kapcsolódott. A Közgazdaságtudományi Kar két szakosztályt foglalt magában: közgazdasági és kereskedelmi osztályt és egy közigazgatási osztályt. Az intézményhez tartozott a Keleti Intézet, a Központi Könyvtár és egyéb a tanszékekhez kapcsolódó intézetek. (Szögi 1994, 101. o.) A közgazdasági továbbképző és a revizori tanfolyam is folytatódott az új egyetem keretén belül. Az első tanév 1934. október 7-én kezdődött. A budapesti tudományegyetem közgazdaságtudományi karának mezőgazdasági osztálya is végül ehhez az intézményhez kapcsolódott, a mezőgazdasági és állatorvosi karhoz rendelték hozzá. Ezzel a magyar agrár felsőoktatás helyzete megnyugtatóan rendeződött.

Az intézmény elődei jogait is örökölte, azaz doktorrá avathatott és a magántanári habilitálás jogát is megkapta. A többi egyetemi szabályzatot csak jóval a tanintézmény megalakulása után hozták meg. (Zoltán 1973, 16. o.)

Az 1930-as években más problémák is felvetődtek az egyetemi - nem csak a közgazdaságtudományi - oktatás terén. Az országban értelmiségi túltermelés mutatkozott. Horthy ezt a "kultúrfölény", és a trianoni békeszerződés revíziója, a soviniszta eszmerendszer érdekében támogatta. Horthyn kívül gróf Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint és gróf Teleki Pál is egyetértett azzal, hogy a revans érdekében vállalni kell az értelmiségi túltermelést is, mert csak így érhető el a határrevízió, s ha majd a határok tágabbak lesznek, könnyebben elhelyezkedhet a sok ezer állástalan diplomás.

Ha ezt a közgazdaságtudományi karra vonatkoztatjuk, az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. Ez az egyetemi ág is a "kultúrfölény" megteremtésének egyik alappillére volt. A "numerus clausus", a zsidótörvények segítségével a keresztény nemzeti tőkésosztály bővítése is az egyetem feladatai között szerepelt. A Közgazdaságtudományi Karon a munkás és paraszt származású hallgató több volt, mint a többi karon, mivel az egyetem végzése mellett dolgozhattak is és a tanulás költsége alacsonyabb volt, a vagyonosabb réteg számára pedig a közgazdaság-tudomány elsajátítása még mindig nem jelentett igazán vonzerőt.

A karon 1945-ben azok az erők kerekedtek felül, akik a meglévő tanrend hiányait akarták pótolni és egy átfogó átalakítást tűztek ki célul. A tervek kidolgozásánál most először a hallgatók véleményére is adtak. Felmerült, hogy egy üzemgazdasági osztályt hozzanak létre. A takarékosság nevében a kormány javasolta a közigazgatási osztály fokozatos megszüntetését vagy a két osztály összevonását. (Zsidi 1995, 93. o.) 1940 és 1948 között a tanszékek száma a karon ettől függetlenül 16-ról 21-re emelkedett.1946-47-ben beindult az esti egyetemi munkástanfolyam, ez is vonzerőt jelenthetett, mivel a kar hallgatói létszáma fokozatosan nőtt. Összességében megállapíthatjuk, hogy az egyetem megszervezésekor ugyan megpróbálták a közgazdasági oktatás érdekeit figyelembe venni, azonban egy önálló közgazdaság-tudományi egyetemet semmi sem pótolhatott.

Az 1941-től kezdve felvetett önállósodás, végül 1948. december 28-án az 1948. évi LVII. törvénnyel beteljesült. A régi álom, a közgazdaság-tudományok teljesen önálló egyeteme megvalósult. A harc sikerrel zárult, s végre megnyithatta kapuit a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem. Az egyetem megálmodói valószínűleg nem voltak teljesen boldogok - nem ezért az egyetemért küzdöttek egy emberöltőn át. ... Az 1934-es egyetem tanári karának java részét elbocsátották, a közigazgatási képzést megszüntették. A felvételkor a jelöltnek politikailag is meg kellett felelnie. Létrejött az első magyarországi marxista egyetem...

JEGYZET

1 A cikk elkészítésében segítségemre volt Szabó Katalin professzor asszony és Zsidi Vilmos a BKÁE Levéltárának főigazgatója. Segítségükért hálás vagyok. Rövidítésjegyzék: Bud. - Budapest; Kir. - Királyi; köt. - kötet; M. - Magyar; ny. r. tanár - nyilvános rendes tanár; Lt. - Levéltár; MGYOSZ - Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége; MKKE - Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem; MOL - Magyar Országos Levéltár; MOVE - Magyar Országos Véderő Egyesület; OMGE - Országos Magyar Gazdasági Egyesület; OMKE - Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés; VKM - Vallás és Közoktatásügyi Miniszter

2 Aki biztos volt abban, hogy ezt a plusz évet el akarja végezni, az már az előző négy év alatt is elkezdhette. Ez célszerű megoldás volt, hiszen így a Selmecbányai Bányászati, illetve Erdészeti Főiskolát, valamint a Kereskedelmi és Mezőgazdasági Akadémiát végzettek is járhattak erre a plusz tanévre.

3 A kar hallgatóinak az is jogukban állt, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen egyes stúdiumokat hallgassanak.

4 A kereskedelmi és az egyetemes közgazdasági és közigazgatási szakosztály tanrendje első-második évfolyamon azonos volt. Ebben az időszakban kapták a hallgatók az általános jogi ismeretanyagot. Ezt az időt sok szakember túlzottnak tartotta arra, hangsúlyozták, hogy a jogi oktatás Magyarországon szokásosan eltúlzott.

5 A kereskedelmi szakon 3 szigorlat után oklevelet kaphattak a sikeres vizsgázók. A negyedik félév végén alapvizsgát, a nyolcadik félév után szakvizsgát rakhattak 1e. Az utolsó vizsga kötelező volt. A hallgatók plusz két félév pedagógia gyakorlat után pedagógiai vizsgát is tehettek.

6 A Keleti Intézet nyelvi csoportjai a következők voltak: első a szláv csoport, ezen belül bolgár, cseh és szlovák (tót) nyelvet, lengyel, orosz és rutén nyelvet, szerb és horvát nyelvet oktattak. A második, a balkáni csoportban albán, román, és újgörög nyelvet oktattak. A harmadik csoport a keleti nyelveket tartalmazta: arab, perzsa, japán és török-tatár nyelvet tanítottak a diákoknak. (Zsidi 1995, 89. o.)

7 "Ezt az ünnepet, amikor egyetemi jogaink teljében először lépünk a nagynyilvánosság elé, természetes fel kell használjuk arra, hogy hálánkat s köszönetünket tolmácsoljuk azok előtt is, akik e fakultás megteremtésének aktív részesei voltak. Közülük, sajnos, már többen elköltöztek az örök béke honába, így Rubinek Gyula, ki annyit fáradt, Huszár Károllyal és Haller Istvánnal, szakminiszterekkel, hogy a Zichy János-féle tervezet a közgazdasági fakultásba testet öltsön. Nem érhette meg az általa ültetett fa virágba borulását idősb Chorin Ferenc sem, aki 1912-ben mint főrendházi tag, határozati javaslatot terjesztett elő fakultásunk érdekében...itt van azonban a magyar felsőoktatás ügyének nagy apostola Tóth Lajos államtitkár, itt van felsőalmási Balogh Elemér, annak a társadalmi mozgalomnak megindító és legbuzgóbb apostola, amely fakultásunkat életre keltette." (Czettler 1925, 4. o.)

8 Így szólt az 1928-as új rendelet: "... Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő megelőző tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban hadiárvák és harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei ... jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék fel. [...] E törvénycikk kihirdetését ezennel elrendelem, e törvénycikket, mint a nemzet akaratát mind magam megtartom, mind másokkal megtartatom." (A Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Almanachja 1922/23-1924/25 tanév 7§ 1925. 122. o.)

9 Az első doktorrá avatáson Horthy kormányzó a következőket mondta felszólalásában: "Átadom ezt a gyűrűt, tehetségének és tudományának megjutalmazására. Én nem azért jöttem ide, mert ez az első doktorrá avatás 'sub auspiciis Gubernatoris' ezen az egyetemen, hanem azért jöttem, mert alá akartam húzni azt, hogy különös fontosságot tulajdonítok a közgazdasági egyetem tevékenységének. Ma egy állam sem virágozhatik ipari és kereskedelmi tevékenység nélkül." (A Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Almanachja 1922/23-1924/25 tanév 7§ 1925. 97. o.)

IRODALOM

7634 - 1917/18 sz. levél ( kelt: 1918. augusztus 12-én ) MOL K 636-1921-4-57225.

7332/1917/18 sz. levél MOL K 636-1821-4-57225

A Budapesti Kereskedelmi Akadémia 110/1919-20. sz. levele a miniszterhez. MOL K 636-1921-4/57225.

A Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar szervezeti és tanulmányi szabályzata, második kiadás. Magyar Királyi Tudományegyetemi nyomda. Budapest. 1921.

A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Almanachja 1922/23-1924/25 tanév. Királyi Magyar Tudományegyetemi Nyomda. 1925.

A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Közigazgatási Szakosztályának ismertetője. III. kiadás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest. 1927.

A közgazdasági kar jövője. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltára 6/b 30. fond. Nem iktatott iratok.

A marxista közgazdászképzés 25 éves 1948-1973. Szerk.: Zoltán Zoltán. Petőfi Nyomda, Kecskemét. Budapest. 1973.

Az 1920. évi február 16-ai Nemzetgyűlési Napló 5. kötet. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat könyvnyomdája. Budapest. 1920

Az egyetemi közgazdaságtudományi kar célja és hivatása. Ünnepi beszéd, melyet a Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar első doktorráavatási ünnepélyén 1925. június 13-án tartott Czettler Jenő dr. egyetemi ny. r. tanár. In: Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karnak 1932/33 tanévét megnyitó ünnepi ülésén beszédek. Kir. Magyar Tudományegyetemi nyomda. Budapest. 1925.

Balogh Elemér: Emlékeim, a negyvenéves 'Hangya' és a közgazdasági egyetem története. Király Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest. 1938.

Balogh Elemér: A Közgazdasági egyetem. In: Közgazdasági Szemle. XXXVII. évfolyam 49. kötet. Pesti Könyvnyomda részvény-társaság. Budapest. 1913.

Főrendházi napló 1910-15. első kötet

Héberger Károly: A Műegyetem története 1782-1967. III. kötet. Budapest. 1979.

Jegyzőkönyv. 1947. január 22. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltára 6/a fond.

Kari tanácsi ülési jegyzőkönyvek. 1917-1918. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára

Kari tanácsülési jegyzőkönyv 1929. május 23. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Levéltára 5/a 9 fond.

Kari ülések jegyzőkönyve. 1920. június 24; július 29; szeptember 1. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Levéltára. 5/a 1 fond.

Képviselőházi Napló. 20. kötet. Budapest. 1934.

Különböző érdekképviseletek és egyesületek beadványa a képviselőházhoz illetőleg a főrendházhoz. In: Balogh Elemér, Méhely Kálmán: Tanulmányok a közgazdasági szakképzés köréből. Budapest. 1915.

Magyar Törvénytár 1920. évi törvénycikke. Franklin Társulat. Budapest. 1921

Mihalik István: Küzdelem az önálló egyetemi színtű közgazdászképzésért. In: Tanulmányok a magyarországi Közgazdasági felsőoktatás történetéből. Budapesti Műszaki Egyetem nyomdája. Budapest. 1995.

Műegyetemi Tanács Jegyzőkönyvei 1912. június 12. Budapesti Műszaki Egyetem Levéltára. 3/a fond.

Orvostudományi Kar. 1776/1919-20 sz. ügyirat. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára. 1/b 36. fond. 1919-1920.

Sugár Ignác: Közgazdasági Egyetem. In: Közgazdasági Szemle XXXVI. évfolyam 47. kötet. Pesti Könyvnyomda részvény-társaság. Budapest. 1912.

Szögi László: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltára 1891-1978 (1985). Repertórium. Marx Károly Közgazdaság Tudományi Egyetem nyomdája, Budapest. 1988.

Szögi László és Zsidi Vilmos: A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. In: Hat évszázad Magyar Egyetemei és Főiskolái. Szerk.: Szögi László. Alfa kiadó és nyomdaüzem. Budapest. 1994.

Vikár Béla: Keleti Akadémia. In: Magyar Királyi Keleti Kereskedelmi Szövetségi Értesítő III. évf. 8-9. sz. 1910.

VKM 130426/1818. sz. ügyirat. MOL K 636-1921-4-57225.

VKM 197881/1918 sz. előterjesztése a minisztertanácshoz Budapesten egyetemi jellegű közgazdasági kar létesítése iránt. MOL K 636-1921-4-57225.

Zsidi Vilmos: A budapesti közgazdaságtudományi Kar története. In: Tanulmányok a magyarországi Közgazdasági felsőoktatás történetéből. Szerk.: Szögi László és Zsidi Vilmos. Budapesti Műszaki Egyetem nyomdája. Budapest. 1995.


<-- Vissza az 2001/8. szám tartalomjegyzékére