2001/8.

Bűnözés Magyarországon

Közösség és bűnmegelőzés: közösségi bűnmegelőzés

Kerezsi Klára

Az elmúlt 10 évben a bűnözés kezelésére tett erőfeszítéseink jórészt a büntető igazságszolgáltatás intézményrendszerének fejlesztésére irányultak. A rendőrség létszámának emelése, technikai ellátottságának javítása, a büntető igazságszolgáltatás területén dolgozók fizetési feltételeinek javítása, esetleg újabb és újabb intézményi átszervezések a nyomozást végző intézményeknél kétségtelenül fontosak, de a bűnözés társadalmi tényezőinek figyelembevétele és befolyásolási szándéka nélkül nem érhető el tartós eredmény a bűnözés elleni küzdelemben. Az ilyen típusú észjárás azonban még nem sajátja a hazai bűnmegelőzési gondolkodásnak. Annak ellenére nem, hogy az amerikai költségelemző vizsgálatok tapasztalatai szerint a kora gyermekkori és iskola-előkészítő gondozás fejlesztésébe fektetett minden egyes dollár hét dollár megtakarítást eredményez a későbbi évek során a jóléti és szociális szolgáltatásoknál és a büntető igazságszolgáltatás területén.

A gyakorlatban elszakadni látszanak egymástól a kriminológiai kutatások eredményei és az alkalmazott bűnmegelőzés. Ez a helyzet szoros összefüggést mutat a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos szabályozás elmúlt két évtizedben történt változásaival, a kriminológia és a büntetőpolitika közötti viszony átértékelődésével is. Ezt alapvetően az emberrel foglalkozó tudományok eredményei befolyásolják. Álláspontom szerint a neokonzervatív büntetőpolitika térnyerését az embertani tudományterületek eredményeinek relatív elmaradása is okozta, ha ezeket az eredményeket a technikai, informatikai tudományterületek elképesztő eredményeivel hasonlítjuk össze. E relatív elmaradásnak két következménye is volt:

1) erősítette a deviáns magatartások megítélésében a morális megközelítést és

2) lehetővé tette olyan tudományterületek térnyerését, amelyek a bűnözéskezelés "technikáját" javítják (például biztonságtechnika, technikai személyellenőrzés stb.).

A neokonzervatív kriminálpolitika térnyerése következtében a büntető igazságszolgáltatási kontroll "felülírja" a társadalmi ellenőrzés határait, meghatározó mintát adva a hagyományos társadalmi kontroll átalakulásának (például fegyverellenőrzés és beléptető rendszer az amerikai iskolákban; zárt láncú tévéhálózatok telepítése, a diák nevét és iskoláját jelölő kitűző viselése a kanadai középiskolákban stb.).

Míg a hagyományos kriminológiai megközelítés a bűnelkövetővé válást a társadalmi feltételek és a személyes körülmények együttes hatásának eredményeként értékeli, napjainkban számos olyan elmélet is megfogalmazódik, amely a bűncselekmény elkövetését racionális tettként, ésszerű választásként fogja fel. E szerint a bűnelkövető "analizál" és "dönt": a bűnelkövetés előtt értékeli azokat a tényezőket, amelyek a lebukás kockázatát növelik, és ezeket a veszélyeket összeveti azzal a megszerezhető "profittal", amit a bűncselekmény megvalósítása eredményez, azaz költség-haszon elemzést végez. E felfogás azt feltételezi, hogy a végső és legmeghatározóbb motívumot a bűnelkövetésre a környezet elkövetésre "felhívó" feltételei teremtik meg. Szükségtelen tehát - mondják az irányzat képviselői - a bűnelkövető olyan személyi körülményeivel, előéletével, családi hátterével, környezeti tényezőivel foglalkozni (például szegénység, alacsony iskolázottság, helytelen szocializáció stb.), amelyek a bűnelkövetés "háttér" motivációs bázisát jelentik. A szituatív bűnmegelőzés modelljét Marcus Felson dolgozta ki. A bűncselekményi szituációt modellezve azt találta, hogy a helyzetek (bűncselekmény) kialakulását, a sértő (bűnelkövető) és az áldozat (sértett) szerepébe kerülést rutintevékenységek eredményezik. Felson megközelítése a bűncselekményi helyzetek elemzésénél három kulcselemre figyelt: a potenciális elkövetőre, az alkalmas céltárgyra, célszemélyre és a bűncselekményi folyamat megakasztására alkalmas felügyelet/felügyelő hiányára, ideértve a belső kontroll hiányát is. Azaz a bűncselekmény megelőzhető, ha a potenciális elkövetőt és sértettet egymástól távol tartjuk.

A szakemberek másik része szkeptikus a szituációs bűnmegelőzéssel kapcsolatosan, mondván, a problémák kezelését a gyökereknél kell kezdeni, s ebben sok igazság van. Azonban a szituációs bűnmegelőzésnek is vannak kézzelfogható eredményei már világszerte, úgy vélem tehát, hogy hidat lehet és kell verni a szituációs és a szociális alapú bűnmegelőzési tevékenység közé, mert bűncselekmény elkövetésére csak akkor kerül sor, ha az elkövető személyéhez kapcsolható tényezőket a szituáció kedvező volta felerősíti.

A bűnmegelőzés mint kutatási terület az alkalmazott kriminológia tudományterületéhez sorolható. E tudományterület elméleti elvei napjainkban alakulnak ki, s a folyamat még távolról sem befejezett. Annyi azonban bizonyos, hogy a jól működő prevenció a bűnözés leghatékonyabb kontrollja. Az elmúlt két évtizedben a megelőzés szintjei is kidolgozottabbá váltak. Az eredményes megelőzéshez egyfelől kormányzati elkötelezettség és a programokat országos szinten szervező felelős szervezet létrehozása szükséges. Másrészt - bevonva az együttműködésre kész és alkalmas szervezeteket - regionális és helyi bűnmegelőzési programok megindítása szükséges. Az Európa Tanács bűnmegelőzéssel foglalkozó ajánlása is a bűnmegelőzést szolgáló komplex programok kialakítására, az egyes szervezetek közötti koordinációra, a forrásbiztosításra, a civil társadalom aktivitására helyezi a hangsúlyt.

A fenti gyakorlati megközelítést példázza a tanulmány további részében bemutatott hazai kutatás. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a kriminológus, szociológus, közgazdász, szociálpolitikus kutatói team által felállított diagnózis hozzásegítheti a helyi politikusokat és lakosokat; a helyi szakembereket és a laikusokat; a tulajdonosokat és a bérlőket; vendégeket és szolgáltatókat, egyszóval valamennyi érintettet ahhoz, hogy felismerje: a bűnmegelőzés mindannyiunk érdeke és közös felelőssége. A kutatók csupán e közös érdek és felelősség átérzéséhez segíthettek hozzá, remélve, hogy a kutatás eredményei elindíthatják a felsorolt (más szempontok alapján még tovább sorolható) helyi szereplőket e közös felelősségből eredő közös cselekvés útján.

Helyi problémák - helyi megoldások

A polgárok számára azoknak a bűncselekményeknek van a legnagyobb jelentősége, amelyek őket saját lakókörnyezetükben érintik. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben Magyarországon egyre nagyobb távolságra kerültek egymástól a bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő körülmények és a befolyásolásukra intézményesített eszközök.

Nem kétséges, hogy a bűnözés tekintetében egyes társadalmi csoportok hátrányosabb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint mások. A nők rettegése az utcai bűnözéstől számottevően erősebb, mint a férfiaké. Egy másik számadat szerint a legszegényebb önkormányzati lakótelepeken élő emberek négyszer gyakrabban válnak rablás áldozatává, mint azok, akik a gazdag kertvárosi körzetekben laknak. Fontos ezért, hogy a bűnmegelőzésre és a közbiztonság javítására irányuló politikai gyakorlat ismerje fel és kezelje ezeket a különbségeket annak érdekében, hogy mindenki azonos lehetőségeket kaphasson a megfelelő életminőség eléréséhez. Az önkormányzatok igen korlátozott felelősséget éreznek a helyi biztonság megvalósításáért, s azt is a kerületi rendőrkapitányságoknak juttatott anyagi támogatással "tudják le" - annak ellenére, hogy a helyi bűnözési és társadalomstatisztikai adatok általában a devianciák és a szociális problémák szoros összekapcsolódását jelzik. Az önkormányzati tervezésből ennek ellenére hiányzik a helyi "jövőkép", a helyi társadalompolitikai koncepció megfogalmazása, a helyi együttműködések rendszerének kialakítása. A kutatás során nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a helyi biztonság erősítésének egyik legnagyobb akadálya az információáramlás akadályozottsága és a helyi biztonsággal kapcsolatos feladatok összehangolásának hiánya. Az önkormányzatok szerepvállalása a helyi közösség biztonságának erősítésében javítja az emberek életminőségét: a bűnözés és a bűnözési félelem csökkenése, a bűnelkövetővé és a sértetté válás szempontjából veszélyeztetett csoportoknak nyújtandó segítség, az áldozatokról történő gondoskodás, a helyi lakosok életét teszi "élhetőbbé".

Egy akciókutatás tapasztalatai

Az Országos Kriminológiai Intézetben (OKRI) 1999-2000-ben lefolytatott "Területi bűnmegelőzési kísérleti modell kidolgozása" című kutatás a helyi bűnözés helyi eszközökkel történő csökkentésének lehetőségeit vizsgálta Budapest három - a bűnözés szempontjából eltérő jellegzetességű - kerületében. A vizsgálat térinformatikai rendszer segítségével tette "láthatóvá" a bűnözési és a társadalomstatisztikai adatok alapján körvonalazódó "neuralgikus" helyi területeket, amelyek részben a sértetté válás helyi gócpontjait, másfelől azokat a körzeteket jelzik, ahol a helyi közösség egészséges fejlődését veszélyeztető folyamatok indultak meg vagy zajlanak.

A bűnmegelőzési eszközök több csoportba sorolhatók. A legegyszerűbben alkalmazhatók közé tartoznak a szituációs megelőzési eszközök, amelyek a lehetséges bűnalkalmak számát csökkentik. Az OKRI modellkísérleti kutatása azonban nagyobb feladatra vállalkozott. Arra, hogy a helyi társadalom fejlesztése szempontjából meghatározó, bűnmegelőzési eszközök alkalmazásának lehetőségeit is megvizsgálja az adott kerületekben.

A kutatás az OKRI két szakmai osztályának együttműködésében, számos külső segítő közreműködésével 1999 októbere és 2000 novembere között zajlott.

- A kutatás során előzetes szükségletfelmérést végeztünk, folyamatosan tárgyaltunk az érintett önkormányzatok tisztségviselőivel, és lefolytattuk a helyi önkormányzatok és azok szakigazgatási szerveinek bűnmegelőzési szempontú átvilágítását.

- Beszereztük és elemeztük a helyi önkormányzatok hivatali ügyrendjeit és szervezeti és működési szabályzatait, valamint felhasználtuk a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivataltól a három kerületre vonatkozó népességstatisztikai adatokat. A kerületben lakók biztonságérzetével kapcsolatosan mindhárom kerületben lakossági fórumot szerveztünk.

- Kétnapos bentlakásos, együttműködés-fejlesztő és kooperatív tervező tréninget szerveztünk a IX. és a XXII. kerületi rendőrkapitányság és az önkormányzat, illetve intézményei munkatársai számára.

- Elemeztük az érintett kerületi kapitányságok munkáját a rendészet szervezete, a rendészeti hatósági működés és a közigazgatásnak ezt a speciális területét szabályozó normák szempontjából. A hatályos joganyag és az állami irányítás egyéb eszközeinek figyelembevétele mellett megvizsgáltuk a kapitányságok belső szervezeti rendjét és azt, hogy milyen munkamegosztás valósul meg a szolgálati feladatok végrehajtása során. Széles körben áttekintettük az 1999-ben keletkezett működési dokumentumokat, beszámolókat és jelentéseket, amelyekből pontos képet kaptunk a tárgyidőszak kapitánysági munkájáról. Az anyagokat kiegészítették a vezetőkkel lefolytatott interjúk, valamint az egyes szolgálati területek beosztottaival kezdeményezett szakértői (fókusz) beszélgetések.

- Az érintett önkormányzatok és háttérintézményeik bűnmegelőzési szempontú átvilágítását is elvégeztük a kutatás során. Az egyes önkormányzati tisztségviselőkkel és beosztottakkal, illetve a társadalmi bűnmegelőzésben különösen érintett néhány helyi politikussal mélyinterjúk felvételére került sor. A bűnözési térkép elkészítéséhez szükséges adatok összegyűjtését két ütemben végeztük, bár az önkormányzati szférában az adatgyűjtés szinte lehetetlen feladat elé állította a kutatás résztvevőit: minden esetben újra és újra elölről el kellett kezdenünk az adatvédelmi törvényre való oda-vissza hivatkozás "játszmáját". Sajnálatos tény, hogy a három kerületben nem mindenben "felelnek egymásra" az adatok, ugyanis azokat nem lehetett azonos rendszer szerint összegyűjteni.

Előrebocsátva a három kerület bűnmegelőzési modelljeinek eredményeit, azt mondhatjuk, hogy az eltérő jellegzetességű kerületekben eltérő bűnmegelőzési, bűnözéscsökkentési eszközök alkalmazására van szükség, így:

az V. kerületben:

- a szituációs eszközök (tekintettel a terület bűnvonzó jellegére);

- a bűnözési félelmet csökkentő megoldások (az időskorúak kerületi felülreprezentáltságára tekintettel);

a IX. kerületben:

- az oktatási és az iskolai gyermekvédelmi rendszerre alapozva, hosszú távú társadalomfejlesztéses projektek indítása - elsősorban a roma származású - a gyermek- és fiatalkorúak integrációjának erősítésére (a terület bűnkibocsátó jellegzetességeire tekintettel);

- a területfejlesztési források allokációja a "reverzibilisen" szegregált területek megerősítésére;

a XXII. kerületben:

- a helyi gyermekvédelmi intézményrendszerre építve célzott beavatkozás a kerületi kislakótelepeken;

- szituatív eszközök alkalmazása a terület bűnvonzó jellege miatt.

Vizsgálati módszerül a dokumentumelemzést és a statisztikai elemzés együttesét választottuk. A térinformatikai térképek elkészítéséhez a bűncselekmények elkövetési helyével (utca, házszám), a bűncselekményekkel és a sértettekkel kapcsolatos adatokat is feldolgoztuk az iktatókönyvek és az ügyeleti napló segítségével. Az egyes kerületekben feldolgozott esetek száma összesen: V. kerület: 5783, IX. kerület: 5641, XXII. kerület: 1928.

Az adatelemzés az SPSS statisztikai adatfeldolgozó programcsomag, valamint a MAPINFO térinformatikai szoftver felhasználásával készült. Ez utóbbival készítettük az adatok területi eloszlását szemléltető térképeket. Hangsúlyozni szeretnénk ugyanakkor, hogy az eredmény nem a térkép maga, hanem az abból levonható következtetés - mint ahogy egyetlen szakmai felmérésnek sem lehet célja, hanem csak eszköze egy számítógépes kereszttábla-sorozat.

Vizsgálati célcsoportunkat a bűncselekmények sértettjei képezték. A sértett bejelentési hajlandósága ugyanis jól jelzi, milyen mértékben bízik a polgár a bűnüldözési hatóságokban, s az idejében megtett feljelentés növelheti a nyomozások sikerességét, s ezáltal csökkentheti a polgárok bűnözési félelmét. Abból a feltevésből indultunk ki, hogy mintánk releváns információt szolgáltathat a sértettekről, bejelentési és együttműködési hajlandóságukról, illetve a kerületben előforduló legjellemzőbb bűncselekményekről és azok jellegzetességeiről.

A rendőrség bűnmegelőzési tevékenységének vizsgálatánál azt tapasztaltuk, hogy a rendőrség két malomkő között őrlődik a bűnmegelőzési tevékenységgel kapcsolatosan: 1) szorítják a helyi önkormányzati és a lakossági elvárások, ugyanakkor 2) gúzsba kötik a létező szervezeti feltételek. Ezt a korántsem könnyű helyzetet nehezíti az a sajnálatos felfogás, hogy - benyomásaink szerint - a bűnmegelőzési tevékenység "lesajnált", pária tevékenység a bűnüldözési munkát preferáló rendőrségi szervezeten belül is.

A bűnügyi szolgálatok munkáját jelentős mértékben befolyásolja, hogy az adott illetékességi területnek melyek a kriminalisztikai jellemzői. Ebből a szempontból az V. kerületet tipikusan bűnbefogadó régiónak minősítik, ahol az elkövetett bűncselekményeknek túlnyomó többségét nem kerületi lakosok valósítják meg. Ugyancsak jelentős az átutazó elkövetők aránya a XXII. kerületben, ezzel szemben a IX. kerület jellemzően "önellátó" a bűnelkövetésekben, az ismertté vált bűncselekmények mintegy 70%-át ugyanis helybéli lakosok követik el. Az úgynevezett "forró pontok" feltárását megkönnyíti az a jelenség, amelyet a bűnözés területi, időbeli és személyi koncentrációjának neveznek. Amerikai vizsgálatok szerint például az elkövetők 10%-a valósítja meg a bűncselekmények 55%-át, a sértettek 10%-a alkotja az áldozattá válások 42%-át, az illetékességi területen a helyszínek 10%-ához kötődik az összes riasztás 60%-a.

V. kerület: Belváros-Lipótváros

A kerületnek majdnem 33 ezer állandó lakosa van. A napközben itt megforduló emberek száma azonban ennek a többszöröse, ezért az V. kerületi helyszínű bűncselekményeket lényegében nem kerületi polgárok követték el ugyancsak kerületen kívüli polgárok sérelmére.

1999-ben az összes bűncselekmény 80%-a vagyon elleni cselekmény volt. Az e cselekményekkel okozott kár 3,86 milliárd forint volt, amely kiugróan magas érték: a kerület e vonatkozásban is vezeti a budapesti rangsort. Az egy bűncselekményre jutó kár valamivel meghaladja a 600 000 forintot. A vagyon elleni bűncselekmények között legnagyobb arányban a lopás, ezen belül jellemzően a kis értékre elkövetett, alkalmi vagy zseblopás fordult elő. A zseblopások jelentős részét azonban nem a nyílt utcán, hanem nagy forgalmú szórakozó-, bevásárlóhelyeken és tömegközlekedési járműveken követték el. A sikkasztás tipikus kerületi bűncselekménynek tekinthető, az összes elkövetett bűncselekmény 10,8%-a. Ez az a cselekményfajta a lakosság szempontjából a legkevésbé zavaró, hiszen nem is érzékelik, így kevés befolyást gyakorol a helyi biztonságérzetre. A rendőrkapitányságnak sok munkát ad ugyan, de a felderítési arány is igen kedvezően alakul, az esetek többségében ugyanis a nyomozás eredményes, és a tettes hamar kézre kerül. A betöréses lopások számát (589 eset) tekintve az V. kerület nem tartozik a legveszélyeztetettebb területek közé, az okozott kár azonban jelentős (420 millió forint), csakúgy, mint az egy bűncselekményre eső kár átlagos értéke, 713 223 forint, amely sokkal magasabb, mint a budapesti kerületi átlag. A kerületi betörések egy részét ugyanis hivatali helyiségek, irodák sérelmére követték el.

A kutatás során vizsgáltuk a bűncselekmények elkövetési idejének jellemzőit is. Az V. kerületben csak délelőtt 10-11 óra körül kezdenek nagyobb számban előfordulni törvénybe ütköző cselekedetek. Az igazán kiemelkedő a 12-15 órai idősáv, minden kategóriában ekkor történik a legtöbb bűncselekmény. A legnagyobb számú eset ezúttal is lopásból fordul elő. Ez a jelenség a kerület idegenforgalmi profiljával és befogadó jellegével hozható kapcsolatba. A kerületben található munkahelyek munkarendje is befolyásolja a helyi bűnözés jellegzetességeit, hiszen a legtöbb üzlet és néhány intézmény is csak 10 órától tart nyitva. A helyben dolgozók nagy része gépjárművel közlekedik, ami csökkenti a tömegközlekedési eszközökön elkövetett zseblopások lehetőségét. Az erőszakos bűncselekmények esetében is sajátos, csak a kerületre jellemző profilt rajzol az éjszakai bűncselekmények jelentős aránya. A IX. és a XXII. kerületben az éjszaki órákban 24 és 5 óra között nyugalom van, alig fordul elő bármiféle bűncselekmény. Az V. kerületben ezzel szemben az erőszakos bűncselekmények 17%-a történik ebben az időszakban, s ez jelentős, hiszen a másik két kerületben ez az arány a 6%-ot sem éri el. A leggyakrabban 22 óra körül fordulnak elő erőszakos bűncselekmények a kerületben, és ez az időpont gyanús egybeesést mutat a kerületben szintén nagyobb számban megtalálható nem éjszakai szórakozóhelyek zárási idejével. A kerület legcsendesebb időszaka a hajnali 4 és 7 óra közötti intervallum.

A kerületi lakossági vélemény vizsgálata alapján a legsúlyosabbnak tartott három problémát a kerületben közlekedés (25,7%), a bűnözés (16,7%) és a kerületi utcák rendezetlensége, illetve koszossága (16,2%) jelentette. E válaszokat követte a lakás-, a csöves-, a szegénység- és a rendőrség-probléma említése. Külön figyelmet érdemel, hogy a válaszadók 32,6%-a - bár a legutóbbi év során előfordult, hogy ellene bűncselekményt követtek el - nem tett feljelentést.

A helyi szakemberek lényegében három részre osztják a kerületet, egyúttal három társadalmi réteggel azonosítják be ezeket a kerületrészeket:

a "polgári" északi rész,

a "lecsúszófélben lévő polgárság" a kerület középső része (a Vadász utca és környéke), illetve

a déli rész, amelyen - a csarnok vonzáskörzete és jellege miatt - az alsó társadalmi csoportok felső része lakik.

Az V. kerület lakossága a fővárosi átlagnál elöregedettebb. A 60 év feletti népesség aránya 31,5%, ami azt is jelenti, hogy az V. kerületben minden harmadik lakos nyugdíjaskorú. A Kossuth Lajos utcától délre eső teljes kerületrész, illetve a Kálmán Imre utca-Bajcsy-Zsilinszky út-Arany János utca-Szabadság tér által közrefogott területek lakóinak korösszetétele hasonló. A hasonlóságok kiemelése érdekében elkészítettük a "dolgozó/eltartott arány" elnevezésű, származtatott mutatót - körzetenkénti bontásban. A mutató kirajzolja, hogy a kerület inkább a Kossuth Lajos utcánál válik két részre. Ugyanakkor a Kálmán Imre utca-Arany János utca közötti terület "zárványt" képez a viszonylag homogén többi kerületrészben. A Kossuth Lajos utcától északra élők körében több az idős (női) lakos, attól délre pedig több a gyerekes család.

Az öregségi nyugdíj minimuma alatti jövedelemmel rendelkező idősek, azaz a kerületi nyugdíjasok egyharmadának szisztematikus segítésére nem irányul kifejezett program a kerületben. Vagyis az időskorúak ellátórendszerében dolgozók főként azokat tudják segíteni, akik maguk kérnek segítséget. Ebből következően nemhogy a legszegényebbeket, de még az úgynevezett "szégyenlős szegényeket" sem minden esetben éri el szolgáltatásuk. E folyamatnak kutatásunk szempontjából az volt a jelentősége, hogy a prevenciós szemlélet érvényesítése a társ-ágazatoknak sem erőssége.

Az elmúlt évtizedekben, az adott oktatási intézménybe járó legidősebb korosztály helyzetét, viselkedését tekintették leginkább problematikusnak: a középiskolában a 16-18 éveseket, az általános iskolában a 6-8. osztályosokat tartották veszélyeztetetteknek. Mára kissé lejjebb csúszott a legfelsőbb életkori határ, és a kerületben a "kis-gimnazisták" a legveszélyeztetettebbek. Ezekben az évjáratokban hirtelen megugrik a hátrányos helyzetűként és/vagy veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek száma. Ez a 7-8. osztály és a középiskola első évének korosztálya, a 12-14 éveseké. E kiskamaszok sodródását erősíthetik a külső körülmények. Játékautomatákat például jellemzően két területen helyeztek el és engedélyeztek az V. kerületben: a nyerőautomaták egyik fele a Deák Ferenc utcától délre eső kerületrész belsejében elszórtan található, a másik fele pedig Nyugati tér környékén koncentráltan, szinte egy blokkban. Mivel a nyerő-automatákkal üzemelő 32 játékterembe a fiatalkorúak (elvileg) nem léphetnek be, ezért érdekes megfigyelni, hogy a szolgáltatók milyen ösztönösen rátaláltak azokra a helyszínekre, ahol a fiatalabb korosztály a nem nyerőgépeket használhatja. Nyolc olyan játékterem is működik a kerületben, ahol nem üzemel nyerőgép. Ez utóbbi típusú játékgépeket a kerület déli részén az iskolák fókuszpontjában állították fel. Vajon az engedélyek kiadásánál figyelt-e az önkormányzat erre a tényre?

Egy adott terület biztonságát a különböző funkciójú épületek, épületegyüttesek elhelyezkedése is befolyásolja, ennek megfelelően célszerű vegyes funkciójú területek kialakulását előmozdítani. Ha a helyi önkormányzat támogatja a Lipótváros északi területeinek további tevékenységváltását, azaz különböző eszközökkel nem késlelteti az irodafunkciók túlburjánzását ezen a területen, akkor tovább csökken a bűnmegelőzés szempontjából kedvező, vegyes rendeltetésű területek terjedelme, s ez a polgárok biztonságérzetének további romlását eredményezi. A kerület népességének 16%-át veszítette el az elmúlt tíz évben, ezen belül is felgyorsult a népességfogyás 1994-től. Az elvándorlás során a mobil, tehetősebb, fiatalabb, családos rétegek vándorolnak el, "idősek és bankok negyedévé változtatva" a kerületet. E jelentős funkcióváltásról közvetlen tapasztalatokat is szereztünk a kutatás során. Az attitűdvizsgálat lefolytatásakor az V. kerület volt az egyetlen, amelyben a kérdezőbiztosoknak fel kellett használniuk a címpótlista szinte száz százalékát, hiszen az esti órákban senkit sem találtak a napközben irodának bérbe adott lakásokban.

IX. kerület: Ferencváros

A kerület népességszáma folyamatosan csökken. A statisztikai nyilvántartás szerint a Ferencvárosban 1999-ben összesen 67 417-en éltek. A kerületen belül a Külső-Ferencváros, valamint a József Attila-lakótelep népességszáma alig csökkent, míg a Ferencváros középső részén (a rehabilitációs területen) 40%-kal esett vissza az állandó lakosok száma.

A kerület bűnügyi helyzetét tekintve a középmezőnybe sorolható, bár rendkívül rossz híre van. Az Egységes Rendőrségi, Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ERÜBS) 1999-ben 7 267 ismertté vált cselekményt regisztrált a kerületben. Az egy napon belüli megoszlások vizsgálatánál egyértelműen kirajzolódik, hogy - szemben a közhiedelemmel - a bűncselekmények többségét a nappali órákban követik el. A lopások és egyéb vagyon elleni bűncselekmények szempontjából a reggeli-délelőtti órák a legveszélyeztetettebbek. A IX. kerület lakói korán kelők, és ez érvényes a bűnelkövetőkre is. A legtöbb cselekményt a 7-10 óra közötti idősávban követik el. Ez a munkába indulás időszaka. A reggeli csúcs után valamelyest kisebb számban, de napközben is sok lopást követnek el. Délután 16 órakor van még egy kisebb emelkedés, sokan ekkor fejezik be a munkát, majd az esti órákra a harmadára csökken a bűnesetek száma. Az erőszakos bűncselekmények napi ingadozása más jellegzetességeket mutat. Érdekes, hogy az erőszakos bűncselekményeket is legtöbbször a reggeli órákban, 7 óra körül követik el. Itt azonban találunk egy esti növekedési hullámot is, este 7 óra után.

A kutatás során megvizsgáltuk a szabálysértések kerületi jellegzetességeit is. Az önkormányzati rendeletekben megállapított szabálysértések körében a leggyakoribb az engedély nélküli árusítás, s ezt követik a tulajdon elleni szabálysértések. Külön figyelmet érdemel a "közösséget sértő szabálysértések" magas gyakorisága a kerületben: az együttélési szabályok megszegése, a csendháborítás, a szomszédok nyugalmának zavarása.

A kerületi bűnözési térképek azt jelzik, hogy a bűnesetek száma erősen kötődik a közlekedési csomópontokhoz. Ilyen a Boráros tér, a Pöttyös utcai metrómegálló, és - más okból - az Illatos úti elágazásnál lévő Dzsumbuj területe. A lopások utca szerinti megoszlása szempontjából központi helyzetben van a Ferenc tértől délre fekvő terület. A különböző területi megoszlás analizálása során megfigyelhető belső területi fertőzöttség a kerületi lakosok ellen és a kerületi lakosok által elkövetett bűncselekmények nagy arányára utal. Ha csak a térképek adatait nézzük, az látható, hogy ahol súlyosabb a depriváció, ahol magasabb a segélyezés gyakorisága, ott magasabb a bűnelkövetés is. (Ezt erősítette meg a kerületi együttműködési tréning is, az önkormányzati résztvevők tapasztalatával, amely szerint erősen átfedő kör a kerületi lakosoknak az a része, amelyiket megbírságolnak, ugyanakkor segélyeznek is.) Az összes bűneset területi megoszlásánál a legerősebb kapcsolat a középső, a Haller utca-Soroksári út közé eső területen feltételezhető.

A közbiztonsággal kapcsolatos lakossági felmérésből kitűnt, hogy a három legégetőbb gond a bűnözés (22,6%), a rossz köztisztaság (11,5%) és a lakásprobléma (10,4%) a kerületben. Annak ellenére, hogy a problémalista első helyén szerepel a bűnözés, a megkérdezettek a sérelmükre elkövetett bűncselekmények 44%-áról nem értesítették a hatóságokat. Azt tapasztaltuk, hogy a kerületben főként a 26-40 éves korosztályhoz tartozó nők nem jelentik be a bűneseteket. Az áldozattá válásról történő jelzés elmaradása azért is érdemel figyelmet, mert a megkérdezettekkel történt bűncselekmények nagyon nagy hányada a kerületben esett meg.

Egységes, jól elkülöníthető területeken élő, úgynevezett "elöregedett lakónegyed" nem jellemző a kerületre. A legtöbb idős lakó az Üllői úton, a Haller, a Ráday, a Lónyay utcában, a Ferenc körúton és a Mester utcában él, de ugyanezekben az utcákban sok a fiatal lakos is. Az elkülönülés inkább a József Attila-lakótelepre és a Bakáts utcára jellemző. Jelentős nagyságú "rozsdaövezet" van a kerületben (a volt nagyipari gyárak területe), amely a kerületi lakosság biztonságérzete szempontjából kevésbé meghatározó. A rendőrség számára viszont annál nagyobb problémát jelent. Ugyanis a régi gyártelepeken működő kis cégek nem alkalmaznak éjjeliőrt, így a Gubacsi út, Nagyvásártelep, Határ út, Táblás úti részeken teljes egészében a rendőrségre hárul a vagyonvédelem.

A Ferencváros társadalma igen összetett szerkezetű, egyaránt magában foglalja Belső-Ferencváros gazdag(abb), jómódú polgárait, valamint a külső kerület szegényebb) világát. Egy kerület társadalma kevéssé integrált, ha élesen meghúzható az eltérő jövedelmű rétegek közötti határ. A Ferenc krt.-Mester utca-Viola utca-Üllői út által határolt övezetben elindított revitalizáció jelentős változásokat indukált. Az említett területek "javulása" a jelentősen megugró telekárakban is érzékelhető. Az adatok azonban azt is jelzik, hogy a piac térhódítása nyomán nem indult meg látványos mobilizáció a kerületben, csupán az egyébként is meglévő társadalmi mozgások erősödtek, illetve gyorsultak fel. A revitalizációval érintett körzet jelentősen átrendeződött. Nem ismerjük az adatokat azzal kapcsolatosan, hogy a korábbi, a felújítást megelőző években milyen volt a középső Ferencváros körúthoz közeli utcáinak bűnözési fertőzöttsége, 1999-ben azonban az látható, hogy az elvárhatónál több bűncselekmény történik a felújított tömbök környezetében. Az viszont tény, hogy a betöréses lopások száma a felújított és magánkézbe adott két tömbben kevesebb, mint a kerület egyéb területein. Tagadhatatlan, hogy a Ferencvárosba "beköltözők" társadalmi presztízse és jövedelmi helyzete jó. Pozitív hatású a növekvő kerületi bevétel (szja), a terület felértékelődése és az önkormányzat által a háztömbre fordított költségek csökkenése. A jelenség árnyoldala viszont, hogy a "kiszorítottak" problémája nem oldódott meg, mivel csak "összébb szorult" az a terület, ahol élnek. Így a "rossz helyzetek" nemcsak halmozódnak, hanem "sűrűsödnek" is. Új gettó formálódik a Vaskapu utcában, és folytatódik a Dzsumbuj leromlása. Talán az sem véletlen, hogy - cigányszervezetek becslései szerint - a fővárosi cigányok közül legtöbben a VII., VIII. és IX. kerületekben élnek (például a IX. kerületi Illatos úti Dzsumbuj lakóinak 70%-a cigány), s az utóbbi években fokozódott a cigányok beköltözése e területekre.

A revitalizáció és a biztonság összefüggései - értékelésünk szerint - nem kaptak megfelelő hangsúlyt a kerületi tömbrehabilitáció tervezése során. S ahhoz talán kutatásunk is szolgál némi adalékkal, hogy a ferencvárosi "összébb szorult" problémahalmaz milyen hatást gyakorol a terület biztonságára, s nem utolsósorban milyen terheket ró a kerületi önkormányzatra és a helyi rendőrségre. Úgy gondoljuk, hogy a kerületben a Márton utca-Gát utca, illetve a Vaskapu utca környékén tapasztalható szegregáció mérséklése elsőrendű feladat. E területen kísérletet kell tenni a szociális rehabilitáció egy sajátos formájának, a "saját kezű" rehabilitációnak a megvalósítására, ami az alacsony jövedelmű, de saját munkaerővel rendelkező lakók részvételével oldja meg a felújítási feladatokat.

A "rossz helyzetek" halmozódása térben is jól elkülöníthető, s a szociális helyzet és a környezeti tényezők alapján a következő három szegregátumot lehet behatárolni:

Mester u.-Üllői út-Haller u.-Viola u. négyszöge (ahol a tömbrehabilitáció még nem zajlott le);

Vaskapu utca (Vaskapu u. 27. - "Kis-Dzsumbuj");

Dzsumbuj (Illatos út-Gubacsi út).

Az sem véletlen, hogy a gettósodás a Dzsumbujban a legerősebb, ahol a lakások eleve kisméretűek, komfort nélküliek. Az itt lakó népesség is homogén csoportként jellemezhető (alacsony iskolai végzettség, zömében munkanélküliek). Igen nagy gondot jelent a fiatalok kábítószerezése (kemény drogok fogyasztása), valamint a különböző fertőző betegségek (hepatitis, tbc) elterjedése. Információink szerint nincs a kerületben elképzelés arról, hogy mi legyen a "végletesen lepusztult", a kerületben zárványként létező Dzsumbuj (és lakóinak) sorsa. Úgy véljük, hogy a kerületi slumok kérdését két részre kell bontani, és a Dzsumbuj helyzetét külön kell tárgyalni. A helyi bűnözési adatok azt mutatják, hogy a területi biztonság szintje igen alacsony a Dzsumbuj és környéke területén. A környezet leromlott állapota magával hozza a jogsértő cselekmények nagy számát: és - kriminológusok számára egyáltalán nem meglepően - a betöréses lopások és egyéb lopások viszonylag nagy száma köthető a Dzsumbuj területéhez. Ez a terület szinte nem szerepel azokon a térképeken, amelyeken az önkormányzati támogatásokban részesülők területi eloszlását ábrázoltuk - azaz az önkormányzat számára ez a terület "nemlétezőnek" számít. Sok esetben a támogatások nyilván az együttműködési készség hiánya miatt szűntek meg, de magyarázatot jelenthet az "egyéb" túlélési formák megtalálása is, az ott lakó népesség részéről. A Dzsumbuj jövőbeni sorsát meghatározza, hogy elindulnak-e fejlesztési beruházások a környezetében. Úgy véljük azonban, hogy az önkormányzat nem követ jó taktikát akkor, ha csak "kivár", és nem próbálja offenzív módon befolyásolni a helyzetet. Részben azért, mert egyelőre nem látható, hogy a ferencvárosi "rozsdaövezet" milyen módon és formában nyer új funkciót. Nem látható továbbá az sem - és a kerületi önkormányzat számára talán ez a legfontosabb szempont -, milyen módon kapcsolódik össze a Középső-Ferencvárost érintő fejlesztési elképzelések indukálta népességmozgás a Dzsumbujjal.

A kerületben a József Attila-lakótelep lehet a szegregáció ellenpéldája, ahol a lakások eltérő nagyságúak, eltérő szobaszámúak, ennek megfelelően a "lakosság spektruma szélesebb, mint más budapesti lakótelepen" - mondta egyik interjúalanyunk. Azt mi tesszük hozzá, hogy a József Attila-lakótelep korábban említett jellegzetessége, nevezetesen, hogy az "idősek lakta" utcák szinte kivétel nélkül a lakótelep területén találhatók, erősen kérdésessé teszi a lakótelep "kiszámítható" jövőjét. Itt a gondok más jellegűek. Jelentős számú egyedülálló idős ember él a lakótelepen, akinek a lakásfenntartás komoly gondot jelent. Ha a kerületi önkormányzat nem figyel a lakosság életkori megoszlásának kedvezőtlen alakulására egy adott területen, akkor a lakások kedvező összetétele ellenére is szegregációs folyamatok indulhatnak meg a József Attila-lakótelepen.

Úgy tűnik, hogy a pénzbeni ellátásokra sokkal nagyobb figyelmet fordít az önkormányzat, mint a szolgáltatásaira. A szociális ellátórendszer a jelenlegi helyzetében nem alkalmas (és nem lehet alkalmas) valódi prevencióra. A szociális ellátórendszer egésze maradékelven működik, csak akkor kezd foglalkozni az egyénnel/családdal, ha már a többi támogató rendszer kudarcot vallott, és a problémák nyilvánvalóvá váltak. Az oktatás, illetve a sport területein inkább látjuk esélyét annak, hogy lényeges hatást eredményező lépések szülessenek: amikor a szociális ellátásra kerül sor, akkor már túlzottan későnek tűnik a beavatkozás ahhoz, hogy annak megelőző szerepe legyen. Sajnos a kerületben ezt a "megkésettséget" tapasztalhatjuk a gyermekvédelem területén is, hiszen a védelembe vételek 50%-ára csak akkor kerül sor, amikor a rendőrség értesítést küld arról, hogy a gyermek- vagy fiatalkorú szabálysértést követett el. Sokszor 6-8 gyerek is szerepel a jelentésben, akik együtt követtek el valamilyen kisebb súlyú bűncselekményt. S talán az sem véletlen, hogy a rendőrség által küldött jelzésben szereplő gyerekek és helyszínek is azonosak. A rendőrség és a gyámügy együttműködésének megerősítése elkerülhetetlennek látszik. A "góc"-területeken lakó gyermekek családi problémái között előkelő helyet foglal el a munkanélküliség, az alkoholizálás, a drogfogyasztás, a rossz lakáskörülmények, az egyedül élő szülők alkalmi partnerváltásainak gyakorisága, valamint a gyerekek elhanyagoltsága.

A kerületi szakemberek számára szervezett együttműködési és tervezési tréningen a résztvevők közös munkájával elkészült a kerület úgynevezett problématérképe - az a helyi problémalista, amelynek elemeiről minden résztvevő úgy gondolta, hogy leküzdésük jelentősen befolyásolja a kerületi bűnözés szintjét, és fokozza a helyi lakosok biztonságérzetét. Kiformálódott a helyi bűnmegelőzési koncepció, amely a résztvevők megegyezése alapján meghatározza a súlypontokat és a helyben lehetséges megoldási eszközöket.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi biztonság erősítésének egyik legnagyobb gondja az információáramlás akadályozottsága, és az, hogy nincsenek összehangolva a feladatok. A tréning résztvevői egyetértettek abban, hogy a helyi önkormányzat számtalan területen erősítheti a helyi polgárok biztonságérzetét, s ebben partnerként kell együttműködnie a különböző intézményeknek és az önkormányzati ügyosztályoknak. Ugyanakkor megfogalmazódott az is, hogy szükség van az önkormányzati rendszerben a hivatalon belüli koordináció megteremtésére és egy olyan önálló munkatárs kijelölésére, akinek feladata a belső és az intézmények közötti koordináció, de akinek az intézményrendszerbe tagolása azt is lehetővé teszi, hogy "formális hatalma" legyen az irodák felett.

XXII. kerület: Budafok-Tétény

Budafok-Tétény lakosságszáma tartósan 50 ezer fölé emelkedett a 90-es években. A kerület egésze demográfiai szempontból kedvező képet mutat. A Budapestre jellemző erős elöregedés itt nem jellemző.

A kerületben a bűncselekmények számának ötéves átlaga 2100, a kerületek közötti rangsorban a 21-22. helyen szerepel. Hosszú évek óta az egyik legbiztonságosabb budapesti kerületnek számít. A vagyon elleni bűncselekményeknél is a legkisebb gyakorisági értékek egyike (1999-ben 1587 eset) jellemzi a kerületet. A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár értéke 506 millió forint volt 1999-ben, ami jóval alacsonyabb, mint a többi budapesti kerületben. Egy bűncselekményre átlagosan 319 ezer forintos kárérték jut, ez közepesnek tekinthető, csupán fele az V. kerületi értéknek. Kerületi specifikum a betöréses lopások magas aránya. A 462 eset nem látszik soknak, de az arányaiban kisebb bűnözési szint miatt ez a vagyon elleni bűncselekmények 29%-át teszi ki. Ez az érték a belső arányokat tekintve kétszerese a IX. kerületinek és háromszorosa az V. kerületi aránynak. Az egy betörésre jutó kárérték (344 ezer forint) nem magasabb, mint a IX. kerületben, és jóval alatta marad az V. kerületi 713 ezer forintos átlagnak. E furcsa jelenség magyarázatát a területi elemzés során abban találtuk meg, hogy a betörések elsősorban nem a családi házas övezeteket, hanem az - ugyan kisebb területet jelentő, de nagyobb lakásszámú - emeletes házak környékét érintik.

A három kerület közül ebben a kerületben "kelnek legkorábban" az elkövetők, és lopás szempontjából a reggeli órák (a 7-8 óra közötti időszak) számítanak a legveszélyeztetettebbnek. A bűncselekmények este 7-ig nagyjából egyenletesen oszlanak el, majd este 8 után fokozatosan csökkennek. Az erőszakos bűncselekmények leggyakrabban délután 5 óra és éjfél között következnek be ebben a kerületben, de hajnali 1 és 2 óra között is jelentős a számuk.

Kiemelten nagy esetszámú területről beszélhetünk azokon a részeken, ahol az összbűnözés meghaladja a környezetének a dupláját. A kerületben öt ilyen található: Tétény központjában a Nagytétényi kastély környéke, a Rózsakerti lakótelep és környéke, a Nagyétényi út és a Campona környéke, Budafok centruma, valamint a Leányka utcai lakótelep és az Anna utcai csomópont. Kutatásunk feladatának tekintette, hogy körülhatárolja azokat a területi egységeket, ahol a különböző problémák "sűrűsödnek". A kerületben található lakótelepek többsége pontházas beépítésű, kivéve a Leányka utcai magas sorházas épületeket. A térképek azonban azt is jelzik, hogy ahol lakótelep vagy pontházas beépítés található, ott a bűnözési és a sértetté válási adatok is "megugranak". A számok jól jelzik a vagyon elleni bűncselekmények körében a lakótelepen élők veszélyeztetettségét: kiugróan magasak a számok a Bartók Béla úti lakótelepen, a Rózsakert lakótelepen, a Névtelen utcában lévő pontházas beépítésű - talán lakótelepnek nem is tekinthető - kicsiny területen, a Ják utcai lakótelepen, s a Leányka utcai (mondhatni: hagyományos) lakótelepen. A lakótelepeken erősen "csomósodnak" a szociális problémák is: magasabb az önkormányzati támogatásra szoruló népesség aránya, gyakoribb a gyermekvédelmi támogatás szükségessége. Természetesen távol áll tőlünk, hogy a kerületi lakótelepeket a "bűnözés melegágyainak" tekintsük, hiszen sokkal inkább arról van szó, hogy a kerületi lakótelepek a sértetté válás "melegágyai": itt gyakoribb a betöréses lopás, az alkalmi lopás, a járműlopás és a rablás.

A lakossági vélemény szerint a közlekedéssel kapcsolatos gondok jelentik a legnagyobb problémát a kerületben. Második helyen a bűnözés, illetve az önkormányzattal kapcsolatos gondok, harmadik helyen a munkanélküliség szerepelt. A többség számára a legnagyobb problémát mégsem ezek jelentik, hanem két "puha" probléma: a kerületben lévő kosz és szemét, illetve a házfalakon lévő feliratok, a graffitik. Az előbbi probléma a válaszadók több mint felének (53,4%), az utóbbi pedig a 42,1%-uknak számít jelentős problémának a kerületben.

A kérdezettek a sérelmükre elkövetett bűncselekmények 41%-ában nem tettek feljelentést, s itt is inkább a nők azok, akik nem fordulnak a rendőrséghez. Az egy főre jutó havi jövedelmek alapján elmondható, hogy minél nagyobb a jövedelme valakinek, annál kevésbé hajlandó elmenni a rendőrségre.

A helyi biztonság javítását a megkérdezettek rendőrségtől (44%), az önkormányzattól (20,5%), a polgármestertől (7,7%) és a kerület rendőrkapitányától (5,8%) várják. Helyi jellegzetesség, és a helyi polgárőrség ismertségét mutatja, hogy e civil szervezetet is sokan jelölték meg mint a helyi biztonság fontos szereplőjét. A megkérdezettek 46,2%-a tudott arról, hogy a kerületben működik polgárőrség. Ez az arány sokkal magasabb volt, mint a másik két kerületben.

A XXII. kerület az elmúlt évtizedben központi forrásokból megvalósított két közlekedési fejlesztés "elszenvedője" és "nyertese" is volt egyben (M0-s körgyűrű, dél-budai tehermentesítő út). Pozitív hatásként nyitottabbá, jobban megközelíthetővé vált a kerület, ezzel a budapesti belső kerületekből történő kiköltözések egyik célpontjává lett.

Álláspontunk szerint minden helyi önkormányzatnál elképzelésnek kellene lennie arról, hogy milyen szintű társadalmi és szociális problémákat visel el a helyi közösség. Mi az a számokban is megfogható problématömeg, amely még nem veszélyezteti a helyi közösség "egészségét" és hosszú távú életfeltételeit. Példaként mondhatjuk a helyi veszélyeztetett gyermekek, a szociális ellátásból élők arányát vagy az idősgondozásra szorulók, illetve a munka nélküli polgárok arányát stb. Azaz az önkormányzatoknak nem csupán "tereptárgyakban" (burkolt utak kilométerszáma, közművekkel ellátott lakások aránya, egy főre jutó anyagi szolgáltatások száma stb.) kellene gondolkodnia, hanem azon is, hogy hosszú távon milyen társadalmi rétegződésű helyi közösség kialakításán kíván fáradozni, milyen mértékben tervezi a megválasztásakor létező problémák csökkentését. Nem tagadjuk, mindez nem csupán szemléleti, de anyagi kérdés is.

A kerületi adatok szerint még a csökkenő létszámú korosztályból is egyre kevesebb gyermeket íratnak be a szülei a helyi iskolákba, bár tehetnék. Az elmúlt években a kerületi önkormányzat az oktatási feltételek rontásával még azt a korosztályt is kedvezőtlenebb helyzetbe hozta, amelynek tagjai (jobban mondva, szüleik) joggal számíthattak arra, hogy az iskolai feltételek számukra kedvezőbbek lesznek. Ehelyett az következett be, hogy az iskolai osztályok számának csökkentésével e kisebb létszámú korosztály tagjai még a néhány évvel korábban születetteknél is kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, hiszen az osztálylétszámok most nagyobbak, mint 1994-ben voltak. A kerületi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a délutáni napközis tanulók száma sokkal nagyobb mértékben csökkent az elmúlt öt év alatt, mint ahogy várható lett volna: a gyermeklétszám 4,5%-kal csökkent, a napközi ellátást igénybe vevő gyermekek száma viszont 16%-kal. Az is tény, hogy az egy napközis csoportra jutó átlagos tanulólétszám 24-26 fő volt ugyanebben az időben, ami nyilvánvalóan nem teszi lehetővé a célzott foglalkozásokat. Ezért úgy gondoljuk, hogy különösen a magatartási és tanulási problémával küzdő gyermekek célcsoportjára ki kellene dolgozni a kerületben a napközis foglalkoztatás speciális rendszerét. Különösen arra tekintettel, hogy az adatok alapján a nyilvántartott hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekek száma igen magas, átlagban a tanulólétszám 20-30%-a. A legtöbb - különböző okokból - veszélyeztetett gyermek a Hugonnai, a Bartók és a Rózsakerti iskolában van. Különösen érezhető a problémák "csomósodása" a Tóth József és az Árpád utca körül, a Játék és a Pécsi utcai emeletes házakban, valamint a Leányka utcai lakótelepen. A legfőbb ok az anyagi veszélyeztetettség. Van olyan iskola, ahol a 250 ide járó gyermek közül 133 volt veszélyeztetettnek minősíthető (53%). Az iskolai gyermekvédelmi felelős kompetenciahatárai (még) kialakulatlanok - s nem csak ebben a kerületben azok. Vizsgálatunk megerősíti, hogy az iskolai gyermekvédelmi felelősök tevékenységi körét pontosabban körül kell határolni. Úgy tapasztaltuk, hogy távolról sem tökéletes az együttműködés a gyermekvédelem és szociálpolitika egyes aktorai között a kerületben. Ennek nyilvánvalóan egyik oka a krónikus szakemberhiány, illetve a nagy fluktuáció. A gyermekvédelem új rendszere anélkül hozott létre új intézményeket, hogy a rendelkezésre álló szakemberek felkészülését megfelelően biztosította volna. Ez is a magyarázata annak, hogy az iskolai gyermekvédelem keresi a helyét, s a gyermekvédelmi felelősök szakmai hátterétől függ, hogy a tevékenység "milyen irányba" (a pedagógia vagy a szociális munka felé) indul.

Úgy tűnt, hogy a bűnmegelőzés, s ezen belül az ifjúságvédelem "renegát" feladatnak minősül a rendőrségen belül - bár ez nem csupán helyi sajátosság. A helyi kapitányság oldalán megfogalmazódó legnagyobb gond a bizalomhiány, azaz hogy a gyermekvédelmi szervezetek nem látják a rendőrségben a potenciális problémamegoldó szövetségest. A rendőrök azt szeretnék továbbá, ha a két intézmény kapcsolattartására irányuló kezdeményezés nem tőlük, hanem az iskoláktól indulna ki, illetve az iskoláktól kapott jelzések idejében érkeznének, s nem akkor, amikor már csak a "tűzoltásra" van lehetőség. Úgy tűnik a rendőrség számára, hogy az iskolák "fedik, elrejtik" a problémákat, és látszólag nincs igény a rendőrséggel történő együttműködésre. Azaz a résztvevők eltérő módon válaszolták meg a "ki kezdeményezzen?" kérdését.

A helyi rendőrkapitányság tevékenységével kapcsolatos probléma az állandó létszámhiány, a gyakori fluktuáció és az ebből eredő helyismeret hiánya volt - hasonlóan a többi kerületi rendőrkapitánysághoz. Ugyancsak gond, hogy a rendőrképzésből hiányzik a "szociális" típusú szaktudás. A rendőrképzés tartalmi elemeinek megváltoztatására vonatkozó javaslat azonban kívül esik a helyi szakemberek kompetenciáján.

A helyi szakemberek számára szervezett tréning tapasztalatai alapján sokkal általánosabban is felvetődött a bűnmegelőzési koordináció kérdése. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a bűnmegelőzési tevékenység átfogó voltára tekintettel jelenleg nincs olyan szakmailag is felkészült szereplő az önkormányzatnál, aki a helyi biztonsággal kapcsolatos kérdésekben el tudná látni a szükséges koordinációt, aki - a helyi bűnözési és társadalomstatisztikai adatok ismeretében is - felkészülten tehetne javaslatot a helyi polgárok biztonságát befolyásoló számtalan megoldási lehetőségre.

Összegzés

A kutatás megerősítette, a bűnmegelőzés helyi stratégiájának kialakíthatósága alapvetően attól függ, hogy a helyi biztonsággal kapcsolatos információk rendelkezésre állnak-e, az adatok "összetalálkoznak-e", és vajon értékelik, elemzik-e azokat. Az önkormányzati tevékenység átvilágítása során is kitűnt, hogy mérhetetlenül sok olyan adat áll az önkormányzatok rendelkezésére, amelyek szoros összefüggésben vannak a helyi lakosok életminőségével és a helyi biztonság alakulásával. Ezek az adatok azonban "nem érnek össze", s nem értékelik őket a helyi biztonság szempontjából. A bűnözés helyi jellegzetességei ugyanis csak a helyi társadalmi-gazdasági információk ismeretében értékelhetők, és nem önmagukban. Nyilvánvaló, hogy sokszor ellentét feszül a rövid távú (szituációs) és a hosszú távú (társadalomfejlesztési) célú bűnmegelőzési eszközök használata, illetve szükségességének belátása között. A helyi önkormányzat felelőssége a helyi közösség biztonságáért azonban távolról sem csupán az önkormányzati törvény 8.§-án alapul, s e felelősség nem ruházható át teljes egészében helyi rendőrségre. Tudjuk ugyanis, hogy számos bűncselekményt nem is jelentenek a rendőrségnek, és sok olyan cselekmény, esemény történik, amelyeket soha nem tekintenek elég súlyosnak ahhoz, hogy bekerüljenek a statisztikába - ennek ellenére a falfirkák, a szemetesség, a rongálás a helyi polgárok többségét zavarja.

A helyi önkormányzat katalizátora lehet a helyi változások elindításának, a helyi együttműködési hálózat kialakításának. A helyi tervezésben betöltött szerepével, a környezet védelmével, a gazdaság fejlesztésével, az épített környezet védelmével és a közösségi szolgáltatásokról gondoskodással olyan közelségbe kerül a helyi közösséggel, hogy befolyásolni képes azokat a feltételeket is, amelyek a helyi polgárok életminőségét meghatározzák. A "megtartó", tagjait védő közösség kialakítása érdekében a helyi önkormányzatoknak nem csupán "tereptárgyakban", de emberekben is gondolkodniuk kell, fel kell mérniük a közösség biztonságával kapcsolatos szükségleteket, és meg kell határozniuk a helyi prioritásokat. A helyi együttműködésekre épülő helyi stratégiák alapján kell ezután meghatározni a helyi biztonság biztosításához szükséges pénzügyi kereteket, illetve kialakítani az értékelés rendszerét és a kívánatos végeredmény meghatározását.

A helyi bűnözési és társadalomstatisztikai adatokban a devianciák és a szociális problémák szoros összekapcsolódását jelezték. Az önkormányzati tervezésből ennek ellenére hiányzik a helyi "jövőkép", a helyi társadalompolitikai koncepció megfogalmazása, a helyi együttműködések rendszerének kialakítása. A kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a helyi biztonság erősítésének egyik legnagyobb akadálya az információáramlás akadályozottsága, és a helyi biztonsággal kapcsolatos feladatok összehangolásának hiánya, ezért helyi bűnmegelőzési koordinátori státus kialakítását javasoltuk. A bűnmegelőzési stratégiák megfogalmazása és a különböző eszközök rendszerbe állítása után a folyamatot szükségszerűen folytatni kell, hogy az eredmények láthatóvá váljanak. Lehet, hogy nem túl lelkesítő ebből a szempontból Hollandia példája, de igaz: a bűnmegelőzésbe invesztált erőfeszítések hozzávetőleg tíz év alatt érnek látható eredményekké. A másik megfogalmazható szükségszerűség, hogy a rövid, közép- és hosszú távú stratégia eszközei nem egymástól függetlenül, hanem párhuzamosan alkalmazandók.


<-- Vissza az 2001/8. szám tartalomjegyzékére