2001/4.

Hagyományok a magyar filozófiában

Magyar tudományfilozófia

Palló Gábor

Írásom egyetlen állítást igyekszik részben kifejteni, részben megmagyarázni. Az állítás a magyar filozófia értékelésével függ össze: ha valaha egyáltalán létezett nemzetközileg igazán sikeres területe a magyar filozófiának, ez minden bizonnyal a tudományfilozófia területére esett.

1970 legelején a London School of Economics filozófia tanszékén Lakatos Imre regnált. Szervezett egy előadást Polányi Mihály számára, aki történetesen a zseni tudományos szerepéről beszélt, ám az előadó meghívatta egyik akkori kedvenc beszélgetőpartnerét, Koestler Artúrt is1. Utóbbi már szintén maga mögött tudhatta a tudományfilozófiát is bőven érintő híres műveit, amelyek mostanában jelentek meg magyarul: az Alvajárót, a Teremtést és a Szellem a gépben-t.2 Lakatos hallgatóit egyébként is ösztönözte Polányi műveinek olvasására, hogy ne csak a sok unalmas kötelezőt rágcsálják, amely utóbbin bizonyára kifogyhatatlan gúnyolódó kedvének kedvenc tárgyai, Karl Popper művei értendők. Holott Karl Popper nem volt más, mint Lakatos egyik szellemi atyja, jótevője és mellesleg a tudományfilozófia egyik legkiemelkedőbb alakja, Lakatos tanszéki elődje3.

Szabó Árpád, a klasszika-filológus, matematikatörténész, filozófus és irodalmár, a görög matematika kezdeteinek akkoriban igen nagy nemzetközi sikert aratott kutatója is megfordult néha Popper körében, méghozzá éppen Lakatos meghívására, akihez fiatal korukban kezdődő barátság fűzte. Szabó híres könyvét magyarul persze nem lehetett olvasni, csak cikksorozat formájában megjelent lényegét4.

Lakatos mentora, az ekkoriban Stanfordban élő kiváló matematikus, Pólya György még bőven aktív volt, ám ekkor már figyelmének nagyobb részét heurisztikai munkásságának szentelte. Rajta kívül nem sok matematikus büszkélkedhetett azzal, hogy puha kötésű, pályaudvarokon is kapható bestsellert írt, mint amilyen Pólya Gondolkodás iskolája c. könyve5.

Ugyancsak Londonban telepedett le, ám a kérdéses időben már elhunyt Mannheim Károly, akinek munkássága inkább csak érintkezett a tudományfilozófiával, semhogy szorosan idesorolhatnánk. Már csak azért sem, mert a tudományfilozófia tudásszociológia felé fordulásában, minthogy ez súllyal az 1970-es, 80-as évekre tehető, persze nem előzmények nélküli fejleményként, magának Mannheimnek alig volt része. Másrészt azonban a Gábor Éva által szerkesztett Mannheim-levelezésből kiolvashatjuk a Polányi Mihály és Mannheim közötti szoros kapcsolatot, kivált a londoni Moot-körben való együttműködésüket6.

Ugyancsak lazábban kapcsolódik a tudományfilozófiához az Izraelben élt Joseph Ben-David munkássága, akinek nagy hatású fő műve, a The Scientist's role in society 1971-ben jelent meg. A tudományszociológiai tanulmány inkább a tudomány intézményrendszerében bekövetkezett változásokat vizsgálta, mint a tudás tartalmát, de ez utóbbiról is bőven értekezett7. A korábban szintén a London School of Economics-on tanult Ben-David azonban Polányira hivatkozott, amikor munkáját megalapozta, mondván, hogy a "tudomány a szociológiai értelemben vett közösség műveként" jelenik meg a legújabb tanulmányokban, és a lábjegyzetben Polányi 1942-ben megjelent The Logic of Liberty-jére utalt, melynek központi gondolatát Ben-David szerint Thomas Kuhn fejlesztette tovább az 1962-ben először publikált A tudományos forradalmak szerkezetében8.

Ha tehát a 20. század hatvanas éveinek második felét, a hetvenes elejét tekintjük, csakugyan előttünk áll egy magyar tudományfilozófus, tudománytörténész csoport, mely a nemzetközi szakmai életet, a tudományról való gondolkodást meghatározó módon befolyásolta. Ámde Szabó Árpád kivételével mindegyikük külföldön élt, többségük már hosszú ideje. Nem lehet nem gondolni velük kapcsolatban a természettudomány híres magyar tudósaira, Neumann Jánosra, Wigner Jenőre, Szilárd Leóra, Teller Edére és társaikra. Mintha a 20. században a tudomány és a rá adott filozófiai reflexiók egyaránt a magyar gondolkodók legsikeresebb területévé váltak volna, a zene és a mozi mellett.

A tudósok és a filozófusok egymással összefüggő network-öt alkottak. Pólya tanította Neumann Jánost matematikára a zürichi műszaki egyetemen, és ugyanő rendszeresen látogatta Polányi édesanyjának híres pesti értelmiségi szalonját. (Mellesleg Cecil mamát a család legintelligensebb tagjának tartotta.) Polányi Mihály unokahúga, Striker Éva, a ma New Yorkban élő kiváló keramikus Koestler Sötétség délben-jének egyik ihletője volt. Striker Éva berlini vendégségeibe eljárt Szilárd Leó is, nyilván itt találkozott Koestlerrel, aki bensőséges viszonyban állt Striker Évával. Hasonló módon húzogathatnánk vonalakat, melyek különös gráfokkal teremtenének összefüggéseket a jócskán eltérő életkorú magyar tudósok és tudományfilozófusok között9.

A világhírűvé lett magyar tudósok közül többen is alkottak figyelemre méltó filozófiai műveket egy olyan műfajban, amelyet ugyan a tudományfilozófia tárgykörébe szokás sorolni, elsősorban mégsem filozófusok, hanem természettudósok művelik. A fizika, a biológia, matematika filozófiai problémáiként szokás ezt a tárgykört megjelölni, mely a szakmákban jelentkező, ám a szakmák eszköztárával megoldhatatlan, nem mérésen vagy számításon alapuló, interpretációs vagy az érvelés alapjait érintő témákat öleli föl. Planck, Einstein, Bohr, Heisenberg és mások filozófiai jellegű írásai a filozófiai irodalom részévé is váltak10. Ebben a műfajban igen jelentős, módszeresen mindmáig nem tanulmányozott műveket alkotott például Wigner Jenő, Szent-Györgyi Albert, Szilárd Leó, Gábor Dénes és persze Neumann János, akinek filozófiai szempontból is releváns munkáit nálunk Rédei Miklós kutatja11. Ide sorolható Bolyai János még filológiailag is feltáratlan filozófiai munkássága. A magyar tudósok ilyen irányú művei a tudomány megkerülhetetlen részeivé váltak részint olyan témákban, mint a modern fizika interpretációs vagy ismeretelmélettel foglalkozó kérdései (pl. mi az élet, okság, szimmetriák stb.), részint olyanokban, melyek a tudós társadalmi felelősségével, a tudomány szerepével, a technológia lehetőségeivel és hasonlókkal függenek össze. Többségük születése idején fontos politikai mondanivalót és elgondolkodtató érveket is tartalmazott a klasszikus pozitivizmustól általában kevéssé eltérő konklúziókkal.

A magyar tudományfilozófia nemzetközi sikere nem valamiféle nagyon pezsgő itthoni szellemi élet jéghegyének csúcsaként bukkant felszínre külföldön. Nem a lokális tudáspiac exporttevékenysége ez, inkább eleve külföldön létrejött vállalkozásoké, még az általános globalizáció időszaka előtt. Magyarországon a század első felében csakugyan nem léteztek elmélyült tudományfilozófiai műhelyek, ám az sem mondható, hogy a témakör tökéletesen idegen maradt volna a filozófusok számára. Az Athenaeum már első korszakában, melyet történetírója, Perecz László a pozitivizmussal jellemez12, kivált Horváth Józseftől közölt tudományfilozófiai írásokat, pl. Ernst Mach több könyvének recenzióját és matematikafilozófiai írásokat13.

A Mach-recepció története a múlt század utolsó éveiben kezdődött, és az első világháború előtti években a Galilei-körben tetőzött, ahol Pólya György nyomtatásban is megjelent előadása is táplálta például Korach Mór, Kende Zsigmond lelkesedését, hogy Polányi Károlyéról ne is beszéljünk, aki le is fordította, sőt előszóval is ellátta Mach Ernő: Az érzékletek elemzése akkoriban igen népszerű könyvét. Diákkorában az empiriokriticizmus annyira magával ragadta a későbbi Nobel-díjas kémikus Hevesy Györgyöt, hogy levelezésbe kezdett Machhal, akit még budapesti látogatásra is meghívtak14.

Az Athenaeum az egyébként fizikatörténettel foglalkozó Heller Ágost egyik filozófiai írását is közölte15. Palágyi Menyhért, aki itteni szempontunkból kivált tér-idő elmélete miatt érdemel figyelmet, szintén már a legkorábbi időktől publikált az Athenaeumban16. Megjelent Mannheim Károly néhány ifjúkori műve is17.

A lap széles körű recenziós tevékenysége lehetővé teszi, hogy valamelyest kövessük a magyarországi filozófusok szakirodalmi tájékozódását. Például Poincaré Tudomány és értékét 1925-ben, Carnap Die Aufgabe der Wissenschaftslogik-ját 1934-ben ismertették, a következő évben Popper Logik der Forschung-ját és Reichenbach Wahrscheinlichkeitslehre-jét, 1937-ben Tarski Einführung in die matematische Logik und in die Methodologie der Mathematik-ját, 1938-ban Carnap The Logical Syntax of Language-ét, majd 1940-ben az International Encyclopedia of Unified Science-be írt Foundations of Logic and Mathematics-ját, sőt Morris és Bloomfield műveiről is írtak. A tudományos eredményeket, ezen belül Einstein munkásságát elemző művek közül először Joseph Petzoldt könyvét ismertették 1922-ben, igencsak későn; Heisenberg egyik könyvét pedig 1943-ban18. A számos, de korántsem igazán nagyszámú, tudományfilozófiai szerző logikáról, ismeretelméletről, természetfilozófiáról értekezett.

Az Athenaeum közölte az aktív tudósok filozófiai tárgyú írásait is. A meteorológus Dési Frigyes szinte az állandó szerzők közé tartozott; egyszer Bay Zoltán, az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának híres fizikus igazgatója is írt a lapba, Mikola Sándornak, a Fasori gimnázium akadémikus fizikatanárának az egeket nem ostromló színvonalú, fizika-filozófia könyveit pedig méltatták19.

A legaktívabb tudósnak Ortvay Rudolf bizonyult, aki a Magyar Filozófiai Társaság vitaülésein többször is tartott előadást és rendszeresen részt vett a vitákban. Mert a Társaság többször is szervezett tudományfilozófiai vitát, amelyektől a tudósok sem tartották távol magukat20. Ortvay, a tudományegyetem elméleti fizika professzora, azt a kimagasló érdemet tudhatta magáénak, hogy egyes-egyedül behozta a modern fizikát az egyetem Eötvös Loránd által épített konzervatív falai közé. Sommerfeld tanítványaként mindent tudott a legújabb fizikáról, ám önálló tudományos eredményt alig mutatott föl. Tanított, szervezett, tartotta a kapcsolatot a külföldön mind magasabbra jutó magyar kollégáival, és közben értelmezve elmélkedett mindarról, amit másokkal együtt ők építettek föl21.

Volt tehát Magyarországon tudományfilozófia, mindenféle fajtából. Nem a Márkus-Tordai-féle könyv mutatta be a logikai pozitivizmust Magyarországon 1963-ban, csupán visszahozta22. A tudósok és a tudományfilozófusok egyre ritkább párbeszéde pedig a filozófia gondolatrendőrséggé alakulását szenvedte meg. Ámde akármennyire is kimutatható, hogy létezett tudományfilozófia a magyarországi szellemi életben, ez a vékony erecske aligha növeszthette a jéghegyet akkorára, hogy csúcsa néhány évtizeddel később messzire látsszon, immár Londontól.

Aligha véletlen, hogy szinte minden jelentékeny tudományfilozófusunk külföldön alkotatta meg főműveit és ott is vált sikeressé. Polányi 1920-ban hagyta el Magyarországot és csak 1947-ben fordított hátat nagyon sikeres vegyész-pályafutásának; igaz, filozófiai műveket már a 30-as évek végén is alkotott23. Lakatos 56-os volt, előtte az Eötvös-kollégiumot feldúló ideológiai cikkei vagy a fizikai idealizmus lenini stílusú bírálata még zsengéknek sem tekinthetők24. Koestler Artúr már egyetemre sem itt járt, hanem Bécsben, Pólya György pedig doktorálása után 1907-ben költözött át Magyarországról Svájcba. Ben-David 1941-ben menekült Izraelbe25. Az említettek közül csak Szabó Árpád dacolt az üldöztetéssel, és az 1960-a évektől külföldi vendégprofesszorsággal és hasonlókkal tartott ki.

Ámde ha a legjelentékenyebb tudományfilozófusok külföldön váltak sikeressé, vajon nem csupán néhány nem nagyon fontos életrajzi adatuk miatt tekintjük őket magyaroknak? Kimutatható-e munkásságukban valamiféle innen továbbvitt intellektuális hatás?

Ben-David és Polányi esetén talán nehezebb a közvetlen hatást kimutatni. Mindketten megélhetési kémikusok voltak, mint meglepően sok későbbi híresség, köztük Neumann János és Wigner Jenő, és ez az alaporientáció legalábbis tágabb érdeklődési körüket befolyásolhatta.

Polányi filozófiáját hajlamos lennék a számottevő tudományfilozófiák közül a legkemikalistábbnak tekinteni, szemben az alapmintát adó fizikalistákkal. Polányi egy Thomas Kuhnnak adott oral history interjúban azt is elmondta, hogy már kora ifjúságától filozófiával akart foglalkozni, csupán külső körülmények irányították a természettudomány felé26. A budapesti középosztályban megkövetelt széles szépirodalmi olvasottság, kivált Dosztojevszkij, Tolsztoj, majd később Ady hatása irányította az egy életre mindent eldöntő hihetetlen morális érzékenység és elkötelezettség felé, amelynek eredményeként, mint Ignotus Pál írta, szinte fehérnek látszott a kortársi csoportját jellemző fekete bárányok között27. Polányi Mihály ugyanis pálfordulások nélkül, egész életében megőrizte fenntartásait a szocialisztikus gondolkodással szemben. Tudományfilozófiája, mely az 1958-ban megjelent Személyes tudás c. könyvében28 fogalmazódott meg legteljesebben, kilép a logikai pozitivisták tapasztalat versus elmélet, verifikáció és konfirmáció akkorra már dzsungellé nőtt szövevényeiből. A tudósközösség döntésére bízza az állítások elbírálását, egy olyan közösségére, amely mindent áthatóan el van kötelezve az európai, alapvetően keresztény kultúrának. A morális elkötelezettség áttételesen a tudományos igazság kritériumává válik, de ez az igazság egyszersmind el is oldódik a biztos talajtól, hiszen más kultúrák, más elkötelezettséget támaszthatnak.

Ha Lakatost a moralitás felől akarnánk dekonstruálni, Polányi szöges ellentétét kapnánk, a kommunista manipulátorét, aki öngyilkosságba hajszolja fiatal elvtársnőjét a vészkorszakban, az ÁVO-s ügynökét, aki följelenti legközelebbi barátait, köztük a pszichológus Mérei Ferencet, vagy az általános provokátorét, aki imádja felebarátait kínos helyzetbe sodorni. Ámde Lakatos filozófiája, adekvát módon, nem az elköteleződésről szól. Folytat viszont egy párját ritkítóan értékes magyarországi hagyományt, amelynek meglétét ritkán tudatosítjuk.

A 19. század végén kialakult itt egy olyan matematikai hagyomány, amely szinte megmagyarázhatatlan módon dacolni tudott mindazzal, ami oly sok mindent ellehetetlenített. Ennek a hagyománynak egyik eleme, hogy többen, köztük Fejér Lipót, Beke Manó, Kalmár László, Péter Rózsa igyekeztek megmutatni, hogyan érthetjük meg a szupertiszta logikainak látszó lépések mögött a gondolat tényleges kialakulását, hogyan láthatunk a formulák mögé, hogyan érthetjük meg a matematikai gondolkodás lényegét. Pólya György ennek a törekvésnek vált kiemelkedő képviselőjévé többek között azzal, hogy népszerű könyvén kívül megírta két kötetes alapvető heurisztikáját is. Pólya amúgy filozófiából is doktorált Magyarországon, és mint a 20. század elejének Magyarországán, oly sokan (lásd Karinthy szinte egész életművét), maga is lelkes tudományhívő volt - a Mach-recepcióban játszott szerepe egyáltalán nem a véletlen műve.

Az ismerősei szerint föltűnően gyors észjárású, képességeivel mindenkit impresszionáló Lakatos, miután Recskről kiszabadult 1953-ban, az MTA Matematikai Intézetében kapott állást, amelyben a briliáns Rényi Alfréd (egyebek között a matematikát magyarázó dialógusai révén maga is az előbb említett hagyomány egyik prominens alakja), igazgatóként hajlamos volt befogadni a deviánsokat, később Szabó Árpádot és Vekerdi Lászlót is. Lakatos itt fordította le Pólya népszerű könyvét, és itt ismerkedett meg Popper Logik der Forschung-jával, mert ebben az intézetben messze szabadabb tudományos légkör honolt, mint a társadalomtudományiakban. Kinek jutott volna eszébe a matematikai olvasmányokat cenzúrázni? A sikeres magyar tudományfilozófia egyik fészke tehát, ironikus módon, csakugyan egy akadémiai intézet volt.

A másik kiindulópont Debrecenhez vezet, ahol Lakatos született és iskoláit járta, és ahol 1947-ben, nagyon is figyelemreméltó módon, A természettudományos fogalmak szociológiája című disszertációval doktorált (sajnos a disszertációt nem létezik megtalálni), kedvenc professzora, Karácsony Sándor opponenciája mellett29. Itt találkozott a fiatal tanárral, Szabó Árpáddal, akivel nem sokkal később közös dialektikai tanulmányokba kezdtek30.

Való igaz, Lakatos a magyarok közül egyedül vált profi filozófussá, mégpedig Cambridge-ben, miután Braithwaite mellett megcsinálta PhD-jét, és ezzel felkeltette Popper érdeklődését, akit később persze rútul cserbenhagyott. A Bizonyítások és cáfolatok31 Poppert parafrazeáló címmel közölt, világsikerű disszertációjában egy matematikai tétel, az Euler-tétel, létrejöttének olyan lehetséges gondolatmenetét mutatja be, amelyben a vélemények és ellenvélemények bonyolult dialektikája érvényesül. Magát a tételt Pólya ajánlotta Lakatos figyelmébe, a kifejtésben pedig félreérthetetlenül jelen van a Szabóval megkezdett tanulmányok szelleme. Nem különben Lakatos leghíresebb elméletében, a tudományos programok metodológiájában, amelyben a tudományos elméleteket nem cáfolja a tapasztalat, csupán machiavellisztikus szempontok alapján bizonyos programok a történelem során néha sikeresnek bizonyulnak, néha nem, ámde a sikertelenség éppúgy átmeneti, mint a sikeresség; folyhat a dialektika szabályai szerinti küzdelem váltakozó sikerrel, attól függően, melyik évszázadokat átfogó program rendelkezik éppen pozitív heurisztikával, azaz melyik progresszív, szemben szerencsétlen ellenfelével, mely degeneratív.

Van tehát itt bőven dekonstruálni való a sztálinizmust úton-útfélen elítélő és a teljesen maga mögött hagyni mégsem tudó elmélet mélyrétegeinek elemzésekor. De akármire is jut az elemzés, tény, hogy Lakatos elméletei a tudományfilozófia standard anyagává váltak, ahogy Wigner vagy Neumann tételei, vagy Hevesy György eredményei is. A magyar tudományfilozófusok atombombájának a logikai pozitivizmuson való túllépés bizonyult. Ahogy a természettudósok azzal tettek szert világhírre, hogy épp az ő tudományukra volt szükség koruk legfontosabb történelmi problémájának megoldásához, nevezetesen a nácizmus, majd a kommunizmus legyőzéséhez, legalábbis ami a fegyvereket illeti, a tudományfilozófusok éppen akkor léptek színre, amikor a tudományfilozófia, mindenekelőtt Popper, Kuhn, Feyerabend és, igen, Lakatos, talán nem is csak bölcseleti, hanem általános intellektuális szempontból is a legtöbbet tudta nyújtani a gondolkodás legkülönfélébb területei számára.

Végezetül azt mondanám, a magyar tudományfilozófia sikerének nyitja részben bizonyos magyarországi hagyományokban, ámde nem tudományfilozófiai hagyományokban rejlik, másrészt abban, hogy egyeseknek sikerült a legjobbkor a legjobb helyen lenniük.

JEGYZET

1. Lakatos levele Polányinak. 1970. január 17. Lakatos Papers. London School of Economics, Archives.

2. Arthur Koestler, Alvajárók (Budapest: Európa, 1996), A teremtés (Budapest: Európa, 1998), Szellem a gépben (Budapest: Európa, 1999)

3. Lakatos életrajzáról l. Jancis Long, Lakatos Imre Magyarországon, Magyar Filozófiai Szemle, 1999/1-3. 251-308, Lee Congdon, Bűn és büntetlenség: Az ismeretlen Lakatos Imre, Replika, 1998/29. 7-23.

4. Szabó Árpád, Anfänge der griechischen Mathematik (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1969) Uö, A görög matematika definiciós, axiomatikus alapjai, Mat. Lapok 10. 1959. 72-121., A matematika alapjainak euklideszi terminusai, I-II. Mat.-fiz. Oszt. Közl.10. 1960. 441-468., 1961. 1-46.

5. Pólya György, A gondolkodás iskolája (Budapest: Bibliotheca, 1969)

6. Gábor Éva (vál.), Mannheim Károly levelezése, 1911-1946, (Budapest: Argumentum Kiadó, Lukács Archívum, 1996), Éva Gábor, Michael Polanyi in the Moot, Polanyiana, 1992/1-2. 120-126.

7. Joseph Ben-David, The Scientis's Role in Society, (Englewood Cliffs, New Jersey: Prentice Hall. 1971)

8. Uo. 3. o.

9. Az összefüggésekre saját oral history interjúimban derült fény. Pólya Györggyel készített interjú Stanford, 1983. December 1. - (Marx Györggyel): Szilárd átvette a parancsnokságot: Interjú Zeisel Évával és lányával, Fizikai Szemle, 1998/2. 58-60.

10. L. Az említett szerzők köteteit, melyek Válogatott tanulmányok cím alatt jelentek meg, illetve Werner Heisenberg, A rész és az egész (Budapest: Gondolat, 1975).

11. L. pl. Gábor Dénes, Wigner Jenő, Szent-Györgyi Albert válogatott tanulmányait a fent említett sorozatban vagy Szent-Györgyi Albert, Egy biológus gondolatai (Budapest: Gondolat, 1970) és számos idegen nyelvről le nem fordított tanulmányaikat.

12. Perecz László, A pozitivizmustól a szellemtörténetig, in: Kőszegi Lajos (szerk), Athenaeum-tár, (Veszprém: Pannon Panteon), 687-701.

13. Horváth József, Mach Ernst: Die Prinzipien der Wärmelehre, historisch-kritisch entwickelt, Leipzig, A. Barth, 1896. - Die Mechanik in ihrer Entwicklung historisch-kritisch dargestellt. Lepizig, F. A. Brockhaus,1897. Athenaeum, 1998/2. 297-307. és 1898/3. 434-444. - Horváth József, A felsőbb analysis alapelveinek kritikai története Keplertől Lagrange-ig, Athenaeum, 1899/1. 30.50.

4. A Galilei Körről l. Kende Zsigmond, A Galilei Kör megalakulása (Budapest: Akadémiai kiadó, 1974), Pólya György előadása megjelent a Galilei Füzetek-ben. Polányi Károly fordítása, Mach Ernő, Az érzékletek elemzése, ford. és bev. Polányi Károly (Budapest: Deutsch Zsigmond és Tsa., 1910). Hevesy György levelezése Machhal Koppenhágában található meg a Niels Bohr levéltárban, de csak Hevesy Machnak írt levelei, Mach Hevesynek írt leveleit nem sikerült megtalálnom.

15. Heller Ágost, Természettudományok és a philosophiai világnézet, Athenaeum, 1893/3, 381-395.

16. Palágyi Menyhért, A tér és idő új elmélete, Athenaeum, 1901/4. 533-549., Az ismerettan alapvetése, Athenaeum, 1903/2. 173-193., 1903/3. 409-423., 1903/4. 562-576., 1904/1. 5-26.

17. Mannheim Károly, Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése, Athenaeum, 1981/5. 233-247., 315-330.

18. Jendrassik Aurél, H. Poincaré: A tudomány értéke (ford. Kiss Kázmér), Bp. Filozófiai Könyvtár VII.1925. Athenaeum, 1925/4-6. 139-140. - Lehner Ferenc, Rudolph Carnap: Die Aufgabe der Wissenschaftslogik, Wien, Gerold, 1934 Athenaeum, 1934/4-6, 243. Lechner Ferenc, Karl Popper: Logik der Forschung. Zur Erkenntnistheorie der modernen Naturwissenschaft. Wien, Springer, 1935. Athenaeum, 1935/1-4. 147-148. - Lehner Ferenc, Hans Reichenbach: Wahrscheinlichkeitslehre. Leiden, A. W. Sijthoff, 1935. Athenaeum,1935/1-4. 146-147. - Pozsonyi Frigyes, Alfred Tarski: Einführung in die matematische Logik und in die Methodologie der Mathematik. Wien, Springer 1937, Athenaeum, 1937/4-6. 350-351. - Pozsonyi Frigyes, Rudolf Carnap: The Logical Syntax of Language. New York, Harcourt, 1937. Athenaeum, 1938/1-2. 115-117. - Pozsonyi Frigyes, Rudolf Carnap: Foundations of Logics and Mathematics. International Encyclopedia of Unified Science. Chicago, Illinois, University of Chicago Press, 1939. Athenaeum, 1940/1. 83-84. -Pozsonyi Frigyes, Charles W. Morris: Foundations of the theory of signs. International Encyclopedia of Unified Science. Chicago, Illinois, University of Chicago Press, 1939, Athenaeum, 1940/1. 82-83. - Ullmann István, Leonard Bloomfield: Linguistic aspects of science. International Encyclopedia of Unified Science. Chicago, Illinois, University of Chicago Press, 1938., Athenaeum, 1940/1, 84-86. - S.J., Joseph Petzoldt: Die Stellung der Relativitätstheorie in der geistigen Entwicklung der Menschheit. Dresden, Sybillen Verlag, 1921 Athenaeum, 1922/1-3. 74-77. - F. Werner Heisenberg, Die Einheit des naturwissenschaftlichen Weltbildes. Leipzig, J. A. Barth, 1942. Athenaeum, 1943/1. 98-99.

19. Bay Zoltán, A fizikai kauzalitás válsága, Athenaeum, 1936/1-2. 79-90. - Faragó László, Mikola Sándor: A fizika gondolatvilága. Bp. Szerző, 1933., 94-95. - Faragó László, Mikola Sándor: A fizikai megismerés alapjai. Bp. Kir. M.. Természettudományi Társulat, 1941. Athenaeum, 1941/3. 326-329.

20. Ortvay cikkei az Athenaeum-ban: A kauzalitás problémája a fizikában, 1920/1-2. 33-43., A tér és idő problémája Kantnál és az exakt tudományokban, 1925/1-3. 20-30. - A rész és az egész problémája, 1940/5-6. 301-320.- Természetfilozófia, 1942/4. 383-416. - Hozzászólásai vitaüléseken: A modern természettudomány világképe (1939), Heidegger exissztenciális filozófiája (1939), Skolasztika (1941), A cartesianizmus (1941), A kantianizmus (1941), A mai filozófia (1942), Tárgyelmélet-fenomenológia (1942). Utóbbi szövegei megjelentek a már idézett Athenaeum-tár-ban.

21. Vö. Füstöss László, Ortvay Rudolf, (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984).

22. Márkus György, Tordai Zádor, Irányzatok a mai polgári filozófiában: Egzisztencializmus, katolikus filozófia, neopozitivizmus, (Budapest: Gondolat Kiadó, 1972.)

23. Polányi Mihály a szovjet gazdaság legkorábbi kritikusai közé tartozott, (l. M. Polányi, U.S.S.R. Economics - Fundamental Data, System and Spirit, The Manchester School of Economic and Social Studies, 1935/6, 67-89.) A korai tudományfilozófiai írásai közé tartozik: M. Polányi, The value of the inexact, Philosophy of Science, 1936/3. 233-234. - The rights and duties of science, The Manchester School of Economic and Social Studies, 1939/10. 175-193.

24. Vö. Lakatos Imre, Eötvös Collegium - Györffy Kollégium: Az Eötvös Collegium a mérlegen, Valóság, 1947 febr. A cikket és az egész vitát újraközölte Szász Imre, Ménesi út, Regény és dokumentumok (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1985), c. könyvének függeléke 237-380. - Lakatos Imre, A fizikai idealizmus bírálata: Megjegyzések Susan Stebbing könyvéhez, Athenaeum, 1945-46. 28-33.

25. Arthur Koestler, Nyílvessző a végtelenbe, (Budapest: Osiris Kiadó, 1996.) - Rácz András, Pólya György 1887-1985, Magyar Tudomány, 1986, 2:72-80. - Ben-David életrajzi alapadatait l. E. S. (Edward Shils), Joseph Ben-David, 1920-1986, Minerva, 1987/1-2. 12.

26. Interjú Th. Kuhnnal, Historical Sources of Quantum Physics, Berkeley, University of California.

27. Paul Ignotus, The Hungary of Michael Polanyi, In: The Logic of Personal Knowledge: Essays Presented to Michael Polanyi on his Seventieth Birthday, 11th March 1961, (London: Routledge and Kagan, 1961) 12.o. Magyarul: Polanyiana, 1993/2. 85-95.

28. Polányi Mihály, Személyes tudás: Úton egy posztkritikai filozófiához (Budapest: Atlantisz, 1994)

29. A vélemények megtalálhatók a HBM Lvt. XXVI. 3/b. 802/1946-47. sz. iratában. Köszönettel tartozom Jancis Longnak, aki rendelkezésemre bocsátotta a dokumentumokat.

30. A közlés Szabó Árpádtól származik. Saját interjúm Szabó Árpáddal, Budapest, 1992. december 23.

31. Lakatos Imre, Bizonyítások és cáfolatok, Budapest: Gondolat, 1981.


<-- Vissza az 2001/4. szám tartalomjegyzékére