2001/2.

Viták - vélemények

Hol is áll a magyar tudomány a nemzetközi versenyben?

A Magyar Tudomány 2000. évi 11. számában egy nagyon alapos cikk1 jelent meg, amely sokoldalúan vizsgálja a magyar tudomány helyét a nemzetközi versenyben. A vizsgálat eredményeképpen végül a nemzetek sorában a 20. és 30. hely között határozza meg a magyar tudomány elhelyezkedését, vitatva az EU Magyarországról készült első átfogó országjelentését, amely Magyarországot a szóban forgó sorrendben a 20. helyre sorolja.

Tulajdonképpen nem vitatkozni kívánok a kitűnő cikkel, hiszen egy kicsit is ismerve a tudománymetria (szcientometria) területét2-3 nagyobb pontosságot az "országsorrendre" nézve nem lehet várni bármiféle ilyen jellegű analízistől, mint amit a szóban forgó cikk kapott. Valójában azt szeretném hangsúlyozni, hogy a 20. és a 20. és 30. hely közötti besorolásra vonatkozó megállapítás között "a hibahatáron belül" tulajdonképpen nincs igazi eltérés (pláne, hogy végül is ebben az intervallumban is a húszhoz közelebb eső tartományt jelöli ki a magyar tudomány helyéül). Azt mondhatjuk, hogy az országjelentés és a szóban forgó cikk megállapítása lényegében összecseng. Magyarország tudományos tekintetben igen jól teljesített, és az országok közötti rangsorban a tudományos teljesítmény alapján sokkal jobb helyezést ért el, mint gazdasági teljesítményének megfelelően.

Mégis néhány megjegyzést szeretnék tenni a szóban forgó cikkel kapcsolatban. Elsősorban is, ha valaki azt kérdezi, hogy egy ország tudományos teljesítményének hol van a helye az országok rangsorában, akkor utána rögtön azt kell kérdezni, hogy milyen szempontból és mikor (mely évek során, milyen időközben). Török Ádám cikkének mindjárt az elején megjegyzi, hogy Kelet-Európa vonatkozásában a Szovjetunió már csak méreténél fogva is a legnagyobb teljesítményt nyújtotta és nyújtja. Ez rögtön arra utal, hogy itt mennyiségi összehasonlításról van szó. Ezt követően is az országok gazdasági teljesítménye, ill. a BNT K+F-re fordított százalékaránya szerint állítja össze az élmezőnyt a tudományos teljesítmény vonatkozásában, és a továbbiakban is hangsúlyozza mind az abszolút, mind a fajlagos ráfordítások jelentőségét. Ezeknek a tényezőknek a hatása tagadhatatlan ugyan, de kétség kívül nem kizárólagos (ezt éppen a magyar példa is mutatja).Török Ádám általában is "abszolút" mutatókkal dolgozik: publikációk száma, kutatók száma, szabadalmak száma stb. A publikációk "minőségével" egyáltalán nem foglalkozik. Ha a minőségi összehasonlítást vizsgáljuk, akkor ismeretesen meg kell néznünk, hogy pl. a "nagy impakt faktorú" folyóiratokban hány cikk jelent meg, vagy meg kell nézzünk, hogy az egyes cikkekre milyen nagy a hivatkozások száma. Mindezeket vonatkoztathatjuk a lakosságszámra vagy az adott országban a tudományra fordított (K+F) összegekre.

Minden eddigi vizsgálat arra mutat, hogy a magyar tudomány minőség vonatkozásában valóban igen jól áll a nemzetek versenyében, rangsorában. Itt a részletekre nem térek ki, csak utalok a Magyar Tudományban korábban megjelent cikkemre4. A minőségi mutatókat tekintve Magyarország helyezése valóban jó, és minél "keményebb" mutatókat használunk, annál jobb. Egyébként a Science című folyóirat 1999. jan. 1-jei számában egy összehasonlítást közöl a kelet-európai (volt szocialista) országokról, ahol a közleményenkénti idézetek számát tekintve 1993-1997 között Magyarország a legjobb (2,64). Ebben az összeállításban pl. Lengyelország 2,11, a Cseh Köztársaság 1,57, Románia 1,30.5

De nemcsak ilyen számadatokra lehet hivatkozni. A fent említett cikkemben több figyelemre méltó értékelő megállapítást idézek. Így pl. a Nature 1994. dec. 15-i száma4 címlapján a Margit-híd látható, magában a folyóiratban pedig a következő megállapítást lehet olvasni: "... Magyarország valószínűleg az az állam Közép-Európában, amelyiknek legnagyobb a tudományos potenciálja". A Physics World 1995. febr. 18-i száma címlapján a magyar Parlamenttel és magyar zászlóval jelent meg, és tulajdonképpen az egész szám a magyar tudományról szól. Az EC 1994-es kiadványában (The European Report on Science and Technology Indicators - 1999) a következőket állapítja meg: "A komoly visszaesés ellenére a kutatási és fejlesztési, valamint a tudományos és technológiai aktivitást illetően az utóbbi tíz évben Magyarország az egyetlen az ún. átmeneti országok közül, amelyik viszonylag jól teljesít ezen a területen." "... Magyarország az egyetlen ezek közül az országok közül, amelyik a világon az első húsz ország között van az egy tudományos publikációra eső hivatkozások számát tekintve, és - bár csökkentek az USA-ban és Európában kiváltott szabadalmak - a Magyarországról származó szabadalmak száma 1992-1993-ban sokkal több volt, mint bármelyik másik átmeneti gazdaságú ország esetében, kivéve a korábbi Szovjetuniót."6

Végül megemlítjük, hogy az 1990-es évek közepén 13 európai országra elvégezték a tudománymetriai analízist a fizika területén.7 A 13 ország közül csak Magyarország nem volt az EU tagállama. A publikációk számában Magyarország a 10., a nemzetközi szintű publikációk szempontjából Svédországgal holtversenyben az 5., az ún. nagy idézettségű publikációk (olyan cikkek, amelyek több, mint tíz hivatkozást kaptak) számában pedig a nyolcadik helyre került. Igaz, hogy az analízis az 1980-as évekre vonatkozik, de akkor is hordoz bizonyos jellemző információt.

Azt se felejtsük el, hogy az EU a 12 társult országból 34 ún. kiválósági központot választott ki a közelmúltban, vagyis olyan kutatóhelyet, intézetet (tanszéket), amelyek az ilyen szempontból felállított igen magas mércét megütik. A 34-ből 6 magyarországi, míg pl. Lengyelországban 9 kapta ezt az értékelést. További jellemző adat, hogy az EU tudományos kutatási és technológiai fejlesztési 5. keretprogramjában a magyar kutatók, ill. kutatási csoportok pályázati támogatások formájában a magyar állam által befizetett összeg négyszeresét nyerték vissza.8

Az itt hivatkozott kvantitatív és kvalitatív értékelésekre szintén azt lehet tehát mondani, hogy láthatólag "a hibahatáron belül" egybeesnek.

Mindezek alapján a végső következtetés - még egyszer hangsúlyozom -, megegyezik azzal, amit Török Ádám állapít meg. Célom csak az volt, hogy ezt a végkövetkeztetést újabb szempontokból is megvilágítsam.

Berényi Dénes

IRODALOM

1. Török Ádám: Reális-e a magyar tudomány 20. helye a (képzeletbeli) világranglistán? Magyar Tudomány 107 (2000) 107.

2. Az MTA Kutatásértékelési Bizottságának beszámolója (1994-1996). Szerk. Berényi Dénes. Az MTA Kutatásértékelési Bizottságának a kiadványa. Budapest, 1996.

3. Kutatási eredmények értékelése. OTKA és a Magyar-Amerikai Közös Alap kiadványa. Szerk. Gilyén Zsuzsa. Budapest, 1996.

4. Berényi Dénes: A magyar tudomány a világversenyben. Magyar Tudomány 106 (1999) 1414.

5. Robert Koenig: Eastern Europe's Research Gamble, Science 283 (1999) 1 January 1999, p. 22.

6. The European Report on Science and Technology Indicators - 1994. Report EUR 15897 EN, Brussels 1994, p. 196.

7. Physics in the European Union in the '80's. Foundation for Fundamental Research on Mauer. The Netherlands. 1994.

8. Gulyás Balázs: A tendenciák parancsa a természettudományos kutatásokban. Magyar Tudomány 107 (2000) 1360.


<-- Vissza az 2001/2. szám tartalomjegyzékére