2001/1.

Interjú

Fordulat a hazai tudománypolitikában - indul a nemzeti K+F program

Beszélgetés Pálinkás József akadémikussal, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárával

A "Tudomány- és Technológiapolitika 2000" című dokumentum meghatározza a következő időszak tudománypolitikai cselekvési rendszerét, logikus keretekbe helyezve annak elemeit. A felvázolt stratégia egyik kulcsfontosságú tényezője, eszköze a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP). A dokumentumban felvázolt tudománypolitikai stratégia kidolgozását Pálinkás József akadémikus, a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium Tudományos Tanácsadó Testületének elnöke vezette, aki az Oktatási Minisztérium politikai államtitkáraként fontos szerepet játszott abban, hogy a kormány ezt a programot elfogadta és a 2001. és 2002. évi költségvetésbe beépítette. Mielőtt azonban rátérnénk a NKFP tartalmi, szervezési, kapcsolódási kérdéseire, tekintsük át röviden a hazai kutatás és fejlesztés intézményi és finanszírozási szerkezetét, rámutatva az új vonásokra.

A hazai kutató és fejlesztő intézmények négy fő csoportba sorolhatók: a felsőoktatási kutatóhelyek, az akadémiai kutatóintézetek, az egyéb költségvetési kutatóintézetek (elsősorban a szakminisztériumok kutatóhelyei), valamint a vállalati kutatóhelyek. A tudománypolitika egyik markáns törekvése az említett négy csoport intézményei közti együttműködések erősítése. Különösen érvényes ez az egyetemek és az akadémiai intézetek, valamint a vállalati szféra közti kooperáció előmozdítására.

Finanszírozás szempontjából nyilvánvalóan élesen elválik egymástól egyfelől a vállalati kutatás, másfelől az elsősorban költségvetési forrásokat igénybe vevő első három intézménycsoport. Ezeket az állam egyrészt az alapfinanszírozás útján támogatja, amelynek kívánatos mértéke megítélésem szerint a teljes finanszírozás 70%-a körül van. A további (átlagosan 30%-os mértékű) forrásokat a kutatási feladatokhoz ezeknek az intézményeknek is versenypályázati rendszerben kell előteremteniük. Véleményem szerint a megújuló magyar tudománypolitika egyik lényeges jellemzője, hogy a versenypályázati rendszerben elnyerhető eszközök az alapellátással azonos nagyságrendűvé válnak.

A vállalati kutatási ráfordítások Magyarországon az utóbbi tíz-tizenöt évben köztudomásúan igen alacsony szinten mozogtak. Célunk, hogy 2002-ig megfelelő ösztönzők, adókedvezmények és pályázatok alkalmazásával a vállalati szféra az országos kutatási-fejlesztési ráfordítások 50%-át fedezze, ami már nemzetközileg is elfogadható érték. Az európai átlag 55 és 60% között van, Japánban és az USA-ban ennél magasabb. Ha a növekvő GDP mellett megvalósul, hogy a bruttó hazai termékből a kutatás-fejlesztésre fordított arány 1,5%-os, ezen belül a vállalati ráfordítás 50%-os legyen, akkor jelentősen előreléphetünk.

Mennyiben változik a hazai pályázati rendszer struktúrája, hogyan alakulnak az egyes pályázati alapokban rendelkezésre álló források a következő két évben?

A magyar pályázati rendszer négy pillérre épül. Az egyéni kutatói kezdeményezéseket felkaroló OTKA pályázataira a 2000. évi 3,3 milliárd Ft helyett 2001-ben 5,2, 2002-ben pedig 7 milliárdot fordít a költségvetés. Itt az alapkutatásokra irányuló projektek "költség-mérete" tipikusan 1 és 10 millió Ft között változik.

A meghatározott, valamilyen síkon "közhasznúnak" minősülő kutatási cél elérésére irányuló alkalmazott kutatások költségvetési bázisa a Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram (KMFA). Itt a kutatás jellegéből adódóan a pályázatok, ill. az odaítélt támogatások nagyságrendje már projektenként 10-150 millió Ft között van. A KMFA költségvetési kerete a 2000. évi 6 milliárd Ft-ról 2001-ben 8,7, 2002-ben pedig 11 milliárd Ft-ra növekszik. Lényeges kérdés, hogy a KMFA támogatásával elért kutatási eredményt hozzáférhetővé kell tenni a hazai közösség számára.

A harmadik költségvetési versenypályázati forrást a szakminisztériumok saját pályázati rendszerei képezik, erre a célra 2002-ben kb. 2 milliárd Ft jut.

Utolsónak hagytam a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programot, amely teljesen új színfolt a hazai palettán s amelynek "filozófiája" is új utat követ a kormányzati tudománypolitikában. Hangsúlyos voltát érzékelteti a 2001. évre szánt 6 milliárd Ft-os költségvetési keret, amely 2002-ben már 10 milliárdra növekszik.

A rendszerváltozás óta a kormányok nem indítottak országos hatókörű, jelentős költségvetési forrásokkal megtámogatott kutatási-fejlesztési programokat, azt megelőzően pedig az OTTKT (Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv), valamint az OKKFT (Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv) nem volt igazán sikeres és gazdaságilag hatékony megoldás, noha a kutatóhelyek pénzügyi ellátmányához komoly mértékben hozzájárult. A NKFP-nek a kutató közösségben máris pozitív visszhangot kiváltó kezdeményezését milyen megfontolások alapozták meg, és melyek a Program újdonságnak számító vonásai?

A tervgazdaság körülményei között született OTTKT és OKKFT teljesen eltérő jellegű volt: részletesen előírta, megtervezte a feladatokat, s azokhoz kellett/lehetett csatlakozni a kutatóhelyeknek, igen kis teret engedve csak azok egyéni elgondolásainak. Ugyanakkor igen sajnálatosnak tartom az ebben az értelemben "kihagyott" tíz évet, noha bizonyos mértékig érthető, hogy a rendszerváltozással járó hatalmas politikai, törvénykezési, igazgatási, gazdaságszervezési stb. feladatok mellett háttérbe szorult a hosszú távú gazdaságfejlesztést és a tudásalapú társadalom megteremtését célzó kormányzati cselekvés. Véleményem szerint a modern állam, illetve a fejlesztésre orientált gazdaságpolitika nem képzelhető el olyan, nemzeti prioritásokat tükröző kutatási programok nélkül, amelyeknek nemcsak a tematikai főirányait nevezik meg, hanem megfelelő költségvetési összegekkel alá is támasztják.

A NKFP egyik alapvető újdonsága abban áll, hogy projektjeiben - szándékaink szerint - a teljes fejlesztési lánc valósul meg, az alapkutatástól a termék- vagy technológiafejlesztésig bezárólag. A Program jól definiált, az ország fejlődése szempontjából fontos problémák megoldására szerveződik. A NKFP tervezésekor gondolatmenetünk a következő volt: meghatároztuk a Program tematikai kereteit, vagyis a "fő hívószavakat", s az ország kutató-fejlesztő közösségét arra mozgósítjuk, hogy pályázataikkal töltsék ki, bontsák ki a nagy vonalakban meghatározott tematikai kereteket: az életminőség javítása, információs és kommunikációs technológiák, környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások, agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások, a nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása. A NKFP együttgondolkodásra, együttműködésre készteti az alapkutatást művelő költségvetési kutatóhelyeket, egyetemeket, MTA-intézeteket, valamint az alkalmazott kutatási bázist és a profitorientált vállalatokat.

Sokak számára sokkoló hatású volt a NKFP első négy témakörénél előírt 100 M Ft-os megpályázható alsó összeghatár - ami egyébként összecseng az EU Kutatás-Fejlesztési Keretprogramjánál megnyilvánuló összpontosító tendenciával. Milyen megfontolások játszottak itt szerepet és mennyire fogják ezt a kritériumot a pályázatok értékelésénél figyelembe venni? Továbbá megszabtak-e valamilyen indikatív részarányt az ipari/vállalati konzorciumi tagok vállalási mértékét illetően?

A 100 M Ft-os alsó korlátot azért tűztük ki, hogy a pályázók (és a közvélemény előtt is) nyilvánvalóvá váljon: a Program mérete messze meghaladja a szokásosat, s itt valóban olyan javaslatokat várunk, amelyek érezhetően befolyásolják az ország és a társadalom fejlődési trendjét. További szempont volt a kritikus tömeg meghaladása, a tartalmi komplexitásra való törekvés és a multidiszciplináris megközelítés lehetővé tétele. Azt is aláhúznám még egyszer, hogy a NKFP a valamennyi K+F fázisra kiterjedő, átfogó projektjavaslatokat várja. Az értékelésnél a pályázatokat a "nagy célokhoz" mérik, az a döntő tényező, mennyiben ad a pályázat konkrét segítséget országos probléma megoldásához.

A gazdaság igényeinek figyelembevétele mint feltétel akkor teljesül, ha a pályázó konzorciumban részt vevő vállalat a költségvetésből elnyert/elnyerhető összeggel összemérhető ráfordítást fektet a projektbe. Itt tulajdonképpen a régóta hiányolt hosszú távú gondolkodást szeretnénk érvényre juttatni a vállalati szektorban: a vállalat alakítson ki fejlesztési stratégiát és hívja segítségül a versenyképes, magas színvonalú és sok esetben kihasználatlan hazai kutatási potenciált.

A részarányokat illetően elmondható, hogy a projektjavaslatokban az alapkutatási rész nem haladhatja meg a teljes összeg 30%-át - ezt a költségvetés teljes egészében fedezi - az alkalmazott kutatási fázisban viszont 50-50%-os költségmegosztást kívánunk meg a költségvetés és a gazdaság között.

A következő évek fő gazdaságpolitikai motorjának a Széchenyi-terv ígérkezik. Hogyan illeszkedik a NKFP a Széchenyi-tervhez, milyen kapcsolódások vannak a kettő között, különös tekintettel arra, hogy a Széchenyi-terv is a kutatás és az innováció kibontakoztatását tekinti az egyik fő kitörési pontnak?

A Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program része a Széchenyi-tervnek. Néhány héten belül megjelenik a Széchenyi-terv tudományos és innovációs fejezete. Abban a "Tudomány- és Technológiapolitika 2000" című dokumentum elemei jól láthatóan megjelennek.

Az NKFP-t a nemzetközi tudományos-technológiai együttműködésünk, elsősorban az európai integráció felől tekintve, felfedezhető-e bizonyos tematikai harmonizáció az EU Kutatás-Fejlesztési Keretprogramjával vagy általában a fejlett országokban érvényesülő kutatási prioritásokkal?

A magyarországi kutatások természetesen kapcsolódnak a nemzetközi tendenciákhoz és a tudomány, illetve a kutatás frontvonalát képviselő problémákhoz. Jelentős átfedés figyelhető meg az EU 5. Keretprogramja és a NKFP prioritásai között. Bizonyos mértékig kivételt képez a NKFP 4. és 5. programja. Az előbbi ugyanis az agrárgazdaság olyan problémáira keresi a választ, amelyek nagyrészt magyar nemzeti specifikumokhoz kötöttek. Az 5. program kétirányú: miközben a nemzeti kulturális örökség megőrzése nyilvánvalóan nemzeti sajátosságokhoz kapcsolódik, a jelenkor társadalmi kihívásaira adandó válaszok nem függetlenek a nemzetközi tendenciáktól, de EU-csatlakozásunk folyamatától sem. Itt kiemelt súllyal szerepelhet a globalizációval összefüggő kérdések kezelési módja avagy - a regionális problematika vonatkozásában - a Kelet-Magyarország felzárkóztatását elősegítő társadalomtudományi kutatás. Mindkettő releváns lehet EU-szinten is.

Sokat várok a NKFP 5. programjától a magyarországi roma kisebbség helyzetének javítását célzó kutatások tekintetében, amelyek elősegítenék a roma kisebbség társadalmi beilleszkedését, munkaerőpiaci versenyképességük javítását.

Eleget teendő az EU felé vállalt "reciprocitási feltételnek", a NKFP pályázati kiírása lehetővé teszi külföldi (EU tagország, ill. társult ország) kutatók számára is a saját finanszírozású részvételt a Programban, ami megint egy új jelenség a magyar tudománypolitikában. Számolhatunk-e reálisan ilyen jelentkezéssel? Hogyan látod a Magyarországon működő multinacionális vállalatok bekapcsolódási esélyeit?

Valóban megjelenik a pályázati feltételek között az EU-tagországok részvételi lehetősége. A magyar kutatási programok ilyen értelmű megnyitása szerepelt az EU Keretprogramhoz való teljes jogú csatlakozásunkat rögzítő dokumentumban, amiből akár a magyar kutatási potenciál felértékelődésére is lehet következtetni. Mindazonáltal, tekintettel a magyar források elnyerésének kizárására, úgy gondolom, ilyen eset inkább csak akkor fog bekövetkezni, ha valamely magyar kutatócsoporttal való együttműködés önmagában képvisel elegendő vonzerőt a részvételre.

Ami a nemzetközi nagyvállalatokat illeti, már eddig is mutatkozott néhány biztató jelzés a magyar kutató kapacitás igénybevételére, s ezt a tendenciát feltétlenül támogatni kell. Itt inkább a projekt eredményeként létrejövő szellemi termék tulajdonlásával, illetve közhasznúvá tételével kapcsolatban látok esetleges problémát.

Az Európai Unió keretében formálódó "európai tudománypolitika" homlokterében jelenleg az "Európai Kutatási Térség" (ERA - European Research Area) kialakításának elgondolása áll, amely már a közeljövőben megvalósuló konkrét intézkedéseket irányoz elő. Az ERA egyik legfőbb célkitűzése a nemzeti kutatási programok és az EU-programok közti harmonizáció, sőt, a szinergiát elősegítő együttműködés. Ennek következményeként a jövőben - több EU- országbeli résztvevő esetén - nemzeti programokhoz is lehet majd támogatást kapni EU- forrásból. Bejelentette-e Magyarország az EU illetékes bizottságának a NKFP indítását és van-e szándékunk a vázolt folyamatba való bekapcsolódásra?

Az ERA előzetes elgondolásai kétségtelenül hatással voltak a "Tudomány- és Technológiapolitika 2000" dokumentum kialakulására. Annyiban mi talán előbbre járunk, hogy Magyarországon már megtörtént a prioritások kijelölése. Nyilvánvaló követelmény azonban, hogy a következő időszakban a két folyamatot harmonizálni kell, vagyis nemcsak figyelemmel kell kísérnünk az ERA program kapcsán születő kezdeményezéseket és határozatokat, hanem el kell érnünk, hogy már "in statu nascendi" részesei lehessünk különböző bizottságokban, munkacsoportokban való aktív részvétel révén a tervezési-programalkotási, sőt, a döntési folyamatnak.

Nagyon fontosnak érzem az európai erők koncentrálását, az egységes fellépést a kontinens versenyképességének fokozása érdekében. Alapos elemzés útján kell meghatározni, hogy Európában hol, milyen és mekkora kutatási kapacitásokat hozunk létre. Ebben a koncentrációs, illetve kapacitás-allokáló folyamatban akkor vehetünk részt sikeresen, ha magunk is jól kiválasztott területeken összpontosítva tesszük vonzóvá saját kutatási kapacitásunkat - többek között például infrastrukturális beruházások telepítésével. (Ilyen terület lehet pl. a biotechnológia.) A magyar beépülés az ERA struktúrákba szerintem mindenképpen hosszabb távú folyamat lesz, de az 5. Keretprogramban és a különböző bizottságokban való eddigi szereplésünk bizonyára pozitív hatású. (Az ERA koncepcióhoz pl. a társult országok közül csak Magyarország adott át "érdemi" hozzászólást.)

A "Tudomány- és Technológiapolitika 2000"-ről - s ennek keretében a NKFP-ről - egyébként Philippe Busquin, az EU Bizottság Kutatási főigazgatója megfelelő tájékoztatást kapott. A nemzeti programok EU-forrásból való támogatását - ha erre az ERA révén megnyílik a lehetőség - a NKFP vonatkozásában feltehetően igénybe kívánjuk majd venni. Ehhez azonban arra lesz szükség, hogy az NKFP adott programját elfogadtassuk "európai érdekűnek".

Várhatunk-e előrelépést a NKFP-től a meglehetősen leromlott hazai K+F infrastruktúra, elsősorban a műszerpark területén?

A kutatási infrastruktúra terén már 2000-ben jelentős lépést tettünk előre. A KMFA műszerpályázatán 1,6 milliárd Ft értékben nyertek el támogatást a kutatási és fejlesztési műhelyek. 2001-ben és 2002-ben az OTKA ismét meghirdeti a műszerpályázatát 0,9 és 1,4 milliárd Ft-os kerettel. Úgy képzelem, hogy a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok költségvetésének legalább 40%-át a kutatási infrastruktúra fejlesztésére fordítják, ami 2001-ben 2,5, 2002-ben pedig mintegy 4 milliárd Ft-ot jelent. Ha a KMFA műszerpályázatának volumene a KMFA növekedési ütemében nő, akkor ez 2001-ben és 2002-ben 1,8, illetve 2,0 milliárd körüli összeget képvisel. Mindezt összeadva 2001-ben és 2002-ben várhatóan 5,2, illetve 7,4 milliárd forintot fordíthatunk a kutatási és fejlesztési infrastruktúrára. Ezek óriási beruházások, s azt gondolom, a pénzhiány helyett inkább attól kell tartanunk, hogy a három finanszírozási csatornát megfelelően össze tudjuk-e hangolni ahhoz, hogy a fejlesztéseket koncentrálni lehessen. Ez részben a pályázatok irányítóinak felelőssége, részben azonban a pályázatok bírálatában részt vevő kutatóké is.

Milyen érdeklődés nyilvánult meg az NKFP iránt az előpályáztatás, illetve szándékbejelentés során? Melyek lesznek a program lebonyolításának következő lépései? Milyen lesz az elbírálás menete, milyen szakmai kuratóriumok fognak működni?

A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok iránti érdeklődés igen nagy. Az első fordulóban a benyújtott pályázatok számát (717 darab) és támogatási igényét (2001-re 35 558 millió Ft, a teljes pályázati időre 95 820 millió Ft) tekintve azt láthatjuk, hogy sikerült megmozgatni a gazdaságot és a kutatási szférát egyaránt. Érvényesülni látszik a gazdaságilag fejlett országok tudománypolitikai gyakorlata, amely szerint az állam egyik fontos feladata, hogy a kutatás költségvetési támogatásával serkentse a gazdaság és a kutatás együttműködését.

A NKFP lebonyolításáról szóló rendeletet a kormány a 2000. november 14-i ülésén elfogadta. A kormányrendelet alapján az oktatási miniszter a NKFP irányítására Programirányító Testületet hoz létre, amelynek elnöke az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára, alelnökei az OM kutatás-fejlesztési helyettes államtitkára és a Gazdasági Minisztérium regionális gazdaságfejlesztési helyettes államtitkára. Tagjai: a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke, az MTA főtitkára, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium kijelölt helyettes államtitkára, az Informatikai Kormánybiztos megbízottja, valamint a hazai versenyszféra 3 kiemelkedő képviselője. Ugyancsak tagjai a Programirányító Testületnek az egyes programok (5) irányításával az oktatási miniszter által megbízott Program Tanács elnökök.

A Programirányító Testület feladata a pályázati kiírások jóváhagyása, a pályázatokkal kapcsolatos döntés-előkészítés, a programokban folyó munka előrehaladását regisztráló időszaki beszámolók elfogadása vagy azok alapján a program finanszírozásának felfüggesztése, esetleg megszüntetése.

A NKFP egyes programjainak szakmai irányítására az oktatási miniszter Program Tanács Elnököket kér fel s azok javaslatai alapján Program Tanácsokat hoz létre. A Tanácsok feladata a pályázati kiírások előkészítése, a pályázatok elbírálása és javaslattétel a Programirányító Testület számára a programok elfogadására vagy elutasítására. Rájuk hárul a programok rendszeres szakmai ellenőrzése is.

A NKFP kétfordulós pályáztatással indul. Az első - a pályázati szándék közlésére vonatkozó - forduló október 31-i beküldési határidővel lezajlott. A "tényleges" pályázat meghirdetésére a 2001. és 2002. évi költségvetés parlamenti elfogadása után s az első forduló értékelésének lezárultával, 200.januárjában kerül sor. Az első forduló során a napilapokban és az interneten közzétett felhívás meghatározta a pályázat célját, forrásait s a programok belső tartalmát, a részvételi feltételeket és a támogatás mértékét. Ebből kitűnik, hogy a NKFP alapkutatást önmagában nem támogat, de alkalmazott kutatási-fejlesztési projekt részeként befogadja azt. A projektek futamideje minimálisan 2, maximálisan 4 év. Korábban szó esett a projektenként igényelhető minimális összegről - az 5. (társadalomtudományi) program esetében ez a többitől eltérően 10 millió forint. Mint említettem, ez a korlát elősegíti, hogy valóban nagy horderejű projektek kidolgozása válhasson lehetővé.

Sperlágh Sándor


<-- Vissza az 2001/1. szám tartalomjegyzékére