2000/12.

Jegyzet

A bukaresti magyarok adakozása az MTA-székház építésére 1860-ban

1859-ben az MTA akkori elnöke, gróf Dessewffy Emil felhívására országos gyűjtést kezdtek a ma is álló akadémiai székház felépítésére. A felhívás visszhangra talált a bukaresti magyarok között is. Koós Ferenc a Bukaresti Református Egyházközség lelkipásztora és az általa létrehozott Hunnia társulat elnöke kezdeményezte itt az adakozást, illetve annak megszervezését. 1860. január 22-én felhívással1 fordult a bukaresti magyarokhoz. Ezt Koós Ferenc kinyomtatta és terjesztette is. A felhívás így hangzik:

A bukuresti lelkes magyarokhoz!

A magyarországi Pesten székelő Magyar Akadémia miolta a nagy hazafi Gróf Széchényi István ő nagysága páratlan áldozata folytán megalakult, dacára annak, hogy mind a mai napig bérben fogadott szálláson lakik, édes anyanyelvünk és a tudományok nemzeti nyelvünköni mívelésében oly bámulatosan elővitte nemzetünket, hogy ez által nemcsak a mívelt világ elösmerését szerezte meg számára, sőt fajunk halhatatlanságá-nak alapját is örökre megvetette. Ám de mindig égető szükség és hiány volt az, hogy a Magyar Akadémiának nem volt tulajdon háza.E hiányon segítendő Gróf Desevfi Aurel(!), az Akadémia elnöke most adakozásra hívja fel az egész magyar nemzetet. Mi ugyan az imádott haza szentföldén nem lakunk, de hogy mégis szívünkön hordjuk nemzetünk ügyét, mutassuk meg az által, hogy csekély erőnkhöz képest az általános nemzeti kötelesség lerovásában itt a külföldön is részt venni kivánunk.

Koós Ferenc ref. lelkész és a Hunnia elnöke

Követi ezt az adakozók névsora. A 29 nevet magában foglaló jegyzékben feltüntették az egyenként felajánlott összeget.

Koós Ferenc 1860. április 16-án levélben fordult az MTA titkárához, melyben értesítette a gyűjtésről. Csatolta hozzá felhívása egy nyomtatott példányát. A levél szövege a következő:

Igen tisztelt titoknok úr !

Az ide mellékelt felhivás folytán bukuresti magyar ajkú testvéreink közül is adakoztak néhányan a Magyar Akadémia házára. Sietek az eddig nálam letett összeget igen tisztelt uraságodnak kézbesíteni azon édes reményben élvén, hogy az év folyamán vagy én, vagy a helybeli katholikus Gvárdián még fogunk legalább még annyit a hazafias szent czélra felküldeni

Koós csatolta a levélhez az adakozók névsorát, megjelölve minden név után a befizetett összeget.

1. Lázár Döme vendéglõs 1 török líra 27 1/2 ezüst húszas = 62 piaszter
2. Koós Ferencz ref. lelkész 6 ezüst húszas = 13 piaszter = 20 para
3. Punczler Antal szabó 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
4. Ács Márton szekeres 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
5. Szász Lajos ötvös 1 ezüst húszas = 2 piaszter = 10 para
6. Halász Szilárd kereskedõ 1 magyar arany = 14 ezüst húszas = 32 piaszter
7. Csáki Balázs kovács 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
8. Jurcsó Ferenc szíjgyártó 7 ezüst húszas = 15 piaszter = 30 para
9. Cseöz István legény 1 ezüst húszas = 2 piaszter = 10 para
10. Raskay Ignác vendéglõs 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
11. Kovács Sigmond kereskedõ 7 ezüst húszas = 15 piaszter = 30 para
12. Benke József suszter 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
13. Kovács Lajos suszter 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
14. Salamon János kovács 6 ezüst húszas = 13 piaszter = 20 para
15. Debreczy József kovács 1 magyar arany + 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
16. Ifj. Debreczy József iskolás 2 ezüst húszas = 4 piaszter = 10 para
17. Kovács István puska műves 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
18. Kutasy András kovács 1 magyar arany = 14 ezüst húszas = 32 piaszter
19. Kormos Ferenc tímár 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 30 para
20. Ilyés Karolina iskolás 1 ezüst húszas = 2 piaszter = 10 para
21. Ilyés Katalin Syrokiné 1 ezüst húszas = 2 piaszter = 10 para
22. Ilyés Péter iskolás 1 ezüst húszas = 2 piaszter = 10 para
23. Enyedi István kovács 3 ezüst húszas = 6 piaszter = 10 para
24. Hajdu József kovács 6 ezüst húszas = 13 piaszter = 10 para

Összesen 1 török líra és 2 (így a Koós által készített elszámolásba) magyar arany, azaz 127 1/2 ezüst húszas, vagyis 288 piaszter. A felhívás kinyomtatására költött 12 ezüst húszas és 27 piaszter. Marad tehát 115 1/2 ezüst húszas, vagyis 261 piaszter.

Koós Ferenc megjegyzi: "Pénznemek, melyeket küldök. Egy csomagban külön kötve 1-ször egy török lírát, mely teszen 62 piasztert, 2-szor két magyar aranyat, mely tesz 64 piasztert, 3-szor harvan régi császári/királyi húszast, mely tészen 135 piasztert, összesen tehát 261 piaszter" Hozzáteszi: "Ezen kívül ide zárva küld Szöllösy József kocsigyártó hazánkfia 12 1/2 tizenkét pengő forint és 30 krajcárt kölcsön szelvényekben".

Amint azt megígérte, Koós Ferenc az első összeg elküldése után is folytatta a gyűjtést.

Ám most az általa szerkesztett és kiadott első magyar újság, a Bukuresti Magyar Közlöny3 hasábjain népszerűsítette kezdeményezését és toborzott új adományozókat. Külön rovatot nyitott Adakozás a Magyar Akadémia épületére címen.

Már a hírlap bemutatkozó (1860. május 15-én megjelent) számában közölte az első tíz adakozó nevét. Az újságban megjelent öt "közlés" összesen 41 adakozót említ. Mivel a közlönyt a régi Románia más városaiban is terjesztették, az adakozók között ilyen nevek szerepelnek mint Czakó János Brailából, aki 1 pengő forintot adott, vagy Kovács Sigmond pitesti divatárus, aki két és fél pengő forintot adományozott az akadémiai ház felépítésére. Adakozott még e célra Kovács Lajos Gyurgyevóból, egy magát megnevezni nem akaró "katholikus lelkész" és "egy lengyel".

Az újságban közölt, már említett rovatban öszesen tehát 41 adakozó szerepel, közöttük azok is, akiknek nevét Koós Ferenc már felsorolta az akadémiai titkárhoz intézett levelében.

A bukaresti adakozókról eszerint három jegyzék maradt ránk. Az első, amelyet Koós Ferenc csatolt felhívásához. Benne szerepel 29 név. A második, melyet ugyancsak ő csatolt az akadémiai titkár címére küldött levélhez. Ebben - mint láttuk - 27 adakozó nevét örökítette meg, ha ezek közé soroljuk Koós Ferenc feleségét, Terézt is, akit ő szintén az adakozók között említ. Végül a harmadik jegyzék az, amely a Bukuresti Magyar Közlönybenlátott nyomdafestéket. Az első jegyzékben találunk, a másodikban nem említett három nevet, Málnási Lajosét, Nagy Istvánét és Seres Lajosét. Ezzel szemben a második jegyzékben szerepel Szász Lajos, aki az első jegyzékben hiányzik.

Az újságban említett adakozók sorában nem találjuk sem Málnási Lajos, sem a Szász Lajos nevét, de említik a következő új adakozókat: "Egy lengyel", "N. N. katholikus lelkész", név szerint pedig Antal József, Csomafái Dénes, Hénig János, Kiss József, Kovács Lajos, Nagy József szabó, Pernet Józseflitográfus, Szőcs Károly, Tokos Sámuel asztalos és Veress Ferenc, mindannyian bukarestiek és Kovács Lajos Gyurgyevóból, valamint Czakó János Brailából és Kovács Sigmond pistesti divatárus.

A Bukuresti Magyar Közlöny tudósítása szerint a havaselvi magyarok adakozásából összesen 55 pengő forint és 17 krajcár, valamint 1 török arany líra, 5 császári és királyi magyar arany és kölcsönpapírban 12 forint gyűlt össze.

Az anyaországi gyűjtéshez és adakozáshoz viszonyítva az összeg elenyésző. A havaselvi magyarok maguk is szerény jövedelmek felett rendelkeztek, többségükben egyszerű kisiparosok voltak, kétkezi munkájukkal keresték mindennapi kenyerüket. Legtöbben nem is tudtak volna a Magyar Akadémia székházának építéséről és az e célból szervezett gyűjtésről, ha Koós Ferenc és a köréhez tartozó néhány negyvennyolcas magyar emigráns nem tereli erre figyelmüket.

Mindebben a legfontosabb volt maga a jelképes gesztus, melyben kifejezésre jutott a magyar nemzethez való tartozásuk, azon tudatuk, hogy ők is a magyar nemzet tagjai és készek áldozatot hozni - még ha ez nagyon szerény is - a magyar tudomány oltárára.

Záróként még csak annyit említünk meg, hogy a Magyar Akadémia akkori titkára maga is levélben köszönte meg a két összegben eljuttatott adományt, de kiváltképpen a szimbolikus jellegű hozzáállást. A bukaresti adakozást számon tartja az adakozók nevét megörökítő és az MTA Könyvtára Kézirattárában őrzött könyv is.

Demény Lajos

JEGYZET

1 A Koós Ferenc által saját kézzel írt felhívás eredeti fogalmazványát lásd a Bukaresti Református Egyházközség Levéltára C/3. 5. sz. jelzete alatt.

2 A levél fogalmazványa uo. C/3. 6. sz.

3 Részletesebben ezekről lásd: Engel Károly: Az első bukaresti magyar nyelvű lap. In: Korunk Évkönyv 1974. Kolozsvár 1974. 4--52 és Beke György: Kossuth-emigráció Bukarestben. Magyar emlékírók a régi Romániában. Közdok. Budapest 1998. 113. oldalán, ahol a szerző a következőket írja: "De nemcsak kért és várt a bukaresti magyarság a testvéri magyar hazától, hanem anyagi lehetősége szerint adott is szívesen. A mutatványszám (a Bukuresti Magyar Közlöny című újság első számáról van szó - D. L.) közli először (majd a következő számok is) azok névsorát, akik több-kevesebb pénzt ajánlottak fel a Magyar Tudományos Akadémia épületére. Lázár Döme vendéglős, Kutasy András kovács, Pernet József litográfus, Szöllösy József kocsigyártó indítja a névsort, s ott szerepel Koós Ferenc tiszteletes is, feleségével együtt. »A begyűlt összeget e hó végén fogják elküldeni« Pestre, jelenti a lap. Széchenyi-gesztusok egyszerű bukaresti kézművesek részéről".


<-- Vissza az 2000/12. szám tartalomjegyzékére