2000/11.

Könyvszemle

HÁROM KÖNYV EGY TÉMÁRÓL

Megközelítőleg egy időben jelent meg a múlt év végén Ungvári Tamás Ahasvérus és Shylock, Csíki Tamás Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon című műve, valamint a Magyar megfontolások a Soáról című kiadvány. Mindhárom ugyanarról szól, de más módon és megközelítésben. A hazai zsidó történelem jelenik meg bennük, a több évszázados együttélés derűs és keserű időszakai, eseményei.

Ungvári Tamás az Akadémiai Kiadónál napvilágot látott monografikus munkája már alcímében - A "zsidókérdés" Magyarországon - magában hordozza a vállalkozás nagyságát. Könyvtárakat írtak már a magyar zsidóságról, mi újat adhat ez a testes könyv korunk érdeklődő olvasójának? Elolvasása után úgy érezzük: nem is keveset. Az egyes fejezetek elméleti alapozást nyújtanak a problémakör európai történetéhez és elemzést a befogadó társadalmak eltérő magatartásának okairól. Ez csak bevezető a magyar-zsidó történelem bemutatásához. Rengeteg adat és név sorakozik a lapokon, a fejezeteket követő jegyzetek pontosan dokumentálják a szerző imponáló felkészültségét.

Esemény- és eszmetörténeti, szociológiai, művelődés- és irodalomtörténeti oldalról vizsgálja Ungvári Tamás a magyar történelem utolsó két évszázadát. Detektívként indul a címben említett két zsidó típus, Ahasvérus, az örökké bolyongó és Shylock, az uzsorás nyomába. E két alak mintegy jelképezi a zsidókkal szemben táplált előítéleteket. Ez a nyomozás feltárja az elméleteket éppúgy, mint a befogadás és a kirekesztés váltakozását.

A reformkor a magyarosodás igényét hozta zsidók és magyarok részéről egyaránt. Kedvezett ennek a felvilágosodás zsidószemlélete, valamint a magyar zsidóságnak a szabadságharcban való lelkes részvétele. (Ez utóbbiról a könyv nagyon keveset ír!) Kiegyezési törvényünk utolsó paragrafusa megadja az 1849-ben, a forradalom végén egyszer már elnyert egyenjogúságot. Sok példával mutatja be szerző ennek előnyeit a fejlődés, a társadalmi beilleszkedés tekintetében. Persze olvashatunk a hamar megjelenő politikai antiszemitizmusról is, amelynek a békebeli Magyarországon nem volt igazán talaja.

Sajnos a vesztett háború, a forradalmak és Trianon elindítják a bűnbakkeresést. Itt bontakozik ki igazán az irodalmi vonulat, a szerző filológiai alapossággal taglalja a kor kulturális és sajtóviszonyait, az egyes személyek és csoportok állásfoglalását. Úgy tűnik, csődöt mondott az asszimiláció, elszabadultak a szenvedélyek. Szabó Dezső munkásságának árnyalt bemutatása különösen jól sikerült. Regénytükörben jelenik meg a zsidókérdés, de olvashatunk Szekfű liberalizmuselméletéről is. Hosszan foglalkozik Németh Lászlóval, és természetesen a politikusok is megszólalnak (Zsilinszky, Teleki Pál, Gömbös Gyula). Jelentős helyet kapnak a legilletékesebbek, a zsidó írók is.

Különösen érdekes az irodalomtámogatás és a mecénások bemutatása. Hatvany Lajos bőkezűsége a népi irodalom irányában párosul Fenyő Miksa száz pengőjével, amelyet Erdélyi Józsefnek küldött a Solymosi Eszter vére című, a tiszaeszlári vérvádat felelevenítő versének a nyilas Virradatban való megjelenésekor. Jóval kevesebbet ír a szerző az üldöztetés időszakáról. Valószínűleg azért, mert a háttérbe szorított zsidó irodalom a háború éveiben elhalkult, befelé fordult, a zsidók saját problémáikkal - akadt bőven - foglalkoztak.

Szinte teljesen hiányzik az 1945 utáni időszak ábrázolása. Néhány aktualizáló célzás és a jelenlegi, a sajtóban megjelenő álláspontok ütköztetése fejezi be a kötetet, amelynek alcímében az 1822-1938 évszám nyújthatna pontos kormeghatározást.

Ungvári Tamás tárgyi tudását élvezetes, olvasmányos stílusában adja át az olvasónak. Nem csak elméleti alapvetést, hanem sokalakos tablót vázol fel, közelebb juttatva az olvasót egy kérdéskörnek, ha nem is a megoldásához, de a megértéséhez.

Csíki Tamás könyve egész más jellegű. Nem pályázik irodalmi babérokra, bár adatgazdagsága és alapossága hasonlóságot mutat Ungvári Tamás munkájával. A fiatal kutató szerencsésen ötvözi a gazdasági szemléletet a helytörténeti vonatkozásokkal.

Kötete a történelmi Magyarország északkeleti és keleti városai: Miskolc, Kassa, Nagyvárad, Szatmárnémeti és Sátoraljaújhely zsidóságának 19. és 20. századi gazdasági helyzetét és társadalmi fejlődését vizsgálja. Összefüggéseket keres és talál a betelepedés körülményei, a tőkefelhalmozás üteme és formái, a felekezet demográfiai mutatói, urbanizációs szintje, kulturális állapota, az emancipáció, majd az etnikai társadalmi asszimiláció menete, a különböző irányzatok (ortodox, neológ, chaszid) súlya, továbbá a zsidók gazdasági szerepe és társadalmi struktúrája között. Sorra veszi településenként a foglalkozási ágakat, kereskedelmi formákat - különös tekintettel a bankéletre - a társadalmi mobilitás csatornáit és lehetőségeit. Párhuzamosságokat és különbségeket mutat ki az egyes városok vonatkozásában.

Magyar sajátosság, hogy a zsidók eleinte nem a városokban, hanem a földesurak oltalma alatt telepedtek meg. Királyi városokban kevés zsidó lakott, a bányavárosokba egyáltalán nem engedték be őket. Csak a 19. század közepén jelentek meg itt nagyobb számban. Nagyvárad későbbi Váralja kerülete eleinte külön "zsidó város" volt. Gyors a magyarosodás folyamata. Az elcsatolt Kassán 1938-ra megemelkedett a magyar, és csökkent a szlovák anyanyelvűek aránya a zsidók között. Jól követhető a földszerzés, sok a zsidó bérlő.

Helytörténeti értékű a második fejezet: A zsidóság betelepedésének és gazdasági térfoglalásának sajátosságai 1867-ig. Olyan érdekességeket tudunk meg belőle, hogy Miskolcon a görög kereskedőket váltották fel, Nagyváradra kedvezményekkel csábították őket, míg Kassán lehetőleg akadályozták megtelepedésüket. Ipartörténeti jelleget kölcsönöz a kötetnek a zsidó befektetők és gyárosok felsorolása, a zsidó kisipar taglalása.

A vesztett háború, a Tanácsköztársaság majd Trianon nem használt a régió gazdasági életének, így a zsidóságnak sem, noha Nagyvárad jól felhasználta a román államterület gazdasági lehetőségeit. Később Kassa kereskedelmi centrum volta is erősödik. Csíki Tamás a befejezésben összegzi a kötet adatokkal, táblázatokkal szemléltetett mondanivalóját. A rendszeres összehasonlítás, ami a kvantitatív-statisztikai elemzések és a tipizáló- illusztratív módszer ötvözésével egészül ki, arra a következtetésre jut, hogy más-más táji-ökonómiai feltételek között a zsidóság gazdasági és társadalmi integrációjának, illetve rétegződésének a legkülönbözőbb árnyalatai érvényesültek és módosultak aránylag rövid idő alatt, és ennek alapján eltérő urbanizációs-polgárosodási modellek alakultak ki.

A Miskolci Egyetem és az Osiris Kiadó gondozásában megjelent kötet bő jegyzetanyaga nagyban növeli tudományos értékét.

1998 novemberében Pannonhalmán tudományos konferenciát rendeztek, amelynek témája az Emlékezünk: megfontolások a Soáról című szentszéki dokumentum alapján a zsidóság második világháborús története magyar vonatkozásainak feltárása volt. Egy évre rá a Balassi Kiadó, a magyar Pax Romana Fórum és Pannonhalmi Főapátság közösen megjelentette a tanácskozás anyagát. A Magyar megfontolások a Soáról című kötetet Hamp Gábor, Horányi Özséb és Rábai László szerkesztette. Felépítése nem követte teljes egészében a konferencián elhangzottakat, felvettek későbbi írásokat is.

Az első részben bemutatják a vatikáni dokumentumot; a második rész történelmi szempontból vizsgálja a hazai zsidóság helyzetét; a harmadik rész a Soá teológiai problémáit érinti; a negyedikben a párbeszéd és a megértő türelem különféle dimenzióival foglalkozó írások találhatók.

A második részben tíz írásban a zsidók magyarországi történetével foglalkoznak a szerzők. Haraszti György a 18. századig tekinti át a témát, sok adatot említve. Gerő András a zsidók magyarosodását, Tőkéczki László a dualizmus zsidókérdését kutatja, Ferenczi László a problémákra adott cionista választ. Gergely Jenő a katolikus püspöki kar magatartását vizsgálja a vészkorszakban. Karsai László a lakosság magatartását elemzi, Molnár Judit magáról a deportálásról írt. Karády Viktor a környező országokra ad kitekintést, Csepeli György szintén közép- és kelet-európai öszefüggésben ír a Magyarországon történtekről. Bűnbánat és megbocsátás-teológiai együttmunkálkodás, a párbeszéd kérdései jelennek meg az egyházi férfiak (Schweitzer József, Békés Gellért és mások) megnyilatkozásaiban. A megindult párbeszéd mindennapjai szólnak hozzánk a Megörökölt türelem című fejezetben. Schöner Alfréd emelkedett gondolatai a szörnyű múltra utalnak, Tamás Bertalan a párbeszéd jelen állását rögzíti, Szita Szabolcs az oktatás fontosságára mutat rá, és a Budapesten működő Holocaust Dokumentációs Központ tevékenységéről szól.

Elméleti síkon az előítéletek pszichológiai és pszichoanalitikus szempontjainak megismerése segítség lehet a leküzdésükben. Virág Teréz a túlélők gyógyításáról beszél, Fejtő Ferenc és Erdélyi Ágnes a tolerancia esélyeiről. Lengyel László a vegyes civilizációról, az elitek versengéséről közöl gondolatokat a Holocaust szörnyű némasága hátterével.

Függelékben olvashatók a konferencián elhangzott üdvözlő beszédek, a pannonhalmi főapát, Várszegi Asztrik hangsúlyos szavai a testvériség egyedül lehetséges útjáról, valamint a szentszéki dokumentum sajtóvisszhangjából összeállított válogatás, végül névmutató zárja a könyvet.

Nagy erénye a kötetnek a nyílt szókimondás, az álláspontok ütköztetése. Ez és a benne foglalt adatok szinte nélkülözhetetlenné teszik a tárgyban eligazodni akaró olvasó számára is.

Az ismertetett három mű más-más szeletét emeli ki az oly sokat vitatott és tárgyalt kérdéskomplexumnak. Ami közös bennük: a jó szándék, az adatgazdagság és a választott téma tisztelete. Megérdemlik figyelmünket. (Ungvári Tamás: Ahasvérus és Shylock. A "zsidókérdés" Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. 406 o. - Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 433 o. - Hamp Gábor, Horányi Özséb, Rábai László: Magyar megfontolások a Soáról. Balassi Kiadó, Budapest-Pannonhalma, 1999. 345 o.)

Róbert Péter


<-- Vissza az 2000/11. szám tartalomjegyzékére