2000/9.

Könyvszemle

ROMANI NYELV ÉS KULTÚRA

A cigány (vagy ahogyan beszélői nevezik: romani) nyelv, bár beszélőinek számát öt és tízmillió közöttire becsülik, olyan kisebbségi helyzetű nyelv, amely - a nemzetközi erőfeszítések ellenére - mindeddig elsősorban nem standard, beszélt nyelvként létezik, számos regionális nyelvjárás formájában. A nemzetközi romani nyelvészeti kutatások jelenlegi, Magyarországon napjainkban még kevéssé ismert tendenciáiról kitűnő áttekintést nyújt az Acta Linguistica Hungarica Réger Zita és Kovalcsik Katalin által szerkesztett, a romani nyelvnek és kultúrának szentelt tematikus száma.

Az önálló tanulmánykötetnek is beillő tematikus szám írásainak színvonala a szerkesztők szakmai tudását és gondosságát dicséri, munkájuk a kortárs nemzetközi kutatási irányzatok és szakirodalom naprakész és alapos ismeretéről tanúskodik. A számban szereplő, nemzetközileg elismert külföldi és hazai szerzők tollából származó angol nyelvű tanulmányok több nyelvészeti és nyelvvel kapcsolatos interdiszciplináris kutatási területet és módszert is reprezentálnak. A romani leíró nyelvészeti vizsgálatától kezdve, történeti és kontaktusnyelvészeti gyökerű, de az elméleti nyelvészet számára is érdekfeszítő kérdésfelvetéseken át a szociolingvisztikai és antropológiai nyelvészeti cigánykutatások számos eredményével is megismerkedhet az olvasó. Éppen az interdiszciplináris megközelítési mód az, ami más tudományterületek kutatói számára is hasznossá és érdekessé teheti az itt közölt írásokat.

A tematikus összeállítás első, Yaron Matras által írt tanulmánya (Alanyi klitikumok a szintiben) egy romani változat (a főként német nyelvterületen beszélt szinti dialektus) egy tipológiailag sajátos grammatikai jellemzőjének leírásában komplex szemléletmódot érvényesít. Rámutat arra, hogy a klitikumok főként olyan szerkezetekben használatosak a szintiben, amelyekben az ige-alany (VS) sorrend kötelező. A szerző formális-strukturális, pragmatikai és nyelvtörténeti érveket egyaránt alkalmaz az elemzésben, és felvázolja az alanyi klitikum-rendszer kialakulási folyamatának lehetséges szakaszait is.

A következő három írás olyan kérdéseket vizsgál, amelyek a nyelvi érintkezést tanulmányozó szakemberek számára szinkronikus és diakronikus megközelítésben egyaránt informatívak lehetnek.

Norbert Boretzky írása (Grammatikai interferencia a romaniban: az idegen kategóriák kölcsönzési formái) részletesen vizsgálja azt a folyamatot, ahogyan a különböző kontaktusnyelvek hatást gyakoroltak a romani változatok egyes nyelvtani aspektusaira. Ebben a tanulmányban a szerző a romani morfológiájára, főképpen az igerendszerre (például jövő idő, főnévi igenév stb.) gyakorolt hatások következményeit vizsgálja.

Birgit Igla írása, amely a mai bulgáriai romani dialektusok esetrendszerét vizsgálja, sok tekintetben kiegészítője Boretzky tanulmányának. Az esetek kifejezésére a romaniban szintetikus, esetragos alakok és analitikus, elöljárók segítségével kifejezett formák egyaránt használatosak. A Bulgária területén beszélt különböző romani nyelvjárások ezek stabilitásának vonatkozásában is összehasonlíthatóak. Míg az analitikus nyelvtani esetek dominanciája azokra a romani változatokra jellemző, amelyeknél az egyetlen vagy legalábbis a legfontosabb környezeti nyelv a bolgár, addig a török hatás alatt álló romani változatokban a szintetikus, esetragokkal kifejezett formák nagymértékben megmaradtak.

Tálos Endre írása, az Etymologica Zingarica, egyes kiválasztott lexikai elemek eredete és története után kutatva egy másik nézőpontból, a nyelvi érintkezések történetén keresztül világítja meg a cigány nyelv változatainak alakulását. Számos olyan szó történetét vizsgálja, amelyeket a rendelkezésünkre álló klasszikus és újabb romani etimológiai szótárak ismeretlen vagy bizonytalan eredetűnek tartanak.

A szám három további írása a romani nyelvet és nyelvhasználatot a társadalmi környezettel összefüggésben elemzi.

A romani nyelvi repertoár belső változatosságának egy igen fontos szervezőelvéről, a formális és az informális beszédmód különbségeiről elsősorban az utóbbi évek magyarországi kutatásai nyomán szerezhettünk tudomást (l. Kovalcsik Katalin és Michael Stewart e tárgyú munkáit). Egyes roma közösségek anyanyelvhasználatukban világosan megkülönböztetik a hétköznapi, informális társalgási helyzetek nyelvi regiszterét a formális közösségi eseményeken használt idealizált beszédmódtól. Az előbbit a nyelvhasználatra vonatkozó belső, romani nyelvű kategóriarendszerben a "duma" kifejezés jelöli, míg a formális beszéd követelményeinek megfelelő beszédmódok gyűjtőneve a "vorba" terminus. A vorbához állandó jelzőként gyakran társítják a "caci"=igaz jelzőt is. Az eddigi kutatások a formális beszéd jellemzőit főként a narratív műfajokban vizsgálták.

Az "igaz beszéd" roma értelmezéséhez visz közelebb Kovalcsik Katalin Nyelvi ideológiai szempontok egy erdélyi oláhcigány közösségben című tanulmánya. Az elemzés központjában egy olyan improvizált lassú dal áll, amelyet az énekes "igaz beszédnek" tekint. A dalban az előadó saját közösségének nyelvre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzeléseit fejti ki, így az voltaképpen az ének és a romani beszéd összefüggéséről szóló metanarratívának tekinthető.

A szerző a dal részletes elemzése során a nyelvhasználat és a kultúra számos alapvető összefüggését érinti. A nyelvhasználat és a rituális tisztaság kapcsolatának, az ezekről szóló szóbeli kommunikáció párhuzamainak elemzése a helyi roma társadalom és kultúra alapmintái és a nyelvhasználat, illetve a beszédről szóló vélekedések szoros kapcsolatát mutatja.

A nyelvi szocializáció egy fontos, kulturális meghatározottságú eszközéről szól Réger Zita tanulmánya, amely az ugratás (teasing) strukturális és pragmatikai jellemzőit vizsgálja egy magyarországi oláhcigány közösségben. Ugratáson a szerző tettetett kihívással, inzultussal vagy fenyegetéssel megnyitott társalgási szekvenciákat ért, amelyek lényegüket tekintve kétértelműek és szándékosan teremtenek bizonytalanságot.

Az ugratás a felnőtt- gyermek társalgásban és a felnőttek között is számos helyzetben és műfajban használatos. A szerző hangsúlyozza, hogy az ugratás értelmezése és használata során a gyerekek nagyon korán megtanulják, hogy nagymértékben támaszkodniuk kell a beszédhelyzetre, és ez erősen kontextusfüggő beszédmód kialakulásához vezethet. A gyermek effajta jártassága a későbbiek folyamán egyaránt lehet előnyök és hátrányok forrása. A kontextusfüggő nyelvi szocializáció az iskolában elvárt, a kontextus előzetes ismerete nélkül is értelmezhető nyelvhasználattal kapcsolatos nehézségek gyökere is lehet. Ugyanakkor a kontextuális jegyekre való érzékenység, a kommunikációs kerettel való manipuláció olyan, a túlélést elősegítő készségként jelenik meg, amely a romák számára elengedhetetlen egy előítéletes környezetben. A kvantitatív és kvalitatív szempontokat egyaránt alkalmazó, sokrétű elemzés kimutatja, hogy az ugratások gyakori előfordulása a gyermekhez intézett beszédben, az ezekre jellemző témák és diskurzus-stratégiák teljesen beleillenek a cigány közösségekben a gyermekhez szóló beszéd általános mintáiba.

Az ugratási szekvenciák közvetlen modellálása, tematikusan pedig a jövőben elvárt, nemi szerepeknek megfelelő viselkedés mintáinak beillesztése az ugratásokba, szintén arra világít rá, hogy a kisgyermeket a cigány közösségben a közösség teljes jogú tagjának és potenciális kommunikációs partnernek tekintik, és a nyelvi kompetenciával párhuzamosan már a kezdetektől fogva fejlesztik kommunikatív kompetenciáját is oly módon, hogy bevezetik a beszélés funkcióiba, a közösségben releváns beszédműfajokba.

A kötet utolsó, Victor A. Friedman által írt tanulmánya azokhoz a szociolingvisztikai kutatásokhoz kapcsolódik, amelyek nyelvi tervezési, nyelvpolitikai, nyelvi jogi és a nyelvhasználattal kapcsolatos oktatási problémákkal foglalkoznak. A romani nyelv a Macedón Köztársaságban: Státusz, nyelvhasználat és szociolingvisztikai perspektívák című írásban a szerző a címben említett kérdéseket körüljárva elemzi a romani helyzetét a Macedóniát jellemző több nyelvű környezetben. A romani nyelvhasználat lehetőségeinek alakulását elsősorban az oktatásban és egyéb formális, nyilvános helyzetekben vizsgálja, a rendelkezésre álló írott forrásokra és saját, több mint két évtizedes macedóniai terepmunkájára támaszkodva. Jogi dokumentumok és a vonatkozó statisztikai adatok kritikai elemzéséből kiindulva részletes áttekintést ad a volt Jugoszlávia és a mai Macedón Köztársaság területén élő romák és az általuk beszélt nyelvek jogi helyzetének változásairól. Jelenleg a romanit beszélők közösségei a többi macedónai nyelvi kisebbséggel azonos jogokat élveznek, de a törvények által biztosított lehetőségek tényleges megvalósulásához még számos probléma megoldására van szükség. E téren fontos előrelépést jelentenek azok az erőfeszítések, amelyek Macedóniában egy regionális romani standard kialakítására irányulnak.

Figyelemre méltó és példa értékű, hogy ez a romani nyelvnek szentelt, nemzetközi érdeklődésre is méltán számot tartó tematikus szám - az tárgyú nyelvészeti kutatásokat támogató intézményi háttér szűkössége ellenére - éppen Magyarországon látott napvilágot. (Acta Linguistica Hungarica, 1999, 46. évfolyam, 3-4. szám, a szám vendégszerkesztői: Réger Zita és Kovalcsik Katalin)

Szalai Andrea


<-- Vissza az 2000/9. szám tartalomjegyzékére