2000/9.

Könyvszemle

Egy sikersztori: Romsics és Bethlen

Ahhoz, hogy valakiből történész legyen, tehetség és szakmai felkészültség kell; ahhoz, hogy művek szülessenek, szorgalom, kitartás, kemény munka szükségeltetik; ám ahhoz, hogy valakiből sikeres történész is legyen, a szerencsén túl jó érzékkel történő témaválasztás, az adott kor (mondjuk úgy, hogy köztörténeti szituáció) elvárásainak felismerése is szükséges.

Romsics Ignác merészen ívelő karrierje a bizonyság arra, hogy az ő esetében mindhárom feltétel adott volt. Ami ebből itt és most közérdekű, az a jó témaválasztás és a vele járó intuíció: gróf Bethlen István "felfedezése". Az Osiris Kiadó "Millenniumi történelem. Életrajzok" sorozatában jelent meg 1999 végén Romsics Ignác Bethlen- monográfiája, ami mostani recenziónk apropójául kínálkozott.

Azt hiszem, nem túlzás, és bármiféle felhang nélkül állíthatom: Romsics történészi kibontakozása, ismertté és elismertté válása a legszorosabb kapcsolatban áll Bethlen-kutatásaival és annak publikus eredményeivel. Ha jól számolom, eddig öt kötete jelent meg gróf Bethlen Istvánról vagy Istvántól. Több mint tíz évvel ezelőtt, 1987-ben, amikor Romsics első kötete napvilágot látott Bethlenről (Gróf Bethlen István politikai pályája 1901-1921), így indokolta meg érdeklődését: "Bethlen István a két világháború között Magyarország politikai életének egyik kulcsfigurája volt... Működésével a magyar történetírás ennek ellenére mindeddig csak érintőlegesen foglalkozott... ezért határoztam el, hogy Bethlen István életét és politikáját részletesen földolgozom." (5. o.)

A kellő levéltári gyakorlattal is rendelkező, ám a pálya kezdetén már túllévő Romsics az 1970-es évek végétől (szerinte 1979-től) kezdte el gyűjteni a forrásokat Bethlenről. A kutató történészek jól tudják, hogy ha az ember fiatalon ráveti magát egy témára, amihez valóban léteznek is források, akkor meg lehet alapozni egy-másfél évtized alatt szorgos munkával a jövőt. Akkor, amikor az ember levéltárba, könyvtárba jár, és nem értekezletekre, konferenciákra vagy egyéb protokolláris rendezvényekre.

Így született meg majd tíz évnyi anyaggyűjtés termékeként az első, valóban szakszerű és objektív Bethlen- monográfia, amit én most is Romsics legjobb könyvének tartok. De már ekkor ismertté vált, hogy a szerző szerencsére nem áll meg kutatásaiban 1921-nél, hiszen a következő évben megjelentette "Bethlen István emlékirata 1944" című forrásközlését, egy terjedelmes és sokat ígérő politikai pályakép vázlatának felrajzolásával.

Az átütő sikert a Magyarságkutató Intézet kiadásában 1991-ben megjelent "Bethlen István. Politikai életrajz" című átfogó és teljességre törekvő monográfia hozta meg. Ezzel a szerző nemcsak a történelemtudomány doktora fokozatot nyerte el, hanem a szakmán túlmenő, sokak által irigyelt széles olvasóközönség és tv-néző publikum rokonszenvét is. Miután a kötet 1995-ben az USA-ban - ahol a szerző vendégprofesszorként működött - angolul is megjelent, nemzetközileg is ismertté és elismertté vált.

A témaválasztás és az időzítés tökéletes volt, amit persze a szerző szakmai hitele legitimált. A "rendszerváltó" Magyarországon, sőt a térségben, lehetett volna-e posszibilisebb politikai személyiséget objektíven és szakszerűen bemutatni, mondhatni közmegegyezésre, mint Bethlen Istvánt? A korábban preferált baloldaliak, ellenállók "feje fölött" eljárt az idő, kit érdekelt? A szocializmusból alig kilábalt hazai olvasóközönséget - de tegyük hozzá, hogy akár a szakmát is - ekkor még irritálta volna mondjuk egy objektív Horthy- monográfia (Gömbösről nem is szólva). De Bethlennel más volt a helyzet. Ő kétségtelenül antikommunista volt, akit elhurcoltak az oroszok, és ott a rabságban halt meg. Kétségtelenül náci- és nyilasellenes volt, a konzervatív- liberális alkotmányos rendszer híve (hogy ebbe a nagybirtokrendszer integritásához való ragaszkodása is beletartozott, ez akkor nem volt kardinális kérdés...). Bizonyára a közvélemény-csinálók egy része e téren is afelé sandított, hogy egy szakszerűen posszibilissé tett Bethlen-kép kellő legitimációja lehet az antalli középútnak. Pedig Romsics az 1989-es kiadás előszavában - amelyet szó szerint megismételt most, 1999-ben - leszögezte: "Az ítéletalkotás, azaz a szerző és hőse közötti viszony tisztázásának feladata elől... nem tudunk, de nem is akarunk kitérni. Az etalon, amely ebben segítségünkre volt, egy olyan nemzeti demokratikus értéktételezés, amely hitünk szerint baloldali, de nem doktriner, nemzeti, de nem nacionalista, s népi, de nem narodnyik." (10. o. Kiemelés tőlem. Gimes Júlia)

Romsics könyvének szakmai értékeit, a szerző kvalitásait itt és ebben a terjedelemben aligha lehetne és kellene méltatnom, hiszen a szakközlönyökben és a médiában évtizede ismétlődő szuperlatívuszokhoz képest ez bizonyára szárnyaszegett vállalkozás lenne csak. A dicséret helyett inkább a tényekre utalok. Elrepült egy újabb évtized, és a mostani talán legtekintélyesebb szakkiadó a középkorúvá érett Romsics Ignác Bethlen-monográfiáját bármiféle átdolgozás, javítás nélkül, a korábbit messze meghaladó szép formátumban ismét megjelentette. (Annyit azért illett volna feltüntetni, hogy második kiadásról van szó.) Amint a szerző új keletű előszavában közli, a minimális változtatás Bethlen halálával kapcsolatos, ami az 1993-ban nyilvánosságra került szovjet dokumentumok miatt vált szükségessé. A bethleni életmű értékelése ettől még nem változott, csupán következett a jelképes hazai újratemetés... Azt viszont, hogy Romsics Bethlen- monográfiája időtállónak bizonyult és érdemes volt az újabb kiadásra, aligha vonhatja bárki kétségbe. (Hacsak egy bátor Romsics-tanítvány idővel nem vetemedik arra, hogy kiteszi a kérdőjeleket a margóra.)

Az Osiris és Romsics kiváló együttmunkálkodása nyomán az idén, 2000 tavaszán megjelent a Bethlen István: Válogatott politikai írások és beszédek című, Romsics által szerkesztett, jegyzetelt és utószóval ellátott ugyancsak impozáns kötet is. Ez azonban már valószínűleg - legalább is a szakma számára - nem hat revelációként. (Nem csak és elsősorban a rendszerváltozás lezajlása okán.) A kötet anyaga nagyrészt másodközlés: az 1933-ban megjelent kétkötetes Bethlen-gyűjteményből, illetve a fentebb már említett, Romsics által publikált 1944-es emlékiratból való. A monográfia hitelét nyomatékosíthatja a dokumentumkötet; s a dokumentumok értelmezését segítheti a monográfia. (Már persze, ha valaki veszi magának a fáradságot, hogy a kettőt együtt olvassa...)

Összegezve úgy vélem, hogy Romsics Ignác úttörő jelentőségű és maradandó értékű könyveket írt a hálás témának bizonyuló Bethlenről, aminek értékéből nem von le az, hogy akár egyes állításait, értékeléseit szakmailag bárkinek joga és lehetősége van megkérdőjelezni (hiszen ez a mi mesterségünk egyik varázsa); és szerencsésnek mondható Bethlen gróf is, hogy olyan történész írta róla könyveit, mint Romsics Ignác. (Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 520 o.)

Gergely Jenő


<-- Vissza az 2000/9. szám tartalomjegyzékére