2000/4

Magyar és cigány bűnelkövetők a börtönben1

Póczik Szilveszter

"Piszkos ujj is mutathat irányt."

(Slavomir Mrozek)

Hazánkban a cigányság problémája mára igen szövevényes össztársadalmi, országos problémává vált. Kriminológiai értelemben a cigányság négy tekintetben mutatkozik relevánsnak: mint elkövetői csoport; mint áldozati csoport, amelyben a bűncselekmény áldozatává válás esélye jóval meghaladja más társadalmi csoportok ilyen jellegű veszélyeztetettségét; mint a hétköznapokban és a rendőri, illetve büntetőeljárásban érvényesülő diszkriminatív bánásmódtól különösen veszélyeztetett csoport; mint olyan csoport, amelyhez a társadalom részéről különösen erős és nehezen megváltoztatható bűnözési félelmek kapcsolódnak.

A véglegesített kérdőívek segítségével a váci börtönben fogva tartott férfiak körében reprezentatív kérdezést végeztünk. A felvétel eredménye 147 értékelhető kérdőív volt, amelyek összesen mintegy 25.000 alapadat feldolgozását tették szükségessé. Ennek eredményeképpen a jogerős börtönbüntetésre ítélt férfi populáció mintegy 3%-áról nyertünk információkat.

Módszertani eredmények

A magyar társadalomban jelentős asszimilációs folyamatok zajlanak a cigányság felől a magyarság irányába. Megalapozottan gondoljuk, hogy ez a bűnelkövetői körön túl az egész társadalomra érvényes. Az identitásváltás hátterében nagyszabású szociális mozgások is végbemennek. Ezek meglétéről a további kutatás nem feledkezhet meg. Kriminológiai szempontból sikerült tisztázni, miből adódnak a börtönben levő cigányság létszámának megítélése körüli anomáliák, és hogyan kell az arányokat helyesen értelmezni.

Etnikai megoszlás

Az etnikai megoszlást tekintetében a fogva tartottak között 43,5% magyart, 41,5%-nyi cigányt és 15% asszimilánst találtunk. A cigány szubetnikai alcsoportok vonatkozásában - az asszimilánsok figyelembevételével - a következő megoszláshoz jutottunk: asszimiláns 26,5%; beás cigány 8,4%, oláh cigány 22,9%, magyar cigány 35%; (7,2% vallotta magáról, hogy etnikailag vegyes házasságból származik.)

Helyesnek bizonyult az a módszertani kiindulásunk, hogy az elítéltek társadalmi közegében zajló szociális folyamatok vizsgálatában nemzedéki összehasonlításokra kell támaszkodnunk. Üdvös lenne, ha nemzedéki kutatásra irányuló törekvésünk követőkre találna a későbbi kutatás folyamán, és hazánkban is hagyománnyá válna.

Szociális jellemzők

A cigány alcsoportok megoszlását vizsgálva figyelembe vettük az asszimilánsok csoportját is. A közvetlenül vagy közvetve a cigány etnikai közegből származó elítéltek között a magyar cigány és az asszimiláns elítéltek együttes aránya 62%.

Életkor

A fogva tartottak átlagéletkora 31 év. 85%-uk 20 és 40 év közötti. A cigány elkövetők mintegy 6 évvel fiatalabbak a másik két csoport átlagánál. A cigányok életkori struktúrája is általában fiatal elkövetőre utal. Körükben a bűnözői karrierek korábban kezdődnek, és sejthetően korábban is érnek véget, amit az életciklusoknak a többségi mintától való eltérése magyaráz. Az asszimiláns csoport a két másik csoport között helyezkedik el, de inkább a magyarokra hasonlít.

Iskolázottság

A megkérdezettek körében az iskolai végzettség általános szintje alacsony. Képzettségi tekintetben egészében lecsúszó, vagy megrekedt, kilátástalan helyzetű csoportot alkotnak. Szüleikre is alacsony iskolázottság volt jellemző, amely az utód-nemzedékben abszolút értékben stagnál, piaci értékét tekintve rohamosan romlik, ami a munkaerőpiacon fokozott esélyvesztést jelent. A szülők és a megkérdezettek saját iskolai végzettségének tekintetében a magyar fogva tartottak zömét közel egyenlő arányban adják a 8 általános iskolai osztályt végzettek és a szakmunkás képzettséggel rendelkezők. Az asszimiláns csoportban a képzettségi szint a magyarokéhoz áll közel, tehát messze meghaladja a cigányokét, és enyhén növekszik. A cigány fogva tartottak körében a befejezetlen, vagy éppen csak hogy befejezett általános iskola jellemző (71%). A 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek aránya 10-szer nagyobb, mint a magyar csoportban. A szakmunkás végzettségűek aránya a magyar csoportban mért érték 10%-át sem éri el, tehát a cigányok még a bűnelkövetők közt is rendkívül aluliskolázottak. Zömüket egy teljes iskolai fokozat választja el magyaroktól. Szakképzettség nélkül elfogadható életre alig van esélyük.

Foglalkozás

Mindhárom, de leginkább a cigány csoportról elmondható, hogy a házastársak munkamegosztása tradicionális. A szülők foglalkozási struktúráját vizsgálva megállapítottuk, hogy a háztartásbeli nők aránya a magyarok és az asszimilánsok között egyaránt az összes egyharmada, a cigányok csoportjában közel 70%. A nők háztartásbeli státuszának negatív következményei ismertek: alacsony jövedelem, az elsajátított készségek leépülése, az (újbóli) munkába állás esélyének csökkenése.

Egyebekben a foglalkoztatási struktúra megfelel az iskoláztatási szerkezet alapján várhatónak. A foglalkoztatási struktúra egészét tekintve a fogva tartottak szülei annak alsó egyharmadában helyezkednek el. A szülők foglalkoztatási struktúrájának alján a cigányok helyezkednek el, ami egyben a legszerényebb jövedelmi viszonyokat is jelenti. A magyarok között a két legalacsonyabb foglalkozási kategóriába (segéd- és betanított munkás) együttesen a magyar apák 32, az asszimilánsok 50, a cigányok 65%-a tartozik.

Megélhetés

A szülők megélhetését vizsgálva a magyaroktól az asszimilánsokon keresztül a cigány csoport felé egyfajta foglalkoztatási lejtőt tapasztalunk. Egyik csoport apái között sem találtunk jövedelemmel nem rendelkezőket. Az asszimilánsok anyái esetében azonban 10%, a cigány anyák esetében 16% semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik. Mindhárom csoportban 20% körüli a munkanélküli ellátásban részesülők aránya. Az aktív korban lévő magyar apák 55%-a, a cigány csoportban 44%-a folytat ma is ő tevékenységet. Utóbbiak foglalkoztatottsága messze meghaladja a cigány férfiak foglalkoztatottságának országos (25-30%-os) arányát. Úgy tűnik, a cigány elkövetők szülei igyekeznek kitörni súlyosan hátrányos helyzetükből, masszívan alkalmazva mind legális, mind normasértő eszközöket.

A megélhetés forrásai között a segélyek, az illegális munkavégzés és a bűnözés jelentősége a magyar csoporttól a cigányok felé haladva növekszik. Mindhárom csoportra igaz, hogy a legális munka, a feketegazdasági tevékenység, a szociális juttatások, valamint a bűnözés egyaránt fontos szerepet játszik a megélhetés forrásai között. Ezek rendszerré szerveződve sokszor jelentős anyagi előrelépést is lehetővé tesznek. A magyar és az asszimiláns csoportban a segélyek fontossága közel azonos mértékű, a cigány csoportban az előbbi kétszerese. Az asszimiláns csoport kiemelkedik a feketegazdasági tevékenység tekintetében, ami magas fokú integráltságára utal. A bűnözés megélhetési forrásként való fontossága a cigány csoportban azonban jóval meghaladja a magyar és az asszimiláns csoportban mért, utóbbiakon belül közel azonos értéket.

Lakóhely

A magyar csoport nagyobbrészt fővárosi, Pest, BAZ, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyei illetőségű. Az asszimiláns csoportban Pest és BAZ megye vezeti a sort. A cigány csoportban BAZ és Hajdú- Bihar megyét szintén magas arányokkal Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megye követi. Budapest és Pest megye csak a középmezőnyben foglal helyet.

Migráció

A magyarok és a cigányok földrajzi mobilizációja alapvetően ellentétes irányú, az elvándorló magyarok helyét, munkahelyeit, lakókörnyezetét cigányok vagy közelebbről-távolabbról cigány származásúak veszik át.

BAZ megyében a magyar és a cigány/asszimiláns csoportban egyértelmű elvándorlás tapasztalható. A korábbi iparosítással összefüggésben a cigány szülők ugyanitt bevándorlóként jelentkeznek. Minden csoportban erős elvándorlást látunk Hajdú-Biharból és Szabolcs-Szatmárból, viszont erős bevándorlás mutatkozik a főváros és Pest megye felé. Bács, Békés, Fejér, Komárom és Somogy megyékben a magyar és a cigány/asszimiláns csoportban ellentétes migráció zajlik. Bácsban a magyar szülői nemzedék elvándorlása ellenében a cigány szülői nemzedék bevándorlása tapasztalható, ezzel ellentétes tendencia látszik Békés megyében. Fejérben a magyar szülői nemzedék elvándorlásával szemben a cigány szülői nemzedék bevándorlása áll. Komárom megyében a magyarok mindkét nemzedékének bevándorlásával szemben a cigány/asszimiláns megkérdezettek elvándorlása jelenik meg. A tendencia tetten ő Baranya, Komárom és Somogy megyében is.

Lakásviszonyok változása

Mindhárom csoportban a legjellemzőbb lakásfajta a családi ház, a szülők 70%-a ilyenben lakott. A cigány csoportban alig találtunk putriban lakó szülőket. A megkérdezettek között a migráció ellenére a családi ház megmarad jellemző lakásfajtának, dominanciája azonban csökken. A megkérdezettek 60%-a ilyenben lakik. A családi házat követi gyakoriságban a bérlakás és az öröklakás. A cigányok között viszonylag gyakori a szükséglakás (16%).

A legnagyobb arányú, a magyarokét meghaladó javulás a cigányoknál következik be. A megkérdezettek 28%-ának javultak a lakáskörülményei szüleiéhez képest. Az átlagos változás is itt a legnagyobb: a magyarét kétszeresen meghaladó javulás. Az asszimilánsoknál a javulás és a romlás kiegyenlíti egymást. A magyar és az asszimiláns csoportban jelentős lecsúszás is mutatkozik, a cigány csoportban a lecsúszók aránya csak fele-harmada a két másik csoporténak, tehát a cigányok felemelkedésre tett kísérlete ebben a tekintetben is eredményesnek mondható.

A cigány csoportban erőteljes, a magyar és az asszimiláns csoportnál erőteljesebb életmód- és környezetjavulás történik, amely már a szülők nemzedékében megkezdődött. Egyfajta státusszimbólummá lép elő a szép, nagy, igényesen berendezett lakás, az igényes lakókörnyezet.

A neveltetés körülményei

Mindhárom csoport szüleinél a jellemző együttélési forma a házastársi kapcsolat (80-85%). A cigány szülők csoportjában is a hivatalos házasság dominál. Az élettársi kapcsolat kétszer olyan gyakori a cigány szülőknél, mint a magyarok körében. Két felnőttből álló családban nevelkedik a válaszadók 82%-a. A vér szerinti apa és anya együttélésén nyugvó családban nevelkedők aránya a magyar és a cigány csoportban 70%. Ennél jóval kevesebb az asszimiláns csoportban. Az egyik vér szerinti szülővel nevelkedett a magyarok 10, az asszimilánsok 14, a cigányok 3%- a. A cigány megkérdezettek között a legmagasabb a volt állami gondozottak aránya. Az állami gondozás átlagos ideje 1-3 év, utána a gyermekek általában visszakerülnek a családba. Az állami gondozás csak néhány esetében nyúlt ennél hosszabbra.

A magyar szülők között általában a két szülőnek (összesen) 2-5 gyermeke van. Többnyire nagy családokról van szó: 53%-ban 3-nál több gyermek volt a családban. Az asszimilánsok szüleinél jellemző minta a 3-4 gyermek, 32%-ban 6-nál több gyermeket neveltek. Családnagyságuk a magyar családok nagysága felé közelít. A cigány szülők körében a több mint 6 gyermekes családok aránya meghaladja a 70%-ot, tehát igen népes családokról van szó. Számos családban 10-15-öt is elérte a gyermekek száma.

A cigány csoportban a két másik csoporttal összevetve a legmagasabb a szüleik által kifejezetten "elhanyagoltak" aránya (15%). A gyermekek bántalmazása viszonylag ritkábban fordult ő, a tanulásban csak igen ritkán kaptak segítséget szüleiktől. 50-60%-ban ambivalens a szülő-gyermek viszony. Gyakori az anyai szeretet hiánya, az apa elutasítása. A környezethez fűződő kapcsolatok rosszabbak, mint a másik csoportokban. A közösség által még tolerálhatóan italozó apák aránya 44%, a kimondottan italozó életmódot folytatóké 20%. Viszonylag gyakori a nők italozása. Magas a rendszeresen bántalmazott nők aránya, a családok 60%-ában időnként előfordult az asszonyok bántalmazása. A két másik csoportnál 30%-kal kevesebb gyermek látogatta rendszeresen az iskolát, 35%-uk csak több-kevesebb rendszerességgel járt iskolába, 15%-uk ott csak mutatóban fordult elő. A két másik csoporthoz képest 2-3-szor többen számolnak be megaláztatásról. A válaszadók 60%-a csavargott. Az apák, anyák és testvérek sejthetően 3-szor gyakrabban voltak börtönben, mint a másik két csoportban. A szülők jövedelméből a megkérdezettek családjainak 30%-a (a magyar családok között 60%) élt meg tisztességesen, bár csak 20%-uk számol be nélkülözésekről.

A fogva tartottak körülményei, életmódja

A válaszadók 60-80%-a párkapcsolatban él, a magyarok azonban jóval kisebb arányban, mint a másik két csoportban. A stabil párkapcsolat létesítése az asszimiláns és a cigány csoportban korábbi életkorra esik. A magyarok között a magasabb átlagéletkor ellenére a legnagyobb hányadot a nőtlenek teszik ki, az asszimiláns és cigány csoportban a nőtlenek aránya ennek csak fele. Ellentétes a tendencia az élettársi együttélések tekintetében: arányuk az asszimilánsok közt valamelyest, a cigányok között erősen növekszik. A párkapcsolatban élők körében szüleikhez képest 30-50%-kal csökken a házasok aránya, és 20-50%-kal - a cigány csoportban a legnagyobb mértékben, 50%-kal -, növekedett az élettársi kapcsolatban élőké. Tehát a hagyományos együttélési minták gyengülőben vannak.

A magyar csoport felől a cigányok felé haladva egyre növekszik a gyermekkel rendelkező válaszadók aránya. A magyar válaszadók (és az asszimilánsok) 40-45%-ának nincs sem saját, sem nevelt gyermeke. 23%-uk 1 saját vagy nevelt gyermekkel rendelkezik. 16%-nak két saját gyermeke van, de alig 10%- uk neveli maga. A 3 vagy több gyermekkel bírók aránya rohamosan csökken. Erőteljesen növekszik a szülőkhöz képest az 1 gyermekesek aránya, töredékére esik vissza a 3 vagy annál több gyermeket nemzettek aránya. A gyermektelen asszimilánsok értékei a magyar csoportéhoz közelítenek, de jóval nagyobb arányban van 1 gyermekük. A kétgyermekesek és a családjukban 2 gyermeket nevelők arányai egybeesnek a magyar csoportéival. A magyar csoportnál jóval alacsonyabb a 3 és 4 gyermekesek aránya, egyben töredékére csökken a szülői nemzedékhez képest. Az asszimilánsok e tekintetben is erőteljesen igazodnak a többségi társadalom attitudjeihez. A cigány csoportban a két másik csoporthoz viszonyítva sokkal kevesebb a gyermektelen és az 1 gyermekes (33%, illetve 17%). A 2 gyermekesek aránya viszont messze, 3-szorosan, a 3 gyermekesek aránya pedig valamelyest meghaladja a másik két csoport értékeit. Szüleikhez képest erőteljesen megnövekszik az 1-3 gyermekesek, erőteljesen csökken viszont a sokgyermekesek száma. Tehát továbbra is viszonylag nagy családokról van szó, mégis csökkenőben van a gyermekszám és a családnagyság. A cigányok tehát távolabbról követik a két másik csoportban zajló változásokat.

A gyermekek elhelyezése a fogva tartás ideje alatt mindhárom csoportban 80-85%-ban a jelenlegi vagy volt feleségnél/élettársnál történik. A cigány és a magyar csoportban hasonló arányban fogadják be őket nagyszülők, vagy más rokonok. Az asszimiláns csoportban kiugróan magas az állami gondozásba kerülők száma.

A fogva tartottak testi és mentális egészségi állapotát egészében gyengének, mondhatni rossznak találtuk, a magyarok felől a cigányok felé haladó lejtő képe bontakozik ki. Az asszimiláns és cigány csoportot súlyos lelki tehertételek nyomasztják, hajlamosak a szélsőséges probléma- és konfliktusmegoldásra, indulataikat nehezen menedzselik, súlyosan megszenvedik a társadalmi adaptációval járó nehézségeket.

A megkérdezettek 28%-a állt már egyszer vagy többször pszichiátriai kezelés alatt, 30%-uknak volt öngyilkossági kísérlete, 33%-uk állt hosszan tartó kórházi kezelés alatt, és 18%-uk súlyos vagy elhúzódó betegségben szenved. A magyarok örvendenek a legjobb egészségnek Az egymáshoz közelebb álló mutatókkal rendelkező asszimiláns és a cigány csoport státusza szignifikánsan rosszabb. Utóbbiak vezetnek az öngyilkossági kísérletek és hosszú kórházi kezelés tekintetében. A magyarok 22, az asszimilánsok 28, a cigányok 32%-a tekinthető betegnek vagy a betegség állandó fenyegetésében élőnek. Az adatok értelmezésében figyelembe kell venni, hogy az elítéltek "időleges menekülési útként" testi vagy lelki betegség szimulálásához, kórházi tartózkodáshoz folyamodnak.

Kriminológiailag releváns tapasztalatok és következtetések

A fogva tartottak között a cigány csoport - még, ha az asszimilánsokat leszámítjuk is - a maga mintegy 42%-ával rendkívül magas arányt képvisel, népességszámához képest kimagasló mértékben felülreprezentált. Az asszimilánsok figyelembevételével részarányuk meghaladná az 50%-ot.

Bűnöző karrierek

A kutatás során megpróbáltunk az áldozat-elkövető cirkuláció nyomaira bukkanni. Ez azonban csak szerény eredménnyel járt. A magyar csoportban mind a fiatalkorú sértetté válás, mind a bűncselekmény elkövetésére való kényszeríttetés csak elenyésző arányban fordul elő. Az asszimilánsok között is igen ritka a fiatalkori sértetté válás, a bűncselekményre kényszerítés azonban már megközelíti a 10%-ot, amelyet nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül. Egyedül a cigány csoportban jelentkezik jelentősebb arányban áldozattá válás fiatal korban, ami alátámasztja, hogy a cigány etnikum áldozattá válása kutatásra érdemes kriminológiai probléma. A fiatal korban áldozattá vált cigányok majdnem 30%-a arról számol be, hogy meg akarták ölni. Nem tudjuk eldönteni, valóban történt-e erre kísérlet, vagy csak szándékról, esetleg üres fenyegetésről volt-e szó, ami szintén bűncselekmény lehet. Az áldozattá váltak nagyobb része súlyos bántalmazásról tudósít. Ugyancsak viszonylag jelentős a bűncselekményre kényszerítettek aránya. Leggyakrabban a baráti kör, ritkábban a testvérek, esetleg a szülők nyomására kerül sor a cselekmény elkövetésére.

A magyarok átlag 13%-ának, az asszimilánsok 21%-ának és a cigány válaszadók 39%-ának játszott szerepet fiatal korában bűnöző családi miliő, állami gondozás, javító-nevelő intézet, fiatalkorúak börtöne, ezek valamelyike vagy több ezek közül, ami bűnözésre hajlamosító minták halmozott jelenlétét jelenti. Ha csak a javítóintézetekben és a fiatalkorúak börtönében megfordulókat vesszük figyelembe, akkor a magyarok 15%-ának, az asszimilánsok 27%-ának és a cigányok 47%-ának már nagykorúvá válása előtt kibontakozóban volt bűnöző karrierje.

Az első cselekmény idején az átlagéletkor a magyar csoportban jóval magasabb és a cigány csoport felé haladva, ahol nem éri el a nagykorúsítás életkorát, fokozatosan csökken. Az asszimiláns csoportban az első cselekmény elkövetése rendszerint a nagykorúvá válás után egy éven belül bekövetkezik. A cigány válaszadók 60%-a első cselekménye idején kisebb részben gyermek-, nagyobb részben fiatalkorú. Mindhárom csoportban találtunk olyanokat, akik az első cselekményt igen kis gyermekként, 6-8 évesen követték el. Az első bűncselekmény végrehajtásában az elkövetők 40-50%-a kapott segítséget. Az arány a magyar és az asszimiláns csoport hasonló értékeinél a cigány csoportban jelentősen magasabb. Nem jellemző a családtól érkező segítségnyújtás, a megkérdezettek 80-90%-ában a baráti kör nyújt segítséget.

A bűnelkövetés bevallott okai és módjai

A bűnelkövetés két alapvető indoka a hirtelen felindulás és az anyagi javak megszerzése. A három csoport összehasonlításában a hirtelen felindulás a magyar csoportban játszik a legnagyobb szerepet, valamelyest meghaladja a megélhetési okból elkövetők arányát. Ezzel szemben a megélhetési, anyagi okok az igen közeli értékeket mutató asszimiláns és cigány csoportban jóval nagyobb, mintegy 60%-os jelentőséggel bírnak. Tehát e két csoport egyik jelentős jövedelemforrásának tekinti a bűnelkövetést, azzal következetesen és céltudatosan él.

Bár minden csoportban a válaszadók 77%-a állítja, hogy hirtelen elhatározásból követ el bűncselekményt, a hirtelen elhatározás mögött véleményem szerint állandó készenlét, az elkövetési alkalmak keresése, kihasználása húzódik meg. A válaszadóknak csak 23%-a mondta, hogy előzőleg alaposan készül a cselekmény elkövetésére. A magyar és az asszimiláns csoport 64-66%-a rendszerint egyedül követi el cselekményeit, a csoportos elkövetés 34-36%-os. Ezzel szemben a cigány csoportban mintegy 20%- kal gyakoribb a csoportos elkövetés aránya. A cigány csoportban a két másik csoporthoz viszonyítva jóval gyakoribb a hirtelen elhatározással történő csoportos elkövetés, valamint a felkészülés és csoportos elkövetés együtt járása. Ez a másik két csoporthoz viszonyítva magasabb fokú szervezettségre utal.

A szabadságvesztés büntetések száma, hosszúsága, teljes ideje

Az asszimiláns és a cigány csoportban a bűnismétlők aránya egyaránt mintegy 80%, a magyar csoportban talált érték majdnem kétszerese. E két csoportban a bűnelkövetési gyakoriság - nagyobb súlyú cselekményekről van szó - majdnem kétszeresen meghaladja az azonos mutató magyaroknál talált nagyságát.

A válaszadók 35%-a töltött eddig 5 évnél hosszabb időt fogságban. A magyar csoportban a fogva tartásban eltöltött átlagosan 5,5 év, amely csak fele-kétharmada az asszimiláns és a cigány csoportban tapasztaltnak. A magyarok között a legmagasabb a viszonylag még mindig alacsonynak mondható 5 évnél kevesebb fogva tartásban töltött idő aránya (66%). A legsúlyosabb ítéletekre okot adó bűnözői előéletekkel az asszimiláns csoportban találkozhatunk. A minta legnagyobb szeletét az eddig 5-10 évet "leülők" adják. A cigány csoportban egyaránt magas az 5 év alatti és a 10 év feletti időt fogva tartásban töltők aránya, és köztük a legmagasabb a 10 évnél több időt fogságban töltők aránya. Az asszimiláns és a cigány csoportban az 5 évnél hosszabb időt fogva tartásban töltők aránya több mint kétszerese a magyar csoport hasonló alcsoportjának.

Az ítéletek alapjául szolgáló cselekmények derékhadát mindhárom csoportban a közvetlen haszonszerzésre irányuló vagyoni, (és kisebb részben) gazdasági cselekmények adják, amelyek az egyes etnikai csoportok és ítéleti kategóriák sorrendjében 76, 60 és 77%-ban fordulnak elő. Az asszimilánsok valamelyest elmaradnak a magyarok és a cigányok mögött. A három legjellemzőbb alcsoport a rablás, betörés és a lopás. A rablások tekintetében az arányok a magyarok felől a cigányok felé haladva emelkednek, tehát a cigányok vezetik a ranglistát, jóval megelőzve az asszimilánsokat. A betörések tekintetében kiegyenlítettebb kép mutatkozik: a magyarok csekély mértékben vezetnek: a három csoport átlagában 20-23%-os arány mutatkozik. A lopások tekintetében csekély mértékben a cigányok vezetnek a magyarok előtt, az asszimilánsok 5%-kal elmaradnak mögöttük. Az egyéb erőszakos cselekményekben (garázdaság, rongálás) az asszimilánsok a listavezetők, körükben kétszer gyakrabban ez az ítélet oka, mint a magyarok esetében, de a cigányok között is jóval gyakrabban fordul elő, mint a magyar elkövetői körben.

Bánásmód az előzetes letartóztatásban, vizsgálati fogságban, fegyintézetben

Az elítéltek átlag 30%-a nehezményezett valamilyen, az ellene folyó vizsgálat rendőri vagy a bírói szakaszában előállt hátrányos körülményt. Az asszimilánsok és cigányok a magyaroknál hátrányosabb helyzetbe kerülnek a büntetőeljárás és annak előkészítése folyamán, 7-8%-kal gyakrabban szereznek negatív tapasztalatokat, mint magyar sorstársaik. A negatív tapasztalatok hiányáról vagy kifejezetten pozitívumokról beszámolók aránya 15%-kal kevesebb körükben, mint a magyarok körében.

Az elítéltek állítása szerint 70%-ukat a rendőri és vizsgálati eljárás során bántalmazták. Többségük néhány pofont kapott, de sokakat összevertek. Néhányan említést tesznek másfajta megaláztatásról is. A bántalmazottak aránya a magyarok felől a cigányok felé tartva növekszik. Az asszimilánsok és a cigányok - különösen az utóbbiak - körében a bántalmazottak aránya hasonló, az átlagot meghaladóan magas (73 és 80%). Az elítéltek negyede kényszervallatásról számol be, amelynek arányai a magyar csoport felől indulva a cigányok felé egyenletesen emelkedik, utóbbiak körében jóval meghaladja az átlagot. Az ítélethozatal tekintetében pozitív jelenségnek tartható, hogy az elítéltek csupán 44%-a tartja igazságtalannak a büntetést. A fennmaradó rész el tudja fogadni az ítéletet, 25% pedig igazságosnak tartja. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy az elítéltek 56% nem tud azonosulni a büntetés súlyával, tehát az ítélet nevelő-visszatartó hatása nem érvényesül, vagy újabb normasértést kiváltó indulatokat gerjeszt. Az ítélethozatalt befolyásoló etnikai részrehajlás nyomait nem leltük fel.

Börtönélet

A börtön lakosságának 15-17%-a talált valamilyen kivetnivalót a fogva tartás körülményei, a börtönrezsim vagy a személyzet, illetve a rabtársak általi bánásmód miatt. A legtöbb panasz (31%) az elhelyezés minősége miatt érkezett - főként a magyarok részéről. A fogva tartottak mintegy 20%-a kifogásolta az ellátást, ennek megítélése azonban sokban ízlés dolga.

A börtönszemélyzet részéről a fogva tartottakat jellemzően nem éri inzultus. A fogva tartottak 61%-a szerint a bánásmód kifejezetten emberséges. Az embertelen bánásmódról panaszkodó törpe kisebbség esetében az arányok a magyar csoport felől a cigányok felé egyre emelkednek, de figyelembe kell venni, hogy a cigány származásúak körében gyakrabban fordulnak elő fegyelmi problémák. A fegyelmező eszközök alkalmazását sokan igazságtalan, embertelen bánásmódként élhetik meg. A panaszok megalapozottságát kétségessé teszi, hogy a cigány származású elítéltek 60%-a kimondottan emberséges bánásmódról tudósít.

A rabtársakhoz való viszony az elítéltek összességében kiegyensúlyozott. A magyarok 80%-a, a cigány környezetből származók 65-70%-a nyilatkozott ilyen értelemben. Bántalmazás nem fordul elő. Bár a cigányok 10%-a érzi úgy: származása miatt hátrányok érték a börtönben, ezt igen kétségessé teszi, hogy az asszimilánsok részéről, akiket többségi környezetük szintén cigányként észlel, egyetlen ilyen nyilatkozatot sem találtunk. Az embertelen bánásmód miatt panaszkodók nagyobb része sem vezeti azt vissza etnikai motívumokra.

A fogva tartottak jövőképe

A börtönből való szabadulás utáni újrakezdés egyik kiemelkedően fontos keretfeltétele a család viszonyulása. A megkérdezettek 62%-a számít családja segítségére. Aggasztóan magas, 40% tehát azok aránya, akik mögött nem áll majd családi támogatás. A családi támogatásra legerősebben a cigány csoport számít, őket követik a magyarok. A sor végén az asszimilánsok helyezkednek el, akikről sejthető, rohamos modernizációjuk következtében nagyon meggyengültek szélesebb családi kötődéseik. A három csoport közül a magyarok körében mutatkoznak a legbomlékonyabbnak a párkapcsolatok. A szabadulók kevéssé számíthatnak kinti barátaik segítségére. Ezeknek a kapcsolatoknak a segítségnyújtásban játszott szerepét egyébként sem szabad túlértékelnünk. A haverokból és a barátokból álló környezetbe való visszatérés sejthetően inkább a bűnelkövetés felé tereli a szabadulókat. Az elítéltek jövőprognózisa 70%-ban egyértelműen pozitív, és az asszimilánsokon keresztül a cigányok felé haladva minden tekintetben szignifikánsan romlik (de még utóbbiak körében is 60%).

A magyarok 80%-ának, az asszimilánsok és cigányok 65-68%-ának van biztos lakása. Az asszimilánsok közül a fogva tartás idején sokan elveszítették lakásukat. A magyarok és asszimilánsok 73-74%-a számít arra, hogy kap munkát, a cigányoknak csak 64%-a vélekedik így. Hasonló arányok mutatkoznak a munkavállalásból származó keresetből való megélhetési esélyek latolgatásában. A magyarok felől a cigányok felé haladva egyre többen vélik, hogy nem fognak tudni megélni a keresetükből. A bűnelkövetés abbahagyására vonatkozó elhatározásban a magyarok és cigányok közti lejtő a 75-68-54%-os arányokból ez egyértelműen kitűnik, és hasonló arányokban ezt támogatják az ismételt börtönbe kerülésre vonatkozó előrejelzések. Az asszimiláns és a cigány csoportban nagyobb arányban mutatkozik a bűnöző életmód folytatását bekalkuláló jövőkép, mint a magyarok között. A fogva tartottak 5-7%-a van meggyőződve arról, hogy újra börtönbe fog kerülni.

Folyamatok az interetnikai térben

Etnikai csoportok kapcsolatai

A többségi etnikumhoz tartozók fele viszonylag szoros (haveri, baráti) kapcsolatot ápol cigányokkal, másik fele azonban teljes elzárkózást mutat. Tehát a cigányság és a többség között az emberi kapcsolatokban jelentős átjárás, a többség részéről bizonyos befogadó készség mutatkozik. A cigányok döntő hányada (90%) jobbára saját etnikumához tartozókkal tart fenn baráti kapcsolatokat, tehát elzárkózóbbnak mutatkozik a többségi népesség irányában, mint a többség vele szemben. Az asszimiláns csoport baráti kapcsolatai is elsősorban a cigány etnikumhoz kötődnek.

Mindhárom csoport 80%-a a magyart tekinti referenciacsoportnak. A magyarok 30%-a szerint cigánynak lenni rossz dolog. Az asszimilánsok véleményalkotásban szinte teljesen azonosulnak a magyarokkal, csupán a "cigánynak lenni jó" válaszok a magyaroknál tapasztalt érték dupláját elérő, 30%-os aránya jelzi, hogy szorosabban kötődnek a cigányokhoz. A cigányok körében a másik két csoportnál többen ítélik jó dolognak a magyarsághoz tartozást, amit úgy is lefordíthatnánk: "De jó lenne magyarnak lenni!" Tanulságos, hogy a három csoportból éppen a cigányok között a legmagasabb a "cigánynak lenni rossz" vélekedések aránya.

Hasonló eredményre vezetett a legrokonszenvesebb, illetve legellenszenvesebb nemzetekre vonatkozó kérdés. A magyarok számára a legszimpatikusabb nemzetnek a német bizonyult (44%), a legelutasítottabb a cigány és román (33; 32%). Az asszimilánsok 27%-ban minősítették a legszimpatikusabbnak a magyar és a német nemzetet, az általuk leginkább elutasított szintén a román (45%). A cigányok körében messze a legszimpatikusabb etnikum a magyar (50%), kétszer olyan rokonszenves, mint saját etnikumuk. Rokonszenv tekintetében a magyarokat a németek követik a sorban (20%). Érdekes módon a cigányok számára a cigányok az etnikai ellenszenv-rangsor vezetője, csak utánuk következnek a románok. Mind az asszimiláns, mind a cigány csoport messzemenően azonosul a magyarok nemzeti sztereotípiáival, előítéleteivel. Az igen pozitív magyar önképpel szemben tehát igen negatív cigány önkép áll. A cigányok önítéletéből összességében egy nyomorult, jellemtelen, piszkos, lusta, agresszív, gátlástalan csoport képe tűnik elő. A kisebbrendűségi tudat bezárkózásra, önpusztító vagy a külvilág elleni agresszióra hajlamosító hatása az individuál-pszichológiából jól ismert. Ebből válik érthetővé a cigányoknak a többségiekkel szembeni elzárkózása, bizonyos mértékig agresszív színezetű magatartása is. A három csoport egymásról alkotott véleményének vizsgálatában a magyarok 80%-ban igen negatív, megvető, elítélő értékelést adnak a cigányokról. Ezzel szemben a cigány csoport több mint 70%-ban pozitívnak látja a magyarokat. Az asszimilánsok (egykor maguk is cigányok) viszonya a cigányokhoz jóval pozitívabb, hiszen közel 50-50%-ban oszlanak meg a pozitív és negatív értékelések.

Néhány társadalomelméleti következtetés

A három csoport sorsának alakulása a társadalmi változás, modernizáció, mobilizáció, felemelkedés, lesüllyedés, valamint - miután etnikai csoportokról van szó - integráció és asszimiláció fogalom- és összefüggésrendszereiben érthető meg2.

A magyarok csoportja láthatóan vegyes társadalmi képlet, amelyben egyaránt megtalálhatóak a felemelkedő, stagnáló és süllyedő alcsoportok, összességüket mégis leginkább a stagnálás, süllyedés jellemzi. Társadalmi helyük alacsony, és az innen felfelé való elmozdulás többségük számára kilátástalannak látszik. Szociális mutatóik összessége szerint mégis a három etnikai csoport élén - tehát a legmagasabb szinten - állnak. Anyagi viszonyaik nem elviselhetetlenül rosszak, hiányzik azonban a társadalmi húzóerő és az elszántság a további felfelé kapaszkodáshoz, ezért a társadalmi páternoszter mai középgenerációjukat inkább lefelé viszi. Szüleik a kádári konszolidáció "relatív" nyertesei voltak, akik minden bizonnyal a nagyszülői generáció zsellérparaszti és nyomor-proletár szintjéről emelkedtek az 50-60-as években kiegyensúlyozottabb szintre, és gyermekeik többségének már valamilyen szakmát is tudtak adni. Ezeknek a szakmáknak az értékét azonban leminősítette a 80-as évektől meginduló gazdasági átalakulás. Energiáikat ma tehát nem annyira, illetve csak kisebb részben a társadalmi felemelkedés, hanem sokkal inkább az anyagi javakban mért színvonal megtartása, a lesüllyedés elleni küzdelem, valamint a kétségbeesés leküzdése köti le. Ebben az összefüggésben ő meg bűnözésük szerkezete is, hiszen láttuk, hogy körükben az érzelmileg motivált cselekmények dominálnak.

A cigány származásúak esetében a mai modernizációs problematikák mellé társulnak olyanok, mint a tradicionalitás felbomlása, asszimiláció, integráció. Hiszen körükben a tradicionális cigány minta a megélhetés kultúrájában rendkívül hatékonynak bizonyul, olyannyira, hogy a hazai "cigánykérdés" keletkezése, vagyis idestova 300 éve akadályozza a cigányság integrációját és asszimilációját. Köszönhető ez annak is, hogy a cigányok bevándorlása a trianoni katasztrófáig folyamatos volt, a már beágyazottá vált cigány csoportok helyére és mellé délkeletről (Belső Romániából) újabb és újabb hullámokban jobbára menekülő oláh és beás cigányok érkeztek3. Ezek életmódját peripatetikusnak, megélhetésüket - eufemisztikusan - vegyesnek szoktuk mondani, ami nem jelent mást, mint a természeti és társadalmi környezet kóborlás közbeni kiélését, akár kiuzsorázását. Ebben meghatározott helye, értéke volt a bűnelkövetésnek, mint a megélhetés egyik lényeges forrásának is. Ez a fajta magatartás részben máig hagyományozódott és ma is hatékony. Ennyiben valóban van etnokulturális meghatározottsága a cigányok bűnözésének4.

Mivel a cigányság számára a magyarok (értsd: a magyar középrétegek) életmintája követendő példává vált, a közeli jövőben újabb és újabb cigány csoportok fognak nekirugaszkodni a vázolt modernizációs ugrásnak, és vállalják a vele járó megrázkódtatásokat. Ennek megfelelően valószínűleg folyamatos lesz, vagy esetleg bővülni fog a bűnelkövető cigányok utánpótlása. Tanulmányunk alapján nem megítélhető, hogy a felvételben szereplő generáció utódai esetében a kiegyensúlyozatlanságok növekedni vagy csökkenni fognak-e, illetve a bűnözési hajlandóság fennmarad, vagy lecsengésnek indul. Azzal mindenképpen számolni kell, hogy a cigányság még több generáció - történelmi hosszúságú - időtartamára a hazai bűnelkövetés egyik legbőségesebb hozamú forrása marad.

A cigány származásúak speciális csoportját képezik az asszimilánsok. Ezek a kutatásban minden tekintetben köztes csoportnak bizonyultak. Szociális mutatóikat tekintve inkább a magyarokhoz állnak közel, devianciák és bűnözési jellegzetességek tekintetében inkább a cigányokhoz, de mindkét csoporttól elég markánsan különböznek. Legfőképp abban, hogy megtalálták az utat a többségi társadalommal való azonosulás és befogadás, tehát az asszimiláció irányába. A többségi társadalom, mint ez kutatásunk több részletéből is kitűnik, első látásra cigányként sorolja be őket, civilizáltságuk és habituális jellegeik alapján azonban, mintegy hallgatólagosan, elfogadja a cigányoktól való különbözőségüket.

JEGYZET

1 Kutatásunk egy nagyobb vizsgálat része, amely az Open Society Research Support Scheme támogatásával készül.

2 Ennek az összefüggésrendszernek vagy részeinek fontosságára a korábbiakban már néhány szerző felhívta a figyelmet. Pl. Sárkány I.- Tauber I.: Egyes hátrányos helyzetű csoportok kriminológiai és előítéleti problémái Magyarországon. Főiskolai Figyelő - Rendőrtiszti Főiskola 1994. 4 sz. 447-469. o.

3 A két román államban a 19. század közepéig rabszolgaként adták-vették őket, a szabadokat pedig tűzzel-vassal üldözték.

4 Korábban úgy hittük, ilyen egyáltalán nincs. Vö. Póczik Sz.: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai nézőpontból. Belügyi Szemle 1999. 7-8. sz. 31. o.


<-- Vissza az 2000/4 szám tartalomjegyzékére