1999/10

"A karlsbadi ásványgyűjtemény"

A magyarországi közgyűjtemények közt sok olyan akad, ami nemcsak a nagyközönség előtt ismeretlen, hanem maga a muzeológus szakma is kevéssé ismeri.

Ezek közé tartozik a Magyar Tudományos Akadémia Elischer-féle Goethe-gyűjteménye is. Ha valaki mégis ismeri, az elsősorban a világviszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozó eredeti Goethe kézírások, autográfok révén. Pedig maga a gyűjtemény - mint azt a »Goethe-szoba alapításakor, 1896-ban készült leírásból tudjuk1 - nemcsak ebből a háromtucatnyi Goethe-kéziratból állt, hanem jelentős, 2500 kötetre rúgó nyomtatvány, mintegy másfél száz Goethe-kortárstól származó és Goethére vonatkozó kézirat, több mint ezer Goethe ábrázolás (kép, metszet stb.), 22 db érem és 366 zenemű (Goethe verseire) kottája is kiegészítette. "Ezen tárgyakon kívül - folytatja a katalógus2 - a teremben el vannak helyezve: a karlsbadi ásványgyűjtemény 4 skatulyában", valamint a nagy költőt ábrázoló mellszobrok és más kisplasztikák.

A gyűjtemény kialakulását, történetét és sorsát már több tanulmány is bemutatta,3 de a bizonyos "karlsbadi ásványgyűjtemény" vagy kimaradt az ismertetésből, vagy miután a kutatók nem tudtak róla semmi közelebbit, megmaradtak puszta említésénél. A legtöbbet róla még a fent idézett, a Goethe-szoba megnyitására kiadott "leíró lajstrom" mond: "4 skatulyában".

A jelen tanulmány szerzője, lévén történész és művészettörténész, szintén nem az ásványok osztályozását, fajtájának vagy értékének meghatározását kívánta elvégezni, hanem kideríteni, hogy mi is ez a "karlsbadi ásványgyűjtemény", miért és hogyan kerülhetett ez a "néhány tucat kavics" az értékes kéziratok, finom porcelán szobrocskák és apró érmek közé.

Goethéről tudjuk, hogy érdeklődése sok mindenre kiterjedt, például a képzőművészetre is, sőt az ásványtan sem hagyta hidegen,4 volt saját ásvány illetve vésett drágakő-, gemmagyűjteménye5 is. Kézenfekvőnek tűnne, hogy ez a bizonyos "karlsbadi ásványgyűjtemény" is a nagy költő sajátja lett volna. A szóbeli hagyomány ezt is tartja,6 - de miért lenne akkor "karlsbadi"?

A megoldás kulcsát egy sor gondviselésszerű véletlen útján sikerült megtalálni.

Először csak általánosságban az Elischer-féle Goethe-gyűjteményt akartam megismerni, s ehhez tájékozódásképpen a létező szakirodalmat, a megmaradt tárgyakat, a 4 doboznyi ásványgyűjteményt, majd végül "becsületből" a körülbelül 80 folyóméternyi könyvtár két fiókot kitevő katalóguscéduláit lapozgattam át. A mintegy 2500 cédulát persze nem lapról lapra néztem át, csak úgy "nagy lépésenként". S mit tesz Isten - néhány másik hasznos könyvvel együtt - kezembe akadt: E. Hlawacek: Goethe in Karlsbad7 című műve. E ritka könyvből megtudhatjuk, hogy Goethe 1785 és 1820 között - betegségét kezelendő. - 12 alkalommal utazott el a csehországi Karlsbadba. Itt pedig, hogy a kúrák közti idejét hasznosan töltse el, - alkalmas társaságban - többször tett geológiai tanulmánykirándulásokat a város környékén. Ez irányú érdeklődése hozta össze már 1783-ban a karlsbadi drágakővésnök és -csiszoló Joseph Müllerrel8. Müller, aki 1727-ben Sziléziában született, igen kalandos életút után telepedett le Karlsbadban, s ott a város és környéke ásványaira lett figyelmes. Ezek ugyanis megmunkálva szépségben a drágakövekkel vetekedtek. Mestersége egyre ismertebb lett, sőt érdeklődő műkedvelők és "szakemberek" számára kis karlsbadi ásványtani-mintagyűjteményt is összeállított. Ezt azután, mint a híres cseh üveg fürdőkúra poharakat, amolyan úti emlékként, vitte haza a fürdőváros jómódú idegen közönsége.9

Müller vésnököt tehát a geológia kérdései iránt érdeklődő Goethe, ha kúrázni ment, rendszeresen felkereste, s vele igen tanulságos beszélgetéseket folytatott. A Müller-féle 100 darabot számláló karlsbadi mintagyűjteményről Goethe első ízben 1806-os látogatása után számolt be,10 majd egy évvel később bevezetővel ellátott katalógusát is kiadta: Sammlung11 zur Kenntnis der Gebirge von und um Karlsbad angezeigt und erläutert 1807 címen. 1806-os látogatásakor ugyanis Goethe magával vitt jónéhány darabot, s azokat a jénai múzeumban Lenz bányatanácsossal szakmai szempontból osztályozták. Müller és Lenz útmutatása alapján, de Goethe tollából jelent meg tehát a gyűjtemény katalógusa, melynek eredményeképpen Müller ismertsége és forgalma is jelentősen növekedett.

Joseph Müller öregedvén (1807-ben 80 éves!), de a napoleoni háborúk zavaros időszaka is hozzájárult, hogy az ásványgyűjtemény lassan feledésbe merült, mígnem 1817-ben a tulajdonos is meghalt. Három évre rá, 1820 végén értesült Goethe az örvendetes tényről, hogy Müller örökösei az ásványokat, a gyűjteményt és az egész készletet David Knoll helyi kereskedőnek adták el, aki megfelelő hozzáállással és értelemmel kívánta azt rendbe hozni és újra működtetni.12 Bár Goethe ezután személyesen már nem látogatott el Karlsbadba, de Knollal folytatott levelezésében halála évéig, 1832-ig figyelemmel kísérte a gyűjtemény sorsát.13 Utolsó levelében még egy új előszót is készített a "Knoll- (azelőtt Müller)-féle ásványgyűjteményhez"14. Sőt ugyanekkor David Knoll saját ásványgyűjteményéhez is írt egy hasonló katalógust: David Knollsche Sammlung von Sprudelsteinen, roh oder geschliffen, angezeigt und eingeführt 1832 címen.15 Ez a gyűjtemény is helyi példányokból állt össze: 50 darab jellegzetes karlsbadi forráskőből.

A fenti művekből tehát megtudjuk mi is a "karlsbadi ásványgyűjtemény". Most már csak az maradt hátra, hogy bizonyítsuk, az Akadémia gyűjteménye azonos e a fenti gyűjteményekkel.

Ez esetünkben két dolgot jelent. Az egyik, hogy felfedjük a gyűjtemény útját az Akadémia palotájába, a másik, hogy azonosítsuk az egyes darabokat a Goethe-féle eredeti katalógussal.

A gyűjtemény alapítója Elischer Boldizsár (1818-1895) ügyvéd, aki több mint négy évtizeden át időt és anyagiakat nem kímélve gyűjtött össze szinte mindent, ami Goethével kapcsolatba hozható. Ezt a már majdnem vallásos lelkesedését a szabadkőműves indíttatású vagy jellegű Goethe-társaságok is jelentős mértékben táplálták: nemcsak pesti baráti köre, hanem a frankfurti (Das Freie Deutsche Hochstift), a weimari és bécsi Goethe-egyesületek is. Élénk külföldi kapcsolatait nemcsak levél útján, hanem gyakori utazásaival is ápolta. Ezek során rendre felkereste Goethe egykori tartózkodási helyeit, s ott nemcsak a nagy költő tiszteletét ápolta (pl. emléktábla állításával a cseh Marienbadban, Egerben stb.), hanem gyűjtemény számára ereklyéket is keresett. A csehországi "Goethe-városokat" szinte évente felkereste, s egy ilyen útja alkalmával juthatott hozzá David Knollnál, vagy már az örököseinél a "karlsbadi ásványgyűjteményhez".16 Ugyancsak karlsbadi eredet szerzeménye volt például az ismert Goethe-mellképpel díszített üvegpohár is, melyet már 1862-ben Berlinben a Goethe emlékkiállításra is kölcsönzött17

Hogy mikor és milyen körülmények közt jutott hozzá a két "karlsbadi ásványgyűjteményhez", a Müller-féle 100 darabos és a Knoll-féle 50 darabos kollekcióhoz, azt nem tudjuk, erre vonatkozó irat az Elischer-hagyatékból nem került még elő. Az azonosságban mégsem kell kételkednünk, hiszen a két gyűjtemény ittléte másként értelmetlen volna.

Nem maradt más hátra, mint az ásványok azonosítása. Ehhez geológus szakemberek segítségét vettem igénybe, akiknek ezúton is köszönetet mondok.18 Bár a két gyűjtemény egykor 100+50, azaz összesen 150 darabot számlált, mára a háborús pusztítások és az azt követő zűrzavaros idők következtében 4 rekeszes dobozban összesen 93 darab ásvány maradt.

Minden egyes darabon kis számozott etikett van, melyek alapján a Goethe-féle katalógussal összevetve megállapítható volt az azonosság. Sőt azt is megállapíthatjuk, hogy a két katalógus bevezetőjében leírtak tudománytörténeti érdekessége mellett Goethe meghatározásai, néhány pontosítástól eltekintve nagyjából a tudomány mai állása szerint is helytállóak.

Az egyes darabokat azonosítva a Goethe-féle katalógus tételeivel továbbá azt is megállapíthattuk, hogy a Müller-féle kollekcióból összesen 50 tétel van meg (az 50.-től a 100. tételig), míg a Knoll-féle forráskő-gyűjteményből 7 híjával az egész azonosítható.19

Miután úgy tűnik minden tisztázódott a "karlsbadi ásványgyűjteménnyel" kapcsolatban, már csak egy kérdés marad nyitva. A ma négy dobozból álló két gyűjtemény ugyanis ebben a formájában hiányos, maguk a gyűjtemény kezelői is úgy tudják, hogy egykor még két doboz tartozott hozzá, melyek azonban elvesztek.20 Az 1896-os katalógus viszont szintén csak "4 skatulyáról" tud. Arra gondolhatunk - ha nem sajtóhibáról van szó -, hogy a fennmaradó két dobozt Elischer Boldizsár örökösétől csak később kapta meg az Akadémia.

Buzinkay Péter

JEGYZET

1 Heller Ágost. Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény katalógusa. a) Könyvtár. - b) Kéziratok. - c) Arczképek és metszetek. - d) Érmek. - e) Zeneművek. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1896

2 Heller Ágost, i.m., V. old.

3 Heller Ágost idézett munkáján kívül a legalaposabb ismertetést 1.: György, Josef [József], Die Goethe-Sammlung Balthasar Elischers in der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 39.) Budapest, 1963

4 ld. a 8. és a 11. lábjegyzetekben hivatkozott műveket.

5 Femmel, Gerhard - Heres. Gerald. Die Gemmen aus Goethes Sammlung. Lipcse, 1977

6 Marth Hildegard, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa közlése, akinek a segítségét ezúton is köszönöm.

7 Hlawacek, E. Goethe in Karlsbad. Karlsbad. 1883

8 Róla a költő külön is megemlékezik: Joseph Müller geb. 1727 in Libenau, im Bunzlauer Kreise. in: Schmid, Günther (Hrsg.). Schriften zur Geologie und Minerologie 1770-1810. (Goethe. Die Schiften zur Naturwissenschaft.) Weimar, Böhlau, 1947. Erste Abteilung: Texte. Band 1., 292-298. o.

9 Érdekes adalék ebből a szempontból, hogy a rangos fürdőközönség már ekkor a városba vonzotta a prágai sót a külföldi műkereskedelmet is, s maga Goethe is megragadta az alkalmat, hogy művészeti gyűjteményét itt is gyarapítsa. vö.: Femmel, Gerhard - Herres. Gerald. Die Gemmen aus Goethes Sammlung. Lipcse. 1977, 17-18., és 55. o.

10 A gyűjtemény előszavában a pontos forráshely megjelölésével. Id.: 11. lábjegyzetben a 331. o.

11 Hozzáférhető kiadását ld.: Schmid. Günther (Hrsg.), Schriften zur Geologie und Minerologie 17701810. (Goethe. Die Schiften zur Naturwissenschaft.) Weimar. Böhlau. 1947. Erste Abteilung: Texte. Band 1. 331-346. o.

12 Joseph Müllerische Steinsammlung angeboten von David Knoll zu Karlsbad. in: Schmid, Günther (Hrsg.). Schriften zur Geologie und Minerologie 1812-1832. (Goethe. Die Schiften zur Naturwissenschaft.) Weimar. Böhlau, 1949. Erste Abteilung: Texte. Band 2. 181-183. o.

13 Goethe négy ízben. 1822-ben. 1827-ben. 1831-ben és 1832-ben ír ez ügyben Knollnak. vö.: Hlawacek. E.. Goethe in Karlsbad. Karlsbad, 1883. 32. o.

14 Joseph Müllerische jetzt David Knollsche Sammlung zur Kenntnis der Gebirge von und um Karlsbad. angezeigt und erläutert 1807, erneut 1832. in: Schmid. Günther (Hrsg.). Schriften zur Geologie und Minerologie 1812-1832. (Goethe. Die Schiften zur Naturwissenschaft.) Weimar. Böhlau, 1949. Erste Abteilung: Texte. Band 2. 412-415. o.

15 Hozzáférhető kiadását 1.: Schmid. Günther (Hrsg.), Schriften zur Geologie und Minerologie 1812-1832. (Goethe. Die Schiften zur Naturwissenschaft.) Weimar, Böhlau. 1949. Erste Abteilung: Texte. Band 2.. 415-419. o.

16 E. Hlawacek 1883-ban megjelent könyvében már úgy emlékezik meg David Knollról, mint aki már időközben szintén meghalt. vö.: Hlawacek. E.. Goethe in Karlsbad. Karlsbad. 1883. 32. o.

17 Bár ő maga már nem Karlsbadban jutott hozzá. A pohár történetét ld.: Divald Kornél. A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei. Magyarázó kalauz. Budapest. 1917. 121. o.: a berlini kiállításról, ahol több tárgya is szerepelt ld.: Verzeichnis von Goethe's Handschriften. Zeichnungen und Radierungen ... welche im Concertsaale des Kőniglichen Schauspielhauses vom 19 ten Mai 1861 an ausgestellt sind. Berlin, Schroeder, 1861, 72. o. (10. tétel)

18 Viczián István és dr. Kákay Szabó Orsolya a Magyar Állami Földtani Intézetből, valamint Papp Gábor a Magyar Természettudományi Múzeumból.

19 Az azonosítást az is segítette, hogy a két gyűjteményen különböző számozást alkalmaztak. Az utóbbiból a 30.. 36.. 42., 43., 45-47. és az 50. tétel hiányzik, egy számozatlan ásvány a hiányzók leírásának hasonlósága miatt nem azonosítható.

20 Marth Hildegárd szíves közlése.

21 Elischer Gyulától. Boldizsár unokaöccsétől és örökösétől ugyanis 1904-ben és 1907-ben is jelentős tárgyakhoz Jutott az Akadémia. vö.: György, Josef [József], Die Goethe-Sammlung Balthasar Elischers in der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 39.) Budapest, 1963, 12. o.

Metszett kristályüveg-kehely Goethe-relieffel a Magyar Tudományos Akadémia gyűjteményéből.


<-- Vissza az 1999/10 szám tartalomjegyzékére