1999/10

Szakmagyar

Tudomány - technológia - technika:
hagyományos és (leg)újabb értelmezések

Az utóbbi időben a hazai írott és elektronikus médiában, de a mindennapi beszédben is egyre jobban terjed az idegen szavak használata. Ezt sokan és sokszor felvetették, de, úgy látom, nem sok sikerrel.

Nem is ezekről a gondokról szeretnék most néhány megjegyzést tenni, hanem egy idegen eredetű elnevezésnek az értelmezéséről, amely a hazai műszaki nyelvben évtizedek óta elfogadott volt, mi több, egyértelműnek tűnik. Az utóbbi néhány évben azonban ezt a fogalmat a korábbitól eltérő értelmezéssel is alkalmazzák.

A technológia fogalmáról van szó. Erről ki kellene alakítani egy általánosan elfogadható álláspontot, mivel a korábban hosszú évtizedek óta egységesen használt fogalmat 1 a műszaki jellegű közleményekben továbbra is a hagyományos értelemben használják, a közgazdasági tárgyú szakszövegekben viszont többnyire eltérnek ettől. Ez félreértésekre vezethet. Lényeges ez azért is, mert a technológia elsőrendű szerepet játszik a gazdaságot meghatározó tényezők között, s emiatt a technológia szó egyre sűrűbben fordul elő a nemzetgazdaságot is érintő kormányintézkedésekben, szakkönyvekben, tanulmányokban.

Erről tanúskodik az is, hogy a magyar kormány Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégiumot nevezett ki.2 Ez az oka annak, hogy az Európai Bizottság magyar nyelvű lapjában, az Európai Dialógusban Technológiai szakadék címmel jelent meg egy kivonat az Európai Bizottság tanulmányából. Ez azt a tényt taglalja, milyen nagy a technológiai lemaradásuk a felvételre várakozó országoknak a jelenlegi tagországokhoz képest (vö.1a).

A technológia az elmúlt néhány évtizedben olyan szorosan összefonódott a tudománnyal, hogy rendszerint együtt is említik őket (erre utal a fent említett kormányhatározat is). Az Egyesült Államok elnöke két évvel ezelőtt az amerikai kongresszushoz intézett egyik jelentésének ezt a címet adta: A XXI. század alakítója, a tudomány és a technológia.3 Ebben az az állítás is olvasható, hogy "A technológia jövőnk gazdasági növekedésének és gazdagodásunknak a megalapozója".

Az egységes értelmezés elfogadását az is indokolttá teszi, hogy a globalizáció jelenlegi állapotában egyre több olyan tanulmány, jelentés, értékelés, újságcikk stb. lát napvilágot, melyben a technológia kifejezés rendszeresen szerepel. Mivel ezekben a szövegekben a technológia fogalma nem mindig azonos módon jelenik meg, egyértelmű állásfoglalásra kellene jutnunk abban a kérdésben, mit is értsünk technológiá-n.

Az említett Clinton jelentésben a technológia hol mint a termelés összessége, hol mint a termelési eljárások szintje fordul elő. Ugyanez a kifejezés az EU jelentés kivonatában általában a termelési feltételekre vonatkozik. Ez természetes, mert az angolszász gyakorlat ezt megengedi. Az eddigi magyar szóhasználat viszont sokkal szűkebb tevékenységi körre vonatkoztatja a technológia kifejezést (pl. arra, mit kell tenni az egyes gyártási ágakban a termelés gazdaságosságának és hatásfokának növelése érdekében).

Lássuk tehát, miként definiálják a hazai és a külföldi szakirodalmi források (szótárak, lexikonok) a technológia fogalmát!

A magyar nyelv értelmező szótára (1980-as kiadás, 6. kötet, 522. oldal) szerint a technológia: "1. Mindazon módszereknek és eszközöknek az ismertetése, amelyeknek a segítségével a nyersanyag használati tárgyakká dolgozható fel. Kémiai, mechanikai technológia; technológiát tanul. (Üzemi szakszóként) Gyártási folyamat, ill. a gyártási folyamat szerves egysége. 2. (rég) < 1949 előtt> Felső ipariskola."

Az Új magyar lexikon (1962., 6. kötet, 386. oldal) ezt írja: "technológia gör Mindazon módszerek és eljárások összefoglaló elnevezése, amelyekkel rendszeres átalakítás útján nyers-, ill. alapanyagokból ipari készterméket állítanak elő. Mint alkalmazott tudományág a megmunkálás eszközeit, valamint az előállítás módjait és terveit tárgyalja."

Tovább sorolhatnánk a magyar nyelven megjelent definíciókat a különféle lexikonokból és szótárakból,4, 5, 6, 7, 8, 9, de lényeges eltérés a meghatározásokban nincsen, amint ezt a fenti idézetek is mutatják.

A hazai értelmezést a magyar nyelvű forrásmunkák és a műszaki szakemberek többségének szóhasználata alapján így lehetne általánosan megfogalmazni: "A technológia mindazoknak az eljárásoknak a tudománya és gyakorlata, melyeknek segítségével a természet nyersanyagai és féltermékei emberi fogyasztásra vagy felhasználásra alkalmassá vagy alkalmasabbá tehetők".

A technológia német értelmezése gyakorlatilag megegyezik a magyarral (ez természetes, hiszen a magyar műszaki fejlődésre a földrajzi közelség és a szoros gazdasági-történeti kapcsolat folytán több mint száz éven keresztül rányomta bélyegét a német gazdaság). A Meyers Neues Lexikon10 például úgy fogalmaz, hogy "a technológia a gyártástechnikai folyamatok törvényszerűségeinek a tudománya". A Sprach-Brockhaus11 szerint pedig a technológia "a tárgyak és anyagok nyersanyagokból való iparszerű előállításának ismerete".

A Larousse-enciklopédia magyar fordításában12 a megfogalmazás szinte szó szerint, fogalmilag pedig teljesen megfelel a magyar nyelvben használatos definícióknak, mert ebben a technológia "1. A gyártási folyamat elmélete és gyakorlata. 2. Ipariskola." Az eredeti francia kiadás13 ettől kismértékben tér csak el: " 1. A szerszámok, a gépek, az eljárások és az alkalmazott módszerek ismerete (kutatása) az ipar különféle ágazataiban. 2. A szerszámok és berendezések együttese a kézművességben és az iparban."

Az angolszász értelmezés viszont jelentősen különbözik a fentiektől. A Webster Új általános rövidítés nélküli szótára14 szerint a technológia "1. Az ipari vagy gyakorlati ügyesség (képesség) tanulmányozása vagy tudománya. 2. Kifejezések, melyeket a tudományban, a művészetekben, a képességekben stb. használnak; technikai meghatározás. 3. Alkalmazott tudomány." Még általánosabb megfogalmazást ad az Encyclopaedia Britannica;15 e szerint a technológia "A tudomány (ismereteinek) felhasználása az emberi élet gyakorlati céljaira, vagy ahogy néha szavakba foglalják, az emberi környezet megváltoztatása és befolyásolása."

Az utóbbi két kézikönyv meghatározásai, mint láthattuk, lényegesen eltérnek a kontinentális európai és a magyar tradíciótól. Ez az angolszász típusú értelmezés jelenik meg sok olyan szakdolgozatban, melynek írója elsősorban amerikai forrásból merített. Jó lenne, ha a szerzők határozottan megmondanák, hogy a technológiá-ra vonatkozó állításaikat a hagyományos magyar vagy az újabb, angolszász eredetű meghatározás szerint kell-e érteni. Enélkül könnyen félreértések, terméketlen viták alakulhatnak ki.

Itt még érdemes és szükséges megjegyezni, hogy a hazai szóhasználatban van egy olyan - szintén idegen eredetű, de évtizedek óta meghonosodott - kifejezés, amely sokkal inkább megfelel az angol-amerikai technológia fogalomnak. Ez pedig a technika, amely az értelmező szótár szerint "1. A természettudományok által megállapított törvényeknek rendszerint gépekkel történő gyakorlati felhasználása emberi célokra, ill. az erre vonatkozó elvek és ismeretek összessége. 2. Az az elsajátítható készség v. ügyesség, amely valamely műalkotás kivitelezéséhez v. előadásához szükséges. 3. (új) Műszaki berendezés, eszköz, ill. ezeknek csoportja, összessége."

A technika magyar meghatározása ezek szerint szinte teljesen megegyezik az angol-amerikai technológia kifejezés tartalmával. Ezelőtt 15-20 évvel ezt is használtuk. Emlékezzünk arra, hogy az akkortájt felgyorsuló tudományos és műszaki fejlődés tudományos-technikai forradalom néven került be a szakmai és az általános köztudatba. A Magyar Tudománynak egy 1987-ben megjelent cikkében16 is a technika szó szerepel olyan jelenségek leírásában, amelyeket ma - szerintem helytelenül - sokan a technológia megjelöléssel illetnének.

A fentiekkel arra szerettem volna rámutatni, hogy az idegen szavaknak nemcsak túlzott elterjedésével, hanem következetlen, tisztázatlan használatával is gondjaink vannak. Ajánlatos lenne ezekben a kérdésekben a szakembereknek egyetértésre jutniuk, mert e pontatlanságok további nehézségeket okozhatnak.

Prohászka János

IRODALOM

1 Prohászka János: A technológiával kapcsolatos fogalmak értelmezése és osztályozása. Gépgyártástechnológia. 1979. 6. sz. 238.

1a Prohászka János: A technológia jellegzetes vonásai. Magyar Tudomány. 1991. 2. sz. 190.

2 A Kormány 1012/ 1999. (II. 1.) korm. sz. határozata a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium megszervezéséről.

3 A Report to the Congress: Science and Technology Shaping the Twenty-First Century. Executive Office of the President. Office of Science and Technology Policy. 1997. April.

4 A magyar nyelv értelmező szótára. 6. köt. Akadémiai Kiadó, 1980. 522.

5 Új magyar lexikon. 6. köt. Akadémiai Kiadó, 1962. 386.

6 Műszaki lexikon. 3. köt. Akadémiai Kiadó, 1974. 691.

7 Természettudományi lexikon. 6. köt. Akadémiai Kiadó, 1968. 322.

8 Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, 1975. 1347.

9 Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, 1976. 838.

10 Meyers Neues Lexikon. 13. köt. 467.

11 Der Sprach-Brockhaus. F.A. Brockhaus, Wiesbaden 1970. 684.

12 Magyar Larousse enciklopédikus szótár. Akadémiai Kiadó, 1991-.

13 Larousse Dictionnaire. Librairie Larousse, Paris 1979-.

14 Webster's New Universal Unabridged Dictionary. Published by New World Dictionaries Simon and Schuster. 1984. 1872.

15 Encyclopaedia Britannica. 11. köt. 1985. 601.

16 Hoch Róbert: A technika és a gazdaság. Magyar Tudomány, 1987. 9. sz. 665.


<-- Vissza az 1999/10 szám tartalomjegyzékére